Fotó: SZÁSZ ZSUZSI/archívum
Adott két férfi: teljesen más szakterületről, két év különbséggel végezték a gimnáziumot, egyikük humán, másikuk reál profilú osztályban, de mindketten távol állnak az IT-től, még ha kacérkodtak is vele korábban. Ami közös bennük, hogy 2019-ben találkoztak a Harghita Business Centerben tartott posztgraduális képzés felhívásával, amely azt ígérte, hogy informatikát és szoftverfejlesztést tanulhatnak. Nem árulunk el nagy titkot: most mindketten szoftverfejlesztők.
Koncz Tamás a legutolsó pillanatban talált rá az átképzésről szóló hirdetésre. Egy túlhajszolt periódus után kivett egy év gyereknevelési szabadságot, így adódott lehetősége mással is foglalkozni, mint korábban. Az informatika már a gimis években egyik „nagy szerelme” volt, ezért kíváncsi volt, helyt tudna-e állni ezen a szakterületen.
„Régóta nézegettem már a gyorstalpaló képzéseket, amikor az utolsó pillanatban felbukkant a Facebookon egy hirdetés az átképzésről. Azon kaptam magam, hogy egyik pillanatban megláttam a hirdetést, és másnap már volt az egyeztető, utána meg iratkozni kellett” – meséli Tamás, milyen spontán vágott bele a képzésbe.
Orbán András egy majd hatéves dániai kitérő után költözött haza, örök tanuló típus, olyan, aki folyamatosan képzi magát, derül ki beszélgetésünk során, ahogy sorolja a szakmákat, mi mindennel is foglalkozott. Itthon egy bankban kezdett dolgozni, ott ismerte meg az egyik mostani kollégáját, aki kliensként fordult meg náluk, és ajánlotta fel, hogy ha érdekli őt a munkaváltás, indul egy átképzés az inkubátorházban, amit ha elvégez, hajlandóak felvenni őt szakirányú végzettség nélkül.
Így már egy munkaajánlattal iratkozott be a képzésre Kolozsváron, majd vett részt a felvételin, ahogy Tamás is.
A képzés felvételijére
mindketten úgy emlékeznek vissza, hogy nem voltak a technológiához kapcsolódó szakkérdések, inkább általános számítógép-kezeléshez tartozóak, amiket bárki meg tudott oldani. Az egyik részt gyakorlatilag egy IQ-teszthez lehet hasonlítani, felmérték mennyire tud a felvételiző az algoritmusokban logikusan gondolkodni.
„Az IQ tesztekből ismert mintázatos történet, hogy a kilencedik cellácskát kell kitalálni az első 8 alapján, aszerint, hogy milyen szabályszerűség érvényes az első nyolcra. Egy másik feladatban társasjátékszerűen kellett lépegetni egy táblán algoritmusoknak megfelelően, például ugorj előre ötöt, ha páratlan mezőre érkeztél, vissza hármat. Itt azt vizsgálták, hogy mennyire tudja követni a felvételiző a feladatsort. Szerintem nagyon játékos történet volt, én nagyon élveztem” – idézi fel Tamás, aki szerint a teszt utolsó részében azért kérdezték meg a felvételizőt, hogy milyen technikai előismeretei vannak, hogy felmérjék, „kivel állnak szemben”. Végül a negyven jelentkezőből 25-en jutottak be a képzésre.
Koncz Tamás, fotó: ILYÉS ZALÁN
A képzés
hosszú volt, és tömör, mindketten így emlékeznek rá. Minden egyes hónap egy tantárgyat fedett le, hétvégén voltak az órák reggel kilenctől este hatig, de volt, hogy csütörtökön és pénteken is ott töltöttek néhány órát. „Mind a diákok, mind a tanárok nagyon motiváltak voltak, az alap egyetemi vonalon például nem találkoztam ezzel a lelkesedéssel és ilyen interakcióval tanár és diák között, nagyon ment a kérdezz-felelek, a kíváncsiskodás” – mondja Tamás, és ezt András is megerősíti. Szerinte kellett ehhez, hogy egy olyan társaság jött össze, amely egy szakmában már tevékeny, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, proaktív.
„Nem féltek kérdéseket feltenni, és megmutatni a hiányosságaikat. Ez látszott már az első nap, emiatt nagyon közvetlen, jó hangulatú volt az egész. A tanárok is nagyon segítőkészek voltak, nem volt számukra rossz kérdés, a légkör is úgy alakult, hogy segítettük egymást akár órán, akár órák között, után. Munkacsoportok voltak, akik rendszeresen találkoztak, amikor lehetőség volt, keddenként-szerdánként megbeszélték az előző hétvégét, készültek a következőre. Ez a koronavírus-helyzettel kicsit megszakadt, az utolsó két alkalommal tartott online órán a kérdezési kedv megfeleződött, és az egész atmoszférája más lett az oktatásnak” – meséli. Hozzáteszi, hogy ezeken az órákon a témák is rétegtémák voltak, az egyik például a mobilfejlesztés.
