Egy hete jelent meg az a videónk, amely a Budvár negyediek mozgalmas utcai életét mutatta be kijárási korlátozás idején. Akkor kértelek benneteket, hogy gondolkodjunk el, és jöjjünk ötletekkel, hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani, illetve szóljatok hozzá a témához. Sokan hozzászóltatok. A „gyújtsuk fel őket!” vagy „csak a verésből értenek” jellegű hozzászólásokat nem vettem figyelembe, ha nem volt mellettük más értelmes gondolat is. A maradékból válogattam egy csokornyit.

Lehet, hogy egyeseknek egy-egy beválogatott hozzászólás túl liberálisnak vagy túl szélsőjobbosnak tűnhet. Attól függően, hogy az olvasó a skála melyik oldalán helyezkedik el. Ez van, sokfélék vagyunk. Most elviekben beszélgetünk, és elviekben bármit szabad gondolni. Aztán hogy adott gondolatokat meg lehet-e, vagy meg szabad-e valósítani, az más kérdés. De gondolni bármit szabad.

Jöjjenek a gondolatok:

• Van egy ötletem, béreljetek fel egy szekeret és töltsétek meg koporsóval, majd szép lassan menjen végig a szekér azon az úton, ahol bulizik a nép. Egy jó színészi tehetséggel rendelkező alakot ültetni a lovak mögé. Amikor elhajt előttük, akkor valami jó duma kellene, pl. ordítsa azt, hogy aki nem megy be, az úgy jár mint a Țăndărei-i cigányok (lehet gurítani is egyet, hogy hullnak mint a legyek.) Ugyanakkor helyi “influencereket” is meg lehetne kérni, hogy osszák meg a Recorder videóját (vagy hasonlót). Cigánytól-cigánynak videó hátasosabb lehet. 

Egy jó kommunikációs szaki kéne. A jó PR hatásos lehet, remélem valamit valaki összehoz. 2 perces videó egy régi kedvencről. (Váncsa Domokos)

• A cigányproblémával kapcsolatban két dolgot lehet és kell megtenni. Az egyik a rövidtávú, “életmentő” akció, ami alatt arra gondolok, amit már csinált is a Városháza, hogy a gondjaikat enyhíteni, mert őket a válság gazdasági oldala még jobban, direktebb módon érinti, és kiegyezni velük, hogy gondoskodunk róluk, de cserébe a szabályokat be kell tartani. Ez is többletráfordítást igényel, és hőbörögni fog egy rakás, az orránál tovább nem látó fajankó, de meg kell tenni, életmentő megoldás. A második része a problémának már hosszabb távú és komplexebb, hiszen a cigány problémát csak közelebb hozza hozzánk a pandémia, ez megvolt eddig is, minden mélységével, csak nem lévén vészhelyzet, mindig arrébb lehetett söpörni. Nos, annak ellenére, hogy ezt idáig még senki nem tudta megoldani, vagy hatékonyan kezelni és emiatt nagyon komplexnek tűnhet a hosszú távú megoldása, mégis van egy elég egyszerű vetülete a dolognak, amire rá lehetne feküdni ezerrel.

Éspedig ez az oktatás. Oktatni kell, nevelni kell, felzárkóztatni kell őket, még ha tizedakkora a hatásfoka, akkor is, akkor tízszeres ráfordítással. Máskülönben nem lesz közös jövő és egymás mellett élés, csak gettó. Aki pedig hisz a gettósításban, az buta, és azzal ugyanaz a probléma, mint velük, tehát oktatni, nevelni és felzárkóztatni kell őket is. Ez egy önmagát erősítő elmélet, tehát bele lehet vágni nyugodtan. (Simon Szilárd)

• Eleve bizalmatlanok mindenkivel, aki az ő köreiken kívül esik. Mindenképpen olyan személyekkel kell felvenni a kapcsolatot, akik érdemben tudnak feléjük közvetíteni. Számukra legyen hiteles, pl. Szász Emil, vagy olyan szociális munkás, aki kapcsolatban van velük, ismerik. Fontos a megfelelő tájékoztatás a tünetekről, a megelőzés lehetőségeiről, segíteni őket az élelembeszerzésben (a mozgóárus jó ötlet), valamint a gyanús vagy potenciálisan fertőzött esetekben haladéktalanul tesztelni kellene. (Veres Hanga)

• Mivel nem képesek betartani az előírt biztonsági intézkedéseket, pont abból kifolyólag, hogy valamilyen szinten vagy értelemben mindig is kívülállók voltak a társadalom többségéhez viszonyítva, előbb-utóbb az erőszak alkalmazása marad az egyetlen lehetséges megoldás a hatalom részéről.

