Mintha kivettek volna egy darabot a kirakósból

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Június 2-án visszatért az élet az iskolákba, elkezdődtek ugyanis az érettségire készülő tanulók opcionális felkészítői, ezért úgy döntöttünk, meglessük, milyen a hangulat, hogyan oldották meg a felkészülést a diákok, milyen alternatívát találtak ki arra, hogy ünnepélyessé tegyék a járvány miatt teljesen megcsonkított utolsó középiskolás időszakot, és hogy megkérdezzük,

ér-e valamit a hajrában tartott felkészítő.

Teljes mértékben hasznos a felkészítő! – vágja rá gondolkodás nélkül Csibi Krisztina, a Palló Imre Művészeti Líceum zeneszakos diákja. Neki nehezen ment, hogy jól ossza be az idejét, sok figyelmet elvett tőle a telefon, és a Netflix, csomó filmet megnézett. „Én inkább jöttem volna iskolába, akkor van egy fix program órarenddel, határidőkkel, így meg mindennel el voltam késve” – mondja.

Nem igaz ez osztálytársára, Ambrus Ceciliára, akinek a kényszerpihenő határozottan „jól telt, jobb volt, mint iskolába jönni”. Könnyebbnek nevezte, mert ő osztotta be az idejét anélkül, hogy valaki beleszólt volna, és a tanulásban sem zavarta senki.

Persze neki is marad hiányérzete, amit a legszomorúbbnak tart, hogy nem énekel az iskolakórus a kicsengetésükön. „Reméljük, hogy azért egyet az udvaron énekelnek valamikor. Az osztállyal volt szó róla, hogy legyen valami találkozás, de sokan vagyunk sok helyről: Gyergyó, Gyimes, Udvarhely” – magyarázza.

Osztálytársa avat be a felkészítőkön alkalmazott intézkedésekbe: „amikor beértünk, lázat mértek, majd adtak egy maszkot, amit akkor bontanak fel, és a végén el kell dobni. Másik kapun kell kimenni, mint amelyiken bementünk. Egy adott lépcsőn járkálhatunk csak, megvan, hogy melyik vécét használhatjuk. Csoportokra volt osztva az osztály, tízen voltunk egy teremben”.

Így már nem teljes a kilenctizenkettő

A Benedek Elek Pedagógiai Líceumnál az érettségire való beiratkozási ívet töltögetik éppen. Benedek Orsolya, angol és természettudományok szakon tanuló diák mondja el, hogy az ő iskolájukban is komolyan veszik a protokollt: nem mehetnek be anélkül, hogy megmérnék a lázukat, kézfertőtlenítőt csöpögtetnek a kezükbe, és minden egyes sarokban is van kézfertőtlenítő. Tizenöten lehetnek egy osztályban, két méterre vannak egymástól a padok, „kábé ugyanaz, ami a zárt terekben”, fogalmaz. A maszkviselés is kötelező, Orsi úgy tudja, ellenőrizni fogják azt. Az iskola körül néhány egészségügyi alkalmazott is feltűnik kezeslábasban és arcplexiben, „doktornő és asszisztensek, ők is figyelnek ránk”, tudjuk meg.

A felkészülés alatt azonban magukra kellett figyelniük. „Furcsa volt, nagyon furcsa. Zavart az, hogy nem hallottuk azt, hogy tanulj, mert az érettségi jön, nem is éreztük azt. Otthon nem mondják a szülők, azt hiszik, hogy tanulunk, mert egyebet nem volt, amit csinálni” – mesél Orsi. Szerinte úgy lett volna normális, hogy ott vannak a suliban, egész nap teszteket oldanak. Így, otthon van egy temérdek tananyag, és nem tudta, hogy minek fogjon neki: „a suliban tudom, ha magyaróra van, magyar tesztet oldunk, otthon van magyar, matek, román, biosz. Melyiknek fogjak neki?”.

Csinált aztán egy órarendet magának és beosztotta az idejét ugyanúgy, mint a suliban, és szüneteket tartott közben, de ennek is megvan a veszélye: „ez az, hogy mindig kaptam valami más elfoglaltságot: sütöttem, főztem, bicikliztem”.

„A másik az, hogy most lennének azok a dolgok, amik minden ember életében megvannak, nekünk mintha kivettek volna egy darabot a kirakósból s hiányzik, így már nem teljes a kilenctizenkettő” – mesél, de azért hozzáteszi, hogy állítólag érettségi utáni pénteken ballaghatnak. Persze, ha az akkori helyzet megengedi, de több mint valószínű, hogy limitált körben: anyu, apu, tesó. Az osztállyal is terveztek egy sütögetést az osztályfőnöküknél, ennél nagyobb feneket nem kerítenek neki, nem volt olyan erős osztályközösség.

„A másik dolog a lógás. Meghagytam egy csomó igazolatlant év végére, s nem tudom kihasználni” – teszi még hozzá, reméljük a maszk alatt vigyorogva, mielőtt sok sikert kívánnánk neki.

Ami az időbeosztást illeti,

András Elődnek, Széll Botondnak és Gothárd Csongornak, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium végzőseinek sem sikerült a legjobban menedzselniük az egyedül tanulást..

Előd egy programot készített magának, az elején megpróbálta percről percre beosztani két hónapra, hogy mikor miből fog készülni, de az nem működött, már az elején kudarcot vallott. Készített napos beosztást, az se volt jó, így készített hetest. Most csak egy héttel van lemaradva, de megnyugtatja, hogy hagyott egy utolsó hetet ismételni érettségi előtt, így még pont belefér az időbe. Ugyanez a mese Botinál is, aki szintén mindent beosztott az elején, „aztán egyre rosszabb lett”.

