A héten szinte minden hírben a fiatalok váltak a rendszer áldozatává. És az egyház is képbe került. Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora.
Nemcsak a román közélet, hanem a mi kis erdélyi magyar világunk is kezd a feje tetejére állni. Fociultrák magyarokat vertek Kolozsváron, újabb túlélő szólalt meg a Böjte-otthonok működésével kapcsolatban, Talpas Botond pedig valamiért épp most reagált az általa vezetett MCC-t érő vádakra, miközben a román oktatási rendszerből végképp versenyistállót csinálnának. Szintén Kolozsváron épp kipenderítettek egy református lelkészt a gyülekezetből, mert három lakás árából újíttatta fel a szolgálati lakását – pedig a pénzhez kellett volna értenie, lévén a gazdasági igazgatója volt az egyházkerületnek.
Csapjunk is a lovak közé.
Sziasztok! Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok.
Kukurikú, nagybojár! A félkrajcár kinek jár?
Enyhén szólva is túlköltekezett Ballai Zoltán, a kolozsvári Kakasos templom másodlelkésze, miután kiderült, 600.000 euróból újíttatta fel a számára kijelölt lelkészi lakást. Ballai 2022 óta szolgált a kolozsvári felsővárosi gyülekezetben, a felújítási munkálatokat egy év alatt lezavarták, és csak 2024 környékén tűnt fel, hogy gondok lehetnek, mert akkor derült ki, hogy még mindig vannak kifizetetlen számlák.
A gyülekezetet és a presbitériumot annyira lesújtották a történtek, hogy bizottságot állítottak fel az ügy kivizsgálására, majd egyeztetéseket követően januárban megvonták a másodlelkésztől a bizalmat, és távozásra szólították fel. A parókus lelkész, Kerékgyártó Zsolt szerint Ballai Zoltán a dési egyházmegyében folytatja a munkáját, ahol négy szórványgyülekezet lelkésze lesz majd, de ezt megelőzően még megpályázta a tordatúri lelkészi állást is, érezvén a feszültségeket, csak sikertelenül.
Nyilvánvalóan feltevődik a kérdés, hogy hogyan szaladhatott így el a költekezés? Túl sok részletet nem tudunk meg arról, hogy milyen mértékű az a luxus, amiben Ballai Zoltán készült leélni a napjait a nyugdíjazásáig, de egy annyi kiderült, hogy 150.000 lejért tetetett távirányítós árnyékoló rendszert a házra, és 21.000 lejt fizettek ki három zuhanyzófülkére.
Ami biztos, a következő másodlelkésznek nagyon jó dolga lesz. Persze kérdés az is, hogy hogyan nem vette ezt észre a főgondnok és a parókus lelkész, akik minden számlát szignóztak.
Flóriska István főgondnok és Kerékgyártó szerint többnyire százezer lej alatti számlák érkeztek, amelyekben különösebben nem láttak kivetnivalót, a hidegzuhany akkor jött, amikor 2024-et 160.000 lejes mínusszal indították. A parókus lelkész elmondása szerint a felújítási munkálatokat nem pályázati pénzekből, hanem a gyülekezet magánvagyonából fizették. Amiből, akárhogy is nézzük, levonható az a következtetés, hogy egy jócskán gazdag gyülekezetről van szó, aki a bevételeit a perselypénzen és az egyházfenntartói járulékon kívül számos ingatlanjainak kiadásából szerzi.
Érdekes továbbá a főgondnok, Flóriska István kérése a Krónika fele, hogy az újság úgy kezelje az ügyet, hogy az emberek ne a gyülekezetet bélyegezzék meg. Kicsit árulkodó, és mégis milyen ismerős.
A gyülekezet és a presbitérium, a parókus lelkésszel együtt megbízott Ballai Zoltánban, hogy képes felelősséggel kezelni a rábízott felújítási munkálatokat. A biztosítéknak hitt tény az volt, hogy Ballai Zoltán éveken keresztül az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági igazgatója volt, pont abban az időben, amikor töméntelen magyar állami pénz ömlött a kerületbe és hetente szenteltek fel egy-egy felújított templomot. Teljesen érthető, hogy mindenki azt gondolta, Ballai tapasztalt és képes ellátni egy ilyen feladatot anélkül, hogy visszaélne a szabadsággal és a rábízott pénzzel. És visszaélt.
