Fotó: GÁL ELŐD
December 26-án új elnököt választott az Udvarhelyi Fiatal Fórum, Vass Orsolya 9 éves elnöksége után Toth Tímea vette át helyét. Elmondása szerint ez az eddigi legfontosabb és legnagyobb súlyú tisztség az életében, büszke is rá. A vezetői pozícióról és az UFF-ról kérdezzük a frissen megválasztott elnököt, aki néhány kulisszatitokba is beavat.
Hogyan kerültél az UFF-hoz?
Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ennek a közösségnek a tagja akarok lenni, amikor láttam a diáknapos fényképeket. Alig vártam, hogy nagyobb legyek, hogy én is megéljem. Kilencedikben még féltem UFF-ra jönni, úgyhogy tizedikes koromban kezdtem, de a félelmeim már az első gyűlésen elmúltak, amikor megláttam az évfolyamtársaimat, a barátaimat, a nálam idősebbeket, akiket ismertem, és amikor láttam, hogy Orsi és Tünde (Mihály Tünde, az UFF alelnöke – szerk. megj.) is nagyon közvetlenek. 24-en jártunk a középiskolás osztályomba, abból 13-an UFF-ra is, ez egy elég jó társaság volt. Mára kicsit több, mint 7 éve vagyok tag.
És az egyetemválasztás előtt továbbra is komolyan gondoltál rá, mint lehetőségre?
Azelőtt nem. Tizenkettedik végén elég erősen bennem volt az, hogy mindenképpen tovább kell tanulni, top szakmát választani, sok pénzt keresni, gazdagnak, nagyon okosnak lenni, ezért beiratkoztam vegyészmérnökire. Nem külső nyomás miatt, mert tényleg nagyon szeretem a kémiát, szívesen választottam ezt az egyetemet. Nem is zárom ki annak a lehetőségét, hogy 10-15 év múlva vegyészmérnök legyek.
De közben történt egy elég nagy perspektívaváltás az életemben azáltal, hogy elkerültem Udvarhelyről. Rájöttem arra, hogy nem az az elsődleges, hogy 25 évesen valami top pozícióban dolgozzak és azon gondolkodjak, hogy lesz-e egy év múlva annyi pénzem, hogy vegyek egy telket a Csalókán, és felhúzzak rá egy háromemeletes házat.
Az egyetem alatt elég korán bejött az életembe egy másik ifjúsági szervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács, ott dolgozom irodavezetőként már 2018 februárja óta. Nem titok, hogy az UFF-os múltam segítette elő a MIT-be való bekerülésem, ahol egyre feljebb jutva, sokkal jobban elkezdtem átlátni a szervezeti dolgokat. Most már úgy érzem, hasznos tagja vagyok a csapatnak, hasznos tanácsokat tudok adni a fiatalabbaknak. Ez a pozíció is megerősítette bennem az UFF-hoz való kötődésem. Az egyetemi évek alatt jöttem rá, hogy amíg fiatal vagyok, addig biztosan ezzel szeretnék foglalkozni.
Mi fogott meg az UFF-os társaságban?
Az, hogy folyamatosan megújul, viszont van benne egy stabilitás, mindig vannak visszajáró emberek. Olyan egyetemisták, akik ha éppen hétköznap itthon járnak, akkor beugranak egy kávéra, és megkérdezik, hogy vagyunk. Annak ellenére, hogy szinte minden héten jönnek új önkénteseink, megvan a kapocs a régiekkel is. Volt olyan időszak, amikor a baráti társaságomnak száz százalékát UFF tagok tették ki, ez elég nagy dolog.
Ezen kívül mit adott neked az UFF?
Rengeteg olyan készséget, amit sem középiskolában, sem iskola melletti tevékenységeken, sem az egyetemen nem tudtam volna elsajátítani. Ilyen például a rendezvényszervezés, a pályázatírás, a kommunikációs készségek, csapatjátékban, valamint csapatmunkában való szerepvállalás. Amikor felkerültem Kolozsvárra, már volt egy lépéselőnyöm a kortársaimmal szemben, akik az iskola mellett nem tevékenykedtek ennyire aktívan. Ezeket a képességeket a mai napig használom, főleg most, a pozíciómból adódóan.
