fotó: Szabó Apor
Nagyinterjú Gálfi Árpáddal a székelyudvarhelyi tanácsban és a polgármesteri hivatalban történt lemondásokról, haladásról és kudarcokról. Feltettük az összes olyan kérdést, – ha kellett többször is –, amely már választások óta nyomja a lelkünket.
Kezdjük azzal, hogyan alakult ki a (volt) csapat, a Szabad Emberek Pártja? Egy elég jó csapat alakult ki, ami most kezd megbomlani.
Attól függ, honnan nézzük.
Kívülről nézve így tűnik, de a polgármester szempontjából hogy néz ki?
Olyan dolgokat tudok elmondani, amik aktuálisak, tehát ilyen találgatásokba, feltételezésekbe nem tudok belemenni, ezt jelzem előre, az lehet esetleg egy következő interjú kérdése. Amit jelen pillanatban nem látok tisztán, ami homályos, ködös számomra, abban nem tudok egyértelműen választ adni önöknek.
Mi az, ami a ködös?
Az majd kiderül, gondolom, önök is tesznek fel majd kérdéseket s akkor meglátjuk, mi ködös, mi tiszta, mi az, amire lehet egyértelmű, konkrét választ adni a székelyudvarhelyi lakóknak. Nincsenek semmiféle titkaim, dugdosgatni valók, de olyan találgatásokba nem szeretnék belemenni, amilyen sajtónyilatkozatok történtek az elmúlt időszakban, hogy bizonyos feltételezéseket mondunk, de közben a valósággal köszönőviszonyban sincs.
Ön kereste fel Pál Dénest, András Lehelt, Szabó Zsuzsát, vagy hogy kerültek a csapatba a nagyhalak?
Önök az első felét tudják, elég sokat írtak a Magyar Polgári Párt helyzetéről, a kizárásról, azt nem kell felecseteljem. A POL-nak a kérdését is tudják. Hatodmagammal leültünk és eldöntöttünk, hogy írjunk össze 50-50 nevet azokból, akik az elmúlt 30 évben letettek valamit az asztalra, a közösség felnéz rájuk. Fontos volt az is, hogy nem voltak benne politikai funkciókban, nem vettek részt a politikai palettákon az elmúlt időszakban. Amikor a listák összefésülésre kerültek, akkor kiderült, hogy 80%-ban azonosak a nevek. Elsőként leszögeztük, hogy milyen szakbizottságokra van szükség, és ezekbe kerestünk embereket, így kerültek a listára fel tanárok, orvosok, jogászok, vállalkozók, szociális téren dolgozók.
Ebből a 300-as listából 180 vállalkozót félretettünk, mert nem szerettem volna, ha ezek belefolynának, de voltak, akik maguktól mondták, hogy nem is akarnak. Maradtunk 120-an. Mindenkit felhívtam személyesen, hogy ki az, aki vállalná nevével, arcával a jelöltetést? Ezt mind én csináltam, Gálfi Árpádként. 64 személy adta a nevét, innen indultak el a beszélgetések. Ez augusztus elején volt, akkor voltunk a vírusnak a helyzetében, így három csoportban tudtunk találkozni, innen került ki az a 24 ember, aki végül egyöntetűen vállalta a listán való szereplést, a Szabad Emberek csapatában, miután a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzését megakadályozták.
Egyből igent mondtak vagy győzködni kellett az embereket?
Nem győzködtünk, nem győzködtünk, hanem beszélgettünk, mindenki meg kellett értse, hogy mik a célok. Kitűztük, hogy mit szeretnénk csinálni, a városért szeretnénk tenni, miután ezt mindenki megértette, könnyedén összeállt a lista. Először volt olyan Udvarhely történetében, hogy 15 perc alatt felállítottuk a sorrendet.
Megnyerték a választásokat. Utána hogy tudtak együtt dolgozni?
Én úgy gondolom, hogy teljes mértékben együtt dolgoztunk a kitűzött célok mentén, a pilléreken (sport, kultúra, gazdaság stb.), amiket felállítottunk, nem csak az önkormányzati képviselőkkel, hanem a 64-ből kiegészült emberekkel is. Ez szépen működött, nem voltak ebből problémák az indulásnál, ma sem látom olyan drasztikus helyzetnek.
