Fotó: PÁL EDIT ÉVA

Székelyudvarhelyen tartotta meg székelyföldi kampányhajráját az RMDSZ. Ahogy már írtuk és legutóbbi podcastünkben is szó volt róla, itt volt mindenki aki él, mozog, s számít a tulipán színeiben Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Fehér, Szeben és Beszterce-Naszód megyéből. A felszólalók jól felpaprikázták az önkormányzati tisztségekért indulók harcikedvét. De szó volt ám az Európai Parlamenti választásokról is, ami így, hogy egy napon lesz a helyhatóságival, elég gyér rivaldafényt kap.

A kampányhajrán minden felszólaló igyekezett egy kicsit azért az EU-s dolgokra is kitérni, de eléggé egy nótát fújtak mindannyian. Ugyanazt a nótát, ami visszaköszön a plakátokról, a közösségi médiából, hogy

Az Európai Uniónak változnia kell!

Egy valami viszont szinte sosem, vagy csak ritkán történik meg: arról nem esik szó, hogy miben és hogyan kellene változnia szerintük az Európai Uniónak. Mi az, amiben hasznos? Szükségünk van-e egyáltalán rá? Mit változtathat két-három erdélyi magyar képviselő?

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke szerint, azért kell hogy változzon az EU „mert vannak olyan változások, amiket mi akarunk, de Brüsszelben nem szeretnének. Például ne védje több törvény a medvéket, mint a nemzeti kisebbségeket. Vannak olyan változások is, amelyeket Brüsszelben szeretnének, de mi biztosan nem akarunk. Mert nekünk nem mindegy, hogy mennyi pénzt kapunk mi, közép-kelet-európai országok.”

Bíró Barna Botond, RMDSZ-es udvarhelyszéki elnök és Hargita Megyei Tanácsának elnökjelöltje is a változás szelét fújta: vagy „az erdélyi magyarság érdekei szerint is változik Európa, vagy mi kell hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz […] Ezért nincs számunkra tét nélküli mérkőzés, mert minden egyes alkalommal, amikor versenybe szállunk, amikor országos megmérettetésen veszünk részt, csak egy eredményt elfogadható, a győzelem.”

Péter Ferenc, Maros megye tanácsának elnöke pedig a többiekkel egyetemben azt várja el az EU-tól, hogy „visszaszerzi a súlyát a világpolitikában, gazdaságilag versenyképes marad és politikailag megkerülhetetlenné válik a változó világban”.

De mit szólnak az EU-s képviselők?

Az unió jelenlegi állapotáról, a hozzá fűzött elvárásokról és a fontosabb kérdésekkel kapcsolatban azonban mégiscsak az európai parlamenti képviselők, képviselőjelöltek válasza a legfontosabb. „Egyszer egy rádióinterjúban valaki szépen, plasztikusan fogalmazta meg, hogy mi az RMDSZ európai parlamenti képviselőinek a dolga Brüsszelben. Bizonyára sokan vannak önök között, akik már ezt nagyon tudják és tudnák jobban helyettük, de itthonról könnyű beszélni” – fújta konferáló beszédét Günther Ottó, az est házigazdája. Majd következő mondatával, miszerint azt várjuk az EP-s képviselőktől, hogy a magyarok hangját hallassák Brüsszelben, és ne Brüsszel üzenetét tolmácsolják Erdélyben, mert utóbbira ott vannak a román pártok képviselői, sikerül elég nagy bakot lőnie. Egyrészt mikor restellt bárki is az EU-ban meghozott, az erdélyi magyarságra is pozitív hatással levő döntésekkel ékeskedni? Melyik alternatív világban történik meg az, hogy a PNL jelöltje arról magyaráz a székely szavazóknak, hogy ne féljenek, ezután több joguk lesz, mint a medvéknek? Na ugye.

A következő mondatával legalább rátapintott a lényegre, addig mindenki arról beszélt, hogy változás kell, de konkrétumokról is kellene szót ejteni.

A külön-külön beszédek helyett a három EP-jelöltet, Szilágyi Dórát, Winkler Gyulát és Vincze Lórántot egyszerre „feleltette le” Günther. Fejenként két-két, illetve egy közös kérdésre kellett választ adniuk. Lássuk hát.

Miért szeretjük Európát?

– kapta meg az első kérdést Szilágyi Dóra.

„Azért, mert Európa az otthonunk és a jövőnk is, mert lehetőséget teremt, tanulhatunk, utazhatunk, ugyanakkor támogatja a fejlődésünk.”

