Tegnap, amikor vittem a gyerekeket oviba, furcsa szag csapott meg, amint kiszálltunk az autóból. Egy olyan rohadt malátaszerű barnasör-szag. Valahonnan már ismertem ezt a szagot, de hirtelen nem tudtam hova tenni. A pékségre gondoltam a másodperc pár töredékéig, de aztán észrevettem egy nagy tócsát tőlem két méterre, és az is feltűnt, hogy az egész úttest barna és ragadós.
Igen, a cekendi kóla. Mire szólhattam volna, a gyerekek már bele voltak lépve, én is rajta álltam. Hosszan néztem az utcán, ami végig barna volt, még a főútra is kivitték az autók a barna sávokat. Ahol egy kis mélyedés volt az úton, ott pocsolyában állt a cekendi szeméttelep csurgalékvize. Az, hogy olyan pocsolyák is voltak, amelyek a legközelebbi kanálistól húsz méterre vannak, számomra egyértelműen bizonyítja, hogy ismét hosszan folyt az úton a lé, tehát nagy mennyiségben tört fel a kanalizálásból.
Hiába, hogy az elmúlt években többször megbüntette a környezetvédelem a céget, hiába, hogy óvintézkedések megtételére kötelezte, hiába, hogy megígértek bármit, csak hogy ne zárják be őket. Kutyából szalonna nem lesz. Hiába nyilatkozta pár éve Koszta igazgató úr, hogy egy köbcentinyi mennyiség ebből a léből elég ahhoz, hogy Udvarhely összes ivóvizét megfertőzze, most ismét elengedtek istentudjamennyit belőle a szabadba, a folyóba, fogalmunk sincs, hogy hova. A gyerekeink cipőjére.
Szidhatnám a hatóságokat, hogy semmit nem tettek az ügyben, de tudom, hogy a környezetvédelmi őrség ismételten megbüntette a céget, és kérte a környezetvédelmi ügynökséget az engedély visszavonására. Hogy ez miért nem történt meg, nem tudom, nálunk minden politikai nyomás és pénz kérdése.
A polgármesteri hivatalt sem tudom támadni, mert foglalkoznak az üggyel. Habár lassan, az én véleményem szerint, de fontos lépéseket tesznek meg. Azaz tennének meg, ha hagynák őket. A novemberi tanácsülésen volt egy napirendi pont, melyben jogi lépések megtételére kellett volna szavazniuk a tanácsosoknak, de csak 6 tanácsosnak volt vér a pucájában.
A többiek ellene szavaztak, vagy nem szavaztak. Néhányan közülük kedves ismerőseim, olyan emberek, akiket tisztelek, akikre felnézek, akikről tudom, hogy jó emberek. És mégis…
Kedves Arros Orsolya, Benedek Árpád-Csaba, Berde Zoltán, Derzsi László, Ketesdi Imre, Lőrincz Zsuzsanna, Mike Levente, Orbán Árpád, Péter Balázs, Sinka Arnold, Szabó Gyula, Ványolós István! Ti nemmel szavaztatok, vagy nem szavaztatok. Tényleg ezt akarjátok? Tényleg rendben van az úgy nektek, hogy a gyerekeink óvodája előtt tócsában álljon a szeméttelep csurgalékvize? Tisztában vagytok azzal, hogy mi van abban a csurgalékvízben, és mennyi van belőle a Cekenden?
Tisztában vagytok azzal, hogy ha a Termés utcában elengednek pár köbméter ilyen vizet, az pontosan afölött a pont fölött kerül a Küküllőbe, ahol a város ivóvizét kiveszik? Tisztában vagytok azzal, hogy ez a csurgalékvíz dugig van veszélyesebbnél veszélyesebb mikroorganizmusokkal, többek között olyanokkal is, amelyeket még fel sem fedeztek?
Meddig tart a pártfegyelem, és honnan kezdődik az, amikor az egészségünk és gyerekeink egészsége fontosabb a pártfegyelemnél? Remélem, azért néhányan közületek érzik, hogy nem azért választottak meg benneteket az emberek, hogy a pártfegyelmet gyakoroljátok, hanem azért, hogy a városlakók érdekeit képviseljétek! Mikor lesztek képesek eljutni arra a szintre, hogy a munkátok, a hitetek és az őszinte érzésetek fontosabb legyen, mint a széketek féltése? Mikor fog tudni ez a székely politika eljutni oda, hogy a józan emberi gondolkodást többre becsülje a pillanatnyi érdekeknél és a pártfegyelemnél?
Kérlek, ne vegyétek rossz néven, nem támadni akarlak benneteket, nem is ítélkezem felettetek. Csak segíteni próbállak, hogy ki tudjatok lépni ebből a csapdából, és úgy tudjatok szavazni, ahogy szívetek szerint tennétek.
Ha nagyon akarnám játszani a szakszerű újságírót, megkérdezhetném Derzsi Lászlót, hogy miért szavazott az RMDSZ egyöntetűen a szeméttelep javára. Zavartan lenyomna valami politikailag korrekt dumát, hogy ez az ügy annál komplikáltabb, satöbbi, satöbbi. Ő is szégyellné magát, s én is, ha lehoznám.
Megkérdezhetném Gálfi Árpád polgármestert is az ügyben, de ő sem vallaná be, hogy mekkora nyomást gyakorol rá és az egész helyi tanácsra a magyarországi politikum és a fő nemzetstratégiai kutatómester holdudvara, amely ezt a szemét-bizniszt is kitalálta és a nyakunkba építette. Őszintén, ha más témákban nem is mindig értek egyet Gálfival, ebben az ügyben nagyon csodálom őt, hogy ekkora nyomás ellenére is kitart és meg próbálja oldani ennek az időzített bombának a problémáját.
Nagyon nemesnek találom, hogy az RMDSZ felső nyomásra benyal a Szász Jenő-bagázsnak, tényleg szép dolog ez egy olyan városban, ahol évtizedek óta egymásnak van feszülve a két fél. De nem lehetne, hogy ez a barátság inkább egy olyan ügyben valósuljon meg, ami a város érdekét szolgálja? Nem pedig egy olyan ügyben, aminek csak annyi eredménye van, hogy az egész ország szemetét a fejünk tetejére hordják és kólaként a nyakunkba folyik?
Délben, mikor mentem a gyerekek után, az utca fel volt mosva, és a legnagyobb pocsolya helye meg volt szórva klórmésszel. Mintha mi sem történt volna. Én azért pár napig nem innék udvarhelyi csapvizet.