De miért mondtak le? Mert valami történt…
Erre nem tudok válaszolni. Az érintetteket kell erről megkérdezni, én úgy gondolom, hogy nem volt erre ok részemről.
Volt-e konfliktus, ellentét, veszekedés?
Konfliktusok nem voltak, hanem, ahogy a hivatalon belül is, voltak viták, és én úgy gondolom, hogy ezeket a vitákat le kell folytatni, mert azok visznek előre, ha másképp is gondoljuk a dolgokat.
Kivéve, ha annyira elfajulnak a dolgok, hogy nem tudnak már együtt dolgozni a felek…
Vitáról beszélünk, nem vitatkozunk, ezt a kettőt nem szabad összekeverni, két külön dolog.
Volt, amiben nem értettek egyet, például az adóemelés, a költségvetés.
Az önkormányzati testületen lévő szavazás bizonyította, hogy volt-e egyetértés vagy nem volt.
Az, hogy ők mit döntenek, kevésbé függ öntől.
Abban a frakciónak volt teljes mértékű döntése, én azt nem kommentáltam, elfogadtam.
Az eredmények hiányára hivatkozott András Lehel a visszavonulásakor. Mi a véleménye erről?
Nem tudom, nem is szeretnék erről…
Ön elégedett az eredményekkel?
Van amiben igen, van amiben nem.
Miben igen, miben nem?
Vannak dolgaink, amik jól, vannak, amik kevésbé haladtak.
Mik azok, amik haladtak?
Ott van a szombatfalvi tataotthon, szépkorúak foglalkoztatója, helyesebben (javítja ki magát a nevetésünkre) a kórház udvarán épülő szolgálati lakások, az új csereháti lakások, az Orbán Balázs iskola tornaterme, a Bethlen Gábor iskola felújítása, két tömbház szigetelése, a csillagvizsgáló szerződéskötés előtt áll.
Mik nem haladtak?
A két elnyert biciklis pályázat, az ötmillió meg a tízmillió eurós pályázat, amik nem haladnak megfelelőképpen, vagy a Bányai János iskola kiírása. Ezeknél próbálunk megoldásokat találni. Mivel ezeket most egy kicsit jobban áttekintettem, kézbe vettem, ezekből is lettek azok a problémák, amik akár távozásra késztethették a beruházási igazgatót, de az igazi okait még én sem tudom, az elkövetkező időszakban szeretnénk egy tisztább képet arról, hogy mik vezettek oda.
Egy kérésem volt, hogy mondja meg, mi vagy ki akadályozza ezeket a projekteket, egyelőre én sem kaptam választ. Egy polgármesternek meg kell kérdeznie az igazgatóját, hogy miért nem haladnak, hol van szükség segítségre, ez kötelessége egy városvezetőnek.
Szabó Sámuel úgy fogalmazott, hogy a városvezetésnek, elsősorban önnek nem tudott megfelelni. Mivel elégedetlen?
A felsővezetésnek (polgármester, alpolgármester, jegyző, városmenedzser, igazgatók – szerk.) minden hétfőn gyűlése van, ezeken átbeszéljük a projekteket, milyen lépéseket kell megtenni. Ha ezek számonkérése probléma, hát legyen probléma.
Rajta múlt? Dolgozhatott volna gyorsabban, hatékonyabban?
Minden lehetőség rendelkezésére állt ahhoz, hogy a dolgok haladjanak. Semmiféle akadályoztatása nem volt a felsővezetés részéről, az igaz, hogy egy idő után szigorúbban számonkértem tőle a projektek haladását.
Albert Sándor városmenedzser is, aki a fejlesztésekért felel, négy hónap után úgy látta, hogy nem haladnak a dolgok. Sürget az idő, vállalt projektek, ezeket 2023-ig el kell végezni, ez irányba tettünk lépéseket, segítséget hívtam a városháza részére, hogy segítsenek a lassabban elvégzett munkákban.
Nem egy objektív tényező, a Harvíz beruházása akadályozza a két nagy infrastrukturális projektet?
