Legendásan elegáns kisvárosnak tartják Székelyudvarhelyet, ahol jókat lehet enni, és izgalmas dolgokra vállalkoznak az emberek.
Székelyudvarhely és Udvarhelyszék volt az Aventura Urbană – Városi Kaland nevű sorozat hatodik részének témája, amelyet november 17-én, vasárnap mutattak be a TVR1-en. A romániai kisvárosokat bemutató adás stábja szeptemberben forgathatott városunkban.
A filmből kiderül, hogy mit találnak érdekesnek a román újságírók, és mit gondolnak magunkról megmutatásra érdemesnek a helyi megkérdezettek.
Itthon jobban izgul
A riportot végigkíséri egy, Cári Tiborral készült portréinterjú a várossal és a zenével való kapcsolatáról. Azzal kezdenek, hogy a műsorvezető megerősítést kér a várossal kapcsolatos pozitív előítéleteire: komoly, pontos emberek lakják, felújított épületek, gondozott közterületek és finom ételek késztetik arra, hogy ha Erdélyben jár, Udvarhelyt is útba ejtse.
Az Uniter-díjas, Temesváron élő zenész és zeneszerző teljesen más minőségekben gondolkodik a városról. Ő azzal a szeretettel gondol Székelyudvarhelyre, amit az otthona iránt érez az ember, bárhol legyen is az. Már nem tudna itt élni, mert kell a nyüzsgés, az ingergazdag környezet, hogy inspirálja művészként, de időről-időre felismeri, hogy szüksége van az otthon által nyújtott nyugalomra és biztonságérzetre is.
A tejberizs és az édesanyja által készített sült krumpli, a finom kenyér azok az ízek, amik Udvarhelyhez kötik. Gyermekének a napközijét és egykori iskoláját, a zeneiskolát mutatná meg legszívesebben az Oscar-díjra is jelölt Ruben Brandt, a gyűjtő című magyar animációs film zeneszerzője.
Elmondja, jobban izgul, amikor hazahívják zenélni, mint amikor külföldre kell mennie, mert itt született, ismerik az emberek, és kíváncsiak, mit ért el.
Jézusnak harangoznak
A stúdiófelvételek között a stáb bejárja Udvarhely több csodáját a Jézus-kilátótól az Unesco-örökség derzsi erődtemplomig. Megállnak Szejkefürdőn, ahol a borvízmúzeum és Orbán Balázs után a Legendárium készülő Mini Erdély Parkjával ismerkednek.
Fazakas Szabolcs a legendák fontosságáról, a rajzfilmgyárral kapcsolatos terveiről, a folyamatos képzésekről beszél, amivel el akarja érni céljukat: megismerni, továbbörökíteni az ősi tudást tartalmazó történeteinket, és azokat megosztani a világgal.
A Gizi csárda, a Haberstumpf villa bemutatása következik, és ha már helyben vagyunk, megismerkedünk Haberstumpf Károly és Haáz Rezső hagyatékával, majd Szentegyházán muzsikálunk kicsit a múzeumalapító unokájával, Haáz Sándorral és az általa vezetett Filivel.
A Kováts Fotó napfényműtermében vettetik le a ruhát a román menyecskéről, hogy székely ruhás képet készítsenek róla a korabeli díszletek között, aztán a 65 éves székelyderzsiek kortárstalálkozóján érezzük a derzsi vártemplomban őrzött szalonna illatát.
Lázár Imre harangöntővel is találkozunk, akinek nincs szíve a hibás harangokat kidobni, inkább leszámítja értéküket az árból. A nyugdíjas mérnök 14 ilyen harangot és történetét adományozott a városnak. A lelki-szellemi feltöltődés után a harangöntésről egyből a csokiöntésre térünk. Gálfi Dezső csokimanufaktúrájában tudjuk meg, megrendelésre még szalonnás csokit is készítenek.
Az édességre jobban csúszik a DráMa. A 11. kortárs színházi találkozóból láthatunk részleteket. Nagy Pál színházigazgató fogalmazza meg zárásként az udvarhelyiség egyik jellemzőjét: nagy dolog, hogy egy ilyen kisvárosnak legyen saját színháza, és nehezen ugyan, de – a lehető legjobb minőségre törekedve – valahogy mindig megoldottuk.
