Kovács Bea, Győrfi Kata, Dunkler Réka, Nagy Pál és Albu István
A szerző felvételei
Ștefan Tipătescu, Zaharia és Zoe Trahanache neve szinte mindannyiunknak ismerősen cseng, ha máshonnan nem is, legalább halvány emlékfoszlányokból, valahonnan a középiskolás évekből.
Caragiale Elveszett levele a román drámaírás talán legnépszerűbb darabja, és „még mindig nagyon aktuális” – indokolta legújabb választásukat Nagy Pál színházigazgató a szilveszteri előadásuk sajtókonferenciáján. „A szándék az volt, hogy a román valóság visszajöjjön, de nem szájbarágósan. Elég mozgalmas előadás lesz, és egyesek számára meghökkentő, jó kis zenékkel” – ígérte röviden.
Ezután Albu István, a rendező beszélt
a munkáról, a darabról és az előadásról:
„Nagyon vártam, hogy itt dolgozhassak, hiszen itt mindenkit ismerek, és valahogy ezért is döntöttem úgy még az elején, hogy valami olyasmibe fogjunk bele közösen, amiben mindenki benne lehet.” Egyetlen egy színész nincs benne az előadásban, ő jelenleg gyermeknevelési szabadságon van, rajta kívül az egész társaság játszik, és nem csak, vannak zenészek is, részletezték az udvarhelyi színház igazgatójával.
„Caragiale számunkra – erdélyi magyarok számára – sokkal jobban és könnyebben érthető, mint mondjuk a magyaroszágiaknak. Ott én még nem láttam jó Caragiale-előadást, és azért, mert az a fajta lelkület, ami Caragialéban van, az valahogy inkább erre a román és balkáni, kelet-európai régióra érvényes, azokra, akik ebben élnek. Mi is ebben élünk, ezt nem is tagadhatjuk, nem mondhatjuk, hogy magyarok vagyunk, és teljesen más környezetben élünk, hisz ugyanazok a hatások érnek folyamatosan” – folytatta.
A darab 1884–ben jelent meg, és akkor is mutatták be először a Nemzeti Színházban Bukarestben, azóta természetesen rengetegen feldolgozták, és eltelt több, mint 130 év. „Ami csodálatos a drabban számomra, hogy
nem változott semmi
tulajdonképpen a politikai életben azóta. Ez döbbenetes! Technikailag azóta már előrébb vagyunk – van internetünk, mobiltelefonjaink, autóink. De mentalitásban, gondolkodásban, hozzáállásban mit fejlődtünk? Mi felé tartunk? Az alapproblémáink ugyanazok” – részletezte. „De nem egy mély drámában fogalmazza meg ezeket a témákat Caragiale, hanem úgy tálalja elénk, hogy tudjunk nevetni rajta, tudjunk vidámak lenni. Nevet és nevettet az egészen, úgy gondolom pont ebben van a megoldás: derű nélkül nem fogunk tudni továbblépni ezeken a problémákon.”
Albu hisz abban, hogy a színházban nem szabad politizálni, csak annak a társadalomra vetett vagy mért hatását érdemes vizsgálni. Ők nem foglalnak állást, nem hívei egyik politikai pártnak vagy eszmének sem, nem állnak sem jobb oldalra, sem balra, állította. „Különben teljesen mindegy, hogy ki ül a jobb oldalon, és ki a bal oldalon, ez elhangzik az előadásban is. Mert a színház a politika fölött kellene, hogy legyen, mi ezt próbáltuk meg az Elveszett levélben.” Az előadásban szereplő két párt színeihez is a színház színeit – lila és narancssárga – választották, nehogy véletlenül másfajta gondolatok támadjanak a nézőkben.
Lesz zene is!
A színészzenekar mellé Molnár Andor vendégzenész csatlakozik. A dalok román és egy meglepetés nyelven szólalnak majd meg. „A Zdob și Zdubból indultunk ki, úgy, hogy akár egy-egy szó módosításával más értelmet nyerjenek a zeneszámok, és valahogy az előadásra reflektáljanak, amennyiben lehet” – mondta a rendező.
Az előadás szövege is különleges, az eredetit és több fordítást is átnéztek, ezt saját szövegrészekkel toldották meg. „Nem lehet azt mondani, hogy ezt vagy azt a fordítást használtuk, vagy ez és ez a fordítás hangzik el a színpadon. Még mielőtt elkezdük volna a próbafolyamatot, de a próbafolyamat ideje alatt is sokat adaptálódott a játékhoz a szöveg: helyenként improvizációkból, vagy ott vannak a dalok, ezekre szintén reagál az előadás” – mesélte Győrfi Kata, az előadás dramaturgja.
Caragiale egy kicsit olyan, mint Shakespeare
„Ha a nagy angol színházakban elővesznek egy Shakespeare-t, egy szót vagy egy mondatot sem lehet kihúzni, mert Shakespeare maga a nyelv. Caragialenak is van egy nagyon sajátos nyelvezete, ami románul érthető, magyarra vagy bármilyen más nyelvre tulajdonképpen lefordíthatatlan. Én azt hiszem, hogy általában az a probléma, hogy megpróbálnak egy nyelvezetet kreálni, és mögötte a lényeg elvesz. Ugyanígy vagyunk Shakespeare-rel is, magyarra fordítva nagyon egyértelmű, egyszerű, olvasható, angolul már nem ugyanez a helyzet. Arra törekedtünk, hogy a gondolatok, a szándékok maradjanak meg, a lényeget vegyük ki a szövegből, egy-egy szereplőből, és ne kreáljunk köré egy nyelvezetet, ami úgysem fog élni és megvalósíthatatlan” – egészítette ki Albu. Azt is elárulta, hogy vannak az előadásban román nyelvű részek is, de ezekből nem lesz sok, inkább a humort próbálják erősíteni.
A helytelenül használt politikai fogalmakat, helytelen szavakat azonban nem őrzik meg. „Bár az eredeti magyar fordításokban próbálnak a fordítók törekedni ezek megtartására, mi ezt azért vettük ki, mert nem volt annyira fontos az, hogy milyen szellemi képességei vannak ezeknek a politikusoknak, sokkal érdekesebb az egy-egy szereplő közötti feszültség, vagy viszony” – fejtette ki a dramaturg.
A bemutató december 19-én lesz 19 órától a Tomcsa Sándor Színházban, aki erről lemarad az idén még kétszer nézheti meg az előadást, december 20-án vagy december 31-én szintén 19 órától. Jegyeket a jegypénztárban vagy a 0266 212 131-es telefonszámon lehet foglalni.
