Fotó: Pál Edit Éva
Egy Dániában élő székelyudvarhelyi hölgy ismerőse keresett meg minket amiatt, hogy barátja haza szeretne jönni, de nehéz helyzetbe került. Mivel 14 napon keresztül mindenkitől el kell szigetelnie magát, és a szüleit nem akarja nehéz helyzetbe hozni, úgy döntött: intézményes karanténba vonul. Fel is hívta a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóságot, de ott közölték vele, hogy 300 lejbe kerül egy nap az intézményes karanténban.
Sikerült felvennünk vele a kapcsolatot, és elmesélte, hogy féléve költözött ki a skandináv országba, és most orvosi vizsgálatokra lenne szüksége. Hiába, hogy pontra vannak téve a papírjai, horribilis összeget kellett volna fizetnie érte, ezért úgy döntött, inkább itthon végeztetné el ezeket, és vállalná előtte a kéthetes karantént.
Elmondása szerint egy héten keresztül próbálta elérni a közegészségügyi igazgatóságot. „Felhívtam néhány ismerősömet is időközben, hogy tudnak-e valamit, milyen számon tudnék próbálkozni, mert nem tudom, mi a teendő. Egyáltalán hová kell mennem a reptérről? Tudom, hogy otthon úgy működik, hogyha aztán valamit nem jól csinálok, rögtön a nyakamba varrnak egy büntetést, próbáltam gondolkodni előre s megtudni, mi lesz, hogy járjak el” – magyarázta telefonon.
Végül sikerült elérnie az igazgatóságot
a honlapjukon megadott két szám (0266-310423, 0266-324483) valamelyikén. Egy csíki hölggyel beszélt, s felvázolta neki, hogy amíg otthon lakott, addig Udvarhelyen élt albérletben, de ezt nem tartotta fent, és ebben a helyzetben nem is találna albérletet egyhamar.
A családját nem akarta veszélyeztetni, ezért gondolta, hogy intézményes karanténba menne. „Két hónapja nem tudnak dolgozni a szüleim, ezalatt az időszak alatt nagyon keveset kerestek, én most örülök neki, hogy a héten el tudtak kezdeni mind a ketten dolgozni, és ki tudnak járni a lakásból. Én, ha hazakerülök hozzájuk, ezt kockára teszem, és senki nem fog tudni kimenni a kapun” – magyarázta a hölgynek, miért nem akar a szüleihez menni.
Megerősítették neki, hogyha hazamegy, senki nem mehet ki a kapun, majd ajánlották, hogy olyan szobába menjen, ahol van külön fürdőszoba. „Nálunk, otthon tízből hány család olyan tehetős, ahol a szobának van egy külön fürdőszobája?” – tette fel a kérdést, szerinte nem sok.
„Mondta, hogy megpróbálja megtudni, mit tehetek, s visszahív. Mondtam, hogy megkérem szépen, mert egy ideje már próbálkozom és szombaton van a repülőm haza. Visszahívott a nő s azt mondta, próbáljak meg kivenni egy erdei házat. Visszakérdeztem: hogyhogy erdei házat?” – meséli, és ezen a ponton el is neveti magát.
Nem akart erdei házat keresni, hiszen akkor nem tudnának a szülei, testvére, barátai segíteni azzal, amire szüksége van. A telefonvonal másik végén erre azt mondták neki, hogy természetesen van lehetőség arra is, hogy intézményes karanténba vonuljon, csak ez 300 lejbe kerül naponta. Ez a 14 napos elkülönítés alatt mintegy 4200 lejre rúgna. „Én azért az összegért kivehetnék egy háromcsillagos hotelszobát. Én is megpróbálhattam volna kijátszani a rendszert, de normálisan akarok eljárni, viszont ez borzasztóan sok. Én külföldön nem azért dolgozom, hogy két hét alatt intézményes karanténra elpattogtassam egy havi fizetésem, azért nagyon sokat kellett itt, kint dolgozni” – mondta.
Mivel a horribilis összeg kifizetését nem akarta vállalni, családjával úgy határoztak, hogy a ház mögötti fásszínt rendezik be neki, beraknak egy ágyat, a kerti vécét fogja használni, és fürdéshez egy tálat. „Szerencsére most már nincsenek téli hidegek. Mást nem tudok kitalálni” – teszi hozzá.
