Van koronám, de nem félek! 5 évvel ezelőtti családi felvétel.
Az elmúlt hetekben nagyon sok rettegő arcot láttam, pedig alig mozdultam ki a faluból. De ha kimozdultam, folyton olyan arcok, olyan maszk fölül kikandikáló szemek jöttek velem szembe, amelyekbe a néhány nap alatt már beleivódott a rettegés. Jóbarátom, aki picivel többet mozgott, és emberekkel is beszélgetett, azt mondja, hogy elképesztő, hogy hány ember él ezekben a napokban hatalmas félelemben.
Sok mindentől rettegünk.
Félünk például a betegségtől. Félünk a másiktól, aki esetleg beteg lehet. Féltjük a családtagjainkat. Vagy féltjük családunk egységét, ami most meginoghat az összezártság miatti konfliktusok következtében. Féltjük a munkahelyünket. Esetleg az eddigi anyagi jólétet, ami ezután már nem lesz. Félünk a gazdaság összeomlásától.
A szegényebbje fél az éhségtől, ami egyre aktuálisabb probléma. A gazdagabbja félti a vállalkozását, vagy aggódik az alkalmazottai jövőjéért, mert már egyértelműen látja, hogy meg kell válnia tőlük. Van, aki attól fél, hogy miből fogja tudni fizetni a kölcsönök részleteit. Van, aki attól, hogy elveszti a státuszát. Egyesek a demokráciát féltik, és attól rettegnek, hogy a katonaság megtartja a hatalmat, katonai diktatúrákba torkollunk. Vagy attól, hogy ez a szükségállapot állandósul. Vagy a háborútól, ami a történelem során általában velejárója volt ezeknek az állapotoknak.
Mindenkinek a félelme jogos.
Tényleg lesznek bajok. De mindenkinek a félelme felesleges. És káros. Mert attól, hogy félünk valamitől, attól még jobb nem lesz. És félelmünk csak félelmet szül.
Ha megnézzük a fentebbi listát, félelmeink mai listáját, meglátjuk, hogy a legtöbb dolog, amitől most félünk, az következménye a pár héttel ezelőtti félelmeinknek. Mert például ha nem féltünk volna ennyire a betegségtől, akkor nem kellett volna elrendelni a szükségállapotot, aminek a következménye lesz a gazdaság összeomlása, a mélyszegénység, a diktatúra, a háború, vagy akármi, amit még nem is látunk előre, hogy retteghessünk tőle.
Tehát szinte mind olyan dolgoktól félünk, amiket mi hoztunk létre a félelmünkkel. Vagy mások, kihasználva a mi félelmünket.
Nem azt mondom, hogy ne legyünk óvatosak ezzel a betegséggel. Igen, oda kell figyelni rá. Be kell tartani a szabályokat, azért, hogy lassítsuk a betegség terjedését, hogy ne legyen túl nagy az első hullám. De azzal tisztában kell lennünk, hogy ettől a betegségtől nem fogunk megszabadulni, meg kell tanulnunk vele együtt élni. És nem félni tőle. Mert aki retteg, azt sokkal könnyebben megfertőzi. A félelem gyengíti az immunrendszert, és a koronavírusnak egyébként is táptalaja. Legalábbis ezt mondják azok a szakemberek, akikben én hiszek.
És egyébként is egy szaros kis betegség. Gyorsabban terjed, mint a többi, de az emberek javánál nem okoz nagyobb gondot, azokat viszi, akiket bármi más elvinne. Megértem, hogy féltjük a szüleinket vagy nagyszüleinket. Jogos a félelem, és szép részünkről, hogy nem akarunk idejekorán örökölni. De azt, hogy egy makkegészséges fiatal vagy velem egykorú féljen a megbetegedéstől, és emiatt éjszaka ne aludjon, azt nem értem meg. Az a félelem teljesen felesleges. Akkor már inkább féljetek a kullancstól, vagy a nemi betegségektől.
Most dől el, hogy a következő fél évszázad miről fog szólni
a félelemről, a rettegésről, vagy az életről, az újjászületésről. Válasszuk ez utóbbit!
Ha jehovista lennék, mondanék egy szép idézetet a bibliából arról, hogy ne féljetek. Mert állítólag a bibliában a legtöbbször ismétlődő gondolat az, hogy „Ne féljetek!” De mivelhogy csak vackorjehovista vagyok, azt tudom elmondani, hogy az elmúlt hetekben többször kint voltam a gyümölcsösben, nem elégszer, de többször, és láttam, hogy a vackorfák nőnek. Koronavírus ide vagy oda, a vackorfák nőnek. És a vackorfák tövén a gyerekeim is nőnek. Az élet nem áll meg. Betegségek jönnek-mennek, gazdasági válságok egyik a másik után, diktátorok váltják egymást, háborúk és békeidők adják a kilincset egymás kezébe, de a vackorfák és a gyerekek nőnek. Rettenthetetlenül, megállíthatatlanul, félelem nélkül. Ti se féljetek!
Jézus meghalt érettünk. Félelem nélkül. Ezt ünnepeljük ma. Jézus meghalt, de Krisztus él. Bennünk is él. Krisztus örök.
Ha sikerül félelmünket legyőznünk, még az is lehet, hogy jobb lesz, mint eddig volt.
Ne féljetek!