Vincze Lóránt arra a kérdésre kellett válaszoljon, hogy

mit csinál rosszul Brüsszel?

Először is a schengeni-csatlakozást, Vincze szerint képmutatás az, hogy amikor az Unió el akar érni valamit az állam és kormányfőknél, arra mindig kerül megoldás, de ha Románia schengeni csatlakozásáról van szó, akkor elfogadják Ausztria vétóját. „Miért pont a perifériával szúrnak ki? Miért tekintenek ránk másodrendű európai uniós polgárokként? Ezt nem fogadhatjuk el, hiszen ugyanolyan jogunk van részesülni az Európai Unió jótetteményeiből, mint a régi tagállamoknak.”

Szerinte a fosszilis üzemanyag betiltása is hiba, ahogy az is, hogy gázt nem lehet használni tüzelésre. Aztán ott az ukrán gabona kérdése, amit ok nélkül engedett be az EU, lenyomva az árakat, nehéz helyzetbe hozva a gazdákat.

Utoljára a kisebbségvédelem témájára tért ki, ami számára az egyik legfájóbb pont, tekintve, hogy éveken át dolgoztak azon, hogy a Minority Safepacket összállítsák és a szükséges 1,5 millió aláírást összegyűjtsék. „Amit egyszerűen lesöpört az Európai Bizottság az asztalról.” Ez egy elfogadhatatlan döntés, hangoztatta, amely sok kárt okozott, hiszen azoknak a véleményét nem vették figyelembe, akik őshonos, értékteremtő közösségei az Európai Uniónak, és akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az értékeiket tiszteljék, támogassák és az EU révén ehhez forrásokat is rendeljenek.

Sok a mulasztás, de van-e alternatívája az Európai Uniónak?

– kapta meg a kérdést Winkler Gyula, de konkrét választ nem igazán sikerült adnia rá, helyette válaszából kisült, bármennyire is szidják a jó öreg EU-t, el nem hagynák.

„Én úgy gondolom, hogyha körülnézünk a szomszédságban, a régióban, ha a helyzetet megtekintjük, ha a világban történő változásokat figyelemmel követjük, hogy ha az Európai Unió múltját és jelenét megtekintjük, mérlegre tesszük, akkor nagyon világos számunkra, hogy nemcsak a magyaroknak nincs más alternatívája, mint az Európai Unió, hanem az országoknak, a tagállamoknak Európa államainak sincs más alternatívája, mint az Európai Unió. De akkor, amikor azt mondjuk, hogy számunkra nincs más hely, vagy számunkra nincs más alternatíva, akkor ugyanazzal a mondattal, ugyanazzal a lélegzetvétellel el kell mondjuk azt is, hogy az az irány, amelyik felé az Európai Unió ma tart, azok a trendek, amelyeket a vezetők a mai európai parlamenti többség rányomnak az Európai Unióra, azok nem nekünk kedveznek, azok nem jók nekünk, azokon változtatni kell.”

Ekkor Günthernek eszébe jutott, aznap, május 9-én van az Európa-nap, „úgyhogy bátran kijelenthetjük, hogy ideje van a változásnak.” Ennek örömére Vincze megválaszolhatta az alákérdezést, hogy

milyen mulasztásai vannak az Európai Uniónak a kisebbségvédelem terén?

„Szégyenteljes döntése volt az Európai Bizottságnak, amivel lesöpörte az asztalról. Én emlékszem, ezelőtt öt esztendővel az Európai Néppárt első frakcióülésén ott volt Ursula von der Leyen bizottsági elnökjelöltként, felvetettem neki ezt a kérdést, kértem a támogatását. Azt mondta, hogy persze, az Európai Néppárt támogatja, Németországban őshonos kisebbségek vannak, akiket ő támogat, természetesen a Bizottság támogatni fogja.

Bizottsági elnök lett, mit csinált? Rábízta ezt a kérdést Věra Jourovára és Frans Timmermansra. Azt mondanám, hogy kecskére bízta a káposztát. Ki is nyírták ezt a kezdeményezést.”

Szerinte ők két dolgot tehetnek, megfutamodnak és megsértődnek – de nem ezt látja megoldásnak. A másik variáns pedig az, hogy építjik tovább ezt a „járatlan ügyet” magukért, a közösségért, azért az ötvenmillió őshonos kisebbségért, aki az Európai Unióban él.