Természetesen csak abban az esetben, ha nem akarják, hogy ezekből a leendő gócokból, amit a szakember említett, szétterjedjen a járvány az egész városba. Nem gyűlöletből mondtam, amit mondtam, csak nem látok más megoldást a problémára… (Daradics Attila)

• Szerintem velük kellene kezdeni, hogy takarítsák meg a környezetüket, persze Csányi Attila és társai segítségével, vagyis irányításával, a rendőrség jelenlétében. Szép szóval és meleg ebéddel, reggel zsíros kenyérrel, teával, hogy legyen kedvük dolgozni. Velük szigorral nem fog menni!

Ha dolgoznak és segítenek a lakások felújításában is, valamennyi pénzt is adni. A fontos, hogy értelmes emberek irányítsák őket, és ha dolgoznak, ismerjék el, és dicsérjék meg őket, mert a dicséret a legjobb ösztönző mindenkinek. Jó munkát és békés együttélést! (Marton Ibolyka)

• Azt kell megvizsgálni, hogy miért jönnek fel a “városba” es azt le kell vinni nekik. Lehetőséget kell biztosítani, hogy helyben tudják megvásárolni az élelmiszert és gyógyszert, vagy amire épp szükségük van.

Biztos akad olyan vállalkozó, aki eddig fesztiválokra, falunapokra járt, most nincs bevétele, és kellő óvintézkedésekkel, megfelelő biztonsági intézkedésekkel ezt kivitelezni tudná. (Kacsó Zoltán)

• Sajnos az igazság az, hogy legtöbb cigány közösség esetében az integráció csődöt mondott.

Szerintem a jelen esetben azokkal az emberekkel kellene szót érteni, akikre ők is hallgatnak (pl. Hófehérke), és őket megkérni, hogy próbálják meg jobb belátásra bírni sorstársaikat, elmagyarázni nekik a veszélyt. (Barabás Dénes)

• Tanítani kéne őket. TA-NÍ-TA-NI.

S nem egy olyan lepra helyre járatni a budvári és nemcsak gyerekeket iskola gyanánt, mint ahogy… Be kéne nézni abba a suliba, ahol tanítani próbálják őket… Le a kalappal a pedagógusok nagyrésze előtt. (Demeter Ferencz)

• Csányi Attila, itt a lehetőség közösségi vezetőként bizonyítani, nem a fészbúkon okoskodni. Hajrá!

Ez egy kiváló lehetőség egy ambíciótól fűtött fiatalember számára, hogy felkarolja a közösséget, bizonyítsa a szavai tartalmát és a tenniakarását, meggyőzve a szavazókat a politikai érettségéről és vezetői rátermettségéről. Kívánjunk neki sok sikert! Ursula van der legyen most el van foglalva a bizottságban, itt most helyi hősökre van szükség. Izgatottan várom. (Tóth-Deák László)

• Néhányszor jártam a Budvár negyedben. Voltam bent, a lakásaikban, beszélgettem az emberekkel. Sokan nem annyira szegények, mint gondolnánk, gazdagabbak, mint te meg én. Sok lakás tisztább, mint a miénk.

Ami hiányzik, az az önbizalom. Sérült emberek. Megvetettek, soha nem foglalkozott és soha nem hitt bennük senki, ezért előbb támadnak, azután állnak szóba veled. A bizalom fontos. Azokkal az emberekkel lehet elérni valamit náluk, akikben ők megbíznak.

