Az ember általában emlékszik arra a pillanatra, amikor – igazán – találkozik egy alkotó munkájával: Vida Krisztina egyik képét először egy könyvborítón láttam, és egyből odavonzotta tekintetemet a titokzatos, dinamikus mélykék. A kötet, mint kiderült, Imre Eszter első regénye volt, A csillagvölgyi patikus felesége – az uh.ro olvasói tudják, hogy a könyv is hatással volt rám, olyannyira, hogy A hónap szerzője sorozatunkat Eszter indított útjára.
Ezt követően Krisztina munkáival szembefutottam még, például az Instagramon, a marosvásárhelyi Gemma kávézóban, majd a Gutenbergben, egy újabb erdélyi irodalmi kötet illusztrátoraként.
Kiss Lehel – aki most áprilisban mutatkozik be szerzőként az olvasónknak – gyermekverseit Krisztina „fordította le” képekre, és a karcsú, sejtelmes kötet annyira magával ragadott, hogy feltétlenül meg kellett keressem egy beszélgetés erejéig annak rajzolóját is. Bár Krisztina fordítóként dolgozik és íróként is debütált már, most elsősorban képzőművészi és illusztrátori munkáira voltam kíváncsi. Áprilisban Vida Krisztina a hónap alkotója.
Fotó: Vida Krisztina személyes archívuma
Vida Krisztina (1996, Marosvásárhely) Fordító, író, illusztrátor. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban tanult festészetet, majd fordító és tolmács szakon végzett a marosvásárhelyi, illetve a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetemen. Szeret izgalmas mesevilágokat teremteni, hol novellákkal, hol pedig rajzokkal. Ha színeket kever vagy történetek sző, még a legrosszabb napon is jobb kedvre derül. Akkor a legboldogabb, ha a kép és a szöveg együtt jelenhet meg.
Amikor kép és szöveg találkozik
A távolság miatt online találkozunk, lényegretörően beszélgetünk egy zsúfolt időszakban: Krisztina épp mesteri dolgozatát írja, közben egy kávézóban dolgozik, és illusztrátorként a nemrég megjelent kötet vidám fáradalmait piheni ki, töltődik. Kérdésemre, hogy hogyan történt meg a találkozás a szerzővel, a kötettel és a kiadóval, elmondja, hogy Lehellel még nem találkozott személyesen, a munkára Kürti Andrea illusztrátor, a Gutenberg Kiadó művészeti vezetője kérte fel.
„Andit ismertem, futólag párszor beszélgettünk, és látta a képeket, amiket megosztottam Facebookon, Instán. Egyszer csak rám írt, hogy lenne ez a könyv, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megpróbálni. Kért két próbamunkát, hogy megnézzük, megy-e nekem a gyerekeknek való rajzolás, és így kezdődött a közös munka.” Bár Lehellel még nem találkoztak személyesen, Krisztina bízik abban, hogy a szerző is meg van elégedve a végeredménnyel.
Forrás: a Gutenberg Kiadó Facebook-oldala
Krisztina világát első blikkre az összetettség és a sejtelmesség, a titokzatosság jellemzi számomra. Munkái bevonják a tekintetemet, amikor viszont már benne vagyok a képben, bőven van alkalmam elidőzni, elmélázni a látottakon. Hol egy gyökereket eresztő, holdfényben pihenő madár, hol összebújó állatok, hol aprócska házikók kötik le a figyelmemet. Van itt csillagos éjszaka, abban oázisként feltűnő napfény, tömbházak fölé kerekedő ló, halak és indák közt csendesen lebegő gyerek. És van játék, kaland, otthon, meghitt együttlét, béke és szeretet.
A világ, amit Krisztina teremt, egyszerre szürreális, nyugtató, szokatlan és álomszerű. A meglepő színválasztások és -társítások mégsem zökkentenek ki, inkább simogatják a szemet, újszerű és mágikus ez a dimenzió, de szinte mindig biztonságos, harmonikus.
Tenger
Adja magát a kérdés, hogy a meseszerűség – Imre Eszter kötete egy felnőtteknek szóló meseregény, míg Kiss Lehel kötete gyermekverseket tartalmaz – mindig is jelen volt-e Krisztina alkotói világában, vagy inkább a szövegekhez idomult ez a vízió.
„Abszolút mindig jelen volt, a mesevilág mindig közel állt hozzám. Én soha nem tudom, hogy kinek való az, amit csinálok, és gondolkoztam is ezen sokat, de aztán pont Imre Eszter mondta, hogy a munkák majd megtalálják az olvasójukat, meg a nézőjüket. Viszont Lehel könyve esetében figyeltem arra, hogy barátságos legyen, gyerekeknek való legyen, ami rajzolok.”
Rajzolok egy téli délutánt
Krisztina leggyakrabban akrillal fest, néha vászonra, de általában jó minőségű, vastag papírra, amely textúrájában inkább a vászonhoz áll közelebb. A képekre ezt követően ceruzával vagy vékony filccel rajzol, a kötet illusztrációinak nagy részét is vegyes technikával készítette.