Mióta tudod, hogy megörökölheted ezt a pozíciót?
Egy ideje készülünk arra, hogy amennyiben a közgyűlés megszavaz, akkor Orsi nekem fogja átadni az elnöki pozíciót. Az elmúlt néhány évben alelnökként tevékenykedtem az UFF-nál, mindig alelnöki kötelességemnek éreztem, még a Kolozsváron töltött időm alatt is, hogy figyelemmel kövessem a szervezett tevékenységeket, és azt, hogy tudjak segíteni abban, amiben csak tudok, akár távolról is.
A Magyar Ifjúsági Tanáccsal egy idő után elkezdtek összefonódni az UFF-os rendezvények is, így elég sokszor találkoztunk Orsival akár Kolozsváron, akár itthon is. Voltak erre irányuló beszélgetések.
Mit gondolsz, miért te vagy a megfelelő, és ők miért tartanak annak?
Úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben is pontosan akkora lelkesedéssel kezdtem hozzá egy UFF-os esemény megszervezéséhez, mint ezelőtt 7 évvel, amikor frissen bekerültem. Annak örülök, hogy semmit nem lankadt a kezdeti lelkesedés, ahogy az idő telt, ez egyre több tapasztalattal és hasznos tudással egészült ki, talán ezért tudott egy idő után nagyobb súlya lenni a szavaimnak vagy a tetteimnek.
Nem volt szóban soha kimondva, hogy Orsi miért engem tart megfelelőnek, de úgy érzem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy itt vagyok, sikerült bizonyítanom neki és másoknak is.
Van olyan személy, aki neked bizonyított, példaértékűnek tartod, és ezáltal befolyásolja az elnökséged?
UFF-os körökben minden előző elnök, legfőképp Orsi, mivel én az ő elnöksége alatt kerültem ide. A kilenc éves elnökségéből 7 évig én is valamilyen formában része voltam az UFF-nak. Említhetném Fancsali Barnit is, akitől a Magyar Ifjúsági Tanácsnál rengeteget tanultam.
Hogyha az UFF-tól elvonatkoztatunk, akkor vannak olyan személyek, akikre felnézek, akiktől szívesen olvasok, például Michelle Obama. Az Így lettem című könyvét egyszerűen imádom, a Nem akarok beleszólni lányok összes kinyilatkoztatásával eléggé egyetértek, kiemelném Tapasztó Orsit, nem azért, mert romániai, hanem mert mentálhigiénés szakember lévén olyan tartalmat gyárt, ami a legközelebb áll az ifjúsági munkához és az emberekkel való kommunikációhoz.
Az elnökválasztás után mik voltak az első reakciók?
A közgyűlést végigkönnyeztük Orsival. Amikor meghallottam az eredményt, akkor is az volt az első reakcióm, hogy könnyek kezdtek gyűlni a szemembe. Ültem az ifiházban egy hosszú asztalnál, Orsi a bal oldalamon, Barni, a volt MIT elnök, és a mentorom a jobb oldalamon, velük szemben pedig sok-sok UFF-os önkéntes, mindannyian tapsoltak. Gyakorlatilag elmondhatatlan, szavakkal megfogalmazhatatlan érzés volt.
Még most is bennem van egy másik érzés is, ami abban a pillanatban elfogott, amikor a szavazatszámláló bizottság tagja kimondta, hogy ténylegesen én vagyok megválasztva. Ez egyfajta megmagyarázhatatlan: félelemmel, izgalommal kevert várakozás és tenni akarás. Ezt még mindig érzem és remélem, hogy még jó sokáig fogom.
Mitől keveredik félelem is ebbe?
Amiatt, hogy nem fogom tudni, mi az elég. Hogyha hosszabb távra tekintünk, akkor nem szeretnék az lenni, akiről azt mondják az önkéntesek, hogy már nyugdíjazni kéne, de még mindig itt van. Akkor szeretnék majd ennek az egésznek a végére pontot tenni, amikor még nem égtem ki teljesen, és őszintén remélem, ha azt érzem és azt a visszajelzést kapom, hogy ez nekem nem megy, akkor a megfelelő módon és a megfelelő személynek fogom tudni átadni az elnöki pozíciót.
