Tizenegy udvarhelyit kérdeztünk.
Amikor egyre inkább azt érezzük, hogy gúzsba kötnek a félelmeink, az, hogy mit gondolnak rólunk mások, a lájkok és a diszlájkok, a korlátozott közösségi és egyéni jogaink, akkor a legfontosabb meghatároznunk újra meg újra azt, hogy mit jelent nekünk a szabadság. Mit jelent, ha udvarhelyi vagy, ha ember vagy, ha művész, közgazdász, ügyvéd, kommunikációs, projektmenedzser, tanár, ha egykori polgármester vagy, ha nő, ha utazó, vagy épp elszármazott lelkész vagy.
A szabadság az, ha te magad választod meg, hogy kitől és mitől akarsz függeni
Szakács Paál István – közgazdász
A szabadság azt jelenti, hogy utazhatok. Oda, ahova akarok, és azzal, akivel akarok!
fotó: Dávid Anna Júlia
Számomra egyedül utazni a legszabadabb, a legfélelmetesebb és egyben legfelszabadítóbb élmény az életben. Amikor megérkezel a célállomásra, kilépsz a pályaudvarra, körülötted ezer ismeretlen és egy idegen kultúra, te pedig félelem nélkül cselekedhetsz, gondolhatsz, és mondhatsz bármit. Nem függsz senkitől és semmitől. Ez az igazi szabadság.
De másokkal utazni is szabadság. Ha te magad választod meg, hogy kitől és mitől akarsz függeni, talán ez a legigazibb szabadság.
Úgy tágítani az életteremet, hogy az senki másét ne korlátozza
Lakatos Gabriella – képzőművész
A szabadság számomra nem az „azt csinálok, amit akarok” attitűdöt, inkább „az én szabadságom a te szabadságod határáig tart” (és fordítva) megfogalmazását jelenti.
fotó: Derzsi Dénes
Elsősorban az a tudatos és morális állapot, amely lehetővé tesz egy olyan magatartást a mindennapok megélésében, hogy sem gondolatban, sem tettben vállalhatatlan dolgokat ne tegyek, úgy tágítani az életteremet, hogy az senki másét ne korlátozza.
Ehhez hozzátartozik az, hogy magamat – minden jó és rossz tulajdonságommal együtt –, és tetteimet vagy akár tévedéseimet derűsen felvállaljam bárhol, bármikor, bárki előtt. Ezt azért tartom fontosnak, mert megteremti a laza, őszinte, derűs interperszonális kapcsolatok lehetőségét.
Nem, vagy csak nagyon ritkán kell hazudni (aztán észben tartani a hazugságot), becsapni, átverni, megcsalni, kiábrándítani másokat stb., ezzel szemben pedig szintén nem, vagy csak ritkán kell nem megérteni, nem megbocsájtani, ítélkezni, kétszínűsködni, kibeszélni, megbántani stb. és emiatt viselni a lelkiismeret furdalás súlyát.
Így nincs szükség rejtőzködésre, hamis identitások, szerepek kitalálására, keresésére, azok szükség szerinti alkalmazására, kétszínűségre, ami megterhelő, fárasztó, nyomasztó, és könnyen válhat a lélek börtönévé.
A szabadság jelenti még az önálló gondolkodás képességét, a szabad választás lehetőségének felismerését és gyakorlását, a döntés képességét identitásomról és annak megfelelő viszonyulást a környezetemhez, emberekhez, dolgokhoz, jelenti a döntésekért vállalt felelősség képességét.
A szabadság jelenti a tudást, hitet, képességet, erőt és bölcsességet, hogy változtatni tudjak, problémákat megoldani, adott esetben elfogadni, lemondani, beletörődni a megváltoztathatatlanba.
Jelenti az alkotás képességét.
És végül jelenti azt a meggyőződést, hogy mindennel csak és kizárólag magammal és Istennel kell elszámolnom.
Felelősek vagyunk azért, ahogyan a szabadságunkat értelmezzük
Somogyi Attila – projektvezető
Többnyire március 15. közeledtével merül fel a kérdés, hogy mit jelent nekünk a szabadság?
