A 2022-es drámai orosz előretörések, majd ukrán visszaverések (Harkiv, Herszon) óta 2023 viszonylag statikusnak mondható, messziről nézve. Épp az elmúlt napokban vonták ki az ukránok Avgyijivkából a seregeiket, ez 2014 óta frontváros volt. Elestének szimbolikus jelentősége van, az ukrán védők hátrébb vonulnak ugyan, de előkészített védekező állásokba. Privátban az orosz katonák panaszkodnak, hogy az ukrán kiürítés sikeres volt, nem tudták őket harapófogóba zárni, és a város elfoglalása 16 ezer orosz áldozatot (halottak és súlyos sebesültek) követelt. Ráadásul ezek az áldozatok a jól képzett, értékes egységekből kerültek ki, kevésbé az eldobhatónak ítélt elítéltekből. Más becslések 46 ezer emberi veszteséget, és 364 harckocsit (tank) számoltak össze, a számítás kezdete és a számítási metodológia adják az eltéréseket.
Egy másik esemény is a napokban történt, de jellemzi az elmúlt két év okozta változásokat, és hogy merre tart Oroszország a továbbiakban. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus meghalt február tizenhatodikán – bármi is okozta pontosan a halálát, az nem kétséges, hogy
egy negyvenhét éves ember, aki egyébként jó egészségnek örvend, nagyon kis valószínűséggel esik össze és hal meg magától.
Végső soron a Kremlt terheli a felelősség, hiszen ők tartották fogva, ráadásul egy sarkkörön túli fogolytáborban – azaz gyakorlatilag gulágba zárva. Elképzelhetetlen, hogy ne követték volna szoros figyelemmel minden lépését, hiszen az orosz ellenzék legismertebb arca volt, halála ugyanolyan fontos, mint az élete, hiszen tudták, hogy mártírrá válhat. A börtönben az egészségi állapota romlott, ráadásul már szállingóznak a hírek, hogy halála előtt FSZB tisztek látogattak a börtönbe, és kapcsolták le a kamerákat.
Navalnij részt vesz a Borisz Nyemcov orosz politikus és ellenzéki vezető emlékére rendezett felvonuláson Moszkvában 2019. február 24-én. Forrás: Sefa Karacan/Getty Images
Az, hogy Putyin teljes kontrollt gyakorolt Navalnij élete felett, és mégis úgy döntött, hogy nem hagyja életben a márciusi választások előtt, azt sugallja, hogy egyrészt nem tartott a nemzetközi következményektől (végülis a Nyugat már a szankciók és fegyver támogatások nagy részét már elsütötte, ha nem is mennyiségileg, de minőségileg), másrészt, és ez fontosabb, nem érezte úgy, hogy eléggé kontrollban lenne a társadalom felett. Jobbnak látta inkább eltenni láb alól Navalnijt még úgy is, hogy az már akkor is legfennebb szimbolikus szerepet tudott játszani a börtönből. Ez üzenet is minden élő ellenzéki felé, nem csak liberális oldalon – habár meg kell jegyeznünk, Navalnij erős nacionalista nézeteket is vallott, és a nacionalizmus épp fűti a háborút. Most Igor Girkin, akinek háborús bűneit többször is emlegettük, és aki jobbról kritizálja Putyint, ugyanúgy aggódhat, hogy valami baleset érheti a börtönben.
Talán még fontosabb kérdés az, hogy Navalnij ilyen módú eltakarítása mit indít, vagy nem indít be a Putyin-közeli elitben.
Az egyszerűbb válasz az, hogy semmit, örülnek, hogy eggyel kevesebb kihívó maradt. A komplikáltabb válasz viszont az, hogy végső soron Navalnij nem valamiféle kívülálló volt, hanem elég sok szállal kötődik a moszkvai elithez, amelynek viszont átjárása van a hatalmi elitbe. Tehát nem teljesen idegen ember halt meg. Plusz ezek a hatalmi elitek elsősorban a saját javukat keresik, nem a vezetőjét, az pedig látszik, hogy Putyin elszámolta magát, és Oroszországnak nagy terhet rótt a nyakába minden létező területen. Arra is mindig van esély, hogy ha az elitet kezdi a hatalom szorongatni, akkor nem úgy változtatja a számításaikat, hogy az elit elkezd azon gondolkodni, hogy még mielőtt lecsapnak rá, jobb lesz, ha ő lép először.