A legnagyobb félelmem nyilván az volt, még mielőtt elnökké választottak, hogy mi van, ha megválasztanak és nem leszek képes erre. Rájöttem, hogy teljesen fölösleges így nekiindulni, mert ha én megbotlanék, vagy valami nem jönne ki jól, akkor tudom, hogy van, akikre számítsak. A közgyűlés Orsit is megválasztotta a vezető tanács tagjává, úgyhogy marad a szervezetnél ilyen formában. Nagyon kényelmes az, hogy a jelenlegi munkahelye egy épületsornyira van az UFF irodától, úgyhogy fizikailag is nagyon közel van hozzánk.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy egy olyan szervezetet kaptam kézhez, ami tökéletesen működik. Egyelőre nincsen olyan dolog a vezetésben, amin újítanék, inkább az ifjúság igényeihez szeretném igazítani a programokat, hogy mindig tudjunk nekik valamit adni.
És mik ezek az igények?
Ugyanaz, hogy találkozhassunk. A legnagyobb nehézség az, hogy a törvényes keretek között lavírozva a lehető legtöbb olyan személyes találkozást feltételező eseményt tudjuk megvalósítani, amit a diákok igényelnek.
Tudnád pontosítani a munkakörödet?
Nagyon sokrétű. Az első és legfontosabb a rendezvények szervezése és az ebben nyújtott segítség. A szervezés nem csak annyiból áll, hogy a fiatalokkal gyűlésen kitaláljuk, megvalósítjuk. Erre rá kell készülni, forrást kell szerezni, a pályázatokat meg kell írni, lebonyolítani, elszámolni.
Hogy amennyiben valaki keres, akkor személyesen is találkozhassunk, hétfőtől péntekig 9 és 4 között van egy munkaprogramunk, amikor bent kell lennünk. Ez alap. Ezen kívül szerda este 8-tól 9-ig a gyűlés, ez a másik alap. Ez kiegészül a rendezvényekkel, amik lehetnek hétvégén, hétköznap, éjjel, nappal, és amikor éppen rendezvény van, akkor itt vagyunk. Persze, a 9-től 4-ig tartó munkaidőben hogyha hármunk közül csak egy valaki van itt, mert valakinek kettőkor le kellett lépnie, vagy valaki nem ért be kilencre, csak tízre – ez én szoktam lenni általában –, akkor sincsen semmi baj.
Folyamatosan vannak felújítási projektek, mivel az iroda is valahogy ki kell, hogy nézzen, nem célszerű, hogy ugyanazzal a bútorzattal maradjon meg évekig. Mivel mi vagyunk az adminisztrátorai a Siculus Ifjúsági Háznak, ott is bőven vannak teendők. Észben kell tartani nem csak az irodát, hanem az ifiházat, konferenciatermet is. Folyamatosan van amin újítani, dolgozni, ezeket nem nehéz meglátni, csak meg is kell ragadni a lehetőségeket. Emellett ott van az állandó irodai adminisztráció.
De ez már nem éppen az a móka, amiért megszeretted az UFF-ot.
Én azt is élvezem, nem akkora móka, nem is úgy látom az eredményét, mint egy rendezvényét. Amikor összerakom a könyvelést és kiviszem a könyvelőnőhöz, nem olyan, mint amikor a Diáknapok záróeseményén a nyertes csapat áll a színpadon, és megkapja az ajándékát, de ez is szükségszerű része, hogy a móka megvalósulhasson. Kifejezetten jól esett, hogy még szeptemberben, amikor állandó munkatárs lettem, és összeraktam a havi könyvelési mappákat, ugyan tele voltak hibával, a könyvelő azt mondta, csak egy papír hiányzik, amit majd pótolhatok. Élvezem összerakni a könyvelési mappákat.
És hogy érzed, most elnökként mennyire fogod kivenni a részed a mókából?