2020-ban bizonyára már mást értünk szabadság alatt, mint amit a lánglelkű költő és társai követeltek ’48-ban. Mást jelentett a szabadság ’89 decemberében is, Temesváron, mint manapság. Mást jelent nekünk, akik többnyire készen kaptuk, mint azoknak, akik megszerezték azt. Ahogy koroktól, úgy egyénektől is függ az értelmezés. Minden embernek mást jelent, mindenkinek van egy saját szabadságértelmezése és szabadságérzete. Egy saját szabadsága. Szerintem, ez a szép benne…
fotó: Mihály Csongor
A szabadságot a ma nemzedéke másként értékeli. Sokkal inkább hétköznapi, már maguktól értetődőnek gondolt gyakorlati dolgokban találjuk meg azt, amit szabadságnak érzünk és vélünk. És, hogy ne bújjak ki a kérdés alól, nekem mit jelent? Talán egy ötvözetét a világi és eszmei kettősségnek, mert nekem megadatott ’89-ben és előtte is megélni a szabadságigényt: öntudatos ifjú voltam már a forradalom idején, tisztán emlékszem az akkori temesvári eseményekre és az azt megelőző időszak hangulatára.
A szabadság eszméjét én a felelősségtudattal társítom. Olvastam valahol, hogy az ember nem azért felelős, mert szabad, hanem azért szabad, mert felelős. Bizony, felelősek vagyunk azért, ahogyan a szabadságunkat értelmezzük.
A szabadság nekem azt jelenti, hogy felelősen értelmezhetem saját szabadságom. Az elmúlt időszak történéseit nézve ezt 2020 tavaszán még inkább igaznak érzem, mert „nagy különbség van aközött, hogy valaki önmagával szemben vállal kötelezettséget, vagy valamilyen egésszel szemben, amelynek a részét képezi” (Rousseau).
Szabadság az, amikor kinyitod a szemed, és látsz
Rácz Mária – unitárius lelkész
„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
(2 Kor3,17)
Ha ezt a szót hallom: szabadság, nem valami külső, tőlünk független, de ránk ható körülmény jut eszembe. A szabadság számomra valami belső, lelki dolgot jelent. Sok mindent megtilthatnak nekem, elvehetnek tőlem, de az, hogy szabad vagyok-e nem ettől függ. Korlátozhatják mozgás-, a szólás-, a választási szabadságomat, de – Reményik szavaival élve – „a gondolat szabad”.
fotó: Rácz Norbert
Az igazán szomorú helyzet az, amikor az ember látszólag szabad, megvan mindene, amire csak vágyik és elmehet, ahová csak szeretne, megtehet és megehet szinte mindent (esetenként vállalva a mértéktelenség következményeit), mégis rab.
Rabja az előítéleteknek, a szokásoknak, a társadalmi elvárásoknak, vagy egyszerűen a lustaságnak, lelki tunyaságnak és nemtörődömségnek. Amikor az ember géppé válik, eszik, iszik, dolgozik, termel és fogyaszt, látszólag funkcionál, de valójában csak vegetál. Amikor reggel felkel, elvégzi a teendőit, délután megissza a sörét, rendbe teszi a házat, s lefekszik, mint aki jól végezte dolgát, mindennap, ki tudja, hány évig, aztán meghal, anélkül, hogy tudná, miért is, mi végre született és élt, végülis ugyanilyen lenne a világ, ha soha meg sem született volna.
Szabadság az, ha kinyitod a szemed és látsz, nem csak azt, amit mások meg akarnak neked mutatni.
Szabadság az, ha képes vagy egy döntést meghozni, anélkül, hogy körülnéznél, más emeli-e a kezét vagy sem.
Szabadság az, amikor Lélek van benned. Igen, a nagybetűs, az isteni, amellyel születtél, s amelyet talán sokszor megpróbáltak kiölni belőled, de titkon, egyedül, mindig is tudtad, hogy ott van. Légy hát szabad!
