Mondtuk, hogy nem lesz jó

A jó barátság titka a pontos elszámolás – vezeti fel a helyi RMDSZ-frakció első éves beszámolóját Dávid Endre önkormányzati képviselő, aki szerint az elmúlt évben „konstruktív ellenzékként” próbált viselkedni a többnyire újoncokból, de két régi motorossal is felálló önkormányzati csapat.

Utóbbiak közül Berde Zoltán frakcióvezető veszi át a szót a „műsorvezetőtől”. A tájékoztató nagyrészt arról szól, hogy mit miért, jobban mondva, ki miatt nem tudtak megvalósítani az elmúlt év során. Ez érthető is, hisz abszolút kisebbségben vannak, saját kezdeményezésű tanácshatározatukra nem is emlékszünk, így eredményként jóformán azt tudják felmutatni, amit a – polgármester oldalán álló – többség is elfogad.

A két „öreg”: Berde Zoltán és Benedek Árpád Csaba
a szerző felvételei

Picit olyan volt ez az egész happening, mintha közösen átismételtük volna az elmúlt év történéseit, tanácsüléseit. Berde azzal kezdi, hogy ismerteti a tavalyi kampányprogramjuk néhány pontját: lakónegyedek felújítása, turisztikai stratégia, ipari park, napelemes közvilágítás, Fészekrakó program, a forgalom tehermentesítése a Szászok Tábora és Bethlenfalva között.

Hogy mi a közös ezekben? Hát az, hogy nem kapták meg a választói bizalmat, hogy megvalósítsák ezeket, és a többségi frakciótól sem kaptak politikai támogatást. Vagyis a Fészekrakóra igen, de arra meg pénz nem jutott egyelőre. Ugyanígy járt az ingyenes tömegközlekedésre vonatkozó javaslatuk is, azt is elkaszálták – panaszolják, amitől olyan benyomásunk támad, hogy 

tehetetlen a hatfősre zsugorodott RMDSZ.

Ez meglátszik azon a néhány szerény példán is, amit sikerként próbálnak beállítani:

Dávid Endre ilyen Kiskövedet szeretne.

A tehetetlenség érzése árad azokból a felemlegetett esetekből, mikor nem tudták megakadályozni a többség akaratát, maximum pillanatnyilag, vagy

csak felszólalni ellene. 

Ilyen volt a szemétdíj és a vízdíj megemelése, amivel szemben hiába hozták fel a fejlesztések hiányát: hogy nincsenek korszerű hulladékgyűjtőpontok, s a Harvíz rég beharangozott nagyberuházása is folyamatosan tolódik.

Vagy a budapesti kiszuperált buszok megvásárlása, amiket a nagy méretük és a műszaki állapotuk miatt sem tartanak megfelelőnek, de úgy tudják, a városvezetés nem tett le róluk, csak a műszaki vizsgáztatásra várnak.

Balról jobbra: Szakács Tibor, Darabont Gergő, Dávid Endre, Jakab Zoltán

Felhányták még a távfűtés rendezésével kapcsolatban, hogy az Urbana évek óta tartó pénzügyi válsága alatt nem volt jó lépés a hitelszerződés megszüntetése, még ha ezt egy „peres viszony” eleve akadályozza is (viszont a cég vagyonának átadását a városnak, ha nehezen is, de megszavazták az RMDSZ-esek is – szerk.).

Nem maradhatott ki a sorból Gálfi sorozatos ügyvédfogadása sem, amelyet – önmagához következetesen – nem szavazott meg egyszer sem az RMDSZ-frakció. A Darabont Gergő által ismertetett kimutatás szerint 2017 és 2021 novembere között 84 ezer lejt költött el a hivatal e célra, amit fölösleges költségnek tartanak, főleg az elvesztett Szejke-perek ismeretében. Kitartanak a törvényes előírás mellett, hogy „csak nyomós indokkal” lehessen külsős ügyvédet fogadni.

Mind közül az adóemelés témája bosszantja őket a leginkább. 

„Mondtuk, hogy nem lesz jó”,

fogalmaz Berde, pláne egy olyan évben, amikor a cégek és a városlakók is megsínylik a járványhelyzetet, teszi hozzá Szakács Tibor. Táblázatokkal és grafikonokkal is készültek, hogy igazolják az egy évvel ezelőtti ellenzésüket.

Egyrészt felhozták azokat a sarokszámokat, amivel a POL indokolta a népszerűtlen intézkedést: az 1,5 millió lejes mínuszt a leépülő konfekcióiparban, és a 6 milliós szükségletet az uniós projektek önrészeire, vagyis a 7,5 milliós hiányt, amit András Lehel volt frakcióvezető vizionált.

Ezeket összevetették a hivatal negyedéves zárszámadásaival, és úgy látják, a lakosság számára megterhelő intézkedésnek nincs látszata a beruházások szintjén. Sőt, év közben vissza kellett venni bizonyos fejlesztések keretéből, mert nem volt előrelépés (pl. várfelújítás, új inkubátorház). Elkérték a plusz pénzt, de képtelenek elkölteni. A beígért hivatali költségkarcsúsítással sincsenek megelégedve.

