Mi rossz történhetne, ha részt veszünk egy diákcsere programban, és közben a román nyelvet is tanuljuk? Próba szerencse! – gondolhatták a kisdiákok a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumból, és romántanáraik kíséretében elutaztak a Brassó megyei Alsómoécs településre.
Öt napig, február 17–21-e között román családoknál voltak cserediákok, ezalatt beleláttak a szokásaikba, hagyományos román ételeket kóstoltak, és barátokat is szereztek, akiket májusban visszavárnak, a program részeként.
A román nyelvvel, kultúrával ismerkedtek
Összesen huszonegy refis diák, a 6. A és B, valamint a 7. A osztály tanulói jelentkeztek a diákcsere programra az „Împreună–Együtt” projekten belül, amelyet a megyei tanfelügyelőség kezdeményezett – magyarázza Kelemen Emilia romántanárnő, aki Bán Teréz Mária tanárnővel közösen kísérte el a gyerekeket.
Az ötnapos program előtt minden hónapban online tevékenységeket szerveztek a tanév kezdete óta, így már a találkozás előtt megismerkedhettek az alsómoécsi általános iskola diákjaival és tanáraival.
Fotók: Kelemen Emilia személyes archívuma
A program legizgalmasabb része aztán februárban kezdődött: a gyerekek egy-egy román családnál voltak elszállásolva, estére ide tértek vissza az alsómoécsi iskolával közösen szervezett programokról.
Napközben ugyanis kirándulni voltak a román diákokkal együtt: meglátogatták a brassói első román iskolát, a Fekete templomot, a törcsvári kastélyt, és voltak Barcarozsnyón is, a dínóparkban. A családoknál további program várta a Refi hatodik és hetedik osztályos diákjait: volt, akit szánkózni vittek el, családi sütögetésen vettek részt, közösen fociztak, és mindez idő alatt a román nyelvvel, kultúrával ismerkedtek meg.
„Ne ragozd magadban, mondd bátran az igét!”
Bár első nap még biztatni kellett a kisdiákokat, hogy „ne ragozd magadban, mondd bátran az igét”, hamar bátorságot kaptak és meglepően jól alkalmazkodtak a helyzethez: ha nem találták a szót, a telefonjukban keresték meg, de volt, aki megkérte a román diáktársát, hogy javítsa ki, ha helytelenül mondott valamit románul – meséli Kelemen Emilia tanárnő, hozzátéve, hogy erről is szólt az ötnapos program: egy kicsit „bedobják a mélyvízbe a kisdiákokat, hogy megtapasztalják, milyen, amikor valaki hozzájuk szól románul, és arra hirtelen kell reagálni.”
„A csorba finom volt, de a koliva nem lett a kedvencem”
Az élményekről kérdezett kisdiákok lelkesen meséltek a tapasztalataikról, és még azt is megosztották, mit láttak a családoknál:
– Beleláttunk a családok életébe, hogy milyen ételeket főznek, mik a szokások. Például bemutatták a néptáncukat, a népviseletet, a sajátos ételüket, a kolivát. Nekem nem ízlett, de biztos, hogy van, akinek ízlik – meséli Gedő Ágota 6. A osztályos tanuló. Utóbbiban osztálytársa is egyetért vele: – Én is kóstoltam, de nekem sem lett a kedvencem, ilyen megfőzött búza dióval és mézzel összekeverve – mesélik a lányok a hagyományos ételről, amelyet a keleti ortodox egyházban használnak a halottak megemlékezésére.
A fiúk szerint „tök élvezetes” volt román környezetben lenni, a román nyelvvel is próbálkoztak, de ha nem sikerült, akkor angolul fejezték ki magukat, és legtöbbször a számítógépes játékokról beszélgettek, ami közös. Sok barátjuk lett, – mondják – van, akikkel azóta is szoktak online sakkozni, és a csorba különösen finom volt – mesélik még, hozzátéve, szerintük azért is jó egy ilyen csereprogram, mert könnyebben lehet megtanulni a román nyelvet, itt „rögtön kell használni”, ha hozzánk szólnak.
„Ők a gyereket látták a másikban”
Kelemen Emilia tanárnő úgy látja, a program óta bátrabban reagálnak a román nyelvre a diákok, ez az öt nap elindított bennük egy motivációt, hogy merjenek beszélni. Nem mindegy ugyanis, hogy csak órán, a tanárnőket hallják beszélni a diákok, és megszokják az ők beszédritmusukat, vagy hallanak más kiejtéseket is, román anyanyelvűektől, mondja a romántanárnő.
Nehéz volt az elválás az alsómoécsi diáktársaktól, még sírás is volt a lányok részéről, a román családok kedvesen fogadták őket, a gyerekek számára nem jelentett problémát az, hogy más nemzetiségű diákokkal közösen volt a program, ők a gyereket látták a másikban.
A családok nyitottak arra, hogy megismerjék a mi hagyományainkat is, erre májusban lesz lehetőség, ekkor fogadják a refis kisdiákok az alsómoécsi diáktársaikat.