Mindenki merje szabadon használni a fejét
Bálint Tamás – költő, közgazdász
A gondolat, a vélemény és a gondolkodás szabadsága felől közelíteném meg a kérdést és bátorítanék mindenkit, hogy egyre többet merje szabadon használni a fejét, és olvasson bátran minél többet. Soha korábban nem állt az emberek rendelkezésére ennyi információ és ennyi tájékozódási lehetőség, mégis egyre jobban el vagyunk kényelmesedve, és a legkönnyebb utat választva az előemésztett információkat, vagy sokszor még azokat sem vesszük magunkhoz.
fotó: Mohácsi Árpád László
Holott paradox módon ez a nagy szabadság, véleményem szerint, egyben kötelezettség is, nem csupán rendelkezünk vele, élnünk is kell a lehetőségeinkkel. Még ebben a hatalmas zajban is tényleg mindenki számára adott, hogy megismerjen többféle álláspontot, gondolkozzon és saját véleményt alakíthasson ki, ezt szabadon elmondhassa és ütköztethesse másokéval, és örüljön annak, hogy – Mikszáthot idézve – „ahol az ilyen logikával bíró ember is szabadon jár, ott igazán nagy szabadság van.”
Szabadság – eggyé válni a zenével
Veress Viktória – zenekarvezető, tanár
Szabadság – eggyé válni a zenével. Számomra az jelenti a szabadságot, hogy nő lehetek, hogy nőként bármi lehettem, lehetek. Nagyon örvendek, hogy nem az arab világban születtem, ahol megannyi korlátozás van, és itthon azt csinálhatok, amit szeretek. Helyt tudok állni a mindennapokban nőként, anyaként, tanárként, zenészként, karmesterként.
fotó: Iochom Zsolt
Számomra a szabadság az, hogy önmagam lehetek.
Kiteljesedhetek a zenében, a zenével.
A XXI. században, még ha nehézségek árán is, el lehetett végezni a karmesterit, ami a közgondolkodásban még ma is kimondott férfi szakma, a mai világban is 98 százalékban férfiak vezényelnek. Amellett, hogy gyermekem van, ezt soha nem éreztem hátránynak.
A szabadság az, amikor megszületik a zene a kezem által, vagy hegedűszóval, vagy diákokat tanítva, zenekart vezetve. A semmiből amikor valamit kihozunk belőlük, az egy igazi szabadság-érzet. Jó érzéssel tölt el, hogy nap mint nap annak és abban élek, amit szeretek. Van döntési jogom. Szabad vagyok. Kell ennél több?
Március 15. – Illúziónk kulcstartója
Simon Szilárd – közgazdász, egyesületvezető
A szabadság a dolgaim, az életem feletti kontroll lehetőségét jelenti. A szabadság számomra az, hogy megtehetek dolgokat, választhatok, dönthetek, alakíthatom az életemet, természetesen mindig a törvény keretei között.
fotó: mtbcycletours.com
Alapvetően két oldala van, a valamitől való szabadság (megtehetem) és a valamire való szabadság (meg is tudom tenni). Mindkettő nélkül csak a szabadság illúziója van.
Politikai értelemben a szabadság az önrendelkezést jelenti, annak fokozatait. Március 15. pedig a szabadság-illúziónk kulcstartója, hogy legalább azt ne veszítsük el.
A szabadság az, hogy szerethetek
Hajdó-Khell Noémi – magyartanár
A szabadság számomra az, hogy azt tehetem, csinálhatom, amit szeretek. A családomról gondoskodhatok, a tanítványaimmal tanulhatok, a barátaimmal mélyeket beszélhetek, a kollégáimmal nevethetek és a szüleimhez odabújhatok.
fotó: Szigeti Szenner Szilárd | Angel Caravan
Egyszóval: szerethetek.
Minél kevésbé akarod kitisztítani, ami zavaros, annál szabadabb vagy
Soós Róbert – kommunikációs szakember
Pár éve ültünk egy vegyes asztaltársasággal – akiket inkább a munka, és nem annyira a szeretet kötött össze – egy felkapott hely teraszán, és bajor söröket szürcsölgettünk, amikor az asztalunkhoz odajött a hely tulajdonosa, hogy köszöntsön minket.