Közgyűlésen azt ígértem az UFF-osoknak, hogy elnökként arra fogok törekedni, hogy abból a rengeteg dologból, amit kaptam a szervezettől, valamit vissza is tudjak adni. Szerintem ezt úgy tudom megvalósítani, ha mindenben, ami a rendezvényekről való ötletelést, illetve a megvalósítást jelenti, szabad kezet adok az önkénteseknek, azzal a feltétellel, hogy próbálok objektíven tekinteni a dolgokra, és ha valamit nem látok jónak, akkor azt elmondom. Én elvégzem a háttérmunkát és megteremtem azt az alapot, amire szükség van ahhoz, hogy a rendezvények úgy tudjanak megvalósulni, ahogy megálmodták.
Én az UFF móka részéből elég sokat kaptam az elmúlt 7 évben, amikor Orsi végezte ezt a háttérmunkát, most hogy bizalmat szavazott nekem, az én dolgom lett, hogy elvégezzem ezeket a feladatokat.
Mennyire tartod nehéznek, hogy ennyire sok helyre kell figyelned?
Engem ez tud igazán lekötni. Ha egy dologra kell csak koncentrálni, az is megy, viszont az nem elég izgalmas. Abból adódóan, hogy eléggé reál beállítottságú vagyok, a számok az én asztalom, és a kézzelfogható dolgok. Szerintem minden a rendszerezésen múlik, hogyha van egy jól kialakult rendszer, amihez az ember tudja tartani magát és amin átlát, akkor nem lehet probléma.
A szabadidődből is fordítasz az UFF-ra?
Én nagyon szívesen, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám tényleg a hobbim és ezért sokszor nem azt érzem, hogy dolgozom. Szerencsés vagyok, hogy pénzt is kapok ezért.
Visszatérve a rendezvényekre, vannak kedvenceid, amelyeknek folytatódniuk kell, és van-e olyan, amit fel kellene újítani?
Az új programjaink közül kiemelném a Green Game környezettudatos vetélkedőt, ez 5-8. osztályos diákoknak szól, teljesen online zajlik, teljes mértékben a pandémia szülte, arra van adaptálva. A vetélkedő struktúráját én alakítottam ki, a pályázatot is én írtam meg a többiek közreműködésével, én vittem végig ezt projektfelelősként. Az új rendezvényeink közül azért áll ez hozzám a legközelebb, mert ezzel dolgoztam a legtöbbet.
Ezen kívül szintén új projekt az UFF 30. születésnapjának apropóján született UFF napok, szerintem ezt mindenképpen érdemes továbbvinni és éltetni, mert egy nagyon szép hagyomány lehet, és jó az, hogyha találkozási pontot hozunk létre az idősebb és a fiatalabb generációknak.
De ott vannak a kerekasztal-beszélgetések, ami egy 2021-ben debütált rendezvénysorozat, szerintem osztatlan sikernek örvend és terveink között szerepel, hogy folytassuk. Igazából már januárra megvan az ötlet, sőt, a következő két beszélgetés témája is.
Nyilván vannak vannak olyan rendezvények is, amelyek megszervezésére sokkal kisebb igény mutatkozik. Ezekkel a rendezvényekkel két dolgot lehet kezdeni. Az egyik opció az az, hogy megtartjuk és teljes ráncfelvarrást végzünk, meghallgatjuk a mindenkori célcsoportnak az igényeit és a javaslatait. A másik opció az az, hogy egész egyszerűen elengedjük, behozunk helyette valami újat. A rendezvények népszerűségéből lehet érezni, hogy melyik az, amit lehet, hogy nem kell továbbvinni, vagy el kell gondolkodni rajta komolyan, hogy milyen formában.
Ott van például a Hetedhét Suli vetélkedő. Ez, amikor én kilencedikes voltam, már az utolsókat rúgta. Amikor elkezdődött, nagyon jó és népszerű volt, aztán kifulladt. Az az igazság, hogy amikor kitaláltuk a Green Game-et, igenis elővettük a Hetedhét Sulis mappákat és inspirálódtunk belőlük, tehát az is előfordulhat, hogy egy rendezvény meghal, majd újjászületik.
Ezt a Diáknapoknál is lehetett tapasztalni, például a szépségverseny a közelmúltban került vissza a programkínálatba, miután sok-sok évig nem volt, ezelőtt 25-30 évvel pedig ez volt az egyik legfontosabb program.
Ha mi szívesen csinálunk egy programot, de a közönség egyre csak csökken, akkor lehet ha átalakítjuk egy belső rendezvénnyé. Ha a mi önkénteseink szeretik, akkor miért ne szerveznénk meg nekik?
