Tíz év és szinte száz műalkotás, tíz éve rendezik meg évről-évre a Pulzust, s bár öt évvel ezelőtt a szervezők úgy látták, éppen akkor lépett kamaszkora küszöbére a művésztelep, az azóta eltelt évek alatt még inkább „benőtt a feje lágya”, és felnőtté cseperedett a tíznapos alkotótábor, melynek évről évre tíz belföldi és magyarországi művész meghívottja van, akik egyenként legalább egy kortárs műalkotást készítenek el a Spanyár-házban.
– Tíz évet öregedett minden olyan személy, aki a Pulzus Művésztelep elindításában részt vett – döbbentette rá az idő múlására a hallgatóságot Miklós Zoltán múzeumigazgató a táborzáró kiállítás megnyitóján, ahol jelen volt az a tíz művész is, akik munkája nélkül nem jöhetett volna létre a kiállítás. Frissen elkészült műalkotásaik számos kíváncsi látogatót csalogattak el a csütörtök délután 18 órától kezdődő megnyitóra, a Haberstumpf-villába.
A kiállítás megnyitóján a múzeumigazgató rámutatott, a tíz év alatt világossá vált, hogy a kortárs művészeti világba való bekapcsolódásnak egy elengedhetetlen lehetősége a Pulzus Művésztelep, melynek kezdeményezője Berze Imre szobrászművész, aki kurátorként a tábor egyetlen, minden évben részt vevő személye. „A táborban korábban részt vett művészek egy olyan fejlődő közösség tagjaivá váltak, amely pulzál, és amely folyamatos építését az elkövetkező években is vállalja a múzeum” – jelentette ki a megnyitón Miklós Zoltán.
Egy sajátos Pulzus-jelleg
olvasható ki a művészek munkáiból, a kiállítás anyagának meglehetősen nagy változatossága ellenére – véli Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki a kezdetektől figyelemmel kísérte a Pulzus életét.
A kiállítást Boldizsár Szabolcs fuvolaművész előadása nyitotta meg.
– Igazán jó volt ebbe az élénk szellemi és alkotói légkörbe visszatérni, a tábor meghívott művészei idén is bebizonyították: a Spanyár-ház életét nem jellemzik túlzottan jól fésült, kikozmetikázott, retusált vagy művészi homályba burkolózó celeb ambíciók. Vannak ezzel szemben őszintén útkereső, rácsodálkozó, megújulásra kész művészemberek – fogalmazott, majd egyenként a következőképpen méltatta a művészek munkáját:
A Nagyváradon élő, eredetileg marosvásárhelyi Szabó Csongor két munkával készült, Parittyafa című műalkotása „az egyre jobban burjánzó elvi csatározások némi konstruált humorral megközelített valóságát” modellezi Vécsi Nagy szerint.
A Kolozsváron élő, székelyudvarhelyi születésű Rót Iringó Xénia Pulzus alatt elkészített festménye a művésztelephez közeli városi táj díszletét jeleníti meg színes tömbházakkal, a művészek munkájára eső ablakokkal és a Küküllővel. A tíznapos tábor alatt készült egy második munkája is, ami a Magyar Népmesék énekesmadara és a nemezelés találkozása.
Szécsi János ezúttal valami olyannal kísérletezett, aminek lényege a gyógyító erő, a kijavítható romlás – méltatja a Csongrádról Lövétére telepedett festőművész munkáját a művészettörténész. „Talált és arannyal bevont tárgyának antropomorf jellege, a népdalainkban is gyakran előforduló eke a férfierőt, a termékenységet szimbolizálja.”
Kovács A. Gyula, a Csongrád-Budapest között ingázó sokoldalú képző- és médiaművész ezúttal fotográfus minőségében „a fény leképezésének ihletett kutatójaként van jelen” – fogalmaz Vécsi Nagy, röviden ismertetve a folyamatot: egy talált régi Polaroid fényképezőgépet használt fel munkája során: a tipikus Polaroid keretből kivágta a képeket, majd széthúzta, mint a papírzsebkendő rétegeit. Belül részben esetleges absztrakt grafika képződött, melyet végül a Polaroid gép hátsó fényvédő fekete fóliája hordoz.
– Másik munkája,a hintaló egy látszólagos jelenbe ragadt állapotot képvisel, ami bármilyen irányba elindulhat, és ahogy az irány, úgy a holtpont holléte is kérdéses – idézi a médiaművészt Vécs-Nagy.
Fábián Emőke nagyváradi festőművész festményein a képzeletbeli tájkép témáját követi.
Szepessy Béla nyíregyházi grafikusművész – aki Székelyudvarhelyen 2009-ben és 2015-ben egyéni kiállítással is bemutatkozott – munkáin a legújabb digitális képalkotási módszerek a legtradicionálisabb eljárásokkal elegyednek.
Amint azt Vécsi Nagy Zoltán elmondta, Bogdan Nueleanu temesvári szobrászművész a szobrászat és a festészet határterületén a különböző fémek egymáshoz rendelésével kísérletezik: talált törtfémekből, tulajdonképpen hulladékokból, fogaskerékből készítette a kiállított műalkotásait.
Szabó Nóra budapesti képzőművész az emberi test felszínének digitális mintázatának létrehívásával dolgozik. „Munkája kezdetén abból a felvetésből indult ki, hogy az emberi faj megszűnhet létezni, ezért olyan műalkotásokat készít, amelyek őrzik az emberi típust, mint egy lejárt múltbéli emléket.”
Adriana Mihaela Pop munkái mintegy egyértelmű képi megfogalmazása annak az ars poeticanak, amiket a fiatal kolozsvári grafikusművész saját szavaival így írt le: a természettel dolgozom, mégha nem is vagyok a technológia ellen. Szeretek tartalmat készíteni a természetről készült fotóim alapján – idézi fel a fiatal művész szavait Vécsi Nagy Zoltán.
Nem mered?– ezt a címet adta a táborban készült műalkotásának Veress Gábor Hunor marosvásárhelyi szobrászművész, akinek magasba húzott interaktív kovácsüllőjét némi fekete humor is átszövi – ismertette a jelenlévőkkel a művészettörténész.
A tizedik Pulzus Művésztelep – melynek szervezője a Haáz Rezső Múzeum és szakmai partnere a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ – tíz napja alatt készült munkákból rendezett kiállítás több hétig látogatható, hétfő kivételével hétköznap 9 és 18 óra között, hétvégén 10 és 18 óra között. A belépőjegyek felnőtteknek 5 lejbe, diákoknak és nyugdíjasoknak 2,5 lejbe kerülnek.