„Nagyon szeretek a szöveghez rajzolni. Előfordult, hogy saját novellához is jelent meg illusztráció, bár még kevés szövegem van. Kifejezetten szeretem képileg is elképzelni akár a saját szövegeimet is, de érdekes, hogy visszafelé ez nem megy. Saját képről írni eddig legalábbis még nem ment. Másokéról igen, írtam kiállításokról, írtam elemzéseket, de a sajátjaimról valahogy sokkal nehezebb. A szövegek általában szembejönnek velem, látok például egy verset, aminek neki lehet látni, de például amikor Eszter mesevilágot ír, az is nagyon talál az én képi világomhoz. Nyitott vagyok arra, amire felkérnek, és ha tetszik a szöveg, és elindít bennem valamit, akkor jöhet. Kiss Lehel versei például elég jól elindították a rajzolást.”
Bár még csak az álomfázisban van, Krisztina és Eszter egy közös kötetet is terveznek, amelyekben elbeszélések és illusztrációk lesznek egymás mellett.
Ami a színeket illeti, Krisztina imád keverni, kísérletezni. Sokféle színkombinációt kipróbál, akár egy képen belül, de természetesen előfordul az is, hogy ami a képzeletében jól mutatott, a papíron már kevésbé.
„Persze megvan a szándék, hogy szürreális, meseszerű legyen a kép, viszont sokszor le lett festve és át lett festve, a végső változat sok kísérletezés eredménye. Nagy örömömet lelem a színkeverésben, az ezzel való kísérletezésben. Kikapcsol, és ha előfordul az, hogy nincs kedvem nekiállni egy illusztrációnak, a színkeverés akkor is át tud lendíteni, és tud javítani a kedvemen.”
Szamos
Túllendülni azon, hogy nem lehet
De nem minden illusztráció, ami Vida Krisztina. A Gemma kávézóban kiállított képek nem szövegekhez készült illusztrációk, hanem önálló alkotások voltak, amelyek egy-két év termései. Krisztinát meglepte, hogy a kiállítás után a képek nagy részét megvásárolták: „érdekes tapasztalat volt, hogy az, amit csinálok, kell az embereknek, és még pénzt is hajlandók adni érte”, mondja nevetve.
Beszélgetünk egy picit az indulásról is, hiszen a mostani festést-rajzolást egy nagyobb szünet előzte meg. A művészeti líceumban szerzett tapasztalatairól Krisztina elmondja, hogy bár sokat tanult ott, úgy jött el az iskolából, hogy neki esélye sincs, nem tud jól rajzolni. Ezért nem is felvételizett művészeti egyetemre, és elég sokáig kimaradt az életéből az alkotás.
„Ez okozott egy folyamatos feszültséget bennem, mert éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom, de nem vagyok jó benne, és akkor minek – de mégse bírom nem csinálni. Úgyhogy két-három évvel ezelőtt újrakezdtem a festést, nézelődtem az Instán, más művészektől inspirálódtam, tanultam, és így alakult ki ez a mostani stílus. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy nevezhetem-e művésznek magam, bár a Lehel könyve és az illusztrálás megerősített, hogy talán igen.”
Madárszemmel a világ
Ihletődni, tervezni, fejlődni
Első számú inspirációként Moldován Máriát, majd Darvay Tündét, Kürti Andit és Marc Chagall-t említi Krisztina, és a sok, ismeretlen külföldi művészt, akiket az Instagramon követ.
Krisztina egy két lábbal a földön járó, őszinte fiatal nőnek tűnik, és ez akkor válik a legegyértelműbbé számomra, amikor a munkáinak erősségeiről kérdezem, és arról, hogy miben szeretne fejlődni szakmailag. „Teljesen egyértelmű, hogy meg kell tanulnom jobban rajzolni, például anatómiát, azt, amit nem voltam képes rendesen elsajátítani az iskolában. Ebben kell fejlődni. És szeretném, hogy az illusztrációk tökéletesebben legyenek kivitelezve. Ami erős, az mindenképp a jól felismerhető stílus, és az, hogy tudok illusztrálni, szöveghez alkotni, a bennem élő mesevilágot meg tudom mutatni a külvilágnak.”
Ami a jövőbeli terveket, saját ihletésű képzőművészeti alkotásait illeti, Krisztina a társadalmi problémák helyett inkább saját lelki tapasztalásainak, érzelmi hullámvölgyeinek megragadását tűzi ki célul. „Nekem voltak komolyabb érzelmi mélypontjaim, szorongásaim. Ezekről írni, vagy ezeket képekbe fogalni talán segíthet másoknak is, akik ezekkel küszködnek, talán célom ezt megmutatni, akár egy külön Instagram oldalon.”
Mi kíváncsian várjuk, hogy merre tart a mese, merre alakul az álom, és milyen képi fordulatokkal ragadja meg figyelmünket Krisztina ezután.
