Lilába öltözött anyukák lépkednek felfelé a lépcsőn, kis hősük kezét fogva. Egy pillanatra elköszönnek egymástól: a gyerekek egy játékokkal telis-teli rakott szoba felé veszik az irányt, az édesanyákat lila lufikkal, lila mézeskaláccsal díszített teremben várja Kósa Gyöngyvér gyógytornász. November 17-e van, a koraszülöttek világnapja.

Ő az én hősöm, Olivér, 

mutat rá a kivetítőre Kósa Gyöngyvér gyógytornász. Baloldalt egy törékeny kisbabát látunk, ahogy az inkubátorban fekszik, apró lábainál egy hasonló méretű plüss polipfigura hever, csápjai átölelik kicsi testét. Szívszorító látni a kisbaba arcán a lélegeztetőcsövet, megannyi kanült a kis testében. Olivér 26 hétre született, 850 grammal, 35 centivel és 15 hetet töltött a kórházban.

A jobboldali képen már nagyra nőtt, egészséges kisfiút látunk, nagy mosollyal tartja két kezében a – hozzá képest most már apró – plüsst, aki vigyázott rá.

– Ez a kép most készült – mutat rá Gyöngyvér, aki már egészen pici korától tornáztatja a fiút. – Az anyukája ötlete volt, hogy a polip is rajta legyen, meséli, és rögtön ki is hívja Olivért a játszószobából. A fiút nem hozza zavarba az a sok felnőtt, aki eljött, büszkén mondja, hogy ő és a kis polipja van a képen, amivel mosolyt csal mindenki arcára.

Sem a pocakban, sem a családban 

Egy baba érkezése nagy örömet jelent, ám vannak esetek, mint a korababáké, amikor az öröm mellett más érzelmeket is hoz a család életébe – mondja.

A koraszülött érkezésére nincsenek még igazán felkészülve a szülők: nem készült el a babaszoba, nem simogatták eleget a pocakot, egyik percről a másikra megérkezik a kicsi. Az öröm mellett megjelenik az aggodalom, a félelem, a bizonytalanság a szülőben, hogy vajon mi lesz a picivel, hogyan fog fejlődni a továbbiakban? 

Kit nevezünk koraszülöttnek?

Koraszülöttek azok a csecsemők, akik a 24. hét után, a 36. hétnél hamarabb érkeznek, legalább 500 gramm súly és 30 centiméter hossz felett vannak. Ennél korábban született babákat, ha életképes, megpróbálják életben tartani, viszont 500 gramm súly alatt már nem nagyon tudnak segíteni.

Egy korababa születés után sem a pocakban, sem a családban nincsen: a családi otthont helyett kórházi környezet, a szülők helyett az orvosok és a kórházi személyzet foglalkoznak a picivel. Az anya intenzív terápiára kerül, nem készülhetnek családi fotók, az inkubátor falán keresztül az anyuka csak egy-egy homályos képet tud küldeni apukának. Ám ebbe a valóságba nagyon hamar bele kell rázódniuk a szülőknek, hiszen a csöppséget támogatniuk kell. Egy biztos: az intenzív terápiának is egyszer vége szakad, és újra együtt lesz a család.

„Majd kinövi” – Nem, ez veszélyes!

A koraszülöttségre ugyan sokan csak legyintenek, hogy „majd kinövi”, ám valójában veszélyes is tud lenni a babára nézve: a koraszülés számos későbbi egészségi problémához, tüdő-, szív- és érrendszeri betegségekhez, vagy akár hallási és látási  problémákhoz vezethet. A koraszülöttséget egy rizikótényezőként kell kezelni, nagyon következetesen kell követni a babák fejlődését – mutat rá a szakember.

Nagyon vártad, mégis túl korán érkezett?

Székelyudvarhelyen évente körülbelül 100 kisbaba koraszülöttként, a 36. terhességi hét előtt jön világra, a születések 10 százaléka a világon koraszülés. A korababa.ro honlap információval, fejlesztő központok elérhetőségével segít azoknak az édesanyáknak, akik túl korán adtak életet gyermeküknek.