Rövidtávon a dicséret és a büntetés szigorú rendszere tudna szerintem működni. Ha jó vagy, és nem mész ki, menő gyerek vagy, kapsz ajándékot. Csokit, kaját. Ha indokolatlanul kimentél, büntetés vár rád. Én kitenném annak a képét vagy a nevét, aki a legjobban tartani tudja a karantént. Az nem biztos, hogy a házaikban tartanám, mert van olyan, hogy 10-en laknak egy szobában, de a negyedből ki nem engedném őket. Legyen orvosság és élelemvásárlási lehetőség olcsón, a nagyon szegények kapjanak ingyen ételt, cserében részt vesznek a blokkok körüli takarításban, ételosztásban. Azt, hogy ingyen van valami, el kell felejteni, max. a gyerekeknek és öregeknek. Valamit adni kell cserébe: pénzt, munkát, mindegy. Valaki le kellene, hogy menjen a városházától, csendőrök vagy rendőrök kíséretében, elmondja nekik, hogy ezt tudjuk javasolni, különben büntetések lesznek. És ők is egyezzenek bele. Különben a cigányok nagyon félnek a betegségektől, aki fél, az nagyon, ezt is ki lehetne használni.

Ha megvan az egyezség, utána szigorúan betartani. Figyelni kellene kamerán a fő útvonalakat, s büntetni, aki kiment a negyedből. Ahhoz, hogy kimehessenek, el kell kérezkedni, a boltban valaki kellene, hogy ügyeletes legyen, ott lehetne nyilatkozatot kérni és kitölteni nekik. Nem tudom, milyen szabályok vannak a karanténba helyezésre, de aki megszegi, menne oda, még akár a város pénzén is. Most ezt a pénzt nem szabadna annyira nézni, főleg, ha a város épületeiben helyezik el. Saját egészségünkbe fektetjük.

Hosszútávon pedig nagyon sokat kell foglalkozni velük, főleg a gyerekekkel. Sokszor nem az anyagiak hibádznak, hanem a figyelem, a szeretet, a nevelés. Az, hogy lássa, hogy lehet másképp! Az ottani gyerekeket a saját és a gyermekeink érdekében nekünk kell felnevelnünk valahogyan. Pl. az őrkői vöröskeresztes modell szimpatikus: az anyákat megtanítják gyereket nevelni. Másképp újra fognak termelődni. Ezek a gyerekek a mi gyerekeink szomszédai, kortársai lesznek. Az, hogy az idő nagy részében úgy teszünk, mintha nem léteznének, és csak néha, ha valami rosszat, vagy épp ellenkezőleg, meghatót tesznek, akkor csodálkozunk rájuk, nem fogja eltüntetni őket. (Pál Edit Éva)

• A cigány családok is féltik gyerekeiket, hozzátartozóikat a betegségtől, haláltól, úgy ahogy mindenki. Amikor ott tanítottam megtapasztaltam. Talán ez lehet az alap, amire lehetne építeni. Kihívás az szerintem ebben a helyzetben, hogy hogyan lehet az információt eljuttatni hozzájuk úgy, hogy megérintse a probléma súlyossága az ingerküszöbüket. Egy olyan kommunikációs szakember, aki eléggé ismeri őket, lehetséges, hogy tudna hatást gyakorolni rájuk. Fontos lenne szerintem az ő szintjükön kommunikálni, ez lehetne akár vetített képanyag, szórólap, akár Facebook Budvár oldal, stb.

Nem hiszem el, hogy ne sokkolná őket, ha tudnák, hogy két Udvarhelynyi ember már meghalt a vírusfertőzés következtében, ha látnák az olasz katonai autókat, melyek koporsókat szállítanak, vagy a madridi jégpályát, mely át van alakítva halottasházzá stb. (Névtelen)

• Az a gond, hogy “mi”, akik nem abban a közösségben élünk és nem az ő “kultúrájuk” hagyományai szerint élünk, nem akarjuk megérteni az Einsteinnek tulajdonított idézet (amit valóban Rita Mae Brown írt előbb) lényegét, mely szerint: “Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”. Az első eget-földet rengető lépés részünkről az lenne, ha szembesítenénk magunkat, belátnánk, megértenénk annak lényegét, hogy mindaz, amivel eddig próbálkoztunk/próbálkoztak, semmilyen eredményhez nem vezet.

Mindaddig, ameddig nem lép ki a sorból valaki a vezetők közül és nem “vállalja be”, hogy ha kell, drasztikusabb módszerekkel is, de egy új eszközzel, vagy módszerrel próbálkozik, addig egy helyben topogásra ítéljük magunkat ezen a területen. (Ember Attila)

• A negyedben vannak rendes családok is, akik civilizáltan viselkednek, járnak dolgozni és pénzt keresni munkával, nem csalással meg lopással. Szerintem azokkal nincs is gond, hanem azokkal van, akik még dolgozni sem akarnak, és a város meg az állam pénzén élnek. Ők így nem is tartják be, és nem is törődnek még a saját fajtájukkal sem.