Kevés a karanténépület már, de a költség az államot terheli
Ilyent nem mondott neki senki, mondta Dr. Tar Gyöngyi, a közegészségügyi igazgatóság igazgatója arra a kérdésemre, lehetséges-e, hogy ekkora összeg terhelje azt, aki intézményes karanténba menne. Azt el tudja képzelni, hogy az illető megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy nap az intézményes karanténban. „Ki tudja, hogy kérdezett. Valószínűleg nem mondta el világosan”, mondta, majd beavatott a jelenleg érvényes protokollba:
„Most minden sárga zóna, és a sárga zónákból érkezők lakhelyi elkülönítésbe kerülnek. De ha úgy érzik, hogy otthon nem tudnak megfelelő körülményeket előteremteni, lehet kérni a karantént, ehhez ki kell tölteni egy nyilatkozatot. Fizetnie továbbra sem kell ezért, csak azoknak, akiket elkapnak, hogy elhagyták a lakhelyi elkülönítést, azokat büntetésképpen intézményes karanténba helyezik, és ki kell fizetniük a költségeket”.
Ha valakinek nincs lakása, és emiatt nem tudja megoldani a házi elkülönítést, karanténba kerül. Akinek van lehetősége lakhelyi elkülönítést választani, annak meg kell neveznie a helyet, hogy hol fogja magát elszigetelni. „Ha a nyaralóját nevezi meg, az is jó, hogy az egész családot ne hozza kényelmetlen helyzetbe, mert azon a lakcímen, amit megnevez, mindenkit vesztegzár alá helyez. Ha van egy hétvégi ház, ahová egyedül el tud vonulni, akkor a családját nem vonja ki a forgalomból, mi ezt szoktuk is ajánlani” – magyarázta az igazgató.
Az intézményes karanténok közül nagyon kevesen maradtak, akik továbbra is együttműködnek a közegészségügyi igazgatósággal, választani nem tud az új lakó. Tar Gyöngyi ezúton is szerette volna megköszönni azoknak, akik eddig együttműködtek velük. Az árakba is beavatott: „háromszáz lejt valóban ki kell fizetni egy napra a magán szállásadóknak, például a szállodáknak, az önkormányzati karanténok esetében kevesebbet, 270 lejt a szobáért – ha ketten vannak a szobában, akkor arányosan oszlik a költség, de ez mind az államot terheli”.
De mi van a hazaúttal?
A határnál, vagy a repülőtéren az utas nyilatkozata alapján bevezetik egy online rendszerbe, hogy hová fog menni, a helyi önkormányzat és a rendőrség az ott megadott címen keresik majd.
A szükségállapot lejárta után nem várnak senkit a határnál, hogy hazakísérjék, „mindenki saját szakállára jön”, fogalmazott az igazgató. „Jelezheti a közegészségügyi igazgatóság telefonszámán, hogy megérkezett, de ha nem jelzi, mi akkor is tudomást szerzünk róla” – hívja fel a figyelmet. A hazautazónak azt is meg kell adnia, hogy mennyi idő kell, amíg hazaérkezik a lakhelyére: „nem lehet azt, hogy két nap múlva érkezek meg, mert közben meglátogatom nagymamát. Még ha lehetne is csalni, nem tanácsolom senkinek, hogy a saját szeretteit veszélyeztesse ezzel”.
A Dániából érkező székelyudvarhelyi hölgy el is panaszolja, hogy a hazaút kapcsán sem olyan egyszerű minden. „Van ez a Székely Vándor, amelyik intézi a reptéri transzfereket. Telefonáltak nekem, hogy ők sem értik, ilyen még nem volt, nincsen még utasuk arra a napra, amikor én érkezem. Ők utánam jönnek, de akkor az összes utasnak ki kell fizetnem a költségét. Mivel kilencszemélyes a busz, és száz lej a hazaút egy személynek, kilencszáz lejért tudok hazajutni. Remélem, hogy még akad utas hazáig. A cég egyébként a sofőrtől az utasteret teljesen el tudta különíteni, haza tudnak tehát vinni úgy, hogy ők is biztonságban legyenek. Mondtam, hogy egyéb megoldás nincs, úgyhogy muszáj lesz kifizetnem. Most nem igazán van egyéb lehetőség úgy, hogy másnak is ne kelljen házi karanténba vonulnia. Esetleg, ha két autóval jönnének utánam, és ők az egyikkel, én másikkal megyek haza” – meséli.