A kettő nem függ össze, akár párhuzamosan is történhetnek, ez csak menedzsment kérdése, hogy a vezetékek a föld alá kerüljenek és csak utána következzen a felső infrastruktúra. Ezeket próbáljuk összehangolni, legalább a főútvonalakon, vele párhuzamosan a közvilágítással.
Ön határidőn belül megvalósíthatónak tartja?
Nem tudom, erre én sem kaptam választ a fejlesztési igazgatótól, azt kérdeztem, hogy mondja meg, miért nem haladnak, miben segíthetek. De most nem is ez a fontos, hanem hogy a projektek el tudjanak indulni, ezért külső szakértői csapatot hívtam segítségül a városházára.
Mi ez a csapat?
Közbeszerzésekkel foglalkozó. A projektjeink 90%-ban a közbeszerzésekkel vannak elakadva.
Az elakadásuk az igazgatón múlt?
Ő volt az osztály vezetője, teljes felhatalmazása volt arra, hogy menedzselje ezeket a dolgokat. Mivel Albert Sándort bíztam meg a beruházások felügyeletével, én már nem is szóltam bele, ne nyúljak át a városmenedzser feje fölött, de a segítségemet felajánlottam polgármesterként.
Albert Sándort nem is említette a konfliktus kapcsán Szabó Sámuel, inkább önt emelte ki, hogy beleszól a munkájába.
Ha az átnyúlást jelent, hogy az (új) inkubátorház projektje több mint öt hónapon keresztül nem mozdult ki a kerékvágásból, vagy ha a polgármester összeteszi a tervezőket, segítségként az igazgató irányába, hadd nevezzük annak, de én nem érzem annak, átnyúlásnak.
Említett olyat, hogy a polgármester megvádolta valami törvénytelen közbeszerzéssel, s talán ez lehetett az utolsó csepp a pohárban.
Én nem vádoltam senkit, nem is vádolok, csak számonkértem, hogy április 27-e óta, amikor elfogadtuk a költségvetést, ma, augusztus 24-én miért nincs Udvarhelynek aszfaltozási szerződése. Ha ezek a számonkérések gondot jelentenek, meg kell válaszolják az illetők, mondják el, hogy miben akadályoztam a munkát, ha akadályoztam. Úgy gondolom, hogy megfelelő költségvetést, támogatást kaptak.
Valóban felmerült ez, hogy egy cégnek törvénytelen előnyt próbál szerezni? Mondott neki ilyet?
Nem mondtam én ilyent. Miért nem haladnak, mik a problémák, hol segítsek, ezeket kérdeztem tőle.
Ezekre milyen válaszokat kapott?
Sajnos nem kaptam még válaszokat.
De mi történik ilyenkor? Az igazgató hallgat?
Hétről hétre való halogatásokat, ígérgetéseket kaptunk, amik hosszú folyamatot vettek fel, s úgy láttuk, hogy lépést kell tennünk, hogy a dolog kimozduljon a helyéről.
Tehát nyomásra mondott fel?
Nem tudjuk, mi az oka, tőle kell megkérdezni.
Megkérdeztük, elmondta.
Én is elmondtam: egy városvezetőnek látnia kell a projektek haladását. Ha pedig nem haladnak, akkor meg kell kérdeznie, hogy miért nem, s válaszokat is kellene kapni, segítséget is kellene adni. De ezt nem kérte, s a projektek sem haladtak, hogy miért, ez számomra is egy nagy kérdőjel.
Az új bölcsődével kapcsolatban mondta az igazgató, hogy ő jelzett egy problémát, de a felsővezetés nem hallgatott rá.
Egy valamit szeretnék tisztázni: Szabó Samunak a bölcsőde projekthez annyi köze volt, hogy nézze meg, a Kipi-Kopihoz elférne vagy sem, de a városvezetés addig nem tudott döntést hozni, amíg nem voltak meg a méretek a minisztériumtól.
Mi úgy gondoltuk, hogy a sportpálya helyébe el fog férni, de amikor megkaptuk a mintákat, kiderült, hogy oda nem megvalósítható. Akkor kerestünk egy másik helyszínt, a Csereháton, ami létezett alternatívaként, a papírokat el is küldtük a minisztériumhoz. Senki nem tudta előre, hogy az a terv hol fog elférni.
