Anna Yaskova, és Jelizaveta Molodiuk, fotó: GÁL ELŐD

Egy játékosügynök ajánlotta a két ukrán légiós lányt a Vasas Feminának, ahol a lányok biztonságos körülmények között edzhetnek, és ők is segítségére vannak a csapatnak – magyarázza László Béla klubelnök, a sétatéri stadionba érkezve egy áprilisi napon, ahol Anna Yaskovával és Jelizaveta Molodiukkal – ahogy ők hívják, Lizával –, a csapat ukrán légiósaival találkozom.

A lányok úgy tervezték, hogy két hónapra jönnek, ezt követően mennek vissza az ukrán klubjaikhoz focizni.

– Boldogulunk, ami másképp nem megy, azt applikációval fordítjuk le – válaszolja László Béla, amikor a kommunikációs nehézségekről kérdezem. Liza nem, csak Anna beszél angolul, de ha úgy alakul, hogy maradnak, Liza is nyitni fog afelé, hogy nyelvet tanuljon, véli a klubelnök. Liza egyébként a patinás klub, a Sahtar Donyeck női labdarúgó csapatának játékosa volt, amelynek akadémiáját Kijevbe költöztették, és nagyon jó körülmények között készülhettek, „itt meg azzal kezdjük a tavaszt, hogy tolmácsoljuk a lányoknak, hogy nem lehet, csak heti háromszor felmenni a nagypályára”, teszi hozzá csalódottan Béla, amikor

megérkeznek a lányok.

Liza visszahúzódóan ül a padon, Anna tolmácsol, elmondja, egy picit –  néhány szót – értenek románul is, de jobbára az öltözőben is ő fordít Lizának. Megerősíti, nem terveznek hosszútávra, most az a lényeg, hogy megértsék egymást valahogy, de ha a helyzet úgy kívánja, tanulni fogják a nyelvünket.

Első körben június 6-ig maradnak, utána haza kell menniük befejezni a sulit, ha a helyzet biztonságosabb lesz. Anna Harkhivban szeretne tanulni, talán nyelveket: fordítani vagy tanítani szeretne Ukrajnában. „Szeretem az országom, hiányzik az országom” – mondja elcsukló hangon, majd odafordul Lizához, és ukránul kérdezi meg tőle jövőbeli terveit. Ő lehajtott fejjel mondja el, hogy nehéz lenne bármi konkrétat is mondani ebben a helyzetben, edző szeretne lenni, ennyit elárul.

A tizenhétéves Anna Vinnytsiából jött, ahol jelenleg minden rendben van, mondta még áprilisi 22-ei beszélgetésünkkor. Liza ugyan a donyecki régióból való, csapata költözése óta Kijevben él, úgyhogy kijevi otthonát kellett elhagynia a háborús helyzet miatt.

Megnyugtat, amikor azt válaszolják kérdésemre, hogy családjaik, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot, jól vannak. „Kijevből azért rossz hírek érkeznek a kormányunktól és az elnökünktől. Nagyon sok ember el kellett hagyja az otthonát, otthon hagyja a családtagjait, a házikedvenceket, és ez nagyon elszomorító” – mondja Anna, kiemelve, hogy családjaik biztonságban vannak, az övé egyelőre Vinnytsiában, a Lizáé a kijevi Brovaryban.

„Nehéz most csak a focira gondolni,

mert nagyon rossz a helyzet, de muszáj fókuszálnunk a labdarúgásra és az oktatásunkra is, mert az élet megy tovább annak ellenére is, hogy mi történik otthon” – fogalmaz.

Ha már foci, picit szót ejtünk egykori csapataikról, bajnokságukról. László Bélától már korábban megtudtuk, hogy Anna csapata első ligás az Anna véleménye szerint technikailag sokkalta erősebb ukrán bajnokságban, alig maradtak le a rájátszásról, míg Liza klubja, a Shaktar ugyan másodosztályos, idén szedtek össze minőségi játékosokat és készültek a feljutásra, „toronymagasan vertek mindenkit”. Mindkét lánynak stabil helye volt csapata kezdőjében. A lányok az ukrán bajnokságból ismerik egymást körülbelül négy éve, ugyan nem voltak csapattársak, barátnők, mondja Anna.

„Én nagyon szeretem a labdarúgást és Liza is, nagyon fontos része az az életünknek. Liza öt éve játszik profiként, én hat. Én egy előrébb is bevethető védő vagyok, míg Liza középpályás és középső támadó. Ugyan mondtam, hogy nehéz, de felüdülés is most a foci, hétvégente is csak edzeni akarunk. Persze, mi is fáradtak vagyunk a meccsek, edzések után, de amellett, hogy ez fontos az egészségünk, illetve a pályán és az életben hozott döntéseink szempontjából is, most ez tesz erősebbé” – magyarázza, mielőtt a fogadtatásukról, első benyomásaikról faggatom:

– Az első benyomás nagyon jó. A lakásunk, a környezetünk is tetszik. Az elnök, az edző és a csapattársak is nagyon jó fejek, mindent megkapunk tőlük, amire szükségük van, ráadásul ők is ugyanúgy győzni akaró attitűddel rendelkeznek.

A klubelnök szeretné, ha maradnának, mert lényegi erősítést jelentenek. Elég, ha megnézzük Molodiuk Csíkszereda elleni mérkőzését, ahol csapata mind a hét góljából kivette a részét: négyet lőtt, adott két gólpasszt, és kiharcolt egy tizenegyest. Nyilván a maradásuk nem a Vasason fog múlni, ugyanis Ukrajnában minden aktív szerződést felfüggesztett a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), így majd ők kell rendelkezzenek arról, hogy mi lesz ezekkel a lefagyasztott szerződésekkel, ugyanis az is elképzelhető, hogy ezeknek a játékosoknak le kell majd tölteniük az előző, ukrán klubokkal kötött szerződésüket. Erre a háborús helyzet lesz majd minden bizonnyal nagy ráhatással.