Valahol erre is vonatkozik Zelenszkijnek az a kijelentése, hogy Putyin vagy Hágában, a Nemzetközi Bíróságon köt ki, vagy elteszi láb alól valaki, aki most még neki dolgozik. Ezen a ponton már nem látszik, hogy Putyin békésen visszavonulhatna valaha. Míg a háború előtt sok kártya volt a kezében, és senki se mert volna lépni ellene, ma az ukránok rendszeresen bombázzák a Krímet, a fekete-tengeri orosz flottát jelentősen megtizedelték, az orosz veszteségek a történelmien nagynak tartott szovjet-afgán háborúnak 24-szerese körül járnak (az akkori 15 ezerrel szemben ma 360 ezer körül tart a számláló), az orosz demográfiai helyzet rosszabb, mint valaha (háborús áldozatok, plusz háború elől elmenekülők); az orosz gazdaság, bár jelenleg a számait felpumpálják a hadi kiadások, de közép- és hosszú távon nagyon rossz kilátással néz szembe, a szankciók, a munkaerőhiány, a piaci torzulások és az elmaradó befektetések miatt. Az orosz katonaság krémjét felégették a háború kezdetén, a NATO két erős taggal bővül, ami azzal is jár, hogy az addigi orosz játszótér, a Balti-tenger, NATO játszótérré válik. Míg nemrég a Suwalki-folyosót (a Belarusz és orosz exklávé Kalinyingrád közötti lengyel-litván határszakasz) tartották a NATO gyenge pontjának, addigra mára nemhogy nem gyenge pontja többé, de megfordultak az erőviszonyok:
Oroszország gyenge pontjává vált Kalinyingrád, amelyet könnyűszerrel le tud vágni a NATO az orosz ellátásról, ha egyszer úgy dönt.
A drasztikusan rosszabb orosz pozíción, és így Putyin megítélésen valószínűleg nem segít az sem, ha elfoglal még területeket, de az orosz haladás még annak ellenére is nehezen elképzelhető, hogy az amerikai katonai segítség még mindig meg van szorulva a Képviselőház belpolitikai játékai miatt. Avgyijivka elfoglalásának ez a szakasza is 4 hónapba telt, és becslések szerint 16 ezer áldozatba (ami ugyancsak több az afganisztánban 10 év alatt felhalmozott számnál).
Közben az orosz társadalom torzulása is fokozódik. Bár ők úgymond nácitlanítani mentek oda, az eddig is erős orosz nacionalizmus elképesztő szinteket ölt. Például Putyin mesélt olyan zagyva sztorit, hogy az ukránok, akiknek identitását tagadja és akiket elvadult oroszoknak tart, miszerint azzal a szöveggel nem adták meg magukat egy adott frontszakaszon az oroszoknak, hogy ők oroszok lennének, és az oroszok nem adják meg magukat soha.
Alsó kép: a Moszkva környéki Khimkiben nagyjából 10.000 orosz síelő beleegyezett, hogy egy hatalmas Z-jelet formáljon, kifejezve támogatását az Ukrajna elleni háborúval szemben, közvetlenül a Ski Track of Russia-2024 verseny kezdete előtt. Forrás: Twitter/X
Ebben még csak önellentmondást találhat az olvasó, a szimbólumok túlzó imádatát, de a fegyverhasználatra oktatott orosz gyerekek látványa elég hátborzongató. Amint a hadseregről és bombakészítésről éneklő gyerekek és az ezen mosolygó és tapsoló felnőttek látványa is. Az orosz imperialista nacionalizmus eddig is ijesztő szinteken járt, de ez túltesz az eddig látottakon is, és
ez Putyin esetleges halálával sem fog hirtelen eltűnni a társadalomból.
Egy világraszóló vereségen kívül nem úgy tűnik, hogy bármi más sikerrel elindíthatná az orosz társadalom szembenézését az egészségtelen nacionalizmussal, és még ez sem garancia.