Elsősorban legalább a normálisabbakat ki kellene szelektálni a többi közül, és azokat segíteni. Ami meg marad, majd azokra kell megoldást keresni. Így egy kalap alatt van az egész, és sokan nem tudják, hogy nem mindegyik egyforma. (Kiss László)

• Én is így gondolom. A normálisabbakkal kellene kezdeni valamit, esetleg elkülöníteni azokat. Aztán jutalomban részesíteni őket.

Talán akkor példát venne a kisebbség többi tagja is. Lassan-lassan, ha nem is sokat, de javulna a helyzet. (Bakos Zoltán)

• A legkönnyebb mindig karbatett kézzel szitkozódni, ítélkezni, más tettében hibát keresni, szidni a rendszert, a társadalmat, a kormányt, de ha nekünk kell személy szerint tenni valamit, vagy áldozatot hozni, akkor pillanatok alatt találunk egy kifogást, egy okot, hogy miért is nem tudunk mi semmit se tenni, sőt, még egy megvalósítható, hasznos ötlettel sem tudunk előállni. Itt most nem arról van szó, hogy ki cigány vagy ki nem. Való igaz, hogy van olyan cigány, akiről más ember is példát vehetne, viszont az ő környezetük, életmódjuk sokkal több betegséget hordoz magával. De most nem ez a téma. Itt látszik az az önző emberi tulajdonság, hogy ha fenyegetve érzi magát, gondolkodás nélkül talál egy okot, lehet az etnikai, vallási, vagy társadalmi, és inkább kiirtaná egy csettintéssel a környezetét, csak önmagát megmentse.

Itt most arról van szó, hogy aki beteg, annak segítséget nyújtsunk, elkülönítsük, hogy a SZERETTEIT megvédjük, és mihamarabb meggyógyítsuk. Mert nem egy idegent fog senki se megfertőzni, ha önhibáján kívül össze is szedi ezt a vírust, hanem a legközelebbi hozzátartozóit, barátait, rokonait. A legfontosabb, hogy ne leprásként tekintsünk a fertőzöttekre. A karantén egy jó dolog, amivel a szeretteinket védjük. Csak sajnos ez olyan módon lett tálalva ennek a társadalomnak, ami arra késztette az egyéneket, hogy a karantén elkerülése végett hazudjanak, csaljanak, meneküljenek, vagy ha úgy alakul, kórházak ablakaiból ugráljanak ki, mintha azzal bármit is segítenének önmaguknak.

Mivel a betegség egyik leggyakoribb tünete a magas láz, ezért eddig egyetlen ötlettel tudok szolgálni. A sűrűn lakott környékek ki-be járatánál, legyen most a Budvár negyed vagy a Termés utca közösségéről szó, gyors lázmérést kellene végezni az ott áthaladó egyéneken. Ez a mostani technológiával egy 10 másodperces tevékenység fizikai érintkezés nélkül.
Itt jön az én tanácsom. Ne csak az onnan kifele jövő személyeket vizsgálják, hanem a befele menőket is. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy lehet, hogy ott egyetlen fertőzött sincs és majd mi, nem ott élők fogjuk őket megfertőzni?
Az is lehet, hogy ez a módszer hatékonyabb lett volna az egész országban, mint ez a bürokrata deklarációs. (Lukáts István)

• Valamelyik gyógyszertár kiszállíthatná naponta a szükséges gyógyszereket. Előző nap ki lehetne fizetni és előrendelni a recepttel. Az jó, hogy a helyi kocsma most inkább élelmiszert forgalmaz. Talán lehetne jutalmazni őket valamivel, ha csak ott vásárolnak, hűségkupon, pecsétgyűjtés, amit X alkalom után termékre válhatnak. Maszkok szétosztása és ezek hordása, ha elhagyják a negyedet.