Nem mindegy, hogy milyen korán születtek a babák, ugyanis minél korábban érkeznek, annál több komplikáció léphet fel. Míg a 34. héten született újszülöttek ugyanannyi eséllyel indulnak az életben, mint az időben érkezett babák, addig a 28. héten születetteknek a 90 százalékát tudják életben tartani, a 24. héten világra jötteknek az életben maradási esélyük 40-50 százalékra tehető, míg a 23 hetes korababa már csak 20-25 százalékos eséllyel indul az életnek.

A legnagyobb komplikációt általában a tüdő éretlensége okozza, ez keringési és légzési nehézségeket okoz, a 28 hetesnél fiatalabb korban született, extrém koraszülötteknek is nevezett babák általában gépi lélegeztetésre szorulnak. Az idegrendszeri éretlenség és a vérerek sérülékenysége miatt nagyon gyakran bevérzés is történik, ez általában a mozgató és agyi szenzoros központokat érinti. Megvan minden belső szervük, viszont az éretlenség miatt nem működnek eléggé, általában a látó- és hallóideg károsult, a szív kamrái nem fejlődnek ki eléggé, kötőszöveti gyengeségek miatt sérvek alakulhatnak ki, és az emésztőrendszerük sincs felkészülve a táplálék befogadására.

A koraszülöttek kinézetre sem olyanok, mint az időben érkező babák, van egy pár jellegzetességük – mondja a szakember, majd illusztrációkkal példázza a különbségeket. A bőrük nagyon vékony és hiányzik róluk a zsírréteg, ami a terhesség utolsó hónapjában képződik a kötőszövet alatt, ezért az erek, hajszálerek, vénák jobban kirajzolódnak, egy kicsit sötétebb ezeknek a babáknak a színe. A testarányaik is nagyon érdekesek, az időben érkező társaikhoz képest aránytalanok, a törzsükhöz képest nagyobb a fejük, a négy végtagjuk vékonynak és hosszúnak tűnik. Az immunrendszerük gyengébb, csontjaik vékonyak és törékenyek. 

Nyelési problémák is fennállnak esetükben, a 34. hétnél korábban született babák nem rendelkeznek még szopóreflexekkel, a még korábban születettek esetében az izomgyengeség miatt jelentkezhet nyelési probléma. Egyeseknél felnőttkorban is megfigyelhető, hogy nagyon lassan, nagyon kis falatokat esznek, nagyon koncentrálnak az evésre, a nyelvük nem tudja jól forgatni a táplálékot, majd hátralökni, emiatt nyeléskor úgy érzik, hogy félrenyelnek. Sok felnőttről kiderül később, hogy a hallássérülése amiatt van, mert koraszülött volt.

A szülő, akár egy kenguru

A szülők ugyanolyan fontos részei a koraszülöttel foglalkozóknak, mint a nővérek, orvosok vagy más fejlesztő szakemberek, mondja a szakember. Közelségük mindig nyugtató hatással van az alig pár száz grammos babára. Ehhez segítség a kenguruzás is, amely egy kolumbiai óvodában praktizáló orvospár találmánya, akik 1979-ben alkalmazták először. A koraszülöttek nyolcvan százaléka ugyanis hővesztés miatt meghalt, nem volt elég inkubátor az országban.

Ez a két orvos azt mondta, hogy ha a kenguru az erszényében neveli a gyermekeit és az közbe-közbe kikandikálhat, miért ne próbálhatnánk meg a babákkal is? Felbogozták az anya meztelen testére a babát, az anyát felöltöztették, és azt tapasztalták, hogy a koraszülöttek halálozási aránya harminc százalékra csökkent. Azóta alkalmazzák világszerte ezt  módszert, hiszen nagyon sok előnye van: a bőrkontaktus által – akár anyára, akár apára van kötve a baba – a felnőtt szervezete úgy alakítja a testhőmérsékletét, ahogy a babának szüksége van rá. Ha a baba túlhevült, akkor a szülő a saját testhőmérsékletével lehűti, amikor meg a baba teste lehűlt, felmelegíti. Ez egy akaratlan szabályozás szerint működik.

