Az udvarhelyiek jelentős része tudja, mit jelent blokkban élni, többek között egy bizonyos fokú kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget. Ritka az, ahol igazi közösség alakul ki, és flottul mennek a közös dolgok, mint például a közköltség rendezése, hogy csak a legalapvetőbbet vegyük. Ha egy különálló lakásban nem rendezed a számládat, akkor csakis téged érint a következmény, viszont egy tömbházban mindenkinél levágják a vizet vagy a gázt, annál is, aki rendesen befizette a maga részét. Mert a szolgáltatót a teljes számla érdekli, nem tesz különbséget jól és rosszul fizető tömbházlakók között, ha csak egy csap, egy zár van az egész lépcsőházban.

Éppen ez történt a Csereháton július folyamán,

amikor két rendben több lépcsőház is gázszolgáltatás, így meleg víz nélkül maradt. Tiszta szerencse, hogy nem télen történt, mert akkor fűtés nélkül is maradtak volna a lakók.

Volt, ahol még aznap vagy másnap visszaadták, de volt, akik rokonoknál fürdették a gyermeket és hideg vízzel tusoltak, ami még egy nyári napon is elég kellemetlen tud lenni. A lakók közül igazán senki sem értette, hogy mi történt: ők úgy tudták, hogy ami ki van téve, az ki is van fizetve, nekik adósságuk nincs. Egyébként nem is csoda, hogy ezt gondolják, hiszen a közköltség táblázaton nem jelennek meg az elmaradások. Emiatt sokféle szóbeszéd is kering: hogy biztos elfelejtette kifizetni az elnök, hogy későn tette ki a közköltséget, hogy elmaradt a kazánok ellenőrzése, hogy nincs is elég pénz a kasszában, és a sikkasztás gyanúja is felmerült.

Megpróbáltunk hát utánajárni, második körben már olyan személyektől érdeklődtünk, akik egy kicsit közelebb állnak a tűzhöz. Egy – a történtek miatt lemondott – vezetőtanácstaggal beszélgettünk, aki már önkéntesként vette kézbe a tűzoltást, vagyis az elmaradt számlák kifizetését és a szolgáltatás visszakapcsolását. A másik személy régebb volt a vezetőtanács tagja, jelenleg az aktív civilek közé tartozik, és a – történtek okán létrehozott – kríziscsoportban is tevékenykedik. Ők ketten lényegében ráerősítettek a szóbeszédre, miszerint a kifizetetlen számla 

csak a csúcsa volt a szunnyadó vulkánnak,

az alig június végén „kitett” márciusi közköltség pedig a legkisebb gond a Csereháton. Persze, ők is és a lakók is tudják, ha nincs kint időben, akkor nem tudják utolérni magukat, de – a sok lépcsőház és a nehézkes számítások miatt – két hónap fáziseltérés mindig is volt. Az „önkéntes tűzoltó” nem is érti, mi ütött az E.on-ba, hogy most ennyire ráálltak a behajtásra. Az egyezség állítólag úgy van velük, hogy 90 napig lehet fizetni késedelmi díj és levágás nélkül, ám most nem csak azokat a téli-tavaszi számlákat követelik, amelyek miatt a lekapcsolás történt, hanem naprakészen rendezni kell 150-200 ezer lej összértékben, vagyis augusztusban már júliusig kérik.

Habár a nagy ijedtségben kicsit felpörögtek a befizetések a közös kasszába, ez mégsem elég, hogy azonnal eleget tegyenek a követelésnek, és az aktuális energiapiaci drágulások sem segítenek a helyzeten. Egyszerűen nem tudnak egyszerre több havi számlát törleszteni a lakók, ezt próbálják az E.on-nal megértetni, de velük is nehézkes a kommunikáció: a klienskódok nem egyeznek, félórákat kell várni az ügyfélszolgálatra, és mindig másvalakit rendelnek ki, akinek elölről kell kezdeni a magyarázkodást. Többek között azt is el szeretnék kerülni a jövőben, hogy az E.on alig 100 lejes becslést küldjön egy-egy hónapban, majd hirtelen egy huszonezrest.

A júliusi krízist csak tetézte,

hogy a levágásokkal egyidőben történt a kazánok időszakos műszaki ellenőrzése. Ha a lejárt számlákat sikerült is rekordidő alatt (hétvége után 1-2 nappal) rendeznie a lakóegyesületnek, az E.on addig nem kapcsolta vissza a szolgáltatást, amíg a “verifikálás” nem történt meg. Ezért fordulhatott elő, hogy néhány lépcsőházban még aznap-másnap, máshol pedig csak egy héttel később lett újra gáz és meleg víz.

