Fotó: Mihai Barabancea I részlet a Falling on Blades (2020) c. fotókönyvéből I Forrás: telex.hu

Három évvel ezelőtt, egyetemi alapképzésem végéhez közeledve, először egy Instagram-ajánlás révén találkoztam Mihai Barabancea román fotográfus munkáival. Vizuális stílusa nyers és provokatív, képei sokak számára zavarba ejtőek, sokkolóak vagy akár visszataszítóak is lehetnek. Az általa rögzített pillanatok többek egyszerű fényképeknél: társadalmi látleletként szolgálnak, melyek arra ösztönöznek bennünket, hogy elgondolkodjunk a romániai alvilág rejtett valóságán és a benne élő emberek sorsán. Művészetében a társadalom peremén élő, gyakran láthatatlan csoportok életét ábrázolja, szokatlan perspektívából, tabuk feszegetésével.

Mihai Barabancea (sz. 1983) a román kortárs fotográfia egyik legmeghökkentőbb és legprovokatívabb alakja, jelenleg Bukarestben él és alkot. Multidiszciplináris tevékenysége áthágja a hagyományos művészeti kategóriák határait: lo-fi fényképezéstől kezdve (a Lo-fi fotográfia az esztétikai szempontok miatt választott, nem szokványos fotográfiai eljárásokra utal, amelyek alacsony minőség benyomását keltik – a szerk.) fotókönyvek készítésén át egészen a performanszokig, helyspecifikus installációkig és posztgraffiti akciókig terjed.

Mielőtt bemutatnám a cikk tárgyát képező fotókönyvet, érdemes megismerni az alkotó világát: azt a művészi és társadalmi közeget, amelyben Barabancea alkot. Egyes kritikák szerint a fotóművész olykor túllépi az etikai határokat, az emberek legszemélyesebb pillanatait rögzíti és az elkapott pillanatokat kendőzetlenül, brutális módon tárja a nézőközönség elé. A megkérdőjelezhető, sokak által elítélendő és visszataszítónak tartott munkamódszerei alapvetően meghatározzák az alkotói folyamat, valamint a végső produktum megítélését is.

A 2022-ben az Edition Patrick Frey kiadásában megjelent Falling on Blades fotókönyve mindamellett, hogy átfogóan összegzi Barabancea eddigi munkásságát, új megközelítésből enged betekintést a román társadalom azon rejtett oldalába, amelyet eddig egyáltalán nem, vagy csak kevesen láthattunk.

Véletlenül pengébe esni költői módja annak, hogy azt mondjuk, leszúrtak.

A szegénység és a szenvedés ábrázolása a művészetben hosszú múltra tekint vissza, és a középosztály, illetve a felsőbb rétegek érdeklődésének középpontjában áll. Ez az érdeklődés nem pusztán az empátiából vagy a valóság megpillantásának vágyából fakad, a nélkülözés gyakran egzotikus vonzerőt képvisel, amely által a nyomor esztétikai eszközzé válik. 

Az ilyen jellegű művészi gyakorlat különösen azokban a médiumokban tűnik ki, amelyek hagyományosan dokumentarista szereppel bírnak, mint például a fotográfia és a videóművészet. Ezekben a médiumokban a „valóság megörökítésének” ígérete még ma is él, gyakran szolgálva ürügyként vagy legitimációs eszközként a tartalmi hiányosságokkal szemben – fogalmaz Andrei Mateescu román fotográfus 2023-ban, a Revista Arta oldalán megjelent írásában.

Fotó: Mihai Barabancea I forrás: thegommagrant.com

Barabancea provokatív személyisége és a szabályokkal való szembenállása a védjegyévé vált. Már korai munkássága idején, 2013 környékén mint ígéretes, de problémás fiatal tehetség szerzett magának hírnevet. Egyes beszámolók szerint az egyik kiállítása megnyitóján drámai módon a tetőre mászott, és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik – ezzel tovább erősítve az önmaga által is tudatosan épített, lázadó művész imázsát. Ez a fajta sokkoló, határokat feszegető viselkedés egyre inkább meghatározta Barabancea karrierjét, aki láthatóan felismerte, hogy a figyelemfelkeltésben a szabályszegés és a provokáció hatékony eszköz lehet a siker eléréséhez, fogalmaz Mateescu.

„Véletlenül pengébe esni költői módja annak, hogy azt mondjuk, leszúrtak” – áll a kiadó könyvárusító oldalának ajánlójában, egyértelműen utalva a szavakban rejlő keserű iróniára. Bár az idézet elsősorban a Falling on Blades című fotókönyvre vonatkoztatható, hadd vessünk egy pillantást Mateescu „Curiosul caz al lui Mihai Barabancea” (magyarul Mihai Barabancea különös esete  – szerk. megj.) című írására, majd az idézett mondatot ezek alapján a fotós vonatkozásában is értelmezzük.

Fotó: Mihai Barabancea I forrás: thegommagrant.com

A Falling on Blades című könyvet megelőzte Barabancea két korábbi munkája, a 2015-ös Overriding Sequence és a 2017-es Sărutul. Az előbbi rögtön nagy figyelmet keltett a művészeti és fotográfiai körökben. Ez a könyv vizuálisan lenyűgöző, rendkívül gondosan megtervezett alkotás, amely a részletekre való figyelmével, gondosan válogatott fotóival és a képek pontos elrendezésével érte el hatását, és gyorsan magára vonta a közönség figyelmét. Barabancea már ebben a művében is a társadalom peremén élő embereket állította középpontba, akárcsak Boris Mihajlov Case History sorozata, de mindezt a romániai valóságra adaptálva, könyvformátumba sűrítve.

Az Overriding Sequence gyorsan sikert aratott, és megerősítette Barabancea helyét a kortárs fotográfiában. Ám a sikerhez hamar komoly problémák társultak. Alig egy évvel a megjelenés után Mugur Vărzariu, egy másik román fotós, provokatív blogbejegyzést tett közzé, amelyben rendkívül súlyos vádakat fogalmazott meg Barabancea munkájával kapcsolatban.