A flotta megtizedelése Valentin-napon sem állt le, egy újabb orosz partraszálló hajót iktattak ki. A Cézár Kunikov a huszonötödik hajó, amelyet egy flotta nélküli országgal szemben veszítenek el a muszkák, és úgy tűnik, személyzet és fegyverzet volt rajta. Ezek a partraszálló hajók jelenleg fontos logisztikai szerepet játszanak, ellátmányt szállítanak a Krímre. Ha valaha baja esne a Kercs-hídnak, ezek a hajók maradnak az utolsó opció az ellátásra. A hajók jelentette veszély elmúltával az ukrán export már meghaladja a korábbi, gabonaegyezmény által lehetővé tett forgalmat. Az orosz flotta fogyása ugyancsak történelmi mélypont.
A repülőknek is rossz hetük volt, egyszerre hármat, majd még egyet ért találat. Az oroszok, bár nem tudnak teljes légifölényt gyakorolni, de előnyben vannak az égen. Minden lelőtt katonai repülőgéppel csökken ez az előny. Májusra ígérik az ukrán pilóták képzését az F-16-osokra, és valamikor tavasszal-nyáron kerülnek a gépek az országba (előtte minden bizonnyal nagy előkészítésekre lesz szükség, emiatt tovább is tolódhat az időpont), de ha egyszer megjelennek az ukrán égen, az különösen nagy problémát fog jelenteni az orosz gépeknek (legalábbis ha a támogatónak eszébe jut, hogy a repülő fegyver nélkül nem sokat ér).
A háború nemcsak az orosz társadalom furcsaságait mutatta meg, hanem azt is, hogy az amerikai republikánus párt egy szelete a képviselőházat túszul tudja ejteni, és elejét veszi az amúgy népszerű ukrán segélycsomag átadásának. Ráadásul enyhe túlzással azt mondhatjuk, hogy
Putyin legnagyobb győzelme nem a fronton, hanem az amerikai képviselőházban van,
hiszen egy maroknyian tényleg szimpatikusnak találják Putyin személyét, és elhiszik az Ukrajnával kapcsolatos összeesküvés-elméleteket, amelyeknek a forrása ugyancsak Oroszország. Ennek a drámának még akkor sem lesz vége, ha a klasszikus republikánusok fellázadnak a kisebbség zsarnoksága ellen, és a képviselőház elnökét megkerülve átnyomják a katonai segélyt. Nem lesz vége, hiszen a novemberi elnökválasztások az igazi mérkőzés a MAGA csapat és a társadalom többi része között – már ha addig nem történik valami Trumppal. Tizenhatodikán ugyanis 355 millió dolláros büntetést és hároméves üzlettől való eltiltást kapott New York államban, amiért az ingatlanjai értékét úgy hazudta le, hogy az adói csökkenjenek, a felvehető kölcsönei viszont előnyösebbek legyenek. Hozzá kell tennünk, hogy ebben egyáltalán semmi újdonság nincs, itt például 2018-ban írt a kreatív módszereiről a New York Times, és korábban is rebesgették, hogy nem teljesen tiszta a könyvelés. Jó eséllyel, ha kimaradt volna a politikából, akkor figyelem sem vetődik az ügyleteire. És emellett még mindig vannak Trumpnak folyó ügyei.
Európára is jelentős hatással van a háború. A kezdeti hirtelen löket, amelynek produktuma volt a német Zeitenwende-beszéd is, azaz amelyben bejelentették, hogy megváltoztak az idők, és a német nemzetbiztonságot fel kell éleszteni, az utóbbi időben kezdett lankadni. De a Trump-visszatérés jelentette veszély újra sarkallja a nyugat-európaiakat arra, hogy muszáj felébredni, nem lehet csak úgy kiszervezni egy külső országnak (Amerikának) a nemzetbiztonságot.
Így február 17-én a németek és a franciák is bilaterális biztonsági megállapodást kötöttek az ukránokkal.
Ebben vállalják, hogy hosszú távon (10 év) támogatni fogják az ukránok önvédelmét (továbbra is eszközökkel, de nem katonákkal). Ezzel jár 1 milliárd német, és 3 milliárd francia euró is erre a célra, még idén. Ugyan nem helyettesíti ez a pénz az amerikaiaktól várt 61 milliárd dollárnyi támogatást, de egyáltalán nem aprópénz.
