Megdöntötte a saját rekordját, súlyos érmeket akasztottak a nyakába. Veress Erna mesél a Speciális Olimpiáról.

Fotók: Special Olympics Romania Facebook oldala

A legszebb pillanat volt, amikor elsőként a célba ért: „Édesanyám küszködött is a könnyeivel, mikor megölelt, jó érzés, hogy büszkék rám” – meséli Veress Erna az Egyesült Arab Emirátusokban megrendezett Speciális Olimpiáról hazatérve.

Az udvarhelyi úszólány sikereiről már korábban is beszámoltunk, de a legutóbbi teljesítménye minden eddigit felülmúl. Az Abu Dhabi-ban, illetve Dubajban megszervezett világversenyen vett részt és hozott haza három érmet. A felkészüléséről itt írtunk, most élményeiről faggattuk a lányt.

Fel sem tudtam fogni,

még most sem tudom elhinni – mondja Erna pár nappal a hazaérkezése után, hogy milyen érzés volt a dobogóra állni. Mosolyogva mutatja a súlyos érmeket. „Kicsit húzta is a nyakamat, amikor bele akasztották, de örültem neki” – mondja.

Romániát négy úszó képviselte a versenyen, akik egyéniben és csapatban is indultak, különböző versenyszámokban. Erna legelőször a 25 méteres pillangóúszó számban szerzett ezüstérmet, utána jött az arany 50 méter mellúszásban, majd csapatával a vegyes váltóban szerezték meg a bronzérmet.

Ahhoz azonban, hogy rajthoz állhasson, először előfutamokon kellett részt vennie, ott a helyszínen – magyarázza Veress Anikó, Erna édesanyja. Az itt szerzett eredmények alapján csoportokba osztották a versenyzőket, és az így kialakított kategóriákban kellett megküzdeni az érmekért. Ernának pillangón öt, mellúszásban nyolc ellenfele volt, a vegyes váltóban pedig szintén nyolc csapattal küzdöttek meg.

A versenyek előtt

is naponta edzettek a helyszínen, és a kemény felkészülés nem volt hiába. Erna a saját, eddigi legjobb eredményét is felülmúlta, 50 méteren 1,16 percet úszott (eddig 1,19 volt a rekordja), 25 méter pillangón 45,22 másodpercet, a váltóban 4,098 percet értek el. Ezzel tulajdonképpen negyedikként értek célba, de a bírák kizárták az elsőként befutó szerb csapatot, mert nem volt megfelelő a technikájuk, így kapott harmadik helyet a román csapat.

Mindent szigorú szabályok szerint mérnek, ugyanúgy, mint az olimpián, vagy a paralimpián. Aki nem tartja be ezeket, kiesik – magyarázza Anikó.

Ezért is izgult Erna a leginkább, nehogy miatta essen ki a csapat, nehogy elrontson valamit – tudjuk meg. A mosoly csak akkor ült ki az arcára, amikor a bírók mind rábólintottak az eredményre, és biztos volt a győzelem.

A sikerhez Erna szerint kitartó, kemény munka és koncentráció kellett. „Örültem, hogy ott vagyok a rajtnál, nem gondoltam semmire, csak a célra tudtam koncentrálni. Mindent kizártam, csak a saját munkámra figyeltem” – fogalmaz. Nyolc év munkája van ezekben az érmekben – egészíti ki édesanyja.

Gazdagság, fényűzés

Az egész rendezvény egyébként óriási és lenyűgöző volt – mondják. Az arabok nagyon kitettek magukért. Az ünnepélyes megnyitón, Abu Dhabi-ban 190 ország sportolói vonultak fel, több mint hétezer ember, plusz a helybéliek. Az olimpia legtöbb mérkőzését itt szervezték, csak az úszók és az atléták versenyeztek Dubajban, így a szállásuk is ott volt, de megérkezésük után Ernáék az első pár napot még a fővárosban töltötték, ahol jutott némi idő a szórakozásra is.

A sportolóknak megmutatták az arab világot, meglátogattak egy mecsetet, fényűző bevásárlóközpontban, óriási akváriumban, delfináriumban is jártak, megnézték a helyi Louvre múzeumot, és a fogyatékkal élők központjába is ellátogattak.

„Ott olyan gazdagság van, hogy nem tudod elhinni, egy jó vastag pénztárca kell oda, de egyébként nagyon szép. Nagyon jó világ van, de nem nekünk való. Ők másképp élnek, mint mi, naponta többször imádkoztak, más ruhában járnak. Be kellett öltöznünk nekünk is, amikor bementünk a mecsetbe” – meséli Erna.

A helyi specialitások egyiküknek sem lettek kedvencei, túl fűszeresek és olajosak az ételek, de szerencsére volt a közelben szupermarket, ahonnan vásárolhattak. Az egyetlen nehézséget a közlekedés jelentette, a metró csak a tengerpart közelében járt, minden más célpont taxival volt megközelíthető, az uszoda pedig távol a parttól, a sivatagban volt. Igaz, körülötte gyönyörű zöld minden, de ha az ember kicsit távolabbra néz, már csak homokot lát – tudjuk meg Anikótól.

Egyébként a metró is érdekes, külön kocsiban utaznak a férfiak és a nők, illetve azokban, amelyikben mindenki utazhat, abban is a kijelölt helyüket kell elfoglalják a különböző neműek. Azt is megtudták, hogy miért hordanak fekete burkát a nők, és fehér öltözetet a férfiak, miért nem fordítva. Az arabok hagyományos életmódja szerint a férfiak napközben az állatokra vigyáztak a sivatagban, a fehér öltözettel a napsütés elől védték magukat. Ezalatt a nők otthon, árnyékban, a tűzhely mellett tevékenykedtek, ahol praktikusabbnak bizonyult a fekete öltözet.

Nagyon szép volt, de itthon jobb, összegzi Erna az élményeket. Azt mondja, annak is nagyon örül, hogy összerázódott a román csapattársaival, hiszen a sportolók külön szállodában laktak, nem a szüleikkel együtt. Bár a kommunikáció román nyelven okozott némi nehézséget, telefonos fordító applikációt használtak, ami sokat segített, és az alapvető kifejezéseket még itthon begyakorolta.

A csúcson túl

Alig várja, hogy újra edzésre mehessen, tartani akarja a szintet, egyébként is hiányzik már neki a víz – mondja Erna, amikor arról esik szó, hogy mi lesz ezután.

És nem is hagyhatja alább, hiszen hamarosan itt a román országos verseny, amit idén Brassóban rendeznek, nyáron Magyarországra, ősszel pedig Szardíniára készül a Down-szindrómások számára szervezett világversenyre. Ez utóbbira egyébként éppen a dubaji eredményével kvalifikálta magát, hiszen ahhoz, hogy indulhasson, 50 méteren 1,17 perc alatt kellett úsznia.

Az udvarhelyi világbajnok zárszóként azt üzeni Down-szindrómás sorstársainak, hogy küzdjenek keményen, legyenek kitartóak, tanuljanak meg úszni, és a siker nem marad el.