Megvolt, túl vagyunk rajta. Olyan volt, mint egy gyors tűszúrás, nem? Az RMDSZ büszkén jelentette be a több mint fél millió megkapott szavazatot. 20 éve nem volt ilyen. Megvan a több, mint 200 polgármester, a 4 megyei tanácselnök és a sok-sok RMDSZ-es tanácsos. A kérdés már csak az, milyen áron? És megérte-e? Ja, és újra tüntetnek az Úzvölgyében, és képzeljétek, nem az AUR. Ó, és a héten végre azt is magára vállalta az RMDSZ, hogy konzervatív, jobboldali, neoliberális politikát folytat. Természetesen az etnikai politizáláson túlmenően. Na, erre varrjatok gombot.

Sziasztok! Ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok és jöttem még egy tilossal, mielőtt mindenki fellazítana a nyár előtt. Bár nagy valószínűséggel nem a megszokott politikai uborkaszezonnak nézünk elébe.

Na, de essünk neki.

Az öszszavazatok 6,5%-át zsebelte be az RMDSZ és mérhetetlenül büszke rá.

Bár ez nyilván a három EP képviselőhöz egyértelműen nem elég, így továbbra is Winkler Gyula és Vincze Lóránt mehet vissza, elfoglalni Brüsszelt és jól megváltoztatni.

A nagyobb települések vezetésének várományosai már hétfő délelőtt biztosra vehették mandátumaikat, de természetesen akadtak helyek, ahol nem ment minden zökkenőmentesen. Ilyen volt például Székelyhíd, ahol nagyon sokáig számolták a szavazatokat és az első számolási kör után, az EMSZ jelöltje Boros Dávid nyert mindössze néhány szavazat előnnyel. Erre az RMDSZ kérelmezte a szavazatok újraszámolását, aminek az lett a vége, hogy Béres Csaba, az RMDSZ jelöltje nyert egy szavazattal. A EMSZ óvta volna az eredményt, de a Nemzeti Választási Iroda már nem hagyta neki.

Nemzetárulás: tessék mondani, mennyi a nemzet?

Persze akadtak helyek, ahol az RMDSZ nem szerepelt a vártak szerint és még szerencse, hogy volt két kispárt, mert jól rájuk lehetett kenni.

Marosvásárhelyen például 16 szavazat kellett volna még ahhoz, hogy az RMDSZ-nek meglegyen a 11 tanácsosa. Mivel az EMSZ külön tanácsosi listával indult, ami természetesen a Maros megyei RMDSZ elnöke, Kovács Mihály Levente szerint nemzetárulás, 700 szavazat elment az állítólagos alternatívára, ami természetesen az RMDSZ szerint tőlük vett el szavazatokat.

Illyefalva RMDSZ-es polgármestere, Fodor Imre lemondott tisztségéről, mert nem ő, hanem kihívója nyert a választáson. Benkő Árpád Jenő függetlenként indult az EMSZ és az MPE támogatásával. Fodor Imre egy Facebookon közzétett videóban jelentette be lemondását, majd felsorolta az elmúlt 16 év megvalósításait, sőt azt is felvázolta, hogy milyen projekteket készített elő a csapatával, ami már az új polgármester regnálása alatt fog megvalósulni. Úgyhogy maradhat költői kérdésnek, hogy ha ilyen szuper köztisztviselő volt az illető, vajon miért váltották le?

Talán az egyik legnagyobb veresége az RMDSZ-nek Gyergyószentmiklóson volt, ahol a szintén független Nagy Zoltán nyerte a választásokat. Ráadásul nem is akárhogy. Tízből kilenc körzetben a független jelölt nyert, hatalmas szavazatkülönbséggel. Úgy néz ki, a gyergyóiaknak bejött az a jövőkép, amit Nagy Zoltán eléjük vetített. Legyen hát ilyen is. Hogy valakit azért szavaznak meg, mert valami értelmeset csinálna, és nem azért, mert jól befosat mindenkit, hogy ha nem őt szavazzuk meg, akkor majd a románok megesznek minket.

