Június 15. és 16-án Svájcban megtartották az úgynevezett békekonferenciát. Nem lekicsinylően írom, hanem egyszerűen még nincs itt a valódi béketárgyalások ideje. Mivel mindkét háborús fél úgy tartja, hogy az idő neki dolgozik – legalábbis publikusan ezt üzeni a világnak –, még nincs olyan kompromisszum, amiben meg tudnának egyezni. Ráadásul bizonyos értelemben mindkét fél számára létkérdés a folytatás: az ukránoknak szó szerint, hiszen az elfoglalt területeken a kínzás, a nemi erőszak, a gyermekek elrablása mindennapos.
Amikor arról beszél harmadik fél, hogy területet kellene átadni az oroszoknak a békéért, akkor jellemzően megfeledkezik arról, hogy ezek egyáltalán nem valamiféle lakatlan területek. Az orosz fél számára nem közvetlen van veszély, de mivel a putyini diktatúra gyakorlatilag az országgal azonosítja önmagát, a potenciális vereségét is az ország pusztulásával teszi egyenlővé. Csakhogy Ukrajnában nyerni már nem tud, ahhoz túl gyenge, az ukrán fél meg túl jól tartja magát; így az egyetlen reménye a diktatúra fenntartására a háború folytatása, bármi áron. Ha ez a saját népének lemészárlását jelenti, ám legyen.
Forrás: Swissinfo
Tehát a konferencián nem is volt igazi cél az, hogy most hirtelen kitörjön a béke, hiszen nem is lehetett még. Sokkal inkább a háború végére való készülést, illetve az az utáni világ előkészítését jelenti.
Kína is távol maradt a konferenciától,
ezzel ki is fejezte valahol azt, amit a tettei mutattak a szavaival szemben: igazából az oroszok pártját fogják, annak ellenére, hogy eddig Kína mindig érzékeny volt a területi integritásra és a szuverenitásra. Bár ez szembemegy Kína korábbi hozzáállásával, de összhangban van azzal az agresszívabb külpolitikával, amit Hszi Csin-ping hatalomra kerülése hozott. Például a dél-kínai tengeren a fülöp-szigetiek hiába nyertek pert, hogy azok a vizek hozzájuk tartoznak, a kínaiak tovább is úgy gondolják, hogy az erősebb kutyát illetik meg a nyersanyagok, ezért egyre agresszívabban lépnek fel a Fülöp-szigetek ellen azok saját területén. Legutóbb például már kardokkal, lándzsákkal támadták a filippínókat.
Tavaly decemberben a kínai parti őrség hajója vízágyúkat vetett be a Fülöp-szigeteki haditengerészet által üzemeltetett ellátóhajóra. Forrás: CNN
Ugyanezt a módszert használják India ellen is a himalájai vitatott területeken. Így nem lehet azt mondani, hogy lőfegyverrel támadtak volna, de kifejezik, hogy mit is gondolnak a másik ország szuverenitásáról. Ez az orosz-kínai béketábor, az önvédelmüket valahogy mindig más országok határain belül vívják.
Az oroszok is kifejezték, hogy mit is gondolnak a béke fontosságáról,
Egy nappal a konferencia előtt Putyin elmondta a követeléseit Ukrajnával szemben: gyakorlatilag kapitulációt és a jövőbeli megismételt inváziót szeretné. Vegyük sorra.
Miután minden helyen és módon elmondja Oroszország meg csatlósai, hogy a szankciók mennyire gyengék és hatástalanok, de mégis minden követelési listában ott van a szankciók teljes feloldása. Ez a mostani lista sem kivétel. De ezen túl nem csak az elfoglalt területeket követeli Oroszország, hanem a négy megye teljes területét, azaz onnan is ki kéne vonuljon szerintük a honvédő sereg, amit most épp sikerrel véd. Ezeknek a területeknek az elcsatolásának a nemzetközi jóváhagyását kérik, ami teljes szembeköpése lenne a második világháború utáni rendnek, miszerint a területfoglaló háborúknak ma nincs helye a világban. Ráadásul azt is kérik, hogy a maradék Ukrajna sem csatlakozzon a NATO-hoz. Ez utóbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy az oroszok azt kérik, hogy ne legyen védve Ukrajna a jövőbeli támadásoktól, ne legyen garanciája a védelemre.
Egyébként a 2022-es tárgyalások is (többek között) azon buktak el, hogy Ukrajna szerette volna, hogy ha már felad területet, akkor a maradék védelme legyen garantált. A békepárti oroszoknak ez valamiért egyáltalán nem volt ínyére. Ugyanerre figyelmeztettek rég óta az oroszokat ismerő felek, a finnektől a csecsenekig, hogy az oroszok a béketárgyalásokra és tűzszünetre fegyverként tekintenek. Akkor kötnek ilyent, ha szükségük van időre, és akkor szegik meg, amikor nekik éppen előnyös. A folyamatos kötés és megszegés pedig ledarálja a másik fél kitartását és reményeit, illetve kifárasztja és untatja a nemzetközi partnereket, míg azok cserbenhagyják a támadottat.
A konferencia azzal zárult,
hogy 78 ország aláírta a záródokumentumot, amelyben előkelő helyen szerepel az, hogy a béke egyik előfeltétele a nemzetközi jog betartása, azaz a területi integritás tiszteletben tartása. Ez gyakorlatilag előrelépés az ukrán félnek, amely számára félő volt, hogy külföldi partnerei bele akarhatják kényszeríteni egy területi kompromisszumba. Könnyen lehet, hogy Putyin agresszív, ravaszságot és finomságot nélkülöző fellépése segítette az eddig hezitáló országokat is abban, hogy megértsék, hogy Putyin egyáltalán nem akar kompromisszumos békét, hanem továbbra is a teljes Ukrajnára tart igényt.