Márciusban második alkalommal indítja el akkreditált, magyar nyelvű, másfél éves IT képzési programját Székelyudvarhelyen a Babeș–Bolyai Tudományegyetem – a programra február folyamán, online lehet beiratkozni. A képzési program ezúttal is a U-Hub Udvarhelyszéki IT&C Közösség, a Harghita Business Center, valamint a Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala által működtetett Regionális IT Fejlesztési Program csapatával partnerségben valósul meg.
Jelentkezni online lehet ide kattintva, február 19-ig, ugyanitt további információk is elérhetőek a programról, és a U-Hub weboldalán is tájékozódhatsz a részletekről. A jelentkezők emailben kapják meg a beiratkozáshoz szükséges linket. A beiratkozás online zajlik, a szükséges dokumentumokat a BBTE tanulásmenedzsment rendszerén keresztül kell feltölteni a február 15–21. közötti időszakban. A felvételi vizsgára február 27-én kerül sor, ezt szintén online tartják, a képzés pedig március első felében indul azok számára, akik a felvételi alapján bekerülnek a maximum 25 fős csoportba. A program 15 modulból áll, ez körülbelül másfél évet jelent, a képzések pedig hétvégente vagy hétköznap délutánonként zajlanak.
András nem tudta előzetesen, hogy mit ígér a képzés, csak hogy egy posztgraduális képzés, ahol akkreditált diplomát kaphat, ami feljogosítja szakirányú mesteri elvégzésére is. Ő azt várta el a képzéstől, hogy megszerezze azt a tudást, ami annak a munkának az elvégzéséhez kell, ahová felvették, és ez tökéletesen sikerült, úgy gondolja.
Ha valamiről beszéltünk, csináljuk is meg
Minden tantárgy elméleti oktatással kezdődött, de már közbe voltak ékelve gyakorlatok. „Ha valamiről beszéltünk, csináljuk is meg, ez volt az elv, nagyon gyakorlatias volt” – mondja. Például ha tanultak egy gráfról, azt meg is kellett, hogy írják, a webfejlesztésnél a tanult technológiákat használva kellett írniuk egy webalkalmazást.
Tamásnak is különösen tetszett a képzés gyakorlatiassága. „Már az első hétvégén rögtön írtunk két kódsort. Attól függetlenül, hogy matek-infón végeztem, hirtelen azt sem tudtam, mit hogyan kell. Így indult, viszont, ahogy egyre masszívabb volt az elméleti anyag, a gyakorlati részek egyéni munkára szorultak” – mondja, és ő is megjegyzi, ekkora segítőkészséggel, mint amekkorát a tanárok nyújtottak, korábban nem találkozott. Számára nagy sikerélmény volt, amikor futott a program, amit írt, főleg, hogy az elején lépten-nyomon hibaüzenetekbe botlik az ember. Voltak szeminárium jellegű gyakorlati részek is, amikor egyvalaki kiült a pulthoz, a kivetítőn ment a munkája és közösen oldották meg a feladatot, idézi fel.
Az első hat hónap főleg az alapokat érintette, olyan témák voltak, mint a nappali tagozatos egyetemisták első egy vagy másfél évében, és utána jöttek a technológia-specifikus témák: webfejlesztés, mobilfejlesztés. A képzés anyaga nagyon tág, de annak sem zavaróan, aki mondjuk az egyik szakterület ismereteinek mélyebb elsajátításáért érkezett. „Konkrétan volt egy olyan kollégánk, aki tíz éve szakmában dolgozik, nagyon tehetséges, nagyon mély és átfogó tudású ember, de minden témában talált olyant, ami új volt, ami helyre rakta a fogalmakat, rendszert adott neki, ő sem unatkozott” – gondol vissza András.
A tananyag nagyon jól összerakott,
mindenkinek nyújt valamit. Tamás meglátása, hogy az alapképzés fő nyomvonalát követi, egy-két leágazást viszont kénytelen rövidre metszeni a posztgraduális képzés időkerete miatt, így például mélyebb matekos témák, bizonyos szakirányt jobban érintő grafikai, kriptográfiai témák inkább csak érintőlegesen kerültek terítékre.
András a tanyagot és a képzés folyamatát intenzívnek nevezi, ebben ki is egyeztek a társakkal és a tanárokkal, amikor szünetekben szóba került. Zsúfolt és megterhelő, az órán hallottak is nagyon hamar komplex tematikát kezdenek felvenni. Két hónap után olyan dolgokat kell szinte készségszinten használni, amiről azelőtt nem tudtak semmit. És amennyit ott voltak, majdnem annyi időt bele kellett fektetni a gyakorlásba, ismétlésbe, kísérőanyagok elolvasásába otthon, hogy sikerüljenek a tömböket záró vizsgák, majd a záróvizsga.