Nem lehetett volna valami központi helyre tenni? Már a babakocsit feltolni is felér egy edzéssel. Egyedül a csereháti negyednek előnyös, s ott már van egy napközi, tipegőket is fogadnak.
Hegyen van, de a többszáz család, akik kint laknak, csak egy kicsit kell taszítsák a babakocsit. A Tábor negyed tetejére is ki kell taszítani. A Cserehát egy fiatal lakónegyed, ebből a szempontból a legalkalmasabb.
Központi telkek vásárlása nem áll a hivatal szándékában?
Vásárlás akkor lehetséges, ha van eladó.
Volt már rá példa. Például a Petrom telkén is elfért volna.
Oda más elképzelése volt a városnak. A kampányban kitűztünk egy célt, egy irányt, nem lehet azt csinálni, hogy szökdösünk.
Hogyan látja a program megvalósítását most, hogy kilépett három tanácsos?
Akik kiléptek, azoknak elsősorban a választópolgárokkal szemben kell magyarázatot adniuk.
De valamelyest mégis önnek kell választ adnia, hogyan tudnak a továbbiakban együttműködni, a hivatal a tanáccsal.
Az első kilépés után is pótolódott a csapat, a mostani után is fog rendeződni a kérdés. A lemondások elfogadása történik a következő önkormányzati ülésen.
Fognak még lemondani?
Nem tudok erről nyilatkozni. Tegnap volt egy nem teljes frakcióülés, többen szabadságolnak, erről nem beszéltünk, de a legrövidebb időn belül tárgyalni fogunk ezekről. Nekem tudomásom nincs más személyről, a listán következő embereket be kell iktatnunk a testületbe. Bízom abban, hogy a kitűzött célokat végig fogjuk csinálni azokkal, akik vállalták, bízom abban, hogy ezeket komolyan vesszük, és a városlakók bizalmát élvezni fogjuk. Ezért is hívtam külső szakembereket, akik azonnal tudnak segíteni, nem pedig valakit keresgélünk.
Kiket hívott?
Vannak megfelelő vállalkozások, akik közbeszerzésekkel foglalkoznak.
Azért kérdezem ezt, mert érződik, hogy megrendült a bizalom, az összhang a csapatban, káosz van a városházán, illetve egy lappangó politikai karantén, az RMDSZ és Budapest részéről, egy hidegháborús hangulat, ami most már helyi szinten is látható. Megnyugtató lenne, ha tudnánk, tényleg hozzáértő, megbízható cégről van szó.
Vannak dolgok, amiket én is zavarosan látok, azokról nem tudok (nyilatkozni), de több cégről van szó, megtörtént a feladatok feltérképezése, ezután következik a megkeresés. Eddig csak azt kérdeztük, hogy hajlandóak-e a város érdekében együttműködni. Azt jelezték vissza, hogy igen, van olyan cég is, amely már korábban is dolgozott a városházával. Elsősorban kell lássák, hogy nekünk mire van szükségünk. Erre egyszer egy árajánlatot kérünk, utána megkötődnek a szerződések, és akkor gondolom, hogy ezek fel tudnak gyorsulni.
A két biciklis (mobilitási/infrastrukturális – szerk.) pályázatnál van lehetőség menedzsment-szerződésre, a többinél sajnos nem tevődött be, de ott is van lehetőség konzultálni, csak el kell érjünk a kivitelezési fázisig. Jelenleg a közbeszerzésnél tartunk, egyszer legyen kiírás, legyen nyertes.
Ön mennyi esélyt adna, hogy sikerülni fognak a projektek?
Arra vállalkoztunk, hogy annak a négyévi munkának az eredményét, amit 2016 és 2020 között sikerült lehívni a város részére…
Ezt tudjuk, de hány százalékot adna?
Én bízom abban, hogy ezeket mind meg tudjuk valósítani, most ott próbáltunk lépéseket tenni, ahol láttuk, hogy valami nem működött. Úgy gondolom, hogy nem vagyunk teljes mértékben elkésve semmivel, még behozhatók azok az idők, amik esetleg elmulasztásra kerültek. Természetesen munkával lehet csak eredményeket elérni, a magam részéről még pluszba is oda fogom tenni, hogy ezek a projektek meg tudjanak valósulni.