Csongi férfiasan bevallja, az elején jóformán nem csinált semmit, csak sorozatokat nézett a Netflixen, és az utóbbi három hétben állt neki tanulni.

A beosztás ugyan nem vált be, Előd kivételével azt vallják, jobban tudtak tanulni, mint az iskolaidőszakban. „Pont, hogy nem, mert sokkal jobb volt, hogy a tanárok azt mondták, hogy pénteken felmérőt írunk ebből, és akkor hétfőn nekiálltunk és péntekre megtanultuk. Így csak ránk volt bízva, hogy meg akarjuk tanulni vagy nem” – mondja Előd.

„Te se tanultad meg péntekre” – heccelik a fiúk Elődöt, aki, amikor megkérdezzük, milyen volt így az utóbbi két hónap, az feleli: „Őszintén? Unalmas!”. A közösség hiányzik leginkább számukra, a szünetek. Ha lejár az érettségi, a fiúk sátorozni készülnek, de lehet, lesz egy hivatalosabb kicsengetésük is: „állítólag lesz szeptember ötödikén megtartva valami az iskolában”.  

Egyelőre a családi hepaj is elmaradt. „Igazából úgy tervezzük, hogy megtartjuk érettségi után, vagy szeptember ötödikén, amikor lejár itt az ünnepség vagy nyáron valamikor. Attól függ, hogy engedi Románia” – mondja Előd.

Ballagás online?

Mivel elmaradt a ballagás, Kardos Kincső, a Peda végzőse az osztálynak meglepetésképpen készített egy videót úgymond kárpótlásként, de nyilván nem pótolja azt, amiről lemaradtak. Volt szó róla, hogy valamiképpen találkoznak az osztálytársakkal, de az iskolában nem engedélyezték.

„Nagyon furcsa volt nekem, nagyon nehéz volt eleinte megszokni, hogy nincs annyi elvárás, aminek meg kell felelni, magamat nagyon nehezen tudtam motiválni. Részben örültem, hogy otthon lehetek, mert én bentlakó voltam, de azért rossz volt, és a legrosszabb az, hogy rengeteg élményről maradtunk le” – mondja.

Nem csak Kincsőék, a Bányai János Műszaki Szakközépiskola nyomdász szakos végzősei is virtuálisan ballagtak, tudjuk meg Balázs Leventétől. Ez persze nem az igazi: „csináltunk ugyan egy online ballagást képekkel, videóval, de hiányzik belőle a ceremónia, hogy felöltözünk székelyruhába, vonulunk”. Neki is elmaradt az ünneplés a családdal, de reméli, mindent sikerül majd bepótolni valamilyen formában.

Szerinte volt jó és rossz oldala is annak, hogy nem az iskolában fejezték be az évet: „a jó, hogy több időt tudtál fordítani arra, hogy tanulj, a rossz meg, hogy nem lehetett sehová sem menni, találkozni a barátokkal”.

Finomvegyesek az érzelmei a felkészülést illetően is: nem hiszi, hogy nehezebb volt, több időt lehetett fordítani a tanulásra, online is próbáltak segíteni a tanárok, még ha ez mindenkinek új is volt. Azért hozzáteszi mégis jobb most, hogy járnak felkészítőre, főleg, mert ő eddig nem sok időt szánt a felkészülésre.

Hogy mennyire megoszlanak a vélemények,

azt két újabb refis végzős: Csont Orsolya és Ilyés Ágota is érzékelteti. Orsi szerint nagyon jó volt ez így. Ő úgy érzi, hogy sokkal több ideje volt tanulni, és ki tudta ezt az időszakot használni arra amellett, hogy felkészül, hogy lenyugodjon kicsit érettségi előtt.

„Én ellentétesen gondolkodom róla, szerintem nagyon rossz volt, hogy kimaradt ez az utolsó két hónap, hogy együtt legyünk ebben a hajrában és biztassuk egymást. Engem nem biztatott senki arra, hogy üljek le tanulni, nekem ez negatív élmény volt” – mondja Ágota. Az is megnehezítette a dolgukat, hogy nem minden tanár volt hajlandó online is küldeni a leckéket. A Classroomban azért a főbb tantárgyakból megtartották az órákat, közös megegyezés alapján választottak időpontot.

Minden egyes Netflixes sorozatot megnéztem – mondja Ágota arról, hogy zavaró volt-e, hogy túl sok minden köti le otthon a figyelmüket.

Nekik a felkészítőn nem kellett csoportokra oszolniuk, hiszen egy hatalmas teremben tartották az órákat, ahová az osztály minden tagja befért, betartva a távolságokat. Megvolt, hogy hol mehetnek be, és cetlivel jelezték, hogy hová ülhetnek le. „Nem mindenki tartotta be, rá is szóltam a mögöttem ülőre, hogy vedd fel a maszkot és ülj a helyedre” – mesél Orsi.

Elárulják, megbeszélték: hogyha a lehetőségek megengedik, akkor szeptemberben megtartanak egy ilyen bankett szerű valamit, ami „nyilván nem lesz ugyanolyan, mintha most lett volna érettségi előtt”. Ágotának is Orsinak is marad azért hiányérzete, utóbbi elmondja, a bankett és éneklések mellett a leginkább hiányzik „maga a hangulat, mert mindenki mondja, hogy így, év végen a tanárok és a tizenkettedikesek már olyan kapcsolatban vannak, mintha jóban lennének”.