A kenguruzás biztonságérzetet ad a babának, de vigyázni kell arra is, hogy ha az anya, apa nagyon feszült, ideges, minden babának olyan antennája van, hogy az érzéseinket, rezgéseinket teljesen átveszi – figyelmeztet Kósa Gyöngyvér.

– Ami nagyon nagyon érdekes és számomra meglepő volt, hogy a kenguruzás a súlygyarapodás, a szopás ösztönzése szempontjából is mennyire hasznos – mondja. Svédországban végeztek egy olyan kísérletet, hogy már a PIC-en (koraszülött intenzív osztály – szerk. megj.), amikor szondán keresztül etették a babákat, a súlygyarapodás szinte száz gramm per héttel több volt, mint a nem kenguruzott babáké.

Egy másik felmérés szerint a szopóreflex is hamarabb kialakul ezeknél a babáknál, mint a nem kenguruzottaknál: azt vették észre, hogy ha az anyuka fejés után kenguruzott, a kicsi úgy kezdett helyezkedni az anya mellkasán, hogy a mellbimbót elérje. A kenguruzott babák sokkal nyugodtabbak, jobban alszanak, a tüdő működése is jobb, ritkább náluk a légzéskiesés. A kenguruzás segít a trauma feldolgozásában, segíti a baba-mama, baba-papa összetartozás érzését és a lelki terhek feloldását.

Korán érkezett, de korán fejleszteni lehet

A speciális gondozás nem csak addig érvényes, amíg a baba megtanul enni, kezd növögetni, hanem azután is – figyelmeztet a szakember. Ugyanis ha idegrendszeri károsodás van, akkor a korai fejlesztést ajánlott igénybe venni, ami nagyon sokat tud segíteni a babák szenzoros fejlődésében, valamint a beilleszkedésben.

Azért nevezik korai fejlesztésnek, mert még intubált állapotban is lehet a babák légzését támogatni. “Megfigyeltük, hogy pár másodperces Vojta-terápiával, ami egy mozgásfejlesztő módszer – szerk. megj.) a baba oxigén-szaturációja nagyon sokáig nem esett vissza. Minél hamarabb támogatjuk a légzést, annál gyorsabban szabadulnak meg a csövektől.”

Éppen ezért minél hamarabb el kell kezdeni, mert az első évek nagyon fontosak, akkor alakulnak ki az idegrendszeri hálózatok az agyban, és nem mindegy, hogy egy három éves babánál kezdjük kialakítani, vagy egy pár hetesnél. A mozgásfejlődés lemaradása hozza a kognitív fejlődés elmaradását is, az a baba, aki nem tud mozogni rendesen, nem tudja a környezetét ugyanúgy feltérképezni, mint egy egészséges. 

„A szülők a legelső és legjobb fejlesztők – amikor én ezt elmondom a terápián a szülőknek, azt gondolják, hogy én nem akarok foglalkozni a gyermekükkel. Ez nem így van. Hanem a szülők ismerik a legjobban a gyereküket, és egy otthoni, biztonságosabb környezet sokkal fontosabb nekik, sokkal nyugodtabbak a babák. Az anyuka, amikor karjába veszi a kicsit, énekel neki, kezdi simogatni, kezd mondókákat mondani neki, már akkor fejleszti, csak nem tud róla” – hangsúlyozza Gyöngyvér.

Mire figyeljen a szülő?

Ha a kicsinek különnböző szervi gondjai vannak, bizonyos szakorvosokhoz kell fordulni: például ha síráskor, evéskor látja az anyuka, hogy nagyon izzad a baba, lilul, vagy kékül a szája széle, kardiológushoz kell fordulni. Mivel a koraszülöttségnek legtöbbször nem lehet tudni, mi volt az oka, szóba jöhet egy genetikus is. Emellett a gyógytornász, a gyógypedagógus és egy szoptatási tanácsadó is sokat tud segíteni.