Nem látja hátrányát annak a követelménynek, hogy csak olyan tanácsosok legyenek a csapatban, akik nem voltak még politikai funkcióban? Ha úgy vesszük, most még tapasztalatlanabbak következnek a listán. Ugyanez érvényes az igazgatókra is, egy új munkatárs betanítása 1-2 évbe is telhet.
Olyan embereket, csapatot próbálunk felkérni, akiknek van közigazgatási tapasztalata, közbeszerzések terén, nem ma kezdik, hanem évtizedek óta ezzel dolgoznak.
A mostani városvezetés új embereinek (alpolgármester, városmenedzser) sikerült beilleszkedniük?
11 hónap telt el, nagyon sok mindenben haladtunk, de figyelembe kell vegyük, hogy hároméves mandátumban ígértünk a választópolgároknak eredményeket, nem 11 hónapra, hanem 2024-ig. Ezek párhuzamosan kell, hogy működjenek: az elnyert pályázatok kivitelezése, a 2021-es költségvetés elköltése, és a 2021-2027-es pályázati ciklusra való felkészülés.
Érzett ön nyomást, hogy próbálják kiszorítani a funkciójából, a polgármesteri feladatköreitől megfosztani a kollégák?
Hogy kinek mi a szándéka, nem tudom, de azt tudom biztosra, hogy kétharmados bizalmat szavaztak a székelyudvarhelyiek nekem, és ennek szeretnék megfelelni. Amit vállaltam, próbálom kivitelezni, bízom abban is, hogy az önkormányzati testület fogja tudni folytatni azt a munkát, amire lehetőséget kapott.
Most nem erről szól, hogy ki kit akar kiszorítani, a megvalósításokat kell elvégezni, s a jövőre is gondolni, a következő pályázati ciklusra, hogy már az elejéből tudjunk részesülni. Ez mind tőlünk függ, hogy fel tudunk-e készülni a hivatalon belül. Ami egy plusz nyomás, az a lehívott projektek kivitelezése, ami nagyobb munkabírást igényel.
Nem nehezíti ezt a folyamatot, hogy húzóemberek, jó szakemberek álltak ki tanácsból meg a hivatalból is? Mennyire pótolható ez az űr?
Az önkormányzati testület az utóbbi időszakban elvégezte a munkát, az ő törvényes keretei között, teljes mértékben támogatta a városvezetést. Ezek a dolgok pótolódtak, és bízom abban, hogy pótolódni fognak, a kilépett képviselők helyére fog érkezni valaki más.
Szilágyi István gazdasági igazgató felmondását hogyan értékeli? Április elején még mind a két igazgató lelkesen beszélt a tervekről.
Engem is meglepett, nem indokolták meg, nem adták tudomásomra, de természetesen elfogadtam és tiszteletben tartottam a döntésüket.
Nem beszéltek róla? Csak rákérdezett, hogy mi a gond.
Úgy gondolom, hogy egy veszteség. Igazgató úr annyit mondott, hogy megvárja, legyen költségvetése Székelyudvarhelynek, addig marad, és ami még nem titok, hogy nem szeretne ennek a kudarcnak a részese lenni, ő is úgy látta, hogy a projektek nem haladnak, nem fognak tudni megvalósulni. Én azt mondtam, hogy nekünk az a feladatunk, hogy ezeket kivitelezzük, ő úgy döntött, hogy távozik.
Önnek nincs ilyen félelme?
Én optimista vagyok, ismerem a munkabírásomat, a hozzáállásomat, a programot, amit vállaltam, azon nem változtatok.
De ugye nem csak önön múlik.
Természetesen, ezt próbáljuk összhangban megvalósítani, segítséget kérünk a városnak másoktól.
Tehát így próbálják pótolni az űrt, külső segítséggel.
Egyértelmű. Az nem is kérdés, hogy a határidők szorítanak, lépést kell tenni, nem lehet várni, hogy mikor lesz új gazdasági, beruházási igazgató, nekünk haladnunk kell.
A megürült igazgatói helyekkel mi a helyzet, van-e kiszemelt személy?