A negyeden belüli mozgást szerintem nem lehet korlátozni, de ha ott maradnának, az már siker lenne. Talán egy projektorral lehetne nekik a szabadba vetíteni. Egy orvos rendelhetne ott, hogy ne keljen ezért is kimozduljanak. Nem is értem, miért nem fizeti meg a város egy ilyen orvos szolgálatait. Van az a pénz, amiért ezt megcsinálja valaki. Ez egyébként koronás idők múltával is hasznos lenne. (Kozma Judit)

• Első probléma, hogy nincsen wc a blokkokban. Az ott lakók a Küküllő partján, illetve az út túloldalán végzik el a dolgaikat. A városba csak indokolt esetben engedik felmenni vásárolni. Hófehérke kapott a városházától engedélyt, hogy a kocsmából élelmiszerboltot csináljon.

Az ötlet az volt, hogy mindenki ott fog vásárolni és kikerülhető így a városi sétálás. A gond ezzel az, hogy hatalmas árakkal “dolgozik”. Az én szemszögemből amennyire lehet, nagyon korlátozva vannak és napról napra egyre inkább. A videón is azt látom, hogy inkább a blokkok körül lófrálnak, illetve az út túl oldalán, ahol végzik a “dolgaikat”. Minden nap 40 percenként több rendőrautóval (helyi-nemzeti) “razziázva” van odalent. (Névtelen)

• Megboldogult fiatalabb koromban, a Szegedi Tudományegyetemen voltam doktori hallgató, gazdaság-pszichológia specialitással, amikor nagyon sok mindent olvastattak velem, többek között gazdaság szociológiát is. A gazdaság-pszichológia, illetve a viselkedés-gazdaságtan (behavioral economics) még nagyon gyerekcipőben jár, de azt már tudjuk, hogy a közgazdaságtan nemcsak számokból áll, illetve főként nem azokból.

Az egyik anyagban volt egy figyelemreméltó cikk, a cigányokról. A cigányok nem most lettek páriák, hanem azok voltak a középkorban is, egész Európában. Soha nem sikerült senkinek civilizálni őket, a szó keresztény, vagy európaibb értelmében. Ennek oka az, hogy ők valamikor Indiából jöttek, és a vándorlásuk során egyfajta törzsi tudatban maradtak, egyfajta hordaként szocializálódtak, annak sajátos viselkedés- és értékkultúrájával.

A szerző szerint elhibázott dolog pénzt és egyéb erőforrásokat ebben a formában rájuk költeni, hisz annyira éles a szakadék köztük és a civilizált nép között, hogy ezt csak az antropológiával értjük, érthetjük meg. Ahogyan az Amazonas indiánjait nem lehet felzárkóztatni, vagy akár az alaszkai eszkimókat sem sikerült mind a mai napig, illetve az amerikai indiánokat sem (ők amúgy a szerző szerint elvesztek), úgy a cigányokat sem lehet, abban a formában, ahogyan mi szeretnénk. Ez a horda csak ahhoz ért, hogy lerabolja azokat a civilizációs gyümölcsöket, amik neki jók, neki hasznot hoznak (lásd segélyek, orvosi eljárások). Habár ez sem teljesen igaz, mert nem mennek orvoshoz, illetve nem tartják be azokat az utasításokat, gyógyszereket stb., közszolgáltatásokból is csak azt veszik igénybe, ami nekik jó. A viselkedéskultúrájuk is jellegzetesen törzsi, hordaviselkedés, tömegben támadnak, csak tömegben viselkednek támadólag, agresszíven, amúgy gyávák és primitívek.

Egyszóval, a szerző szerint antropológiai tanulmányokat kell folytatni, meg kell az ő sajátos kultúrájukat érteni, illetve azt, hogy mitől félnek, és úgy rájuk kényszeríteni egyfajta magatartást, ami a civilizált népnek jó. Ők nem félnek a börtöntől, számukra nincs visszatartó ereje. Úgymond belefér az életükbe, hogy egypár évet ott leülnek, vagy megverik őket. Ezek nem elrettentő erejű tények számukra, de ugyanakkor nagyon gyávák, félnek sok mindentől… Ezeket kell megérteni, felerősíteni, és befolyásolni általuk őket. (Névtelen)

• A katonai/rendőri felügyelet most mindenképp kell. És igen, a kajájukat most biztosítani kell nekik. Meg kell szervezni, levinni nekik. Másképp nekünk nem lesz helyünk a kórházban. Nem tudom, ha eddig a szociális segély munkáért járt, most járjon a karantén betartásáért. Jövőre nézve, nevelni kell. A kiközösítés nem megoldás. (Mirela Vieriu)