Az európai ipar is egyre több szerződést köt Ukrajnával és európai államokkal, de szem előtt kell tartani, hogy még akkor is hatalmas munka és sok idő lenne Amerikát pótolni a térségben, ha teljes gőzzel haladna az európai katonai gyártás – amiről szó sincsen. 30 év folyamatos katonai rothadása a legtöbb államban nem könnyen visszafordítható.
És ha már kitérőt teszünk, említsük meg azt is, hogy ma divatossá vált a németek elhanyagolt nemzetbiztonságát a második világháborús tapasztalatukra kenni – ami igen tetszetős narratíva, csakhogy nem igaz. A hidegháború alatt ugyanis félmillió ember és 7000 tank állt készen nyugat-német egyenruhában arra, hogy a szovjetek támadását megállítsa. Az oroszok 2022-ben 190 ezer emberrel indultak területet foglalni. Az igazi ok a rothasztásra sokkal inkább a pénz: egyrészt a katonai kiadások lespórlása, másrészt a mindenféle autokráciákkal való üzletelés vonzereje tette meg a hatását.
A hadviselés formái sem lesznek már ugyanolyanok: a drónok bevetése a 2020-as hegyi karabahi (örmény-azeri harc) háborúban tűnt igazán fel, 2022-ben lett a közvélemény előtt is ismert, és fontossága még mindig növekvőben van, de a legújabb sci-fi már érik.
Robotok bevezetésévél kísérletezik mindkét fél.
Azaz hát inkább vezető nélküli harci járművek, még mielőtt valaki emberformájú robotkatonákra gondolna. Egyelőre jellemzően a veszélyes küldetéseket (pl. ellátmány szállítása drónok szeme alatt) igyekeznek velük végezni, de már kísérleteznek támadásra képes járművekkel is. A Magura V5 vízi drónok is kimondottan ukrán fejlesztés, ma már biztosan nagy energiákkal tanulmányozzák és tervezik a jövő tengeri hadviselésében az alkalmazásukat – amikor pár tízezer eurós drónok milliós hajókat tudnak elsüllyeszteni, azt nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek a Magurák még nem automaták, irányítják őket, de jelentések szerint már kísérleteznek robotpilótával.
A Magura V5 drón. Forrás: en.defence-ua.com
Az, hogy a mesterséges intelligenciát (MI), amely az utóbbi évben is hatalmas fejlődésen ment keresztül, hogyan fogják alkalmazni a felek, arról biztos, hogy csak nagy késésekkel fogunk megtudni bármit is, hiszen mindkét tábor féltve őrzött titokként kezeli. Csakhogy az igazán innovatív nyugati (főleg amerikai) vállalatok nem az orosz felet fogják támogatni, a kínaiak pedig továbbra is kimérten és távolságtartóan kezelik az oroszokat, nem valószínű, hogy túl sokat meg fognak osztani velük, főleg nem a legértékesebb katonai fejlesztéseiket. Az orosz fejlesztés pedig emberhiánnyal küzd. Rengeteg magasan képzett orosz menekült el az országból a 2022-es sorozások alkalmával, és
nem kizárt, hogy ha a választások után új nagy sorozáshullám jön, akkor új menekülési hullám is lehet
– habár az orosz állam biztosan fog igyekezni elejét venni ennek a gazdaságilag és országimázsilag káros mozgásnak, és lezárja a határokat.
Ha egyik országban sem áll be hirtelen változás (például puccs vagy lázadások), akkor egyelőre csak arra számíthatunk, hogy a háború elnyúlik, és 2025-ben sem lesz vége. De hogy pontosan hogyan fog fejlődni, az hatalmas mértékben függ a nyugati támogatásoktól, illetve Putyin mentális állapotától. Az egyetlen biztos tényező az, hogy az ukrán fél ellenállási kedve nem fog egy ideig lankadni, hiszen a megszállás nem opció. Nem tudjuk, hogy pontosan mi folyik a megszállt területeken, de az ilyen rabláncon elvezetés (gyermekek is vannak a sorban) pusztán a folyamat eleje. Az orosz fél számára nem biztató, hogy a nyugati termelés 2025-re jelentősen nagyobb lesz, ez pedig sarkallhatja őket arra, hogy egy még erőteljesebb öngyilkos támadással próbálkozzanak.