Júniusban lejárt az utolsó tantárgy, ezt követte három hónap, ami alatt nyolcvan óra csoportos munkát kellett végezni, nyolcvan óra szakmai gyakorlatot szerezni, és nyolcvan órájuk volt szentelve arra is, hogy megírják a záróvizsga-projektjüket. Lehetett egyénileg is, viszont támogatták, hogy ezt a hármat egybe vonják, mert nagyon ritka az, hogy az IT-ben egyedül dolgozz valamin. Külön tantárgyuk volt a csoportos munkavégzés metodológiája. „Mi például egy cégnél szakmai gyakorlatoztunk nyáron, csoportosan, ahol elkészült a projekt is, amire lehetett majd a dolgozatot is írni, majd megvédeni” – eleveníti fel András, hogyan vonták össze a feladatokat.
A feszített munkatempó, a sok óra, és sok gyakorlat miatt mindketten állítják: aki családos, annak nagyon nagy kihívás.
Kiknek ajánlják?
Nem az alapbeállítottság vagy az életkor volt a döntő, és még azt sem mondanák, hogy egy erős „matekes fej” szükségeltetik a képzéshez. Nagyon színes volt a társaság, reál és humán vonalról is egyaránt érkeztek jelentkezők, a végén azonban csak az tudta befejezni a képzést, aki nagyon elhivatott és kíváncsi volt a szakterület iránt, nagyon erős volt a belső motivációja.
Éppen ezért egyikük sem ajánlaná olyan személynek, aki nem elég motivált, ráadásul időszűkében van, és nem érzi úgy elsőre, gondolkodás nélkül, hogy legalább az órák kétharmadán részt tud venni.
Azok számára viszont, akik a szakmában dolgoznak, van idejük és energiájuk, szeretnének egy diplomát, mindenképpen ajánlják, ahogy azoknak is, akik bár nincsenek a szakmában, mégis ott van bennük egy egészséges kíváncsiság a számítógépek, a szoftverek iránt, és úgy érzik, egyedül nem tudnák felépíteni azt a tudásbázist, amivel meg tudnának felelni a potenciális alkalmazók elvárásainak.
Jó, jó! De mi leszel?
Lehetsz szoftverfejlesztő, webfejlesztő, termékmenedzser, szaktanácsadó – sorolja András. A szoftver alapú termék elkészítéséhez rengeteg szerep tartozik, amiket betölthetsz. Szerinte már a nagy cégek hierarchiájában is nehéz egy előkelőbb pozíciót betölteni technológiai tudás nélkül, de vele jobban be tudod tölteni, mint anélkül.
Orbán András, fotó: GÁL ELŐD
Szerinte a szakág még sok emberanyagot elbír, azokat a rendszereket, amik vannak, fent kell tartani, és kell működtetni azoknál a cégeknél is, amik nem konkrétan az IT szektorban vannak, de valamiféle IT-s megoldást használnak például a könyvelésben, erőforrás menedzsmentben. “Még mindig befele haladunk a digitalizációba, emiatt mindig szükség lesz szakemberre. Ez egy olyan szakma, hogy nem vagy lokálisan kötött. Ha nincs igényed arra, hogy bejárj, és egy munkaközösség tagja legyél nyolctól háromig, akkor a globális munkaerőpiacon vagy játékos”.
Tamás szerint is nagyon jó lehetőségek vannak az IT-szektorban, de mégsem látja olyan rózsaszínnek a képet, amilyennek tűnik. „Az én korosztályomban az a kép van, hogy nagyon nagy a kereslet, és mi is így indultunk neki a képzésnek. A vége felé már rájöttünk, hogy árnyaltabb a kép. Valóban adott a nagy kereslet, de udvarhelyi viszonylatban nem volt annyira egyértelmű, hogy egyszerű lesz elhelyezkednie vagy sem, annak, aki ténylegesen váltani akar. Tamás váltott, és most annál a cégnél dolgozik, ahol korábban a szakmai gyakorlatát is végezte, és szerencsésnek tartja magát, mert
kreatív lehet ebben a munkakörben.
„Úgy gondolom hogy ez a programozási nyelv egyfajta globális gondolkodás-fejlődésben tud segíteni. Egy plusz nyelv, amivel ki tudod fejezni magad” – véli Tamás, és András is egyetért abban, hogy ugyan a programozásnak megvan a nagyon szabálykövető, kreativitást nem igénylő oldala is, nem csak ez létezik. Egy laikusnak mindegy, hogy mi fut a háttérben, ha az a szoftver azt csinálja, amit kérsz, és nem hibás. „De hogy te ezt a háttérben technológiailag hogyan hozod létre, mi az elegánsabb, innovatívabb megoldás, ott jön be a kreativitás” – jelenti ki.
Aki elvégzi, az meg tudja állni a helyét a szakmában. „Számomra olyan alapot adott, amire aztán egyedül is tudtam építeni: jelenleg szoftverfejlesztőként dolgozom ott, ahol korábban a képzés alatt szakmai gyakorlatoztam” – foglalja össze Tamás, mit nyújtott számára a képzés, András pedig hozzáteszi, neki végig az volt az érzése, hogy nem egy külső intézménybe jár, hanem itt ők alakítják a formai keretet. Ilyen szempontból pedig nagyon emberközeli, ráadásul itthon elvégezhető, nem kell ingázni Kolozsvárra.
