A szerző felvételei

Mosolygó arcokkal teli tömeg, akiket még a hideg sem zavar, ünnepi fények és finom illatok, a Portéka árusai fogadtak, amikor a Dávid Ferenc parkba értem, ahol advent első vasárnapjának alkalmából gyertyagyújtásra készültek.

Ma kicsit azt éreztem, hogy négyfelé kellene szakadni, hiszen a város négy pontján – a Városi Könyvtár előtt, a Dávid Ferenc parkban, a Csereháton és a Szépkorúak házánál – programmal egybekötött gyertyagyújtás volt, mindenhol 17 órai kezdettel.

Szívem szerint csak az ünnepre hangolódással foglalkoznék mostantól egészen karácsonyig, de itt vannak a nyakunkon a választások, amelyek mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ezt észben tartva esett a választásom a Bethlen negyedi parkra, hiszen az új RMDSZ-es városvezetés kedvelt helyszíne ez, közel van az irodájuk is, illetve a város lakosságának igen nagy része tömörül ebbe a zónába.

A szökőkút köré gyűlt hatalmas tömegen átverekedve magam, be is igazolódott feltételezésem, hogy jó volt a választás, hiszen a kis színpad mögött Szakács-Paál István polgármester és Antal Lóránt szenátor is várta, hogy sorra kerüljön az esemény szónokai között.

Először Abodi-Nagy Blanka örvendeztette meg énekével a közönséget, zongorán Tamás Zalán kísérte. Rúzsa Magdi Egyszer és Blanka saját dala csendült fel.

„Menjünk el egészen Betlehemig,

és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” (Lk. 2:15)

– hangzott el az advent első vasárnapjára választott ige Újvárosi Katalin unitárius lelkésztől. Elmondta, minden évben azzal kezdi az adventet, hogy elolvassa ezt a bibliai üzenetet, mert fontos kapaszkodót tartogat számára. Hármat oszt meg közülük a jelenlévőkkel.

Az első: menjünk el. „Ha egy helyben maradunk, ha nem változtatunk semmit azon az életformánkon, ami eddig volt, akkor nem történik semmi új, akkor nem várhatjuk a változást. Hiába vágyakozunk, ha nem teszünk ellene, akkor nem történik semmi” – magyarázta, hozzátéve, induljunk útra ebben az évben, az adventi útra.

A másik üzenet: nézzük meg. Újvárosi Katalin szerint az, aki nem csak néz, hanem lát is, vagy néz is és lát is, az feltehetően nem fél közel menni a dolgokhoz, megnézni, hogy mi, vagy ki van ott, ahova elindult, és kíváncsi, hogy hogyan is történt mindaz. „És ebben az egy üzenetben ott van az is, hogy közel hajol azokhoz a szereplőkhöz, akik az úton szembe jönnek vele. Nagyon jól ismerjük ezeket a szereplőket, hisz évről évre ugyanazok a pásztorok, a három királyok, a Heródesek, a Jézusok, a Máriák, és mégis minden esztendőben mást és mást üzennek. A kérdés az, hogy ebben a zajongó világban adunk-e magunknak 5 percet? Szánunk-e magunknak 10 percet arra, hogy valóban elcsendesedjünk, és leüljünk egy-egy pásztor mellé, felemeljük a fejünket és megnézzük, hogy ott van-e a csillag, és megkérdezzük azt is magunktól, hogy ebben az életszakaszunkban mit üzen nekünk?”

Ismét Abodi-Nagy Blanka és Tamás Zalán álltak színpadra egy általam ismeretlen, ám nagyon szép dallal – később utánanéztem a Táncoló talpak 2. filmből volt a dal, a címe Bridge of light volt az.

Az ünnepélyes gyertyagyújtás következett, maga a polgármester végezte a feladatot, majd elmondta ünnepi beszédét.

