Nem készre, inkább végig kell csinálni
Nem kell többet tenni, mint nyitva hagyni az ajtót. Nem túl nagyra. Csak épp annyira, hogy beférjen rajta egy kérdés.
Nem olyan rég volt egy kiállítás a Kossuth utcában. A Zseb kávézó ablakában egy hat betűből álló szó volt olvasható: I-D-E-G-E-N. Nem csak egy nyomtató által papírra vetett betűk egymásutánisága ez a szó, hanem egy érzés is, ami talán a hazatérés mellékíze.
A kávézó ablakán keresztül nézett ki Szilágyi Anna a saját városára – mintha újra ismerkedne vele. Mintha ezzel a szóval tesztelné, mennyire ismeri még. Vagy hogy mennyire ismeri őt a város.
Szilágyi Anna tervezőgrafikusként végzett a MOME-n, de ha megkérdezzük, mit is csinál valójában, hosszabb csend után mosolyog egyet. Nem azért, mert ne lenne válasza – hanem mert nem szeretne csak egyet kiemelni.
Anna munkái történeteket hordoznak, személyes eszközhasználatot, digitális archívumokat, múltba fordított jövőképeket. Azt mondja, mindig minden érdekli. És ez nem is változott, amióta gyerekként a zongorázások között rajzolt, majd Bikafalváról elindulva – sok kanyar után – végül grafikusként talált magára Budapesten.
