Malomfalván a Szüretibált nagybetűvel írják. A fiatalok legfontosabb ünnepe. Amióta az eszemet tudom, minden évben megtartották. Idén is már hetekkel korábban elkezdték a felkészülést: táncpróbákra jártak, engedélyek után futkostak. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy a tomboló járvány miatt csak „félig” rendezik meg a nagy napot: elmennek a szokásos körútra, de nem hívnak meg a bálba senkit, az éjjeli mulatságon csak a szervezők vesznek részt.
Szokás szerint templomozással kezdődik a nap.
De nem szokványosan folytatódik: a kultúrház előtt gyűl össze a falu apraja-nagyja, hogy elkísérjék a körútra induló fiatalokat.
Nyolc pár indul el a környező falvakba, hogy bemutassák szüreti táncukat
két fiatal házaspár, a csőszbírók vezetésével.
Zene is kell a tánchoz: hárman húzzák a talpalávalót.
Mielőtt elindulnának, a malomfalviaknak is adnak kis ízelítőt a csősztáncból.
Majd lovakra, szekerekre pattannak, és uzsgyé!
A nyolc lovast négy szekeres követi.
Az első megálló Bogárfalva, ahol már várják a helyiek a vendégeket.
A szomszéd faluban sem maradhat el a tánc. Elmarad azonban a bálba hívás.
A következő megálló Szentlélek, ahol végre elkészülnek a nagyfotók is.
Még a legények is beállnak a fotózáshoz.
A lányoknak nem is kell mondani.
A közös fotó után aztán ismét a lovak közé csapnak: Farkaslaka, Kecset, Kisfalud és Szentmihály, mielőtt majd az esti órákban hazatérnek.
