Fotó: GÁL ELŐD
Meglepően sokan vannak az újonnan megnyitott Szépkorúak Házában ezen a keddi délelőttön, amikor szenior örömtáncot tart a Caritas az érdeklődő időseknek. Az arcokra kiülő hatalmas mosolyok, és sokkal nyitottabb fogadtatás vár, mint amit fényképezőgéppel a nyakamban való megjelenésem miatti rossz tapasztalataim miatt feltételezek. „Jöjjön bátran fiatalember” – szól hozzám egy néni, amikor látja, hogy félve mozgok még a nagy kört formáló szépkorúak között.
Az oktatóik, István és Réka éppen megmutatják, majd gyakoroltatni kezdik a csoporttal a rövid koreográfiát, amit meg kell jegyezniük a résztvevőknek. Először speciális, ritmikus beszéddel segítik a tanulást – ez jelen esetben a dó-ze-dó és az előre kettő, három, négy, vissza kettő, három, négy – majd, amikor már jól megy, zenére táncolja el a csoport a táncot.
Na még egyszer, nagy körbe mindenki
– mondja Sándor István foglalkozásvezető, hiába, hogy felvette az alakzatot a jelenlévő mintegy 40 nyugdíjas. Ha a férfiak meg akarják adni a módját, a kezüket tegyék hátra – mondja, aztán gyorsan hozzátészi, a szalagtalanok. Feltűnően kevés férfi vesz részt a 10 órától kezdődő szenior örömtáncon, egészen konkrétan egy, így aztán a táncban a társaság női szerepet betöltő fele kék szalagot kap a nyakába. Nincsenek egyébként erőteljes női és férfi szerepek a koreográfiában, ezzel is bátorítva az időseket – akik között a foglalkozásvezető elmondása szerint több özvegy is van –, hogy jöjjenek annak ellenére, hogy páros táncról van szó.
Most indította el a szóban forgó foglalkozását a Caritas az udvarhelyi régióban, hátha másokat is el lehetne érni, mint a mentálhigiénés foglalkozással, akár férfiakat is nagyobb számban. Vannak csoportjaik, ahol 10-15-en vannak férfiak, van, ahol egy sincs. István úgy véli, a székely férfiak másképpen gondolkoznak a mentálhigiénéről, a lelki frissességről, de ez jó irányba alakul, „hovatovább egyre többen mernek eljönni”.
Egyébként ebben a csoportban többen szoktak lenni, mint jelenleg, négyen-ötön – mondja el érdeklődésemre.
Azért is fontos, hogy legyenek meg a különböző szerepek a táncban, mert ahogy megy a kör, lényegében a „koreográfia” része a folyamatos a párcsere is. „Amikor párt cseréltünk nincs megállás, alig kaptam meg az új asszonyt, viszem is tovább” – magyarázza és szórakoztatja őket oktatójuk. Meg is próbálják. „Maguknak a párcsere megy a legjobban, azt jól megtanulták” – nevetteti meg őket ismét.
A néhány egyszerű lépést, egy forgást, majd egy párcserét tartalmazó koreográfia betanulása után jöhet a zene, amelyet néhány alkalommal még egy dó-ze-dóval megsegít István, amikor szükség van rá és amikor már nagyszerűen megy a koreó, jöhet a hidratálás, erre kéri őket az oktató, majd mond is néhány szót a szenior táncról:
– Ugye, megszoktuk? Az agyunk diktálja. (…) Nagyon jó ez agytornának. Azért is, mert van benne egy kicsi kínlódás, ahogy próbáljuk megszokni, megtanulni. Aki már megszokta, és jól megy, annak elárulom, hogy mindjárt lecseréljük a szalagot, és rá fogunk jönni, hogy a másik helyében már megint nem olyan könnyű. Így fejlődünk.
A szenior örömtánc
az idős szervezethez igazított, kíméletes sporttevékenység és „agytorna”, ami a kutatások szerint eredményesen késlelteti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulását. Mint egy István által később elküldött leírás mondja, „a New York-i Albert Einstein Orvosi Kollégium kutatói 21 éven át vizsgáltak 75 éves és idősebb embereket, hogy kiderítsék, mely tevékenységek a leghatékonyabbak a demencia és az Alzheimer-kór kialakulása ellen. Úgy találták, hogy a rendszeres olvasás 35, a keresztrejtvény- fejtés pedig 47 százalékkal, míg a rendszeresen végzett zenés mozgásról, vagyis a táncról kiderült, hogy 76 százalékkal, tehát a leghatékonyabban csökkenti az időskori elbutulás kialakulásának esélyét, hiszen nagyon sok agyterületet aktivizál.
A nyugat-európai országokban már 45 éve működik, de hazánkba csak nemrég jutott el. Nincs szükség sem táncpartnerre, sem előzetes tánctudásra”, és szeretettel várnak mindenkit függetlenül attól, hogy járnak-e más csoportos foglalkozásokra vagy sem – bátorítja az érdeklődőket István. Lebutított charlestonról, lebutított keringőről van, olyanokról, amelyek kíméletesek a műforgókra, de az agyat megmozgatják.
Mivel egy kis „megszuszogósodott” a társaság, a következő egy igazi különlegesség lesz, hiszen azt ülve fogják „eljárni”. Ezt mozgássérült, kerekesszékes vagy demenciával sújtott emberek számára dolgozták ki. Az olyan idős emberek számára is ideális, akik nincsenek jó egészségi, fizikai állapotban, és esetleg szédülnének – tudom meg. Főleg a kezüket, a karjukat használják, azokkal csinálnak különböző mozdulatokat ritmusra, de van, hogy éppen a jobb vagy bal lábukat kell egyszerre előrenyújtaniuk.
„Spicc, spicc, oldalt, vissza, egy, két, há’, most bal lábbal” – kezdik el a koreográfiát, amelynek egy részén különböző testrészeiken dobolják le a ritmusát. „Na nézzenek oda, neki nem ment, s ezért rácsapott a térdére, s hát pont elkapta” – szórakoztatja őket István, aki nagyon komfortosan mozog a szerepében, látszik, régóta csinálja. Felolvassa Szuhánszki Aranka Hálás vagyok című versét, amíg picit megpihen a társaság, majd elmondja, szeretné, ha ezzel a verssel barátkoznának és majd a farsangi eseményükön valaki felolvasná.
No program, no party!
Bizony, február 3-án Deságban több mint 500 nyugdíjassal nyitják meg a farsangot. „Az a terv, hogy bemutatkozzanak 2-3 percben a csoportok. Kosaras bál lesz, és László Attila, az énekes fogja megpörgetni kicsit őket” – harangozza be István.
Meg szokták ülni az Idősek Világnapját, lelkigyakorlatokat tartanak, kétszer egy évben, regionális szinten, van továbbá egy regionális piknikük a boldogfalvi falunapok után, ahol csoportonként készítenek valamit, kóstolgatnak, sorolja a programokat, majd még egyszer hangsúlyozza, nem kell a csoport tagjának lenni ahhoz, hogy valaki csatlakozzon az örömtánchoz.
„Bejön, járja, kimegy”, ilyen egyszerű. És nem csak Udvarhelyen lehet, emeli még ki a foglalkozásvezető, hiszen amellett, hogy a Szépkorúak Házában kéthetente, havonta egyszer Farkaslakán, Kápolnáson, Bögözben és Máréfálván is részt lehet venni a szenior örömtáncon.
Amennyiben bármilyen kérdésük van a szenior örömtánc foglalkozásokkal, azoknak helyszínével, időpontjával kapcsolatban, keressék bátran Sándor Istvánt a 0752.780.461-es telefonszámon.