A tegnapi Úz-völgyi botrány alatt volt néhány érdekes elem, ami arra utalt, hogy ez egy magas szintről megszervezett, forgatókönyvszerűen eljátszott színjáték.
* Bukaresti fociszurkolók adták a hangot és kezdték a támadást (a fociban jártasabb ismerőseim szerint a kutyás tetkók a a Dinamó-ra utalnak).
* A csendőrség színlelte, hogy védelmez, de nem tette, a támadókat egyre közelebb engedte hozzánk.
* A csendőrök nem raktak vaskerítést, mint a pápánál, nem használtak pajzsokat, mint máshol szoktak, a speciális alakulatokat nem vetették be, azok csak ott álldogáltak száz méterrel odébb.
* A csendőrök nem használtak semmilyen eszközt a lökdösődésen kívül.
* Volt egy ember, aki nagyon ott volt mindenütt, ő vezette fel a tömeget, ő invitálta be a pópákat a temetőbe, kitárt kézzel, ő parancsolgatott a csendőröknek olyan lazasággal, amilyennel még a közvetlen parancsnokuk sem teszi.
Az Úz-völgye csoportba kitettem egy videót, kérve az embereket, hogy segítsenek beazonosítani az illetőt. Egyik újságíró barátom írt is, és megadott két linket, amelyek román lapokra vezetnek. Ők felismerték az illetőt: Sebastian Cucoş – a csendőrség volt országos vezetője, Carmen Dan bizalmasa.
Cucoşnak nem ez az első nagy rendezése. Tavaly augusztusban a diaszpóra nagy tüntetésén, Bukarestben, ugyancsak a fociszurkolókat vetette be, akiknek akkor az volt a szerepük, hogy megtámadják a csendőröket, hogy azok könnygázzal válaszolhassanak. Aztán könnygázzal úgy agyonfújatta a tüntetőket, hogy sokan kórházba kerültek. A könnygázas botrány után hősünket egyel lejjebb buktatták, de rendezői funkcióját nem vonták meg, úgy tűnik.
Hogy az RMDSZ-nek milyen szerepe van ebben a történetben, még nem tiszta számomra. Minden esetre gyanús, hogy érdekképviseletünk nem Bukarestben, az illetékes hatóságoknál oldotta meg az ügyet, hanem ilyen imádkozós indokkal kivitte az embereket ágyútölteléknek a helyszínre. És az is gyanús, hogy direkt haszonélvezője ennek a botránynak, hisz két és fél évtizede félelemkampányt folytat, a román veszély a fő kampányérve. Most ezzel a botránnyal a magyarok veszélyérzete és egyben szavazókedve fokozódik, ami jót tesz a szövetségnek, most, hogy igen közel kerültek a bejutási küszöbhöz. A történethez az is hozzátartozik, hogy az RMDSZ a PSD vissza-visszatérő partnere, így nem lenne csoda, ha népszerűségük csökkenésekor egy kis etnikai botránnyal próbálnák visszaterelni a figyelmet fontosságukra, ezzel is legitimálva magukat. Összefoglalva: hogy társszervezője-e ennek a botránynak, statisztája, vagy tökéletlen áldozata, nagy kérdés.
Az is nagy kérdés, hogy a kormánypárt éppen milyen nagy figyelemelterelő hadműveletre készül. Mert ezt valószínűleg nem hiába csinálják.
Ha bárkinek bármilyen konkrét információja van a témában, kérem, írjon, s ha többet tudunk meg, anyagunk frissül.
Ma reggel édesanyám felhívott, és azt mondta, vigyázzak, úgy érzi, hogy ugyanazok az erők dolgoznak, mint 1990 fekete márciusában Vásárhelyen. Ne legyen igaza!
Az ügy tanulsága: nem a román nép a hibás, ők is áldozatai lettek egy megrendezett színjátéknak. Ne szidjuk a románokat, csak azt a néhány embert, aki ezért hibás. Ne feszüljünk nép nép ellen! Senkinek nem hiányzik egy polgárháború, abban úgyis csak mi halunk meg, s a forgatókönyvírók nyernek! Ne töltsünk meg újabb temetőket hősi halottakkal!