Kolcza István, az EMSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke szerint azért jutott be két AUR-os képviselő a megyei önkormányzatba, mert elmaradt a két kispárt összefogása. Elmondása szerint újratervezés következik és reméli, 2028-ban már közösen lép fel a magyar ellenzék. Ezen kicsit felnevettem. Hogy az általában 4 évig semmit sem csináló, majd a választásokkor feltűnő törpepártok, akik sok esetben az RMDSZ kegyelemtaknyán vehetnek fel ilyen-olyan tisztségeket, képesek ellenzéknek nevezni magukat. De önbizalom az van. Természetesen a Maszolon már elindult a hangulatkeltés az AUR-os képviselők miatt, feltéve a kérdést, hogy vajon itt is jön a botránypolitizálás? Simion és Șoșoacă módra? Még fel sem állt az új testület, amiben az RMDSZ-nek egyébként is kényelmes többsége van, a maga 22 szavazatával, de Tamás Sándor már temeti a békés együttélést, ami így, hogy ott lesz két AUR-os képviselő a tanácsban, már nem lesz fenntartható.

Amit egyszer biztosan kijelenthetünk a választások kapcsán, hogy igen, az RMDSZ valóban nagyot szakított. És ahogyan a bevezetőben is feltettem a kérdést, de milyen áron, felteszem most is.

De milyen áron?

A héten már több platformon is születtek elemzések. A Transtelex hétfő este elemezte a kampányt és annak eredményeit, szót ejtettek az RMDSZ győzelméről, Magyarországról és a Tisza Párt tartolásáról és úgy egyáltalán az EP-választásról. A beszélgetés meghívottjai Zsigmond Csilla és Toró Tibor szociológusok, Borbáth Endre politológus, Parászka Boróka és Cseke Péter újságírók voltak. Aztán a Miközödben beszélgettem Székely István Gergő politológussal, ebben a műsorban kimondottan az itthoni helyzetre, az RMDSZ szereplésére fókuszáltunk, végül pedig a tegnap jelent meg az Átlátszó Airday podcastja, amiben Borbáth Endre és Székely István Gergő elemzik az egy kicsit lecsillapodottabb helyzetet.

Amit szinte mindenki kimondott ezekben az elemzésekben, az az volt, hogy az RMDSZ a Fidesz kampány és propaganda narratíváival, a félelemkeltéssel és ellenségképzéssel nyerte meg ezt a választást. Ez pedig azért veszélyes, mert most megtapasztalták, hogy milyen eredményeket lehet elérni ezzel a módszerrel. És ezek után ki szeretne ennél rosszabbul teljesíteni? Nyilván senki.

Felmerül tehát a kérdés, hogy lesz-e valaha valós perspektíva, olyan jövőkép megfogalmazva az RMDSZ részéről, ami több annál, amit most elénk tálaltak? Vagy szeptemberben, az országos parlamenti választásokon benyomnak egy „ha nem ránk szavazol atomháború lesz”-t? Természetesen jogosan merülhet fel az a kérdés is, hogy miért rezonált több, mint félmillió erdélyi magyar ezekkel a semmitmondó üzenetekkel? Valóban elég nekünk ennyi? Vagy ilyen könnyen megvezethetőek vagyunk? Vagy ennyire beért a gyümölcse a magyar kormánypropagandának, amit ezek szerint túlzott mennyiségben fogyasztunk?

Természetesen érdemes szétválasztani az EP és a helyhatósági választásokat egymástól, hiszen csodák csodájára volt, ahol szinte biztosan kijelenthető, nem azért nyert RMDSZ-es polgármester, mert az emberek csak megijedtek. Ha Szatmárnémetit nézzük, akkor azt látjuk, hogy Kereskényi Gábor a szavazatok 65%-át szerezte meg, ami mindenképp felülmúlja az etnikai arányokat, tehát román nemzetiségű szatmáriak is szavaztak az RMDSZ-re. Vagyis a szatmári szavazók jó többsége úgy ítélte meg, hogy az elért eredményekre, a megvalósításokra, a fejlesztésekre szavaz. És az infrastruktúra fejlesztésével lehetett még városokat nyerni.