Az is beszédes, hogy sok fejlődő ország nem írta alá a dokumentumot. Bár ők szeretik kritizálni a Nyugat nemzetközi kalandozásait és beavatkozásait, a kínai és orosz, jóval véresebb, beavatkozás mintha nem ütné ugyanazt az ingerküszöböt. Annak ellenére sem, hogy az oroszok egy igazi koloniális háborút folytatnak, erővel követelik vissza a volt gyarmatukat, és igyekeznek kiirtani egy nemzet öntudatát, nem túl különböző módon attól, amit nyugati hatalmak nem is olyan nagyon rég műveltek.
Engedik Ukrajnát védekezni
Az amerikaiak, saját korábbi háborúik ellenére, szokatlanul szemérmesen álltak az ukránok honvédő háborújához. Most elérkeztek abba a stádiumba, hogy engedélyt adtak az ukránoknak arra, hogy az amerikai fegyverekkel ne csak Harkiv körül lőhessenek vissza (át az orosz határon), hanem bárhol, ahonnan támad az ellenség. Két és fél évvel a teljeskörű orosz invázió után. Jobb későn, mint soha.
Románia pedig, hosszas gondolkodás után, a harmadik országgá vált (az USA és Németország után), amely Patriot légvédelmi rendszert ad át Ukrajnának. Ez az a rendszer, amely legalább 15 „legyőzhetetlen” szuperszonikus Kinzsal rakétát lőtt le. Románia sem marad védtelen, van még egy Patriot szolgálatban, illetve várnak még kettőt.
Az amerikaiakkal is aláíírták az ukránok a 10 éves védelmi szerződést, hasonlót már több országgal írtak alá, és még várhatóan van tíz másik, amelyet hamarosan véglegesítenek. Ez nem jelenti, hogy az amerikaiak közbelépnének közvetlenül, ha Ukrajnát támadják, de garantálja, hogy az ellátás, kiképzés és információmegosztás folyamatos marad. Talán most először mondják ki ezzel az amerikaiak, hogy Amerika abban segíti Ukrajnát, hogy nyerjen. Eddig mindig gyengébb szavakat használtak, amelyek a puszta túlélést takarták.
Orosz háborús konferencia
Bemutatandó, hogy az oroszok márpedig nem izoláltak a nemzetközi porondon, Putyin egy igazi gazdasági-katonai óriással, Észak-Koreával tárgyalt június 19-én. Ráadásul alá is írták, hogy egymás segítségére sietnek, ha bármelyiküket támadás éri – habár nem teljesen világos, hogy ez jelent-e csapatokat. Hasonlóan Kínához, a két ország történelmi kapcsolata eléggé vegyes, az egymás támogatásától az egymás aláásásáig elég sok minden történt, nem nevezhető szilárdnak a kapcsolat.
A kapcsolat igazi lényege az, hogy az oroszoknak sürgősen kell a lőszer, még ha az kegyetlenül régi is (pedig mennyiszer elmondták bizonyos körökben, hogy mennyivel nagyobb az orosz lőszergyártás a nyugatinál), az észak-koreaiaknak pedig mindenféle repülés- és űrtechnológia kell, amivel rendelkeznek az oroszok (és amit a kínaiak nem siettek megosztani). Illetve az oroszok még az ENSZ-ben erős szavazattal rendelkeznek, ez is kellhet a koreaiaknak, habár Kínára is szükségük lesz bármi komolyabb elismeréshez.
Így kezdődött/Így folytatódik. A mém forrása: X
Az oroszoknak ez a lépése ugyancsak az ENSZ-szel és a nemzetközi szabályokkal megy szembe; példátlan, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának egy tagja ilyen szinten fogja pártját egy, a szabályokat ilyen szinte megszegő országnak. Amerika ezt nem nézi jó szemmel, de Dél-Korea, amelyre Észak-Korea napi fenyegetést jelent, egyenesen azt fontolgatja, hogy közvetlenül küldjön Ukrajnának fegyvert. Azt is szóvá tették, hogy a két, inváziót indító országtól mennyire abszurd, hogy megelőzésnek nevezik a támadást. Dél-Korea, hasonlóan más országokhoz, még fenntartja azt a politikáját, hogy aktívan háborúzó feleknek nem küld fegyvert, így Ukrajnának is csak humanitárius segélyt küldött.
Ön, kedves olvasó, ha választhatna az északi és a déli fegyverrendszerek közül, melyiket választaná?
A lengyel és a román hadsereg például a német helyett már koreai rendszerekben (köztük tankokban) gondolkozik, és azzal, hogy a lengyelek kinyitották ezt a kaput, minden bizonnyal egyre több országban fogunk dél-koreai védelmi felszerelést látni.
Ha ezt valóban véghez viszik a déliek, akkor lényegében – és viccesen – egy koreai proxiháborúnak is felfogható majd az ukrajnai színtér. A proxiháborúban két ellenséges ország más feleken keresztül csap össze – ahogy a szovjetek és ameriakaiak tették Koreában, kicsit régebben.
És végül, apró szépséghiba is csúszott a meetingbe. A szovjetek örökösét, az orosz delegációt Lavrovostól kidobták az észak-koreaiak a teremből, mert először a koreai Kedves Vezető kell bejöjjön, csakis utána bárki. És ezt maguk az észak-koreaiak adták le a tévében, az oroszok megalázására. Nem volt az olyan rég, hogy Putyin bárkit órákig megvárakoztathatott, most meg egy apró, szegény ország csuklóztatásait kell mosolyogva fogadniuk. Talán mégsem ment annyira zökkenőmentesen ez az akció, mint ahogy az imént sugalltam.