Miután elment, az asztalunknál ülő középkorú férfi megjegyezte, hogy vajon miért hord a fickó annyira fura szakállt. Erre érkezett válaszként az egyik fiatal nőtől: Azért, mert megengedheti magának.
Ez a mondat akkor nagyon beégett, és azóta is sokszor elgondolkozom azon, hogy mi az, amit megengedhetek, megengedhetnék magamnak. Vagy mi az amit nem engedhetek, nem engedhetnék meg magamnak. És ezt ki dönti el.
fotó: Egyed Ufó Zoltán
Minél több dolgot engedhetsz meg magadnak, annál szabadabb vagy. Ugyanakkor minél több dologról döntesz úgy, hogy azt nem muszáj megengedned magadnak, annál szabadabb vagy. Kicsit zavaros. De minél kevésbé akarod kitisztítani azt, ami zavaros, annál szabadabb vagy.
A szabadság alkuként indul. Alku a körülötted levőkkel, és alku a saját lelkiismereteddel. Mi az, amit ők megengednek neked, és mi az, amit te megengedsz magadnak. De szabad csak akkor leszel, ha már túlléptél az alkun.
Ugyanúgy, ahogy az olvasás is a betűzéssel indul. De olvasni csak akkor tudsz, amikor túlléptél a betűzésen. És akkor tudod élvezni is az olvasást, amikor már lebegni tudsz a mondatokon, amikor teljesen el tudod engedni magad, rájuk tudod bízni magad, amikor elfeledkezhetsz magadról. Mert ezért olvasunk. Nem?
A szabadság is ilyen. Míg azon gondolkozol, hogy megengedheted-e magadnak, vagy megengedheted-e magadnak, hogy ne engedd meg magadnak, vagy egyáltalán, amíg döntéskényszerben vagy, addig nem igazán vagy szabad. Szabad akkor vagy, amikor nem vagy magadnál, amikor elengeded magad, és nem görcsölsz sem azért, hogy mit mondanak a többiek, sem azért, hogy mit mond majd a lelkiismereted. Mert egyáltalán nem vagy görcsölési helyzetben. Érted?
De lehet, hogy jobb lett volna megkérdezni a tulajdonost, hogy miért is hord olyan vicces szakállt.
Hogy önmagam lehetek
Lukácsi Katalin – ügyvéd
Önző módon nekem elsősorban a belső szabadságot jelenti. A saját egyensúlyom, harmóniám szerves része. A mindennapokban elfelejtjük, mekkora szabadságunk van és nem vesszük észre, hogy legtöbbször mi korlátozzunk saját magunkat: az ígéretünk, a felelősségünk, a vállalásaink, a félelmeink, a tévedéseink, a szorongásaink, a maximalizmusunk, a rugalmatlanságunk és még sorolhatnám.
fotó: Józsa Levente
Kötetlenséget, függetlenséget jelent. Azt, hogy önmagam lehetek.
A gondolat szabadságát: hogy szárnyalhatnak a gondolataim, csaponghat a fantáziám, nem köti gúzsba semmilyen bántás, sérelem, szorongás, megbánás, lelkiismeret-furdalás. Engedtessék meg nekem, hogy legyenek saját mozgatórugóim, saját gondolataim, hogy ne más mondja meg, hogy ekkor és ekkor erre vagy arra gondoltam, holott nekem az éppen meg se fordult a fejemben.
Mindannyian szabadnak születünk. Aztán, talán először a saját szorongásaink, félelmeink tartanak rabságban. Meg a „mit mondanak mások?”, ha nem köszönsz, nem adsz puszit, ha összekoszolod a ruhád, ha hisztizel.
A fejlődés szabadságát: hogy a saját egyéni ritmusomban fejlődhessek, érjek, ne sürgessenek. A mozgás szabadságát. A döntés szabadságát. A szabad akaratot.