És ilyenkor szoktuk a bántalmazó helyett az áldozatot jól meghibáztatni, hogy miért nem figyelt elég jól, miért nem gondolt mindenre is, miért volt túl rövid a szoknyája. Ideje lenne talán tényleg szembenézni azzal, hogy hogyan kezeljük az ilyen eseteket, amikor akarattal tereljük a sérelmeket elszenvedett félre a felelősséget, ahelyett, hogy a sértést elkövetőre helyeznénk a hangsúlyt.
Ballai Zoltánnak a legnagyobb büntetés talán annyi lesz, hogy a kis szórványgyülekezetei nagy valószínűséggel nem lesznek képesek arra, hogy finanszírozzák a luxuséletét, de úgy tűnik, ezt leszámítva elég könnyen megússza a dolgokat. És persze jogosan merülhet fel az a kérdés is, ha Ballai ilyen nagylelkű volt magával szemben a gyülekezet vagyonából, akkor vajon az egyházkerület pénzét hogyan kezelte?
Megint itt tartunk: megverték, mert magyar
Hétfőn este az Universitatea U és a CFR focimeccse után két kiskorút bántalmaztak Kolozsvár utcáin az U-s fociultrák. A hír kezdetben csak ennyiről szólt, majd kiderült, a kiskorúak magyarul beszéltek, ezért támadták meg őket.
Az ügy kapcsán felszólaltak politikusok, Csoma Botond a parlamentben tematizálta az ügyet, Kelemen Hunor pedig a koalíció megnyilvánulására vár, ami úgy tűnik nem akarja elsietni a dolgot.
A fociklub közleményt adott ki, amelyben elítéli a mindennemű agressziót, Emil Boc pedig arról beszélt, hogy az ügy elfogadhatatlan, de nem lát semmilyen etnikai vonatkozásra utaló jelet.
A kolozsvári magyar diák- és ifjúsági szervezetek csendes felvonulást szerveztek csütörtök estére, a Kolozsvári Magyar Opera épületétől vonultak fel a stadionhoz körülbelül ezren. A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy nem a különbözőségeink választanak el bennünket, hanem az utálat.
Az eset a román politikum közül egyelőre csak Nicu Ștefănuță független EP-képviselő ingerküszöbét érte el, aki Instagram-posztjában arról beszélt, hogy teljesen elfogadhatatlan az, hogy bárkit is bántsanak azért, mert más nyelven beszél. Kolozsvár nem a magyaroké, Kolozsvár nem a románoké, Kolozsvár mindannyiunké – mondta.
Persze kérdéseket azért vet fel az eset,
és elöljáróban szögezzük le azt is, hogy mindennemű fizikai – és nem csak – agressziót elítélek, és ezt az ügyet sem szeretném elbagatellizálni vagy relativizálni. Viszont azt azért fel kell ismernünk, hogy az RMDSZ szépen használja kampánycélokra a történteket, az ifjúsági- és diákszervezetek, akiknek a tevékenységéről amúgy sokszor nem hallani, hirtelen nagyon látványosak és aktívak lettek, kérdés, hogy vajon maguktól jutott-e ez eszükbe, vagy az irányítóik jelezték, hogy ez majd jól fog kinézni az interneten, csinálni kéne. Csak azért is mondom, mert amikor tavaly egy sporteseményen kínoztak meg egy magyar gyereket, nem volt csendes felvonulás.
Egyértelműen olyan időket élünk, amikor a kisebbség-többség viszonya átrendeződni látszik, ebből adódóan pedig az RMDSZ-nek óriási felelőssége van abban, hogy hogyan kezeli ezeket a helyzeteket. De főként abban van óriási felelőssége, hogy annak a Fidesznek nyalja a talpát, amelyik heti szinten pécézi ki a számára nem tetsző csoportokat és egyre explicitebben dehumanizálja azokat, aminek az eredményei Erdélyben is szépen csapódnak le.
Az RMDSZ most arra használja ezt az esetet is, hogy bebizonyítsa az erdélyi magyaroknak, hogy nélkülük mind meghalunk, a románok majd jól eltipornak, ők az egyetlenek akik megmenthetnek. Csak láss csodát, valahogy nekik sem sikerül ez a megmentés az elmúlt 35 évben. Szóval most mentik magukat.
