– Jó napot kívánok, én vagyok Lakatos Benő, ahova a kezemet teszem, pénz terem! – nyilatkozott önkéntes megszólalónk a Csereháti Családi Sportnapon, ahol tizenéves magyar és roma gyerekeket kérdeztünk a roma-magyar kapcsolatokról.
Egyik este megrészegedtek
– Az a véleményem a cigányokról, hogy egyik este megrészegedtek, elkezdtek rongálni, például azt a kosárpalánkot is leszakították, és én nem értem azt, hogy miért kell rongálni, abban mi a jó? Kilyukasztották a hálót is a focikapun, és a padok deszkáit letörték, a labdánkat kilyukasztották, és ők csak rongálni tudnak. De vannak jobb fejek is.
A családom nem szereti őket, de én még nem gondolok rosszat róluk
– Nagyon nem ismerek cigányokat. A családom, a tatám, ők nem szeretik őket nagyon, de én nem tudom. Én még nem láttam olyat, hogy rosszul viselkedtek vagy valami, szóval én még nem gondolok róluk rosszat. Belőlük is vannak kedvesebb, meg nem kedvesebb fajták. Vannak azok, akik nem kedvesek, őket én sem szeretem, de akik kedvesebbek, szerintem nincsen bennük rossz. Például azok, akik nem kedvesek, rongálják a dolgokat, vagy ilyesmi. Még nem láttam ilyet, csak a híradóban. Abban különbözünk, hogy nekik a bőrük olyan feketés meg barnás, nekünk pedig ilyen fehéres. Abban is, ahogy öltözködünk, ahogy ékszereket viselünk meg minden.
Én nem bírom a magyarokat
– Én nem bírom a magyarokat. Bölcsek, nagyképűek. Utánozni akarják a cigányokat, de a cigányokat nem tudják.
A Tavesz Baktalo sorozatunkban Udvarhely utcáin megszólított embereket kérünk, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat és véleményüket a roma közösségekkel kapcsolatban. Célunk, hogy hiteles képet kapjunk arról, hogyan éli meg a többségi közösség a roma és nem-roma lakosok együttélését és milyen pozitív élményekkel vagy kihívásokkal találkoznak a mindennapokban.
Kicsit másabbak, kicsit félünk is tőlük
– A romákról az a véleményem, hogy kicsit másabbak, de ők is ugyanolyan emberek, mint mi. A színünkben, a viselkedésünkben és a stílusunkban különbözünk. És abban, ahogy egymással beszélünk, meg a kiközösítés, hogy kiket szeretünk és kiket nem. Például nekem a legjobb barátnőm félig roma. A többi roma őt kiközösíti, mert másnak hiszik, mert ugye neki egy kicsit világosabb a bőre, mint nekik. Nem a színbőréről kellene megítélni az embert. Nekem az a szimpatikus a romákban, ahogy illeszkednek a környezethez. Mondjuk, vannak olyan esetek néha, hogy lejövünk a barátnőimmel kosarazni és a romák fociznak. Mi be akarunk menni egyet-kettőt dobni. Elkezdenek csúnyán beszélni és mondják, hogy takarodjunk ki. Ezen van, amikor felháborodunk és vissza akarjuk mondani azt, amit ők mondtak, csak azért kicsit félünk is tőlük. Voltak nagyon durva esetek is.
Szerintem a szülők hibája, hogy a gyermekek agresszívak, mert a szülők agresszívak a gyerekekkel, csúnyán beszélnek velük, megverik őket és ezt így eltanulja a gyerek a családtagjaitól.
Ha választanom kellene, hogy olyan környezetben éljek, ahol vannak, vagy ahol nincsenek romák, én szívem szerint mindkettőt választanám.
Megszomorított, hogy a tanárom mit gondol
Az egyik tanárom egyik órán azt mondta, a romákat úgy kell kezelni, mint állatok. Mert rasszista. És egy kicsit megszomorított engem, hogy így gondolja nyolcvanhat évesen, hogy a romákat úgy kell kezelni, mint állatok.
Egy-egy magyar bölcs, számba sem vesznek
– Nagyon jó barátkozni a magyarokkal is, nagyon. Mint a cigányokkal, ugyanolyan. Hogy miben különböznek a magyarok a cigányoktól? Hát abban, hogy egy-egy magyar bölcs, számba nem vesznek, csak úgy elmennek melletted. De nem mindegyik ilyen. Nem csak egy barátom van, aki magyar, van elég. Játszani, futballozni is szoktunk együtt.
Közülük is már vannak haverjaink
– Én azt mondanám, hogy nincs bajunk a romákkal. De amikor lejövünk a barátnőimmel kosarazni, olyankor találkozunk velük a focipályán és előfordul, hogy egy verekedés van vagy valami. Mi azt végignézzük, mert végig kell. Amúgy segítenénk, de mi lányok nem vagyunk olyan erősek, mint a fiúk. Még azt mondanám a témához, hogy velük nincs bajunk, de ha belénk kötnek, akkor néha visszapofázunk, mikor hogy. S hát akkor vagy kapunk, vagy nem, de leginkább veszekedés szokott folyni.