Az európai parlamenti választások kapcsán egyébként is megfigyelhetünk egy mondhatni kontinentális jobbra tolódást. Ausztriában a szélsőjobb vitte el a legtöbb helyet, Németországban a szintén szélsőjobb AfD a második helyen végzett, és a francia szélsőjobb Le Pen vezetésével is tarolt, ami miatt Macron fel is oszlatta a parlamentet. Ha ezek az eredmények nem, akkor nem tudom, mi fog arra késztetni minket, hogy komolyan elgondolkodjuk ennek a jelenségnek az okán.

Mindezek tetejére pedig Kelemen Hunor, a napokban interjút adott a Szabad Európának, amiben az RMDSZ pályafutása alatt talán először ideológiailag is meghatározta a szervezetet. Jobboldali konzervatív alakulat, liberális vagy inkább neoliberális gazdaságpolitikával. Gyorsan bele is keverte a konzervatívba a tradicionális közösséget, aminek fontos a nyelv, a kultúra és a hagyomány, hogy jól ki is sajátítsa ezeket. Mert, aki esetleg baloldali beállítottságú, annak biztosan nem fontos, hogy az anyanyelvét használhassa a hivatalban. Kerényi György újságíró rákérdezett további kényesebb kérdésekre is, mint például, hogy nem-e tartja ellentmondásosnak a szövetségi vezér, hogy az RMDSZ főleg az AUR-ral szemben mobilizált, de közben sok kérdésben hasonló alt-right agendát vitt, mint a hipernacionalista párt? Kelemen Hunor szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mint ahogyan a Fidesznek sem volt köze ehhez a kampányhoz. Ez itt a magyarok győzelme volt.

Hallja ezt mindenki? Ez a mi győzelmünk volt.

Az általuk bekapcsolt túlélési mechanizmusunknak a győzelme. Éljen. Ó, és Kelemen Hunor ezeket a választásokat egyébként csak főpróbának nevezte. Szóval az égvilágon semmi garancia nincs arra, hogy szeptemberben ne atomháborúzzák össze a kampányt.

Ami biztos, hogy ezek a választások mindenképp megalapozták a parlamenti és államelnök választásokat. A PNL már bejelentette, hogy nemsokára bejelentik, Nicolae Ciucă-t indítják államelnök jelöltnek. Ezt gondolom, főként a gyengébbek kedvéért teszik, azokért, akik nem vették észre, hogy az ország első számú plagizátora már teleplakátolta az Óperenciás-hegyet is. A PSD a mostani választások fényében biztosan Ciolacut fogja megmérettetni, tekintettel arra, hogy Gabriela Firea, a román Novák Katalin elég csúfosan leszerepelt a Bukarest főpolgármesterségéért zajló harcban. És már csak Mircea Geoană-t várjuk haza a NATO-ból.

Akinek a kampánytraumák még élénken élnek az emlékezetében, annak lehet, eszébe jut, hogy még a szavazás napján is tolták a fizetett hirdetéseket az Úzvölgyében készült felvételekről, a temető rongálásokról, amit teljesen össze is mostak az AUR-ral. Közben pedig a tegnap a Nép Útja egyesület újabb megemlékezést szervezett, Mihai Tîrnoveanu vezetésével, ami eléggé kifulladni látszik. A helyszínre egyébként valaki egy AUR-os molinót is kihelyezett, de a Székelyhon újságírója tanúja volt annak a momentumnak, amikor azt két hölgy eltávolította a temető kerítéséről, mondván, erre nincs szükség. A Román Hősök Napjának megemlékezésen feltűnően kevesen voltak, beszámolók szerint néhány tucat felnőtt és egy busznyi gyermek lehetett ott. Műsoron a mise, a gyermekek szavalata és az erdélyi magyar politikai pártok és a magyar kormány, főként Orbán Viktor szidalmazása volt. Mna, hát reméljük jól telt nekik a tünti.

És,hogy ma valami vidítóval búcsúzzunk, ha nem lenne elég, hogy itt a nyár és jönnek a torrenciális viharok, a héten Coldplay koncert volt Bukarestben, ahova a banda előzenekarnak egy manele zenészt kért fel. A rajongók pedig olyan szinten megbotránkoztak ezen, hogy azóta tele a net mémekke a koncert kapcsán. Ha délutáni nevetgélésre vágytok, keressetek rájuk.

Ez volt a Tilos a bé mára, én most ellépek kicsit pihenni, de aztán visszatérek. Addig is nektek minden jót, sziasztok!