– Itt vannak már mindketten, tegnap elkaptunk egy szerelmes pillanatot, udvaroltak egymásnak – mondja Sándor Lóránt, helyi vállalkozó, miután a zetelaki önkormányzattal közösen Udvarhelyszék valószínűleg első gólyákat figyelő webkameráját indították el a napokban. A gólyacsalád életének fontos fejezeteit meg akarják őrizni felvételen: mikor bújnak ki a tojásból, mikor tanulnak meg repülni, mikor költöznek el.

Még nagyon friss az ötlet, de terveznek játékokat, versenyeket a kukkolóknak.

A környék első gólyakamerájának megtekintéséhez kattintson ide.

Érdemes figyelemmel követni a madarak életét, mert a fiókák kikelésének észlelői beleszólhatnak a névválasztásba. Az újdonságokat, híreket a www.zetelaka.ro honlapon, a gólyakamera mellett fogják közzétenni.

Keresztfióka

Igaz, hogy nem tudok sokat a gólyákról, de eddig minden nap benéztem hozzájuk. Nagy sikerélményként könyveltem el, hogy én voltam, aki az első tojást meglátta pénteken, fél kettő előtt egy kicsivel. Még a végén keresztapu leszek én is, keresztfiókám még úgy sincs – lelkesedtem.

Ez azért is nagy dolog, mert nem hagyják a szülők sokat magára a tojást, folyamatosan melegen tartják. Gyermekkoromban sokat madarásztunk a patakban. Az a hír járta akkor, hogy a tojásokat nem szabad megfogni, de még nézni sem, mert megérzi a szagunkat a madár, kilöki a fészkéből a fiókát. Vajon tényleg így van?

Élőben Zetelakáról.

Simó Imrétől, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület udvarhelyi önkéntesétől kértem válaszokat a gólyákkal kapcsolatos kérdéseimre.

– Téves azt gondolni, hogy a fiókát az „idegen szagja” miatt nem fogadja el a szülő, nem minden madár rendelkezik szaglással. Erős szülői ösztön a tojásokon való ülés, ha kihűlnek, akkor károsodhat az embrió – ezért tűnhet úgy, hogy az idegen kéz miatt veszett oda a fióka. Tatarozás, tojásrakás közben nem illik zavarni a gólyát – teszi helyére a dolgokat Imre.

Ha a gólyák biztonságáról beszélünk, akkor meg kell említeni az utóbbi időkben értük tett erőfeszítéseket is. Mivel méretükben hasonlítanak a fákra, jó a kilátás róluk és könnyen lehet landolni rajtuk, az áramosítás után kihelyezett villanypóznák ideális fészkelési helyként szolgának számukra. Mindenkinek előnyös a villanyoszlop tetejére helyezett állvány: a gólyának a biztonság, az áramszolgáltatónak az áramkiesés elkerülése miatt. Kedvenc madarunknak ugyanis nincs természetes ellensége, életére legnagyobb veszélyt a villanyáram jelenti. Rövidzárlat következtében életét vesztheti, ha beázik a fészke, és áramütés érheti, ha nekirepül a drótnak. Ütközhet azzal a villanyoszloppal is, amelyen él.

Sok kiszállástól és költségtől óvja meg az áramszolgáltatót az állványok kihelyezése, amelyekkel megakadályozzák, hogy a gólya savas ürüléke erodálja a villanyvezetéket, ezért is pozitívan viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Imre elmondása szerint tavaly a Milvus által kezdeményezett, általa koordinált szentpáli, recsenyédi, kápolnásfalusi állványszerelésekhez is darus autót és további állványokat ajánlott fel az áramszolgáltató.

A környék gólyafaluja

Homoródszentpált gyakran úgy emlegetik, mint a madarászok paradicsomát. Nem csoda, hiszen 267 madárfajt figyeltek meg itt az elmúlt 70 évben. Köze van a halastavaknak ahhoz, hogy a környéken ott található a legtöbb gólyafészek? –  érdeklődöm a szakembertől.

Amikor kamaszkoromban jártam itt, akkor 6-8 gólyafészek volt a faluban, jelenleg 41 van. Ennek ellenére elmondható, hogy csökken a populáció Romániában, 5-6000 párral kalkulálnak a szakemberek. A gólyának nem fontos a hal, inkább a tó és környéke lényeges számára. Gyakori vendég a frissen kaszált földeken, sáskát, gyíkot, pockot keres magának. Nincs intenzív mezőgazdaság nálunk, a nadrágszíj parcellák miatt változatos táplálékot talál magának. A gólyafészkek számából kitűnik az élettér minősége is: a fészkek száma megmutatja a terület eltartását is – magyarázza a szentpáli helyzetet Simó Imre.

Ezek mellett arra is szükség volt, hogy a gólya bizalmat szavazzon az embernek, akinek így lehetősége volt közel kerülni hozzá, megfigyelni őt. A fekete gólya nem ennyire barátságos, még mindig rejtőzködő életmódot folytat, az erdőben él, nem bízik az emberben.

Nem mind ülü

A ragadozómadarak falun mind ülünek számítottak. – Sükőben gyerekkoromban gyakran jártam kaszálni nagyapámmal. Ilyenkor mindig nálam volt a távcsövem, munka közben figyelgettem a madarakat. Kérdeztem az öreget, hogy ez milyen madár? Az egész ülü – meséli Imre.

Ez történhetett azért is, mert nehéz volt őket megfigyelni, nem merészkedtek az ember közelébe. A gólya is ragadozómadár hírében áll, de termete és súlya miatt nem képes elkapni a kisebb testű madarakat.

Vándorlásuk is a táplálékhoz köthető. Nem a téli hideggel van igazán bajuk, hanem azzal, hogy a hó elzárja előlük az éléskamrát. Csak a túl fiatal egyedek és a sérültek maradnak nálunk – magyarázza a szakember.

Jó példa erre, hogy a farcádiak átteleltettek egy sérült gólyát a faluban. Lehavazott, hideg lett tavaly télen, a fészekben ott árválkodott a gólya.

Szeretik a gólyákat Farcádon

Érezték a nagy kanyarban levő szomszédok, hogy segíteni kell rajta, de nem tudták, hogy mit adjanak neki enni. Próbálkoztak kenyérrel, kolbásszal, szalonnával, de ezek nem ízlettek neki. Összedugták a fejüket a szomszédok, hogy megbeszéljék a Gyuri nevű projektet – így nevezték el a madarat. Virslit vásároltak a félénk gólyának, aki nem mert még a közelükbe menni. Felparittyázták a virslit a fészekbe, így akarták lecsalogatni őt. Ez a terv sikert eredményezett, egy idő után Gyuri a kicsi utcán már szomszédolva várta az elemózsiát. Előkerült a meséből ismert piros kancsó is, amiből szomját olthatta a sérült madár. Tavaszra meggyógyult, nem sántált már. Nagy figyelemmel várták a gólyák visszatértét a rajongók, támogatók, lám mi lesz a házi gólyájukkal.

A történet nem végződött vidáman, egy gólyapár érkezett vissza, akik kicsipkedték a fészekből, Gyurinak el kellett hagynia a téli szállást és a gólyabarát települést – tudtam meg Farcádban járva.

Hogy hova ment Gyuri, azt nem tudhatjuk, de a zetelaki gólyapár életét akár otthonunkból is követhetjük, akik már kicsinosították a fészküket, belekezdtek a családalapításba. Megvan az első tojás, amire nagy gondot fordítanak: puha szénát hordtak köré, hogy melegen tartsák.