Kis fantomellenségkép-keltés is helyet kapott mondandójában „ne könnyítsük meg a dolgukat, sokan vannak, akik ellenünk szurkolnak”. Folytatni kell a harcot és sikerre fogunk jutni, mondta, „a székely furfang és a transzilván pragmatizmus megtanított bennünket, hogy hogy vigyünk sikerre ilyen ügyeket.”

Egyszerűen tudnak pénzt lehívni a romániai magyar gazdák? Jól működik az Európai Uniós pályázási rendszer?

– következett ismét Winkler köre egy eldöntendő kérdéssel.

Nem egyszerű Winkler szerint, rámutatott, hogy az est során bemutatott kampányvideó is ezt igazolja, amiben a gazdák arról beszélnek, hogy dolgozni szeretnének, de nem az excel táblázatokkal, meg a dokumentumok, engedélyek beszerzésével és minden egyéb nyomasztó, fullasztó bürokráciával. Miután a gazdák és a vállalkozók megnyerték a pályázatot, „kiderül, hogy bocsánat, de még kell 148 oldal engedélyt is beszerezni. Bocsánat, nagyon jó volt a pályázat, nyertes, csak elfogyott a pénzkeret”.

„Ma az Európa-napon nyilvánosan kijelentem, hogy szeretem Európát, ami nem jelenti azt, hogy nem bírálhatjuk Európát. Ami nem jelenti azt, hogy nem mondhatjuk azt, hogy Európának változni kell, legyen több pénz, legyen kevesebb bürokrácia, kevesebb papír és több támogatás. Ezt várjuk el Európától a júniusi 9-e után” – mondta az EP-képviselőjelölt.

Szilágyi Dóra a MIÉRT elnöke és az erdélyi magyar fiatalok EP-jelöltje, így adja is magát a kérdés:

Sok fiatal külföldön próbál megélhetést teremteni magának, mit tud ezzel kezdeni az Európai Unió?

„Elsősorban az Európai Uniónak abban kellene segítenie, hogy itthon teremtsünk munkahelyeket a fiataloknak, és ne arra ösztönözze, hogy külföldre, a távolabbi nyugati tagállamokba menjenek szerencsét próbálni és egy jobb megélhetést” – csendben jegyeznénk meg, hogy Szilágyi Dóra előszeretettel és rendszeresen reklámozza például azokat az EU-s lehetőségeket, amelyekkel a fiatalok az unióban utazgathatnak kedvezményesen. Mikor, ha nem akkor kap kedvet a fiatal a külföldi létre, amikor turistaként egy ország legjobb oldalát látja?

„Azoknak, akik már elmentek, mindenképpen meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy visszajöjjenek, és mindazt a tudást, tapasztalatot, amit ott megszereztek, azt itthon tudják kamatoztatni azért, hogy az itthoni közösséget gyarapíthassák, és majd újabb munkahelyeket teremthessenek. Én ezt várom el az Európai Uniótól.”

A két-két egyéni kérdés után, mindannyiuktól ugyanazt kérdezte Günther, hogy

mi lenne az az egy dolog, amiért el kell menni június 9-én szavazni?

Vincze felhozta az ijesztő 5 százalékos küszöböt, „ami politikai értelemben a lét és nemlét határa”. Azt gondolja, hogy ha az EP-választás és a helyhatósági jól megy, s a decemberi választásokon sikerül kormányzati eszközöket is szerezni, „akkor mindhárom lábon megerősödve küzdhetnek a közösség jólétéért.

„Azért menjünk el június 9-én szavazni, hogy jó irányba fejlődjön az Unió, abba az irányba, amit mi, fiatalok szeretnénk, hogy a mi magunkat hallassuk, és hogy legyen erős hangunk” – felelt Szilágyi.

– Azért kell elmenni június 9-én szavazni, mert látjuk, hogy a többség sok lesz, sokan lesznek az ő részükről, tehát mi is nagy számban kell elmenjünk szavazni. Nagy számban kell elmenjünk szavazni azért, hogy legyen erős hangunk az Európai Parlamentben. (…) És lehet, hogy két szavazaton múlik egy olyanfajta változás, egy olyanfajta többség, amely a mi székelyföldi, erdélyi, romániai magyar érdekeinknek megfelelővé változtatja az Európai Uniót, válaszolt Winkler.

Nos, hogy te hogy látod kell-e, és ha igen, miért kell változzon az EU?