Fotók: a Magyar Kézilabda Szövetség Facebook-oldala
Nem jelenthetjük ki, hogy Európa-bajnoki lázban éli napjait Debrecen, pedig újabb négy női kézilabdacsapat érkezett a hajdúsági városba a részben hazai rendezésű kontinensviadal középdöntőire december 5-én.
Igaz, hogy a legzajosabbak, a norvég nyugdíjasklubok Bécs felé vették az irányt, ugyanis a skandinávok ott búcsúztatják Thorir Hergeirsson kapitányt, aki nyilván a címvédésre tör 15 éves regnálása utolsó megmérettetésén. A termál gyógyfürdőben és a karácsonyi vásárban is sok román szót lehetett hallani, igaz – főleg hétvégén – ez nem szokatlan a határmenti településeken. A tíz játéknapon a Főnix csarnok is csak háromszor tudott teltházat produkálni, ami nem csoda, hisz a késői mérkőzéseket hétköznap nem vállalhatta be akárki, főleg a magyar vasúttársaság pontosságát ismerve.
De az a három nap maga volt a csoda!
Kezdve a november végi svéd-veréssel, majd a középdöntőben a vasárnapi, románok elleni ki-ki mérkőzéssel, illetve a tegnapi, franciák elleni záró fordulóval.
Vegyük csak szépen sorba, Montenegró ellen kezdtek a magyarok. Nem tudhattuk, hogyan ízlik nekik a balkániak kemény védekezése, ezért kicsit féltettük őket, de ezt a magyar válogatottat már nem kell. Még a hetedik percben sem, amikor Vlagymir Golovin szövetségi kapitány, Vova időt kér, mert néggyel megy el az ellenfél. Sikerült is lenyugtatni a csajokat és megértetni velük, hogy a saját játékukra koncentráljanak: 14-5-re hozták a hátra levő 23 percet, így megnyugtató előnnyel mehettek szünetre.
Szemerey Zsófi ezúttal is fantasztikusan védett – 44 százalékos teljesítménnyel, Vámos Petra éretten irányított, szélsőink alig hibáztak lövéseket, a második félidőt is nyerve 26-20-ra húzták be ezt a meccset is, így – ha matematikailag még nem is – mindenki tudta, hogy megvan az elődöntő.
Igaz, másnap még verni kellett azért a lengyeleket (31 – 21), hogy következhessen vasárnap
a románok elleni ki-ki meccs,
mivel Bianca Bazaliuék óriási meglepetésre legyőzték a svédeket, így ekkor még akár ők is utazhattak volna Bécsbe. Ezen reményeiket azonban hamar szőnyeg alá seperték Kuczora Csengéék.
Tapogatózva indult a mérkőzés, két perc telt el, mire Klujber Katrin betalált hetesből, de ezután felgyorsultak az események, a kapusok ritkán találkoztak a labdával, potyogtak a gólok s mivel a magyarok nagyobb sebességgel járatták a labdát, így többnyire nálunk volt az előny.
Támadásban el-elakadt a gépezet, azért vehették át csak a 12. percben a vezetést a románok, mert jobbszélsőik nem találták el a kaput, vagy Szemereyt próbálták átejteni, sikertelenül. A Kuczora-Klujber páros ezúttal is elővette az EB-n látott eddigi leghatékonyabb fegyverét: előbbi összehúzta a hármas védőket, faultos helyzetből lepattintotta a labdát a kettes mögé és az oda berobbanó Klujber ezúttal sem hibázta el a ziccert. Simon Petra menetrendszerűen váltotta a félidő derekán Vámost s ahogy eddig mindig, rögtön góllal köszönt be a románok kapusának, Bianca Curmențnek, aki hiába védett pár lövést, mert a magyarok tudták növelni a tempót, így egyre jobban nőtt a különbség.
Az első játékrész utolsó percében robbant legnagyobbat a csarnok: előbb Vova újonca, a mindössze 19 éves Csíkos Luca lőtte be a huszadik magyar gólt, majd az időntúli hetesre bejövő csapatkapitányunk, Bíró Blani rúgta ki Bazaliu lövését.
Szünetben a játéktér ünnepélyes ceremónia helyszíne lett, ugyanis pályára szólították a húsz évvel ezelőtti, hazai rendezésű Európa bajnokságon bronzérmet szerző válogatott játékosait. Többségük be is vonult, Kis Szilárd szövetségi kapitány vezetésével és vastaps közepette vették át az emlékplaketteket a Magyar Kézilabda Szövetség elnökétől, Ilyés Ferenctől.
A szünet után még szembetűnőbb volt a két csapat közti sebesség, a nézőtéren is elcsendesedtek az elég szép számban jelenlévő román szurkolók, ugyanis a győztes kiléte egy percig sem volt kérdés. A magyar válogatott a hatodik meccsét is nagy különbséggel, 37-29 arányban nyerte és egyúttal matematikailag is bebiztosította az elődöntős szereplését, amire tucatnyi éve nem volt példa.