Meg fognak hirdetődni, ahogy eddig is. Ezek nem úgy történnek, hogy kiszemeltünk-e valakit, erre be kell vizsgázni, teljes nyitottság. Aki úgy érzi, hogy szeretne a közösségért tenni, a megfelelő helyre, megteheti.
Miért nincs még meghirdetve a gazdasági igazgatói pozíció? Eltelt három hónap, nem sürgős?
Szerintem folyamatban van a meghirdetése, jelen pillanatban a városmenedzser, aki gazdasági szakember, tölti be a tisztséget. A személyzeti osztály hatáskörébe tartozik, bízom benne, hogy dolgoznak rajta.
Ön személyesen nem sürgette, mint más ügyekben tette a hivatalnál?
Sürgetésben nem tudok sürgetni, egyet tudok, hogy a kiírás történjen meg, attól a pillanattól a jelentkezőktől függ, hogy betöltik ezt az állást vagy sem. A polgármesternek lehet sürgős, de ez nem így működik, ezt a törvény szabályozza.
Nincs erre végső határidő?
A személyzeti osztálynak, az alpolgármesternek a hatásköre, bízom benne, hogy ezzel foglalkoznak.
Ha Puskás Katalin megnyeri a pereket, akkor visszakerülhet fejlesztési igazgatónak?
Egyelőre a perek alapfokon vannak, arról nincs mit beszéljünk, az egy hosszabb folyamat.
A jó kapcsolatokkal rendelkező Pál Dénest lehet-e pótolni a POL csapatában, milyen most a viszonya vele?
Nekem Pál Dénessel eddig is jó volt, és ezután is így gondolom, hogy nincsen semmiféle probléma. Hogy húzóemberek estek-e ki, nem én tudok erre válaszolni.
Pál Dénes teljesen kiszállt a közügyekből?
Annyit kérdeztem, hogy van-e köztünk valami harag, azt mondta, hogy nincs. Mondtam, hogy teljes támogatásomra számíthat, ő is viszonozta.
Akkor csak ennyiben maradtak, szándéknyilatkozatok szintjén.
Nem szándéknyilatkozat szintjén, voltak még beszélgetések, találkozások.
POL-gyűlésekre nem jár?
Ő már nem képviselő, nem jár, csak a tanácsosok.
Voltak-e előjelei, valami összeegyeztethetetlen vita, vagy csak fogták magukat s felálltak?
Szerintem olyan vita nem volt, ami ezt eredményezte volna, engem is meglepett.
De hogy? Mikor Pál Dénes kilépett, előrelátható volt, csak az volt a kérdés, mikor fognak a többiek, vagy legalábbis András Lehel felállni. Ön hogy nem látta előre?
Amikor eldöntöttem, hogy akár az önkormányzatban, akár polgármesterként vállalom azt a bizalmat, amit kapok a választópolgároktól, mai napig ahhoz tartom magam, hogy azzal éljek, nem pedig visszaéljek. Hogy más hogyan élt ezzel a lehetőséggel, arra nem tudok választ mondani.
Nem érzi úgy, hogy van köze a személyének?
Ha az a kérdés, hogy volt-e konfliktusom velük, akkor az a válaszom, hogy nem, egyikkel sem.
Részt szokott venni a POL-gyűléseken?
Természetesen.
Igaz, hogy vitába szoktak keveredni és veszekedésbe szoktak fajulni?
A tanácshatározatokat meg szoktuk vitatni a frakcióüléseken. Még egyszer mondom: vitáról van szó, beszélgetünk róla.
Van eredménytelen vita és van olyan, hogy összeveszünk, majd kibékülünk, és eljutunk valahova.
Az önkormányzati testület ülései bizonyítják, hogy a Szabad Emberek csapattagjai egységben működtek.
A polgármester úr miért nem volt ott, amikor az adóemelésről, költségvetésről tartottak sajtótájékoztatót?
Vannak feladatok, amik a testületre hárulnak, s vannak amik a polgármesterre. Amilyen döntéseket meghoz a testület, azokat a polgármester végre kell, hogy hajtsa.
De ezt akkor tudja kivitelezni, ha igazán egyet is ért vele, ha nem, akkor bojkottálhatja.
Ez nem fordult elő az elmúlt 11 hónapban, tehát bojkottról nem volt szó.