Én itt, Csereháton már nagyon megszoktam a romák társaságát, mert hát idevalósiak vagyunk és majdnem minden nap találkozunk velük. Közülük is már vannak haverjaink, barátok. Nagyon jól kijövünk, most is itt pár haverünk kint van, szoktunk velük focizni. Velük jóban vagyunk, nem csinálnak semmit, max. csúnyán beszélnek, verekednek vagy bármi, de azt is csak viccből.
Nekik is jó érzés most már, hogy a környezet is védett
Vannak olyan cigányok, vagyis romák, akik idevalósiak, székelyudvarhelyiek, abból is több van. Mondjuk lent, a Budvárban vannak olyanok, akik nagyon szemetelnek és itt, a Csereháton, itt nem annyira. Jó, elhagyják pár cuccukat, dolgukat vagy bármit, de akkor is semmi baj, mert összeszedik. Szoktunk tartani ilyen csereháti szemétszedés napot, olyankor ők is besegítenek egy-két csokiért. Jó, van pár eset, hogy tiszta szemét minden és üvegeket hagynak el, de most már hogy be lehet váltani, akkor is összeszedik és beváltják ötven baniért palackonként. Nekik is jó érzés most már, hogy a környezet is védett.
Gyerekjog órán – az iskolában az egy tantárgy – szoktunk rászoruló gyerekekről beszélgetni, és beletartoznak a romák is, és a tanárnőnk is nagyon segítőkész, bárkiről legyen szó. Az a lényeg, egy mondatban elmondom, hogy a rászorulókat, a romákat, és akiknek kell segíteni, azokat támogassák és ne szólják le.
Volt olyan eset, hogy bementünk a focipályára, kosaraztunk és kiküldtek minket a romák, azt mondták, hogy övék a focipálya. És kérdeztük, hogy ők megvették, erre nem akartak semmit válaszolni. A félig roma barátnőm behívta az anyukáját, hogy szóljon nekik, aki jött és kiküldte és kizárta a romákat a focipályáról.
Volt egy öreg bácsi, úgy hívták, Gyuszika
A barátnőmmel elmentünk a városba csak úgy, vásárolgatni. Van a központban ott a Kossuthban a Luki pékség és pont ott volt egy öreg bácsi, úgy hívták, hogy Gyuszika. Ő is amúgy roma volt, ilyen hetven-nyolcvan év körüli, szegény elhunyt most nemrég. Az a lényeg, hogy ott voltunk a Luki előtt, láttuk őt szegényt és kéregetett tőlünk pénzt.
De mi gondoltuk, hogy inkább nem adunk pénzt, mert amúgy gondoltuk, hogy pont cigit venne, vagy bármi energiaitalt vagy alkoholt, s akkor hát nem akartunk neki rosszat és csak úgy egyet gondoltunk és bementünk a Lukiba, mert hogy mi is éhesek voltunk és amikor kijöttünk, a perecből letörtünk egy jó nagy darabot és odaadtuk neki, hogy azért ne éhezzen. És hát amúgy nagyon örült neki és köszönte. Azonkívül még szoktunk ilyen nagyon rászoruló idősekkel találkozni.
Vetkőzzön le és fusson
Van egy Gyuszi nevű roma, aki szokott kéregetni, sok ember lehet, hogy ismeri. Az osztálytársaim szoktak gúnyolódni vele, hogy ő ilyen, ő olyan, hogy a kukákban lakik és ilyesmi. Én nem azt mondom, hogy én nem mondtam ezt, sokat röhögtünk ezen, jólesett nekünk persze. Egyik barátomnak a barátai megvetkőztették őt 10-20 lejért, hogy vetkőzzön le, és fusson az utcán. Én nem azt mondom, hogy ez nem jó hülyéskedés meg minden. Nem azt mondom, hogy Gyuszi egy király ember, de azért egy emberen nem gúnyolódunk.
Kilyukasztották a labdámat
– Az a véleményem a romákról, hogy szeretem tartani a távolságot. Vannak közöttük olyanok, akik gonoszak, nem kedvesek, lopnak és kilyukasztották a labdámat. A pályáról ellopták a labdámat és hazavitték. Játszottak vele egy hétig, aztán megláttam náluk. Nem akarták visszaadni. Aztán ideadták, kikapták a kezemből és szétszakították. De van egy-egy, aki kedves tényleg, és aki jó fej, és megérdemli a tiszteletet.
Vannak az ügyesek és vannak a kevésbé
– Szerintem vannak olyan romák, akikkel nincs baj, de vannak olyanok, akikkel sok van. Vannak ezek az – most nem mondok csúnyát, de – eszetlenek. Nem járnak suliba, lopnak, hazudnak, meg mindent csinálnak. Egyszer a néném kutyáját ellopták és nem adták vissza. Rendőrökkel kellett kimenjen a néném és visszakapta. De például a keresztapám, az roma, de a felesége meg magyar, és nem ilyen telepen élnek, hanem elég szép házban a városban. Elég ügyesek. Tehát mondom, vannak az ügyesek és vannak a kevésbé.