A városháza műszaki igazgatója, Fülöp-Székely István szerint az akció tiszta véletlenül esett egybe a levágásokkal. Június vége felé szóltak a polgármesteri hivatalnak először, hogy szivárgások miatt felfüggesztették néhány helyen a gázt, ezért kezdték sorra venni a lépcsőházakat, nehogy máshol is probléma legyen.

– Addig nem is volt gond, amíg a ki nem fizetett számlák miatt kezdték levágni a szolgáltatást. Hogy a tartozás honnan ered, az már nem a hivatal dolga, nem látunk bele, nem is szólunk bele, mert önálló jogi személy a lakóegyesület, saját könyveléssel. Ha kérik, mi segítünk, de melyikbe menjünk előbb, ha egyszerre négy lépcsőházban várnak minket? – magyarázta az igazgató.

Habár a hivatal mostani operativitását értékeli a nemrég lemondott vezetőtanácstag, megjegyzi, hogy az E.on online adatbázisa szerint már évekkel ezelőtt meg kellett volna ejteniük az ellenőrzéseket, így elkerülhető lett volna a csúszás a visszakapcsolással. Fülöp-Székely nem értette, mi lehet az elmaradás oka az E.on rendszerében, tudomása szerint – amióta ő az igazgató – rendszeresen ellenőrzik a kazánokat és a rendszert, azt viszont belátta, hogy eddig számára is követhetetlen volt a papírmunka, mert abban a lakóegyesület és a szakcég is érintett volt. A galiba okán személyesen megfogadta, hogy ezentúl nem engedi ki a saját kezéből, hogy ilyen helyzet többet ne fordulhasson elő.

A legnagyobb gondot azonban az okozza, 

hogy kifogyott a forgóalap, amiből a lejárat előtti számlákat tudnák rendezni. A probléma még a 2013-ban bekövetkezett „nagy balhéban” gyökerezik, ugyanis akkor mintegy 170 ezer lej tűnt el a kasszából és jelentős részét még mindig nem sikerült behajtani az akkori pénztáros-gondnok házaspártól. A részletfizetéses kártérítés lassan megy, és a zálogba adott telket sem értékesítették még – panaszkodnak a cserehátiak.

A másik nagy hiányt, amit 60-70 ezer lejre becsülnek, az okozta, hogy nem jártak el megfelelően az adósokkal szemben: sem a hivatal nem lakoltatta ki őket időben (3 hónap után), illetve a lakóegyesület is sokakat úgy engedett kiköltözni, hogy nem rendezték tartozásaikat. Csakhogy nem is a lakóegyesület dolga kellett volna legyen szerintük addig, amíg a lakások az önkormányzat kezelésében vannak, és különben is csak 2018 óta – amióta a bérlők is szövetkezhetnek – van rendben jogi szempontból az, hogy a lakóegyesület kezeli a közköltséget.

Fülöp-Székely igazgató ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy – amióta ő felel érte – a kiköltözéseket csakis akkor hagyják jóvá, ha a lakóegyesület igazolja, hogy az illetőnek nincs tartozása, illetve – szükség esetén – kilakoltatáshoz és kényszervégrehajtáshoz is folyamodnak, 2022-ben már öt ilyen esetük volt.

Ember legyen a talpán, 

aki ilyen kedvezőtlen körülmények között, kevés pénzért rendet tud tartani 27 lépcsőházban, fűzik hozzá még a panaszosok is, de bármennyire is megértőek próbálnak lenni, bizonyos személyi hibáktól nem tudnak eltekinteni.

Hiába volt egyedül a 2019-ben megválasztott elnöknek, Dobai Istvánnak közigazgatási képesítése, így is meghaladta őt a feladatkör: nem vezeti rendesen a fogyasztást a regiszterben, következetlenül intézi az ügyeket, mindent személyesen akar megoldani, de nem szakszerűen („improvizál”), vagy elintézi egy annyival, például az elromlott kaputelefont, hogy „úgysem ad pénzt rá a hivatal”. 

Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy június végén 

sikkasztáson kapták rajta.

Az elnök több rendben összegeket utalt a saját bankszámlájára úgy, hogy egy karbantartó cég nevére szólt az átutalás. Az keltett gyanút a könyvelésben, hogy az illető cég jelezte, hogy nem kapta meg a pénzt, valamint egy Harvíz-számlán a szokásosnál egy számjeggyel kisebb összeg és ugyanaz a bankszámla szerepelt.

