Bénult arc, végtag elgyengülése, beszédzavar – ez a három tünet biztos, hogy a sztrók, azaz a gutaütés vagy agyi érkatasztrófa jele. Ha bárki ezeket észleli, nem szabad időzni, azonnal hívni kell a mentőt, hiszen, ha nem részesül mielőbb trombolízisben, azaz gyógyszeres vérrögoldásban a sztrókos beteg, akkor az agy egy bizonyos része nem kap oxigén-ellátást, és károsodik. 

A jó hír, 

hogy most már nem csak Csíkszeredában végeznek trombolízist, hanem októbertől a székelyudvarhelyi városi kórházban is.

 Ahogy elindították az eljárást, azonnal szólt a telefon, és jött az első beteg, tíz nap alatt már három sztrókos eset volt, ez a szám pedig nem számít kevésnek – jelenti ki dr. Pelok Benedek György, a székelyudvarhelyi kórház neurológia osztályának vezető főorvosa, akit az új neurológiai kezelési eljárásról kérdeztünk.

Dr. Pelok Benedek György

fotó: Szilágyi István

A trombolízis a gutaütés kezelésének egy bevett eljárása világszerte, a kilencvenes években engedélyezték az Egyesült Államokban, Romániában 2012-ben kezdett az egyetemi központokban megjelenni, és ezelőtt három évvel, egy rendelettel az összes megyei kórház számára lehetővé és kötelezővé tették, hogy ezt az eljárást alkalmazzák, mondja az ideggyógyász főorvos.

De mi az a trombolízis?

Hasonlóan a szívinfarktushoz, amelynek következtében megállhat a szív, az agynál is egy vérrög elzárhat egy fontos eret. Ha ez a fontos ér elzáródik, nagyon rövid időn belül be kell avatkozni, trombolízis néven ismert gyógyszeres kezelést végezni: a vérárammal a gyógyszer az egész keringésben elterjed, ahol vérrög alakjában akadályt észlel, feloldja azt. 

Az udvarhelyi kórház nagyjából 2017 óta tudatosan tett lépéseket annak érdekében, hogy ez a kezelés hozzáférhetővé váljon. Három dolog kell ehhez, magyarázza a főorvos: a gyógyszer, a folyamatos ideggyógyászati ügyelet, mely 2017 márciusától működik, és a 2020 óta a nap 24 órájában hozzáférhető komputertomográfia.

2020 óta vannak meg tehát a feltételek, de csak az idén tavasszal kaptak zöld utat: akkor jelezték, hogy támogatja az Országos Neurológiai Társaság azt az ötletet, hogy az udvarhelyi kórházban trombolízis történjen. Az ország más városi szintű kórházai közül még kettőben, Bârladon és Románvásáron végeznek trombolíziseket, és idén márciustól az udvarhelyi városi kórházban is hozzáfogtak az eljárás pontos kidolgozásához, a protokoll begyakorlásához a személyzettel.

Itt minden az időn múlik

Az a fontos, hogy gyors legyen az eljárás, ezért nagyon összeszokott csapatra van hozzá szükség, magyarázza az ideggyógyász főorvos. Az ideggyógyászat személyzetéből az orvosok, a sürgősség személyzetéből az éppen szolgálatos orvos, illetve a szolgálatot teljesítő asszisztensek, a CT-személyzete, a szolgálatos technikus, valamint a szolgálatban lévő, interpretáló orvos vesznek részt.

Akik nagyon fontosak – mondja az ideggyógyász főorvos – és nem lehet kihagyni belőle, az a mentőszolgálat személyzete, mert ahhoz, hogy idejében bekerüljön a beteg a sürgősségre, ahhoz az kell, hogy ők idejében hozzák be a beteget. A mentősöknek már van gyakorlatuk, hiszen Csíkszeredában 2019 óta van trombolízis-eljárás, de a felkészítőkön ők is nagy számban jelen voltak, valamint a sürgősségi személyzete is. 

„Egymás után több hétvége, péntek egész délelőtt erről szólt, hogy ezt gyakoroltuk meg oktattuk és beszéltük át, hogy mit hogyan kellene csinálni.” – mondja az ideggyógyász főorvos.

Hogyan kezelik a sztrókot, mi az eljárás?