Csapatvezető volt, s most morzsolódnak le az emberei, Szabó Samut, Szilágyi Istvánt is ön hozta be, a POL is ön körül verbuválódott. A sorozatos felmondásokat nem értékelte személyes sértésként, kudarcként, hogy kiálltak ön mögül?
Amikor ennek a csapatnak az összerakásán dolgoztunk, az részemről nem változott. Ugyanazokat a célokat, feladatokat próbálom végezni, amiket kitűztünk 2020 szeptemberében. Ebből a mederből nem léptem ki, ha mások másként gondolták, azokra ők kell megadják a válaszokat. Konfliktusom nem volt egyetlen POL-tanácsossal sem.
Nekik sem volt önnel?
Hogy nekik volt-e, tőlük kell megkérdezni. Vannak kérdések, amikről most nem tudok beszélni, hogy miért történtek, majd lehet fognak idővel tisztulni.
Mik ezek a kérdések?
Sok minden. A lemondások miért történtek, de most nem ez a feladat, hanem hogy a vállalt munkákat tudjuk kivitelezni.
De mégis önt hogyan érintette, hogy ezek az emberek kiléptek?
Természetesen senki sem örvend, én sem a kilépéseknek, engem is meglepően értek. Akár abból származóan is, hogy vállaltunk közösen egy feladatot, egyfajta változást, erre adtak nagy felhatalmazást, amilyen Székelyudvarhely életében nem volt az elmúlt harminc évben. Én ezzel nem szeretnék visszaélni, felelősséget látva benne szeretnék dolgozni, ahogy tettem korábban is.
Önt figyelmeztették a POL-os tanácsosok, hogyha valami nem változik, akkor lemondanak?
Itt nem róluk beszélünk, hogy ezt látták-e, ezt mi is láttuk, a hétfői operatív gyűléseken, hogy bizonyos projektjeink nem haladnak. Mindenki látta, nem csak önök, mint médiaképviselők, hanem a POL-os tanácsosok is, a lakók is. Ehhez nem kellett különösebb figyelmeztetés, ezt látni kell a hivatalban, és annak érdekében lépéseket kell tenni, hogy a dolgok tudjanak működni. Ha ezekért megsértődünk, akkor… Még egyszer mondom, a kötelezettségünk, vállalásunk a közösség érdekében történt.
Nekünk a városlakókkal szemben van elszámolni valónk, akik élvezzük a közösség támogatását. Négyéves mandátumot vállaltunk, nem egy évre, hogy megvalósításokat fogunk eszközölni, ezek az eredmények kell látszodjanak 2024-re, de már idén is, jövőre is.
Csalódott bennük?
Nem hogy csalódtam, nem esik jól. Az ember megpróbál a városa érdekében munkálkodni, hatalmas időt-energiát vontam el a családomtól, hogy ezt a csapatot össze lehessen állítani, amely meg is kapta a bizalmat. A lehetőséggel együtt a felelősséget is megkapta, ha ebből visszalépnek, akikre az ember számított húzóemberként, gazdasági vagy beruházási szakemberként, negatívan érinti, de nem áll meg az élet, tovább kell gondolni, lépni.
Azokon már nem tudunk elmélkedni, hogy kik miért léptek ki, az egy elszaladott vonat. Majd ha én is fogom érteni a folyamatot, a megfelelő időben lehet, hogy többet fogok tudni mondani, csak sejtéseim vannak.
Nem mondták a szemébe, hogy Árpi, csalódtunk benned, nem akarunk többet együtt dolgozni?
Ilyen beszélgetések nem voltak, de a bizalmat a közösségtől kaptuk, a képviselők s a polgármester is. Ennek a felhatalmazásnak kapcsán egyetlen feladatunk van: végezzük a munkát, amire kaptuk a bizalmat. Ennek érdekében próbálom tenni a lépéseket, lássuk, hogyan fog ez alakulni, és bízom abban, hogy újra normális kerékvágásba fog kerülni a város, és a kitűzött célokat meg is tudjuk valósítani.
2024-ig kell ezeket megvalósítani, s hogy 11 hónap után ez alakult ki, nem teljes mértékben az én vállamat nyomja, de én vagyok ennek a városnak a vezetője, ezért próbálok lépéseket tenni.