Te mennyire tartod velük a kapcsolatot?
A szerda este 8 az UFF életében, szent. Nem tudom, hogy van-e olyan UFF-os, akinek nem a szerda este 8 jelenti a megszokott, állandó gyűlést. Azokon ott vagyok, én tartom, az irodai csapat részről én vagyok az egyik stabil ember, aki mindig ott van.
Úgy szokott zajlani egy ilyen gyűlés, hogy én a táblára felírom a programpontokat, a dátumokat, az önkéntesek pedig hozzáteszik az ötleteiket, a hozzáfűznivalójukat. Én szolgáltatom a konkrét részt, amin nem változtatunk, ők pedig megtöltik az egészet élettel.
Milyenek a diákok most?
Nagyon lelkesek, nagyon sok ötletük van, tenni akarók és nagyon tapasztalatlanok. Akkor is jönnek, ha azt mondom, hogy ki kell takarítani az ifiházat közgyűlés előtt, vagy szendvicseket kell kenni és termet kell rendezni. Akkor még többen jönnek, ha azt mondom, hogy van egy esemény, amit végre megszervezhetünk.
Az UFF-nak vannak a programokon kívüli termékei is, mint a Sulisokk. Ez még működik, vannak esetleg más kiadványaitok?
Volt például a Hátiskola, amely egy hosszabb sorozat volt előadásokkal, ennek is volt saját kiadványa is, és a Sulisokkot ma is kiadjuk. Nagyon sok mindent kibírt. Sokszor átalakítottuk, ez talán az egyik legjobb példa arra, hogy ha valaki jelzi az igényeit, akkor alkalmazkodunk. Ezt az UFF-os önkéntesek készítik. Amikor nem volt iskola, akkor vált nehézkessé a szórás, azóta rájöttünk, hogy hogyha az elsődleges célpont, ahová kiszórjuk, az az udvarhelyi kávézók és a központban elhelyezkedő éttermek, bisztrók, akkor nem csak a fiatalok fogják olvasni, hanem akár a fiatal felnőttek, az idősebbek, a középkorúak, akik beülnek egy kávéra.
A Sulisokk az megtalálható szinte az összes ilyen, központi, nem eldugott helyen, ezen kívül a partnerintézményekbe is szoktunk vinni, például a könyvtárba, a múzeumba, a művelődési házba. Az UFF iroda előtti standon is mindig megtalálható a legfrissebb lapszám.
Nyugodt szívvel ajánlanád bárkinek az UFF-ot? Úgy gondolod, mindenki megtalálja itt a helyét?
Minden embertípusnak, minden személynek tudunk találni olyan feladatot, ami hozzá illik. Nincs olyan, hogy itt valaki ne találná meg a helyét. Egy befogadó közösségről van szó, a munkakörünk pedig annyira szerteágazó, hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy ne találj valamit, ami felkeltené az érdeklődésedet.
És egy karrierépítési lehetőséget is ad egyben.
Igen, ez nem is kérdés. Ahogy már említettem olyan kompetenciákat és készségeket lehet itt elsajátítani, már önkéntesként is, amiket máshol nem. Az én esetemben még többet, mivel én olyan szinten bele kell látnom az egésznek az adminisztratív oldalába, az előkönyvelésbe, mint senki. Ez a későbbiekben, akár egy képzéssel kiegészülve, nagyon sokat tud nekem is nyújtani, sok kaput tud előttem megnyitni.
Ismersz olyan embert, aki az UFF-nak köszönhetően helyezkedett el egy bizonyos szakmában?
Elég jó példa Dobai Kincső, aki önkéntes alapon az irodavezető, ő érettségi után kihagyott egy évet, ebben az évben egy Erasmus-os hosszú távú önkéntes lehetőséggel Finnországba utazott 2 hónapra, most pedig a csíkszeredai Sapientia diákja, ő is hosszabb távon tervez az UFF-al.
Én is lehetek egy példa ebben az esetben, bár elkezdtem a vegyészmérnökit és lelkesen kezdtem, de a kalapom feldobásának pillanatában én valahol titkon reméltem, hogy majd jó pár évig itt leszek.