A hivatal sikert kiált

A zárszámadásai alapján, 2020-hoz képest: 

  • 2,5 millió lejes a költségmegtakarítás,
  • 4,4 millió lejjel több, eddig 15,8 millió lej folyt be adókból
  • a dupláját, 7 milliót tesznek ki a beruházások költségei; 
  • az európai uniós projektek “az előre megszabott ütemterv szerint haladnak”;
  • “jól halad” a Bethlen Gábor Általános Iskola bővítési munkálata, a tömbházszigetelések mellett az Orbán Balázs iskola tornatermének munkálatai és a Városi Műjégpálya beruházásának befejezése szerepel jelentős kiadásként.

Többet itt olvashatsz erről.

– Azt mondták, megvannak a jegyek a vonatra, mi fel is szálltunk rá, de helyben állunk – érzékeltette Szakács a POL szlogenjét ironizálva. Szerinte a mozdonyvezetővel van a probléma, nem hiába hagyták ott igazgatók (a gazdasági és a beruházási), nem működik a munkamegosztás, összevisszaság van a hivatalban.

Bezzeg Temesvár felé két mozdonyt is betettek a vagonok elé – nosztalgiázik Benedek Árpád Csaba, aki azt emeli ki a kivetített matek feladatból, hogy a tervezett 15 millióból alig 3 milliót tudtak elkölteni a hivatalnál a harmadik negyedév végéig. Hogy ne tűnjön olyan szigorúnak, megemlít néhány projektet, ami szerinte jól ment: ilyenek a tömbházszigetelések és az idősfoglalkoztató központ, de „máshol nagy az elmaradás”, és nem hiszi, hogy be tudják egyáltalán hozni. Se uszoda, se bölcsőde, se sportcsarnok, sorolja.

Iskolaváros-e még Udvarhely?

– veti fel Jakab Zoltán, a Palló aligazgatója. Szerinte jó irányba indultak el a mandátum elején, amikor sorra meghallgatták a tanintézmények vezetőit, és stratégiát is akartak építeni rá, de mire nekifogtak volna, pont azok a kollégák léptek ki (Szabó Zsuzsa, az oktatásért is felelős szocio-kulturális szakbizottság elnöke volt, mielőtt lemondott – szerk.), akikkel együtt kellett volna dolgozniuk ezen.

Pozitívumnak nevezte, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat példájára beindult a Lábbusz program, szerinte mást is átvehetnénk tőlük. Felhozta még azon próbálkozásukat, hogy a pedagógusokat támogassák digitális eszközökkel az online oktatáshoz, de az volt a kifogás a hivataltól, hogy baj lehet belőle. Pedig ő azt látja, hogy Szentgyörgyön nem lett baj, sőt második alkalommal hirdették meg a lehetőséget.

Aztán ott volt az osztálypénz megszüntetése, ha már az oktatás elvileg ingyenes Romániában. „Máshol” a város támogatja fogyóeszközzel a szülőket (szintén Kovászna megye év elején tanszercsomagot ad az előkészítős tanulóknak – szerk.), mi pedig emeljük az adókat – sarkít, külön elnézést kérve a cinizmusért.

Volt egy országos program tanügyi eszközbeszerzésre, meséli, amiben az iskolaigazgatók megegyeztek, hogy közösen pályáznak, ezt a hivatal magára vállalta, le is adták még januárban a dokumentációt, de azóta választ nem kaptak. Pedig többször rákérdezett, mert úgy tudja, más székelyföldi város már a nyáron megkapta. Mindezek ellenére ő optimista, végig akarja vinni a mandátumát, ha van olyan partner, aki nem csak ígér, hanem meg is valósít – zárta szavait az előtte felszólalókkal összhangban.

Ami a helyi RMDSZ jövőjét, 

az esedékes tisztújítást illeti, néhány konkrétummal tudtak szolgálni.

Dolgozunk a tisztújítás módozatán, de megnehezítik a munkánkat a folyamatosan változó járványügyi szabályok. December 16-án jár le az ügyvivő mandátumom, addig meg kellene szervezni a tisztújítást, de a cél az volna, hogy egy olyan közgyűlést tudjunk összehívni, ami a leendő elnökségnek maximális legitimitást nyújt, illetve 2024-re egy társadalmi támogatottsággal rendelkező csapatot tudjon felállítani, hogy ebből a helyzetből tudjuk kimozdítani a várost, az RMDSZ megyei, országos hálózatával összefogva – vázolta Szakács Tibor ügyvivő elnök.

Az eddigi két, „viszonylag jó jelölttel” (Imre Gábor, Miklós Zoltán) tartják a kapcsolatot, be fogják őket is vonni a szervezésbe, jegyezték meg újságírói kérdésre.