A Lavina Egyesület idén újra megrendezi a Doklavina filmesteket. A vírushelyzet miatt a székelyudvarhelyi és székelykeresztúri mozikból az online térbe költöznek a vetítések, így egész Románia területén ingyenesen elérhetővé válnak az izgalmas, nemzetközi sikereket elért, fesztiváldíjas dokumentumfilmek.
Idén két női alkotó filmjét hozzák el a szervezők:
November 27-én 17 órától 29-e éjfélig Zurbó Dorottya A Monostor gyermekei című filmjét, majd november 28-án 17 órától szintén 29-én éjfélig Szabó Réka A létezés eufóriája című alkotását tekintheti meg a közönség. A filmek ingyenes linkjeit a Doklavina Facebook-oldalán teszik közzé a szervezők.
A filmekről, a szereplőkről, alkotási folyamatról, és a filmekben megjelenő témákról idén is az alkotókkal való beszélgetéseken tudhatnak meg többet a nézők. A beszélgetések felvételei szintén az esemény Facebook-oldalára kerülnek fel.
A létezés eufóriája
című film, a Tünet Együttes Sóvirág című előadásának próbafolyamatait követi végig. Az előadás főszereplője Fahidi Éva, 90 éves holokauszt túlélő, aki a darabban önmagát alakítja. Éva 20 évesen egyedül jött haza Auschwitz-Birkenauból, ahol 49 családtagját ölték meg, köztük anyját, apját és kishúgát. 90 évesen felkérést kap, hogy életében először lépjen színpadra, és szerepeljen egy róla szóló táncszínházi előadásban. Réka, a rendező egy duettet képzel el egy fiatal, nemzetközileg elismert táncosnővel, Emesével. A darabban Éva és Emese életét, kettejük testét szeretné párbeszédbe hozni. Három nő, három hónap – határátlépések sorozata – írja a filmről a szervezők által küldött sajtóközleményben. Éva életének kulcspillanatai színházi jelenetekké sűrűsödnek, miközben a három nő között váratlan erejű kapcsolat szövődik.
A film számos más elismerés mellett elnyerte a Locarno Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, a 25. Szarajevói Filmfesztivál Emberi jogi díját és a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál közönségdíját is.
A monostor gyermekei
című dokumentumfilm egy intim családtörténet, amely a világ egyik legelzártabb országában játszódik, Bhutánban. Az apró királyság földrajzi és politikai elszigeteltsége miatt csak az elmúlt pár évtizedben kezdett modernizálódni, ahol előbb engedélyezte a király a televíziót és az internetet (1999-ben), mint a demokráciát (2008-ban).
A film egy kivételes család történetén keresztül enged betekintést a bhutáni hétköznapokba. A 17 éves Gyembó és 15 éves húga, Tashi átlagos tinédzserek, akik szabadidejükben fociznak vagy a Facebookon lógnak. Kis himalájai falujukban édesapjuk, Tenzin a felelős a helyi buddhista monostor őrzéséért. A tisztség apáról fiúra száll, így Tenzin okkal reméli, hogy hamarosan ő is fiának adhatja tovább a szent feladatot. Eközben lánya, Tashi, profi focista karrierről álmodik, és egyre nyíltabban fejezi ki fiús identitását. Egy olyan bhutáni család érzékeny portréja tárul elénk a filmben, ahol a generációk közötti szakadékhoz csak a családtagok egymás iránti szeretete mérhető.
A film, melynek világpremierje az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon volt, majd megjárta a világ számos fesztiválját, elnyerte más díjak mellett a Zsigmond Vilmos Film Fesztivál és a Film Festival della Lessinia legjobb dokumentumfilmjének járó díjat is.
