A hír igaz: bezárták őket, és ezzel újabb bástyáit veszíti el a nyomtatott sajtó.

Fotó: GÁL ELŐD

Amióta az eszemet tudom, vannak újságosbódék Udvarhelyen, a lakónegyedekben és a központban, amelyek hozzátartoznak ahhoz a városképhez, amelyben felnőttem, amelyet megszoktam. Tiszta véletlenül tudtam meg a minap, és alig hittem el, hogy bezárhatják őket, méghozzá sokkal hamarabb, mint gondoltam. Ezt osztották ugyanis az emberek az egyik Facebook-csoportban, bár senki se tudott pontosat, csak terjedt a pletyka, így hát felkerekedtem, hogy utánajárjak az igazságnak.

Nem kellett messze menni, a Kossuth utcában rohantam le az újságárus nénit, aki sajnálkozva erősítette meg a hírt. Bizony, bezár, az összes, ő sem tudja miért, csak annyit, hogy már nem hosszabbították meg a bérleti szerződést a városházával (közterületről lévén szó). S hogy velük mi lesz? Nem tudja, egyelőre szabadságot vesznek ki, aztán „ejsze sommerek” lesznek. Szomorú, mert négy éve ezt csinálja, szerette is, de nincs mit tenni, mondja.

Ami igaz, az igaz, hogy már nem vették úgy az újságot, ahogy régebb. Még az öregek úgy, ahogy, de szerinte a fiatalokat már nem lehet rávenni, hogy nyomtatott újságot, magazint vegyenek. Már csak a magyar nyelvű Kresz-t keresik, minden mást az interneten megtalálnak, mondja. Mi tagadás, sokkal kézenfekvőbb, azonnal és akárhol elérhető, zsebből. Restellve vallom be neki, hogy nem is emlékszem, mikor vettem utoljára újságot vagy bármi mást, pedig régebb nekem is jó szokásom volt egy-egy tudományos vagy közéleti havilapot beszerezni, és komótosan lapozgatni a következő lapszámig, amit izgatottan vártam.

Sok a kérdőjel, de egy biztos

A városházától megerősítették, hogy valóban lejárt a bódék bérleti szerződése (már január 31-én), folyamatban van az Udvarhelyi Hirado SRL ellen indított csődeljárás, és a végrehajtó megkereste a hivatalt, hogy az adóhátralékot felmérjék. Csakhogy a bódékon már az a Prima Press SRL szerepel, amely jelentős magyarországi támogatással vette át a legnagyobb erdélyi médiacéget. Szerettem volna többet megtudni a bezárás indokáról, de a cég részéről azzal hárítottak, hogy a médiacsoportban már kellőképpen meghirdették. Nos, én nyomát sem találtam a hírnek a székelyföldi lapcsalád oldalán, és az sem világos, hogy miként kerültek át a bódék egyik cégtől a másikhoz, de annyi bizonyos, hogy nem sikerült megmenteni őket (ha ez lett volna a szándék), pedig a jelek szerint nem a pénzen múlt.

Igazából mellékes, hogy ki vagy mi végett történt ez az egész, ahogy az is, hogy kinek az érdekcsoportjába tartozik, mert a veszteség nem csak profitban mérhető. Pénteken, május 23-án egy korszak ért véget a városban, amelyet a bódék és árusaik tettek színesebbé, és úgy gondolom, hogy semmi sem pótolja a kézzel fogható színes világot, amit egy új kiadvány borítója rejteget. De nem csak a szellemi táplálék egy bevált forrását veszítjük el, hanem azt a közösségi hálót és teret, amelyet az újságárusok hoztak létre az olvasókkal együtt. Akárhonnan nézem, kár érte, és csak azt tudom remélni, hogy lesz helyette valami új, valami más, ami pótolja az űrt a közösségben.

Lehetőleg ne úgy, ahogy a Híradóval történt.