Széleskörű konzultációba fog a Hargita megyei tanács a mélyszegénységben élők helyzetéről, hogy segíteni tudjon rajtuk – hangzott el a május 4-én tartott sajtótájékoztatón.
A felmérés ötlete onnan ered, hogy a csíksomlyói tűzeset egy váratlan helyzetet szült, amelyre gyorsan, ad hoc módon kellett reagálnia a hatóságoknak és a civil szférának is, illetve egy sor olyan problémával szembesültek hirtelen, amire nem voltak felkészülve, és azt szeretnék, hogyha a jövőben ez másképp lenne. Lényegében ezt szolgálná a megyei konzultáció.
A megyei tanács képviselői számára a somlyói tűzvész jelentette a felkiáltójelet, hogy a “se nem kellemes, se nem gyors” feladatnak mondható mélyszegénységgel komolyan foglalkozni kell, nem fordíthatják el a fejüket tőle. Sőt, ha nem foglalkozunk vele, akkor csak még jobban elfajulnak a dolgok, mondta Bíró Barna Botond megyei alelnök.
Udvarhelyszék a célkeresztben
A konzultációt eddig megelőzte egy szakmai konferencia, amelyen megvitatták, hogyan kezelték máshol, országon belül és túl a hasonló helyzeteket, illetve elkészült Hargita megye mélyszegénységi térképe, amelyről látják, hol kell beavatkozni. Az alelnököt ledöbbentette, hogy középtávon lesznek olyan települések, amelyeknek jelentősen megváltozik az összetétele, ami abból a szempontból lényeges, hogy főleg a roma közösséget érinti a mélyszegénység.
A térkép még nem végleges, így nem tudtak válaszolni, hogy mennyi a nem roma népesség aránya ebben a szociális rétegben, de azt látják, hogy Udvarhelyszék és Alcsík a leginkább érintett térségek a megyében. – 20 ezer emberről van szó, akik többnyire szegregált, akár 600-700 fős telepeken élnek, s bár igaz, hogy ez a szám elmarad az országos átlagtól, meg szeretnénk előzni, hogy elérje azt – tette hozzá András Lóránd, a megyei tanács mélyszegénységi munkacsoportjának vezetője.
A konzultáció lényege abban állna,
hogy szakemberek bevonásával fókuszcsoportos beszélgetésekkel azonosítanák be a gondokat, amikre majd 10-20 éves stratégiát, cselekvési tervet tudnak építeni, “hogy ne rángassuk folyton a kormányrudat” – fogalmazott Bíró. Problémás területként azonosították be például a lakhatást, az iskoláztatást, a felnőttek foglalkoztatását, képzését stb., ezek megoldásába szeretnék bevonni az összes érintett felet mind a hatóságok, mind a civil szervezetek, valamint a helyi közösségek képviselőit is. A makroszintet feltáró fókuszcsoportos munkát a mikroszint követné, amely mélyinterjúk formájában valósulna meg, a feldolgozás pedig néhány hónapot vesz majd igénybe.
Meg szeretnék fordítani az eddigi hozzáállást, és nem fentről lefelé megmondani a tutit, hanem meghallgatni az érintett embereket, hogy ők mit szeretnének, hogyan képzelik el a jövőjüket, és ezeket figyelembe véve döntsenek az életükről, tette hozzá András Lóránd, aki úgy érzi, hogy ennek a módszernek a somlyói eset kapcsán már meg is látszanak az eredményei. – Négy hónap alatt nagy változások történtek: viselkedés, életvitel, elhelyezkedés, iskoláztatás terén, sőt, családi konfliktusokat is sikerült elsimítani – sorolta.
A somlyói eset kapcsán a hatóságok és a civil szféra közt létrejött ad hoc együttműködésre úgy tekintenek, mint egy erős alapra, s céljuk új lehetőségeket teremteni, mert sem a 21. századhoz, sem Székelyföldhöz nem méltó a jelenlegi helyzet – mondták el Bíró Botonddal egyetértésben. A megye udvarhelyszéki alelnöke azonban úgy gondolja, hogy valószínűleg ugyanaz a stratégia nem fog mindenhol működni, ezért térségi lebontásban, rugalmasan fognak gondolkodni a felmerülő problémákról, nem akarják erővel ráhúzni ugyanazt a kabátot mindenkire.
– Mindenki életét nem tudjuk megváltoztatni, nem is kell szeressük egymást, de legalább értsük meg egymást – zárta mondandóját András Lóránd a többségi előítélekre utalva. – Hogyha nem gondolkodunk el már azon a kérdésen, hogy cigány szomszéd mellé költöznénk-e vagy sem, akkor már megérte ezzel a kérdéssel foglalkozni – fűzte hozzá ezzel kapcsolatban Bíró Barna Botond.