Akkor a Karl Erik Böhn által irányított válogatott az újvidéki csoportból, illetve középdöntőből jutott a belgrádi arénában rendezett döntőkbe. A norvég szövetségi kapitányunk nem tudta győzelemre vezetni csapatát honfitársai és felesége, Heidi Löke ellen, viszont a kisdöntőben egy végtelenül kiélezett csata hosszabbításában szerezték meg a bronzérmet, éppen a több ezer fanatikus által hajszolt házigazda szerbek ellen. Azóta nem is sikerült dobogó közelbe kerülni, így érthető volt a csapat felhőtlen ünneplése,
Szólt is az Érik a szőlő.
Jelentem, be is érett ezzel az elődöntővel, már csak csemegézni kell Bécsben belőle. Mivel több meglepetés nem született, a keddi utolsó fordulóban – a franciák ellen – azért meccselhettek Klujberék, hogy csoportelsőként végezzenek és így elkerülhessék a meglepően jól teljesítő norvégokat. Na, meg azért, hogy veretlenül búcsúzzanak Debrecentől. Azt meg tudjuk, hogy a Főnix aréna igazi oroszlánbarlangjává vált ennek a generációnak a fontosabb meccseken. 2018-ban például a Vova mester által irányított U21-es válogatott világbajnoki címet ünnepelhetett itt. A jelenlegi felnőtt keretből hatan is ott voltak az akkori csapatban.
Jó volt ebben a katlanban ismerősökkel is találkozni a lelátón és látni a Székelyudvarhely feliratú zászlókat.
A keddi, december 10-ei meccs felfokozott hangulatban kezdődött, egyik csapat sem elégedett meg a továbbjutással, a magyarok nem csak fogadkoztak, hogy felveszik a franciák tempóját, hanem meg is tették. Ez természetesen azzal járt, hogy több hiba csúszott a játékba, az első öt lövés elkerülte a francia kaput, volt három technikai hibánk, Vova ki is kérte az első idejét.
Chloé Valentini kiállítása alatt a kilencedik perc végén Klujber hetesből megtörte a jeget, majd a nagyon agilisen játszó Vámos duplázott. A tizennyolcadik percben már annyi eladott labdánk volt, mint Montenegró ellen egész meccsen. A 23. percben jött a második magyar időkérés, mert 6-10 volt oda és ami még aggasztóbb, csak Klujber és Vámos tudott gólt szerezni. Az időkérés után Szemerey lehúzta a rólót, így Lukács Vica kétszer is mattolhatott, az EB-újonc Juhász Gréta – akit mindössze a francia meccs előtt hívott és aktivált be Vova mester – egy gólosra faragta a hatrányt. Szemerey sokadik védése után megszerezte első gólját a válogatottban, majd az utolsó pillanatokban pedig a jobbszélsőnk egyenlített: 13-13. Szünet.
A második játékrész elején nagyon keményen felállt a francia védelem, mindenhol ott voltak, Tóvízi alig kapott levegőt a falban, a többi magyar játékos pedig rést a pajzson. Hosszú támadás végén az utolsó passzt Faluvégi Dorottyának tette fel Kuczora, jobbszélsőnk gyönyörű gólt lőtt kínaiból a BL-győztes Győr francia kapusának, Hatadou Sakónak. A következő támadásnál is jobb híján Faluvéginek kellett próbálkoznia, nulla szögből ugrott be, Valentini szőnyeg alá csavarta, a franciák megkapták a labdát, a holland bírók pedig egy egyperces füttykoncertet: 20-22. Talán többször is megérdemelték volna, de a Főnix közönsége inkább a szurkolással foglalkozott, jobban is értettek ahhoz.
A játékrész elején a kényszerűségből lecserélt Szemerey visszatért a kapuba, küzdött a magyar válogatott, de többször lövésig sem jutott el, így már csak futottak az eredmény után, 30-27 lett a vége a franciák javára.
Ennek ellenére már az utolsó percekben is állva ünnepelte a közönség ezt a csapatot, amely 12 év után, fantasztikus menetelést bemutatva jutott be Európa legjobb négy csapata közé. S a vastaps még percekig tartott, a lányok is megköszönték a publikum támogatását.
Folytatás pénteken,
december 13-án a norvégok elleni elődöntővel. Jó tapasztalataink nincsenek, hisz izlandi kapitányuk ténykedése óta hatszor találkoztunk velük Európa-bajnokságon, és a következő az eredménysor: 19-30, 29-25, 23-24, 25-38, 21-32, 22-32. Szóval nem túl biztató, viszont a magyar válogatott által az utóbbi mérkőzéseken mutatott teljesítmény nagyon is az, és bízunk benne, hogy hétvégén Bécsben is hazai pályát varázsolnak a Wiener Stadthalleban a magyar szurkolók. Hajrá, lányok!
