Mondhatnám ezt Ady után nem is annyira szabadon, hisz veréshez szokott fajta vagyunk. Ugyanis volt ’89-ünk igazi tömegbe lövésssel, és volt augusztus 10-énk is, utóbbi igaz csupán könnygázzal, a messzi Bukarestben, meg a kettő között még sok minden. De valahogy mégsem akaródzik tanulnunk: „én magyarnak születtem”! Avagy nem elég a könnygáz, tényleg ropogó puska kell?

Elnézem az adónkból élő magyar politikuskáinkat, hogy miket beszélnek összevissza az elnökválasztás két fordulója között. S tartok tőle, lesz szépen, aki beveszi. Jelesül azt, hogy úgymond senkit sem támogatnak, vagy egyenesen távolmaradásra vagy érvénytelen szavazásra buzdítanak. Hát tudjátok, anyósmértékegység.

Emlékeztetnék, hogy az egyik jelölt pártja

piszkálta az igazságügyet, és ebben az RMDSZ is odatette a garasát  –  a tüntetőket bányászozó Márton Árpád segédletével például  –, s bűnözőket engedett szabadon idő előtt  –  akiknek egy része folytatta, amihez ért, és ment is vissza a rácsok mögé, csak előbb még szedtek egy-két áldozatot  –  és ez az a párt, amely alaposan dolgozott a saját homályos arcainak kimentésén, hogy csak a hírhedt 13-as kormányrendeletet említsem.

Ez az a párt, amelynek elnökét végülis sikerült valami egész kis piti üggyel, fiktív alkalmazottakkal megfogni és hűvösre tenni. Ha a Colectivet – mármint, hogy nem akaródznak horogra akadni a felelősök – sokan el is felejtették, az augusztus 10-i békés tüntetőkre zúdított könnygáz és gumibot talán még nem annyira halvány emlék. Szóval itt azért emberiességi kérdések is vannak, nem csak a paloták harca, a zsebek tömöttsége, és hogy milyen csont esik a magyar párt(ok)nak.

Hogy biztosra menjek,

és nehogy véletlenül a fennebbi, teljesen vállalhatatlan jelölt, és ezáltal a pártja fészkeljen be az elnöki palotába, bizony egy cirmos kiscicára is adnék érvényes szavazatot, nemhogy az egyébként szintén némileg problémás, de azért még bőven vállalható vetélytársára. Most valahogy nem a kisebbik rossz választásáról van szó. Az a könnygáz nem egy elvont fiktív lehetőség, hanem pont úgy megírt történelem, mint Temesvár, mint Marosvásárhely.

Egy szó mint száz, az adómból ingyenélő nyakkendők bármit is mondjanak, hogy ezáltal magukat és csak magukat mentsék: én kötelességemnek érzem érvényeset szavazni. S többiek: tényleg Mohács kell?