Amint a sikkasztással szembesítette a vezetőtanács egy július eleji rendkívüli közgyűlésen, az elnököt lemondatták és ők is lemondtak a vezetőtanácsból, azóta önkéntes alapon segítenek a számlák rendezésében, a közköltség számolásában, csak a kasszás és a könyvelő maradt hivatalában. Gondot okoz azonban, hogy a lakók sem látnak szakképzett embert, aki bevállalná a nagy tartozás ügyintézését, a nagy felelősséget, sok munkát kevés pénzért (elnöknek havi 1.200 lej, vezetőtanácstagnak havi 400 lej).

A közgyűlésen ugyan felmerült az elnök feljelentése az igazságügyi szerveknél, végül ezt azért vetették el, mert rábírták, hogy írásban vállalja a jelentős kár megtérítését.

A sikkasztás bűncselekmény, de – mivel nem közpénzről van szó – feljelentés hiányában, hivatalból nem járhat el bűnügyi hatóság. A felek egymás közt szabadon megegyezhetnek az esetleges kár megtérítéséről. A 2013-as sikkasztási ügyben történt feljelentés az adminisztrátor és a pénztáros ellen, és 2014-ben őrizetbe is vették a pénztárost, 30 napig nem hagyhatta el lakhelyét. A Székelyhon szerint a 2015-ben meghozott elsőfokú ítéletben 2 év elhalasztott börtönbüntetésre ítélték a vádlottakat, azzal a feltétellel, hogy semmissé nyilvánítják az ítéletet, ha megtérítik a kárt két éven belül. Az ítéletet nem találtuk meg az igazságügyi adatbázisban. 

Megkeresésünkre Dobai megerősítette, hogy lemondott, és arról neki sincs tudomása, hogy sikkasztás miatt feljelentették volna. Amikor rákérdeztünk, hogy milyen papírt írt alá, úgy emlékezett: azért a kárért vállalja a felelősséget, amiről bebizonyosodik, hogy ő okozott. Úgy egyeztek, hogy házon belül elrendezik a dolgot, addig „ezek szóbeszédek, várjuk ki a végét” – zárta rövidre beszélgetésünket.

Az általa július 4-én aláírt, magyar nyelvű nyilatkozat azonban elég egyértelműen fogalmaz: „maradéktalanul visszatérítem az általam okozott anyagi (pénzügyi) hiányt. Ezek a károk az általam átutalt igazolatlan utalások következményei”. Sőt, a kár számszerűsítése is megtörtént egy román nyelvű, augusztus 1-jén kelt dokumentumban, amelyet ugyancsak aláírt az elnök. Feketén-fehéren vállalta, hogy a mintegy 16 ezer lejes kárt 2022 év végéig öt részletben megtéríti, az első határideje augusztus 20-a. A 16 pontos mellékletben átlagosan 1000 lejes tételekben sorolják fel a „téves átutalásokat”, amelyeket különféle cégek karbantartási munkálataiként tüntetett fel az elnök két év alatt, 2020 júniusa és 2022 májusa között.

Állítólag nem ez volt az első gyanús húzása:

az egyik lépcsőháznak 2020 telén 60 köbméterrel több vizet számlázott ki, és csak közgyűlési nyomásra korrigálta azt, de azóta sem derült ki, hogy saját hasznára vagy véletlenül kért többet. „Teljesen átláthatatlan a rendszer” – számolt be az éppen emiatt belépő vezetőtanácstag, aki csak egy félév elteltével tudta számon kérni az elnökön, hogy a leolvasások hol vannak. Mire kiderült, hogy nem is vezette rendesen a regisztert és nem jelentette a fogyasztást. Amikor pedig a gáz visszakapcsolását intézték júliusban, azzal szembesültek, hogy az egyesület bankszámláját is zárolták, és sok volt a felszólítás (preaviz) számlafizetésre.

Ahhoz hogy évekig nem vették észre a problémákat, hozzájárulhatott az is, hogy elmaradt a civil kontroll a lakóközösség részéről. A több száz lakóból tizenvalahányan szoktak megjelenni a közgyűléseken (még a legutóbbiakon is, amikor „égett a ház”), annak is a fele a vezetőtanácshoz tartozik, gyakran nincs meg a kvórum a döntéshozáshoz. A lépcsőházfelelős hatásköre pedig gyakorlatilag kimerül abban, hogy havonta leolvassa a vízórákat, esetleg jelzi a problémákat az elnöknek.

