Jól megszívatták Gálfit! Hát még magukat! A „józan ész” nem ismer határokat.
Hogy egy jót bosszúskodjanak Gálfival, nem fogadták el a tanácsban, hogy ügyvédet fogadhasson. Tudták, hogy úgyis fogadni fog, mert szüksége van rá, és akkor majd meglövik, hogy törvénytelenséget csinált. Így is történt. Teljes siker, a tulipántos csapda lecsapott, a patkányt telibe találta. Punct ochit, punct lovit. Ünnepelnek a ravasz vadászgörények, végre sikerült végzetes csapdába csalni a szívós patkányt.
Csakhogy a patkánnyal együtt a csapda odacsapott négy kis szürke egeret is. Ők nagyon mellékszereplői a történetnek, olvasóink közül legtöbben azt sem tudják, hogy kik ők négyen. Négy annyira jelentéktelen név, hogy még a városháza közleménye sem tartja fontosnak név szerint megemlíteni azokat, akiktől szomorúan búcsúznak. Fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy hisznek az ártatlanságukban, bíznak az igazságszolgáltatásban, és remélik, hogy mihamarabb visszajönnek. Üres blabla.
Nem jönnek vissza hamar ezek az emberek. Sőt, nagy az esélye, hogy soha nem jönnek vissza. A pereskedés évekig húzódik, addig az illetőnek munkát kell találnia, s mikor x év múlva lejár a per, még ha ártatlannak is találták, ki fog akarni lemondani a becsületes állásáról, s visszajönni ebbe a fertőbe, ahol
megszívatták, mert végezte a munkáját?
Vass Szabolcs a könyvelési és költségvetési osztályt vezette. Szerdán reggel a tanácsülésen még ünnepelték őt, és dicsérték, hogy milyen jó munkát végzett a költségvetéssel. A nap folyamán aztán felfüggesztették a munkaviszonyát, mert jött az átirat a DNA-tól. A jogi osztály vezetőjét, Tamás Izabellát is felfüggesztették. Forrásaim szerint ő is remek szakember, nehezen helyettesíthető.
Hősi áldozatok. Járulékos áldozatai egy győzedelmes csatának. Ez nem az ő harcuk volt. Civilként keveredtek bele két hatalomfüggő fél teljesen felesleges és gyermeteg harcába. Nevük felkerül majd a névtelen hősök nem létező emlékművére, lelkük (és lelkességük) megy a tömegsírba, a többi hivatali dolgozó mellé, akik az elmúlt húsz évben megpróbáltak odaadással dolgozni az udvarhelyi polgármesteri hivatalban.
A fagyi visszanyalt. Hogy miért? Mert a városháza és a tulipántos városvezetés most ezzel nagyon megszívta. És a város is.
Egyrészt, elvesztettek két fontos és jó szakembert. Akiket nehéz lesz pótolni. Lehet, hogy örülnek, hogy a saját csicskáikat rakhatják a helyükre, de az is lehet, hogy nem örülnek.
