Ha sikerül végre-valahára átvergődni magad a Tusnádfürdőn araszoló kocsisoron. Ha nagy kínnal-bajjal még egy parkolóhelyet is találsz, és csak reménykedhetsz, hogy szeretett kocsidon másnapra nem lesznek majd nemkívánatos sérülések a sok hasonló sorsú, elkeseredett sofőrnek köszönhetően. Akkor mondhatni már sínen is vagy, és kezdődhet az esti koncert vagy buli.
A másnap tétlenségét pedig izgalmasabbá teheted, ha kezedbe veszel egy programfüzetet és kinézel magadnak egy pár jól csengő előadást. Igen, akár többet is. Nem kell félni, ha nem tetszik, nyugodtan felállhatsz, és kijöhetsz (vagy akár bemehetsz) – ahogy azt a legtöbb látogató is teszi.
A képek a szerző felvételei
Én a szombati Ne húzd el a csíkot! Az egyetemi központok vonzereje vs. székelyföldi karrierlehetőségek című előadást szemeltem ki magamnak, melynek az Erdély Café Sátor adott helyet. A beszélgetést Vas Réka vezette. A meghívottak között Mara Gyöngyvér (rektorhelyettes, Sapientia – EMTE, Csíkszeredai Kar), Ilyés Ferenc (dékán, Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ), Szöllősi Tamás (igazgató, Kézdivásárhelyi Ipari Parkok – hat ipari csarnokkal, melyeket a vállalkozók vehetnek bérbe, előnyük, hogy terület- és épület-adómentesek) és Borzási Sarolta (társalapító, a kolozsvári Rubik Inkubátorház, mely a tervek szerint ősszel indul) szerepeltek.
Gyökértelennek érezte magát külföldön
Meglepő módon a középiskolás fiatalok teljesen hiányoztak, inkább a 25-30 közötti korosztály volt szép számmal jelen, de még a húszas évei elején járó és már a harmicat is meghaladó hallgatók is ültek a padok között. Az alkalmi közönséghez szóló körkérdésekből pedig azt is megtudhattuk, hogy senki nem akar a jelenlévők közül külföldre költözni, és csupán egyetlen úriember érkezett munkakeresés céljából.
Mint kiderült, mindegyik meghívott rendelkezett némi külföldi tapasztalattal. Volt, aki gyökértelennek érezte magát idegen földön, mást a családja, az emberi kapcsolatai hoztak vissza. Volt, aki a rövid kitérőt csakis a fejlődés miatt volt hajlandó megtenni. De akadt olyan is, aki már középiskolás korában egy lokálpatrióta embernek vallotta magát, és épp külföldi utazásai erősítették meg abban, hogy otthon, a kisvárosi környezetben is bőven vannak potenciálok.
Mind a négyen felváltva beszéltek nekünk az általuk felügyelt intézmények eredményeiről, a bennük rejlő lehetőségekről és ki-ki a maga városa pozitív adottságairól.
Mara Gyöngyvér adatai szerint a Sapientia hallgatóinak 55-65%-a helyezkedik el sikeresen itthon a szakmájában a tanulmányai elvégzése után, 15%-a pedig külföldre megy, annak ellenére, hogy ma már a világ bármely tájáról lehetőségünkben állhat akár a Föld bármely más pontjára is dolgozni.
Kolozsvár ellentétben Kézdivásárhellyel
Borzási Sarolta az utóbbi években Kolozsváron bekövetkezett életszínvonal növekedésének és a megszaporodott lehetőségeknek az kiemelésével igyekszik maradásra bírni a fiatalokat az elmondása szerint, bár azt ő is elismeri, hogy a lakhatás talán az egyik legnagyobb probléma a városában.
Ellentétben Kézdivásárhellyel, mely Szöllősi Tamás szerint egy élhető, nagyon könnyen bejárható település. Közel van a természethez vagy Sepsiszentgyörgyhöz, esetleg Brassóhoz – ki mire vágyik. Hangulata családias. Mégis a 2017-es adatok szerint a kivándorlások száma magasabb a visszavándorlásokénál, pedig sokan ki sem jelentkeznek hivatalosan, és a lakhelyük még mindig az otthoni címükre szól.
Figyelmünket a szakemberek hiányára hívta fel, példaként egy céget említett, akik már két éve keresnek mérnököt – már akár diploma nélkül is, egyetlen kikötésük, hogy mérnöki beállítottságú legyen az illető.
Lapáttal is lehet pénzt keresni
Hasonló problémát említett Ilyés Ferenc is. Azt emelte ki, hogy a munkaadók jelentős része nem okleveles munkaerőt keres, hanem készséget és hajlandóságot – amit többé-kevésbé a fizikai munkához kötött. Arra kért, ne felejtsük el, hogy a hétköznapokban a lapáttal is lehet pénzt keresni.
Adatai szerint a székelyudvarhelyi egyetem leendő könnyűipari mérnökei abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a meghirdetett 30 helyre 40 darab felajánlott munkahely jut.
Hasonló cipőben járnak a vidékfejlesztésre iratkozók is – gyakorlatilag, aki belép az ajtón, már biztos munkahelye van. Azaz munkahely az van, a kérdések a motivációban keresendők. Az nem dolgozik, aki nem szeretne és az nem itthon dolgozik, aki nem itthon szeretne.