Pokolként élte meg a gyermekotthonban töltött éveket
Újabb túlélő szólalt meg a nyilvánosság előtt és beszélt az őt ért fizikai bántalmazásokról, amelyeket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett szovátai otthonban szenvedett el. Ciorogar Cosmin Facebook-posztban számolt be arról, hogy miket élt át a Szent József Gyermekotthonban 2011 és 2017 között, ahol elmondása szerint brutális verések és embertelen kínzások érték az ott lakó gyerekeket, akik teljességgel ki voltak szolgáltatva a nevelők kegyetlenkedéseinek.
Böjte Csaba, az alapítvány vezetője hallgat, újságírói megkeresésre nem válaszolt, míg Cosminnak az a célja, hogy megmutassa a többi áldozatnak: nincsenek egyedül. Nem lejáratni akarja a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, hanem kiállni szeretne magáért és a többi társáért, akik elmondása szerint a poklot élték meg az otthonban töltött idő alatt, pont azoktól nem kaptak támogatást és biztonságot, akiknek ezt kellett volna nyújtaniuk.
Az újabb ügy mindenképp arra enged következtetni, hogy ezek a történések nem elszigetelt esetek, hanem rendszerszintű problémák, arról viszont továbbra sincs semmilyen információ, hogy a két évvel ezelőtti ügyek kapcsán, azok hatására történt-e bárminemű elmozdulás a szervezeten belül arra vonatkozólag, hogy jobban megszűrjék a gyerekek közelébe kerülő nevelőket, és eljárási protokollt állítsanak fel az ilyen és ehhez hasonló esetek kezelésére, a gyermekek védelme érdekében.
Vajon Talpas Botond látja, miről szól az MCC?
PR interjút közölt az Erdélyi Napló az erdélyi MCC igazgatóval, Talpas Botonddal. A beszélgetés látszólagos célja az volt, hogy számszerűen lehessen beszámolni arról, milyen sok gyereket és egyetemistát mozgat ez a széleskörűre tervezett és a fiatalok „itthonmaradását” célzó program.
Továbbá volt lehetőség kihangsúlyozni, hogy az MCC véletlenül sem janicsárképző, noha olyan mennyiségű magyar állami pénzből működik, hogy arról csak álmodik a magyar és a román közoktatás együttvéve. Talpas Botond annak a vádját is tagadja, hogy a szervezet az agyelszívásra lett kiépítve ilyen mértékű lefedettséggel, de ezt csak azért nem lehet biztosra megmondani, mert viszonylag friss a működése és az első generációk még ki sem futottak.
Természetesen mindezeket a nem baráti sajtónak címezve fogalmazta meg az igazgató, aki sérelmezi, hogy azok a sajtóorgánumok, akik nem szépeket és csakis szépeket mondanak róluk, valójában nem látják, hogy miről szól az MCC. Bennem meg csak az a kérdés maradt, hogy vajon Talpas Botond látja, hogy miről szól az MCC?
Teljesítményalapú bérezés a tanároknak
Legeszesebb miniszterelnökünk ismét nagyot alkotott. De azért figyeljünk, mert Kelemen Hunor és az RMDSZ őt szeretné hivatalban tartani. Tehát Marcel Ciolacu a héten azt találta ki, teljesítmény alapon kéne fizetni a tanárokat, amelyeket éves online kérdőívekkel, a gyermekek eredményei, valamint az igazgatók értékelése mentén szabnának meg. Ciolacu szerint elfogadhatatlan, hogy ugyanazt a bért kapja az a tanár, aki olimpiászokra készít fel gyerekeket és az is, akinél a gyerekek nem mennek át az érettségin.
Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen rendszerben Ciolacu egykori tanárai milyen értékeléseket kaptak volna, elnézve az ő értelmi képességeit, és a tavaly október óta eltűnt érettségi diplomáját.
A probléma a teljesítményalapú oktatási rendszerrel az, hogy figyelmen kívül hagyja a tanügyi rendszer nagyon komoly strukturális problémáit, még inkább kiélezi a rurális és városi iskolák közötti különbségeket, és méginkább versenyistállót csinál a nagyobb városi iskolákból, maga után vonva a még erősebb elitizálódást is. Mert melyik tanár akar majd falusi iskolákba menni tanítani, ahol se a pénzbeli, sem pedig az infrastrukturális, továbbá a szociális feltételek sem adottak sokszor ahhoz, hogy egy teljesítményalapú rendszerben teljesítményt mutasson fel.
Ez volt a Tilos a Bé mára, legyen egy nyugalmas hétvégétek, én Kiss Anna voltam, sziasztok.