A működésképtelen lakóegyesület felszámolása

mint végső megoldás, már a tél folyamán felmerült, az említett „menedzsment hiányosságok” miatt. Erről végül májusban döntött is a közgyűlés, miután a tavaszi tisztújításon a hétről öt főre csökkentett vezetőtanácsot sem tudták betölteni, és kiderült az is, hogy „csődben vannak”, négy havi elmaradást görgetnek maguk előtt. Ezért egy átvilágítást is kértek a városházától, mint a csereháti lakások kezelőjétől.

A fizetésképtelenség és a kapacitáshiány mellett a felszámolás abból a szempontból is időszerű, hogy a lakások eladhatóvá tétele után a bérlőkből lassan tulajdonosokká válnak, és ezért több, új lakószövetség létrehozását javasolják a cserehátiak: egyet a 2003-ban, egyet a 2010-ben épült ifjúsági lakásokra, egyet pedig a szociálisokra, amelyek amúgy is a hivatal tulajdonában maradnak. A helyzet rendezése érdekében egy közös munkacsoport, az úgynevezett „kríziscsoportot” is létrehoztak a hivatallal közösen a júliusi válsághelyzet nyomán.

Mivel az egyeztetések még korai fázisban vannak, Fülöp-Székely István műszaki igazgató többnyire a személyes véleményét tudta megosztani a felvetésekkel kapcsolatban. Szerinte nem szabad elhamarkodni a felszámolást: egyrészt a lakók saját érdeke, hogy maguk dönthessék el, rendezhessék a dolgaikat, másrészt pedig a hivatal sem áll készen, hogy hirtelen átvegye az adminisztrációt. Azt azonban jó ötletnek tartja, hogy idővel több, kisebb lakószövetség jöjjön létre, legalább az ifjúságiakat a szociálisoktól elkülöníteni, de akár lépcsőházanként is alapíthatnak.

A másik javaslat, ami felmerült a csereháti bérlők részéről, hogy leválnának a közös rendszerről az egyre magasabb – akár havi 1.500-2.000 lejes – közköltség miatt. A hivatal nem zárkózik el ettől, keresik a törvényes lehetőségét, de tekintettel vannak arra, hogy ez plusz terhet jelent azoknak, akik rajta maradnak az egyre kevésbé fenntarthatóvá váló rendszeren. A kazán teljesítményét ugyanis nem tudják csökkenteni, a teljes melegvíz-fogyasztás pedig nem mindegy, hány felé oszlik. Fülöp-Székely tisztában van azzal, hogy amint többségi tulajdonossá válnak a lakók egy-egy lépcsőházban, maguk dönthetnek a kérdésről, ez azonban csak a távoli jövőben valószínű, amikor a részletfizetések lejárnak.

Hallotta ő is, hogy köztes megoldásként egyesek villanybojlereket szereltek vízmelegítőnek, ami több szempontból is problémás. Egyrészt ugyanoda vezet, mint a leválás: csak az adott háztartás terhét könnyíti, a többiekre nagyobb közköltség esik, másrészt pedig engedélyt kell kérni rá a hivataltól. Habár hatalmukban áll, az ellenőrzést bajosnak találja Fülöp-Székely, főleg azért, mert rajtaütésszerűen szerinte nem lehetséges, személyiségi jogokat sértenek vele. Ha pedig előre szólniuk kell a lakóknak, akkor azoknak van idejük eltüntetni a kifogásolt berendezést.

A pénzügyi likviditás szempontjából a lakóegyesületben azt szeretnék, ha ütné a széle a hosszát, és ne mindig a türelmi időben törlesszék a számlákat, ezzel épp hogy elkerülve a levágást. Remélik, hogy az őszre egyenesbe tudnak kerülni a közköltség-számolással és a számlákkal is, a kríziscsoport csereháti részéről pedig javaslatként elhangzott az is, hogy ki kellene írni az adósokat, jobban megfizetni a vezetőséget.

Ugyanakkor szerintük a hivatalt igenis kapacitálni kellene a tulajdonában lévő lakások kezelésére, ha már a bér fele a város kasszájában marad, illetve elvárják, hogy legalább irodabért ne kelljen fizetniük, amíg a „hivatal dolgát” helyette végzik.

Fülöp-Székely az utóbbiakkal kapcsolatban annyit tudott mondani, hogy ha a további egyeztetések során születik önkormányzati döntés, ő végrehajtja azt.