Rövid, de emlékezetes prédikációt mondott a gyulafehérvári érsek a Patkóban, olyat, amely nem csak az udvarhelyiek, és nem csak a katolikus hívek számára hordozhat mondanivalót.
2020-as beiktatása óta Dr. Kovács Gergely első úrnapi miséjét celebrálta Székelyudvarhelyen, az elmúlt két alkalommal – a koronavírusjárvány miatt – ugyanis elmaradt a hagyományos szabadtéri ünnep. Kivételesen nem is vendégszónok, hanem maga az érsek hirdette az igét is, amelyben az ételszaporítás bibliai története (Lk 9, 10-17) és az Oltáriszentség hittétele kapcsán napjaink virtuális életmódjára is kitért.
Beszéde első felében tisztázta, hogy az Oltáriszentség vagy Eukarisztia alatt általában csak az ostyára, vagyis a kenyérre gondolunk, de a bor színében is jelen van köztünk lévő Jézus Krisztus. Ez mégsem jelenti azt, hogy nem a teljes Jézus Krisztust veszik magukhoz áldozáskor az ostyában, testének színében személyének egésze van jelen – vette át a gondolatot Ratzinger bíborostól, a későbbi XVI. Benedek pápától. „A mai mondanivaló, hogy mennybe ment, visszatért az Atyához, de velünk maradt az Oltáriszentségben”.
Az érsek ugyanakkor belátja, hogy a testből kenyérré, a vérből borrá való átváltozás – mely az úrnapi ünnep lényege – hit nélkül felfoghatatlan, logikával megmagyarázhatatlan.
– Egy nem hívő számára a kenyér kenyér, a bor bor. Egyszerű azt mondani, hogy nem is lehet igaz. Igen, könnyebb kételkedni, és könnyebb hinni sok egyébben, például a horoszkópban. De nekünk, hívőknek nem is a hogyan történt az igazi kérdés, hanem a miért történt – vetette fel, rögtön meg is válaszolva azt: Jézus értünk van itt, az Oltáriszentségben, önmagát osztja meg velünk.
– Érdemes ezen a szócskán elgondolkodni
– váltott a másik gondolattömbre, amellyel – éppen aktualitása és közérthetősége miatt – nem csak a hívők rezonálhatnak, tágabb üzenetet hordoz magában.
– Az internet világában egyre hajlamosabbak vagyunk másképp értelmezni a megosztást, egyre felületesebbé, virtuálisabbá válik. Megosztás helyett mutogatássá vált: hogy mit csinálunk, hogy mink van, mit eszünk, a legbanálisabb dolgot is világgá kürtöljük. A tényleges, valóságos megosztás elmarad, lassan leszokunk róla. Már arra sincs időnk, hogy egymást meghallgassunk, valamit meséljünk, megéljünk, ténylegesen megosszunk.
– Nyitogatjuk állítólagos életünket és lájkoljuk, anélkül, hogy valóságosan megélnénk, ahogy a szentek tették, akik hiteles életet éltek, így válták vonzókká, akikre érdemes felnézni, akiket érdemes követni. Jézus is megosztja velünk az életét, önmagát, és valóságosan teszi, nem csak mutogatja, lájkolgatja.
Amikor azt mondja: ez az én testem, ez az én vérem, nem csak kioszt nekünk valamit, a megszaporított kenyérrel és hallal is önmagát osztja meg velünk. Ezt kell elfogadnunk és hitelesen, példaadóan, felelősségteljesen, vonzóan élnünk, hogy azt érdemes legyen követni – zárta gondolatait a gyulafehérvári érsek.