Hit kell a sorsdöntő helyzetekben

„Egy rendhagyó, különleges adventre kerül sor Székelyudvarhelyen, ennek keretében nemcsak a városközpontban, hanem a lakónegyedekben is megélhetjük a gyertyagyújtások meghitt pillanatait. Advent első vasárnapján különös jelentősége van annak, hogy együtt vagyunk. Nekünk, magyaroknak voltak történelmünk során nehéz évszázadaink, de volt szép és erős időszakunk is” – mondta.

A polgármester szerint sorsdöntő helyzetben vagyunk most, amikor hatalmas jelentősége van az alázatnak és a hitnek. Hittel kell megfogni a bennünket teremtő, szeretettel vezetni akaró Istenünk kezét.

„Tudjuk, hogy a történelem sorában mindig azok maradtak meg, akik képesek voltak összefogni, szeretettel fordulni egymás felé, és az igazságot választani a könnyebb út helyett. De az idei advent egy kicsit azért is más, mint a korábbiak, mert a mai gyertyagyújtás nemcsak a szívünket szólítja meg, hanem a felelősségünket is. Legnagyobb szakrális ünnepünkre készülődünk, de állampolgári kötelességünknek is eleget kell tennünk. Ma nemcsak az ünnepi készülődés kezdődött el, hanem a választások napja is van. Ez az a pillanat, amikor nemcsak arról döntünk, hogy milyen irányt szabunk városunk vagy országunk jövőjének, hanem arról is, hogy mennyire gondoljuk komolyan Székelyudvarhely anyaváros szerepét.”

Szakács-Paál szerint, ha mi nem tudjuk azok helyett a magyarok helyett is eléggé hallatni a hangunk, akik nap mint nap kihívásként élik meg a magyarságukat, akkor elveszünk és még inkább össze fogunk szűkülni. A magyar jövőre, képviseletre is kell pár percet szánnunk az életünkből, mondta. „Advent tehát nemcsak a várakozás, hanem a cselekvés is ebben az évben. Az adventi gyertya lángja ma arra hív bennünket, hogy ne csupán a múltat őrizzük, hanem a jövőt is építsük.”

„Azon a helyen vagyunk ma, ahonnan valójában elindult minden.

Azon a helyen gyűltünk ma advent első vasárnapján össze, ahol elkezdtünk egymásra odafigyelni. Azon a helyen gyűltünk ma össze, ahol elkezdtünk egymással beszélgetni. Azon a helyen vagyunk ma, ahol elkezdtük egymást meghallgatni. Azon a helyen vagyunk ma, ahol meggyújtottuk az első gyertyát, hiszen mi bízunk egymásban, hiszünk egymásban, és értjük keresztény hitvallásunk üzeneteit” – kezdett bele beszédébe Antal Lóránt szenátor.

Elmesélte, hogy a kampány alatt szórványvidékekre is ellátogattak, Beszterce-Naszód megyében járt egy olyan településen, ahol 25-30 magyar él, akik arra kérték őket, hogy vigyázzanak rájuk. „Vigyázzunk rájuk, mert ők minden nap, amikor döntéseket kell hozzanak, és a mindennapokban, amikor belevágnak az életbe, akkor románok veszik őket körbe” – mondta, megjegyezve, beigazolódott a jóslatuk a román veszélyről, hiszen „ma Románia-szerte úgy néz ki, hogy a 20 éves választási arányokat túllépik a választópolgárok. És mi kezdünk lemaradni azon döntésekről, amelyek valójában a mi sorsunkat határozzák meg.”

– Arról kell döntenünk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elkövetkezendő évtizedben megmaradunk vagy sem.

Hóban ébred majd az ünnep

– csendül fel végül a közismert karácsonyi dal Blanka torkából, majd a jelenlévő gyerekek kedvéért a Jégvarázs című rajzfilm Legyen hó-ját is elénekelte.

A tömeg feloszlott és megint minden ünnepies és varázslatos lett, mintha a kürtőskalács illat, a fények és a mosolyok elűznék a nyomasztó választási gondolatokat.