A hibázás szabadságát. Hogy fogadjuk el, hogy véthetünk. Hogy ne szorongjunk attól, hogy valami balul üthet ki.
Az újratervezés szabadságát: nem baj az, ha észreveszem, ez nem az én utam, válthassak szabadon, ha szükségesnek látom.
Az érzelmek, érzések szabadságát: legyen nekem szabad úgy éreznem, ahogy. Legyen jogom az érzéseimhez. A pozitívokhoz és a negatívakhoz egyaránt.
A „megtehetem” szabadságát. A „magam ura vagyok” szabadságát.
A megtagadás szabadságát. Legyen nekem szabad nemet mondanom.
Az idő szabadságát: fontos nekem, hogy én oszthassam be az időmet, akkor is, ha vannak fix pontok.
A kapcsolatok szabadságát: hadd válasszam meg én, kivel milyen kapcsolatot tartok fenn, kivel töltöm az időm.
A döntés szabadságát: hiszem, hogy a hétköznapokban minden helyzetben van lehetőségünk dönteni. Akkor is, ha két rossz közül kell választanunk, akkor is, ha befolyásolnak, akkor is, ha hagyom magam. Az is az én döntésem, ha hagyom, hogy mások döntsenek helyettem, rólam, ha nem védem meg magam, ha kerülöm a konfliktust.
Mindannyiunk számára elengedhetetlenül fontos a szabadság. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb büntetés éppen a szabadságvesztés. De ez már a külső szabadságról szól.
Életem egyik legnagyobb megvalósítása lesz, ha sikerül gyermekeim batyujába jó nagy adag szabadságot tennem. Félelem- és szorongásmentes viszonyulást, nyitottságot. A legnagyobb felelősségem. Szabadon választottam.
A szabadság görcseink és megszokásaink elengedésével kezdődik
dr. Ferenczy Ferenc – állatorvos, volt polgármester
Mi a szabadság? A végtelenség érzete? A saját határaid átlépése? A társadalmi konvenciók elhagyása? A belesimulás? A mozgásban levés? A rendkívüli dolgok megélése? A választás lehetősége? Mindenkinek más!
fotó: Pál Edit Éva
A szabadság minket elsősorban hétköznapi értelemben, és különösen mint politikai szabadság, tehát mint jog érdekel. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van ahhoz, hogy a közösségen belül maga határozza meg az életét, a dologhoz való hozzáállását, maga döntsön a saját sorsa felett, feltéve, hogy ezt nem önzően teszi, hanem a közösségen belül, annak a javát szem előtt tartja.
A szabadság tehát mint a praktikus észnek a posztulátuma, abból indul ki, hogy az ember a cselekedeteiben különbséget tesz jó és rossz cselekedetek között, és főképpen tudja azt, hogy nem mindegy, hogy mit tesz.
Ez az alapvető „nem mindegy” megmutatja azt, hogy egy jó és egy rossz tett között, például egy igazságtalan, más embert elnyomó rendelkezés vagy pedig egy nagylelkű önfeláldozás között olyan különbség van, amire nem lehet azt mondani, hogy ez mindegy. Ez a „nem mindegy” a feltétlen különbség a jó és rossz között, az erkölcsi tudatnak és az erkölcsi felelősségnek az alapja.
Vajon hol kezdődik az én szabadságom? Azon túl, hogy társadalmilag és fizikailag szabad, cselekvőképes ember vagyok, miben nyilvánul meg? Rá kellett jönnöm, hogy akarva-akaratlanul is rengeteg szabály kötelez, és nem könnyű felidéznem, mikor érzem magam valóban szabadnak.
Fogadd el, hogy konfliktusok, érdekkülönbségek mindig lesznek, és nem biztos, hogy mindig neked van igazad. Nem baj, vagy hiba, ha másoknak más véleménye van. A toleranciával könnyen megtalálod, hogy egy másik álláspont, akár segíthet is téged az utadon!
A szabadság nem más, mint a gondolkodás szabadsága, mely görcseink és megszokásaink elengedésével kezdődik!