Figyeljünk a gyerek testtartására: egy egészséges újszülött hajlított magzattartásban van, mind a kétfelé tudja fordítani a fejét. De ha a fejét nagyon hátra feszíti, vagy „folyik le  a szülő kezéből”, „kiflizik”, az egyik felé gyakrabban elfordítja a fejét, csak az egyik ciciből szopja ki a tejet, a másikból nem, nem tűri a hasonfekvést, vagy hason fekve a fejét nem tudja felemelni, ez mind gyenge izomtónusra utal. 

Koraszülött babáknál a nem megfelelő izomtónus hiányában gyakori a w formájú ülés, ami az izomtónus további csökkenésével jár. Amikor aztán feláll a baba és járni kezd, izomtónus hiányában összeszorítja a két térdét, befelé fordítja. Itt már nem elég a szupinált cipő, torna nélkül nem oldja meg a problémát. 

Figyelni kell a hangokra, arra, hogy a baba sírásában van-e erő, a légzésre, arra, hogy gyakran félrenyel-e a baba, esetleg hányik evés után. Utóbbi nyelőcső rendellenességre utalhat.

Ha egy baba nem kezd beszélni – akár korababáról van szó, akár nem – annak a hátterében több ok is lehet. Nem mérvadó, hogy apuka vagy anyuka is későn kezdett beszélni, mivel ezt nem a genetika befolyásolja. Az ingerszegény környezetnek is szerepe lehet ebben, de idegrendszeri probléma is fennállhat, ahogy szervi okai is lehetnek: a nyelvfék is lehet annyira szoros, hogy a nyelvüket nem tudják megmozdítani. 

A halláskárosodás is szóba jöhet, mert ha egy baba nem hall, nem tud reagálni sem az ingerekre. Sokszor elég későn derül ki, így nagyon szerencsések azok a babák, akik már négy-öt hónaposan megkapják a hallókészüléket, vagy az implantátumukat, amik sokat segítenek nekik a beszéd fejlődésében. Nagy szerepe van az éneklésnek, a mondókázásnak is, fontos, hogy egy bizonyos kor után ne gügyögjünk a babáknak, hanem beszéljünk vele artikuláltan. Ha selypítünk, azt hiszi, hogy úgy kell, és ő is selypíteni fog, a gyerek ugyanis azt csinálja, amit a szülő – tanácsolja a szakember.

Mit tehet még a szülő?

Bármilyen nyugtalanító tünet, kérdés fogalmazódik meg a család bármelyik tagjában, szakemberhez kell fordulni. Érdemes a „túlaggódó” nagymamát is meghallgatni, mert sokszor a nagymama tanácsára hozzák a szülők a gyereket, hogy „valami nincs rendben”.  Az, hogy kinövi, nem fog megtörténni, a koraszülöttséget nem lehet kinőni, a károsodásokat nem lehet kinőni, viszont lehet segíteni, hogy egy olyan úton induljon el a baba, ami számára optimális. Ez mind függ attól, hogy mennyire korai a baba, és milyen sérülésekkel, károsodásokkal jött világra.

Ha az édesanya úgy érzi, hogy még nincsen túl a koraszülés traumáján, mindenképpen keressen sorstársakat, vagy szakembert, akivel elbeszélgethet. Minél többet beszélgessen a traumájáról, hogy feloldódjon. Ugyanis ha a mama jól van, a baba is jól lesz, átveszi a rezgéseit. Ne szégyelljen szakemberhez fordulni, ha bármiféle rendellenességet észlel a babán, még akkor sem, ha butaságnak tűnik. Jobb, ha butának nézik esetleg, és témába kerüljön ennek kapcsán valamivel, amit nem értett, minthogy valami felett szemet hunyjon és túl későn derüljön ki a dolog.

Beszéljen a babához, szeresse, ringassa, ha van lehetősége, használja a kenguru módszert, és lássa reálisan a gyermek fejlődését, a valós problémákat ne söpörje a szőnyeg alá, mert attól, hogy ő nem akarja látni őket, még ott vannak. És ne hasonlítsa más gyerekéhez a sajátját, egy kicsit sem – tanácsolja mindenkinek a szakember.