– Ha valakinek hirtelen meggyengül a fél oldala, elcsavarodik a szája, beszédzavara támad, ne gondolkozzon, azonnal hívja a mentőket. Azonnal, de mondom: azonnal. Nem két nap múlva, nem délután, nem, amikor hazajött a fia, nem, amikor megbeszélte a szomszéddal, hanem azonnal hívja a mentőt, a mentőszolgálat pedig onnantól tudja a dolgát. Ha a mentőszolgálat úgy látja, hogy ez valószínűleg egy sztrók, azonnal értesíti a területileg legközelebb lévő, erre alkalmas szolgálatot. Tehát, ha itt van közel, akkor – mostantól – minket, ha Csíkszeredához van közel, akkor Csíkszeredát értesíti, majd a képessége szerint a leggyorsabban beszállítja a beteget.

Az idő milliókat ér

Ha nem részesül mielőbb trombolízisben a sztrókos beteg , akkor az agy egy bizonyos része nem kap oxigén-ellátást, és károsodik. Az eljárás hatékonysága egyenesen arányosan csökken az idő múlásával: ha több, mint 4 és fél óra eltelt az agyi történés után, trombolízist már nem lehet végezni.  A sztrók során egy perc alatt átlagosan 2 millió idegsejt pusztul el – ha a trombolízist végző kórházig a beteg útját egy fél órával megrövidítjük, az 60 millió neuronjának a megmentését jelentheti.

A sürgősségi osztályon bizonyos vizsgálatokat végeznek el a betegen, így például CT-vizsgálatot, majd – főleg a hozzátartozókat – kérdezik a beteg előzményével az alkalmazott gyógyszeres kezelésekkel kapcsolatban, mert fontos tudni, hogy pontosan mikor jelentek meg a tünetek, illetve mikor volt az utolsó alkalom, amikor tünetek nélkül látták a beteget. Ezek a legfontosabb információk, majd a személyzet elmagyarázza, amilyen gyorsan és alaposan csak lehet, hogy milyen veszélyei vannak a sztróknak. 

Ha nem tiltakozik a beteg vagy a hozzátartozója, akkor a beteg vénásan egy injekciót kap, majd egy infúziót kezdenek el beadni neki, ami egy órát tart. Ezalatt az idő alatt folyamatosan figyelik a beteget: ott van mellette az ideggyógyász ügyeletes, felmérik az állapotát, rendszeresen mérik a vérnyomását, ha valami rosszabbodás merül fel, akkor megszakítják az eljárást, és újabb CT-t csinálnak. 

Ha az infúzió lement problémamentesen és nincsenek szövődmények, a beteg felkerül az idegosztályra és ott az első huszonnégy óra, ami speciális, onnantól ugyanazt az ellátást kapja, amit egy agyi történéses beteg, magyarázza dr. Pelok Benedek György.

Udvarhelyen a sürgősségi osztályon történik az infúzió beadása, mert így volt kézenfekvőbb megoldani: a CT másfél folyósónyira van, nem kerül egy percbe se az, hogy a beteget áttoljuk és visszatoljuk, a sürgősségin pedig rendelkezésre áll minden: a tapasztalt személyzet, az eszközök, és nincsenek más eljárások útjában.

„Nem szabad kicsúsznunk a három órából 

azért, hogy a beteget arrébb vigyük ötven kilométerrel.” Két és egynegyed órán belül a beteg itt kellene legyen. A jobb eredményhez viszont a betegek partnerségére is szükség van.

– A kezelési eljárás elindítása óta, tíz nappal ezelőtt volt az első sztrókos eset, majd még kettő. Ez a három eset nem számít kevésnek, mondja az ideggyógyász főorvos. Egy átlagos trombolízis központban Romániában a sztrókos betegek tíz százalékánál lehet elvégezni a trombolízist, főleg azért, mert későre jönnek be.  Egy év alatt átlagosan háromszáz-háromszázötven ilyen esetük van, ezért a városi kórházban évi 35-40 trombolízis elvégzésére számítanak első nekifutásból.

Azért csak tíz százalék a trombolízis alkalmazhatósága a sztrókos betegeknél, mert  nem jönnek be idejében, nem azonosítják, hogy miről van szó, nem tudják, hogy mire számítsanak, reménykednek, hogy elmúlik magától – magyarázza Pelok doktor.

 A legtöbb időveszteség addig a pillanatig van, amíg a beteg vagy a hozzátartozója azonosítja, hogy neki baja van és kihívják a mentőt. Az európai eljárás szerint negyvenöt perc körül vagy az alatt kell legyen az átlag attól a perctől, hogy a sürgősségi osztály ajtaján betolták a beteget addig, amíg a kezelés megkezdődik.

„Egyértelmű az üzenet: ha valakinek hirtelen meggyengül a fél oldala, elcsavarodik a szája, beszédzavara támad, ne gondolkozzon, hívja a mentőket!”