Mint a tenyerét, úgy ismeri a legmenőbb stadionokat Péter Szilárd

Udvarhely a szíve csücske, mégsem szeretne hazatérni. Miért is jönne, ha Henrik herceg, Mo Salah, és David Beckham mellől nézheti a meccseket?
Fotók: GÁL BARNA, PÉTER SZILÁRD személyes archívuma

Bíráskodott a körzetiben, állatorvosnak tanult, majd Kanadában és Angliában szakácskodott, most a világ legnagyobb stadionjaiban dolgozik a székelyudvarhelyi Péter Szilárd, és olyan sztárok közelében tölti munkaidejét, akiknek mezeiért sokan mindent megtennének. Hogy mivel foglalkozik, hogy ismerkedett meg John Terryvel, és miért nem szeretne hazatérni szülővárosába? Ezeket ő maga mesélte le.

Péter Szilárdot a sétatéri stadionban kérdezzük munkájáról, ami nem mondható hétköznapinak. A legnagyobb stadionok pályáinak szélén lévő LED-falakkal foglalkozik. Az ezeken reklámozni akaró cégek, mint például a Coca-Cola és a Heineken, reklámjait állítja sorrendbe, ütemezi be, majd egész meccsen figyeli, hogy minden rendben legyen a LED-falat alkotó panelekkel. 

Szilárd korábban költözött ki Angliába, ahol szakácsként dolgozott, ugyanígy Kanadában, de személyes okok miatt visszaköltözött Londonba, és egy nem mindennapi lehetőség csöppent az ölébe. Egy magyarországi barátja, aki már régóta foglalkozik stadionok LED-falaival, felhívta, hogy szüksége van segítségre a Twickenham stadionban. Ott az egyik kolléga megkérdezte, hívhatnák-e őt még meccsekre, Szilárd rávágta: persze. Egy darabig beugrósként járt, aztán idővel teljes munkaidős tagja lett a csapatnak.

Hogy mit csinálnak?

Nézzük a focimeccset – mondja, amikor kérdezem, aztán csak beavat a részletekbe.

A velük szerződésben levő stadionoknak, vagy éppen sporteseményeknek állítják össze a LED-falakon kivetítendő vizualizációk sorrendjét és időtartamát. A tehetős cégek megvásárolják a reklámjaikat a meccsekre, és az általuk átküldött fájlokat Szilárdék egy programban szerkesztik össze: szabályozzák, hogy melyik reklám mennyi ideig legyen látható egy panelen, milyen sorrendben kövessék egymást a reklámok.

A stadion szélén levő reklámok mellett a nagy kivetítőn látható, meccsel kapcsolatos információk: a keret, a cserék és egyes stadionokban az eredményjelző is hozzájuk tartozik. 

Szilárdék megtervezik a mérkőzés kilencven percnyi játékideje alatt, a szünetben, a meccs előtt és után futó, a körülbelül 30-35 megjelenítendő reklám sorrendjét. Emellett technikusként dolgozik a cégnél, ahol karbantartja a stadionok LED-es rendszereit, és

ha valami probléma lép fel,

próbálja megoldani. Általában hardver problémák vannak, magukkal a falakkal van gond: megszakad egy kábel, kiég egy LED-égő, vagy éppen egy áramellátó egység. Ezt ki kell cserélni, különben az egyik panel a sok közül nem fog működni. Ritkán előfordul, hogy egy panelen nem látjuk a reklámot, de nagyon kevés az esélye.

„A nézők nem biztos, hogy észreveszik, ha én nézem a tévét, biztosan látom” – mondja.

Egy Tottenham Hotspur meccsen egy panel tápegységével volt probléma, kicserélték azt egy vadonatújra, de még akkor sem működött. Kicserélték megint, majd újra, de sehogy sem működött, végül úgy ment le a meccs, hogy egy csík a falban fekete maradt. Hónapokkal később találták meg a hibát, egy áramátviteli egység égett meg.

Hogy a lehető legnagyobb eséllyel elkerüljék ezeket a meghibásodásokat, a cég a meccs előtt tesztnapot is tart, ahol kipróbálják, hogy minden flottul működik-e. Itt a megrendelők megnézhetik, hogy fog kinézni a meccseken a reklámjuk. Sokszor a focisták is ott vannak a tesztnapokon, „nagyon sokuknak vannak vállalkozásai” – mondja Szilárd.

Nem annyira jellemző ugyan a szoftverprobléma, de hogy az ilyen típusú gondokat is meg tudják oldani, a főleg angol munkatársakat foglalkoztató cég két embere a számítógép előtt ül az irányítószobában. Ők a szoftvereket felügyelik, a sokkal nagyobb számban levő technikusok a pálya szélén a paneleket.

Próbálják elkerülni, hogy szerepeljenek a közvetítésben, de ez nem mindig jön össze. Volt rá eset egy rögbimeccsen, hogy az angolok és franciák egymásnak estek. Egy rögbimeccsen egyébként is hamar elcsattan egy-két pofon. Úgy elkezdtek verekedni, hogy fellökték a LED-fal egyes paneljeit. Ilyenkor nem tudták kikerülni, hogy ne kerüljenek a kamerák kereszttüzébe, be kellett futni, és a falat felállítani. „Az FA kupa döntőjében meg kellett tartani ezeket a paneleket, mert a játékosok szökdöstek rá, mi meg próbáltuk őket lelökdösni róla, mert veszélyes, rájuk nézve is. Utána jöttek oda és mondták, hogy ne haragudjunk, a gól hevében nem tudták türtőztetni magukat” – mesél.

Ők nem láthatóságiban, hanem egyenruhában vannak, ami általában fekete, és főként a játékoskijárónál foglalnak helyett. Innen vannak a különleges

kapcsolatok.

És emiatt tudja Szilárd elmesélni, hogy Mo Salahból egyfolytában folyik ki a hülyeség: „amikor ott ül a padon kicsivel mellettem, azt látom, hogy egyfolytában dobálja a játékostársait, rángatja a pólóját, végig hülyéskedi a meccset”. 

Szilárd unokatestvére egy angliai útja során megkérdezte őt, be tudná-e vinni egy meccsre. Egy Aston Villa mérkőzésre mentek el, amikor már John Terry volt az edzője a csapatnak. Az unokatesó rögtön bezsongott Terry láttán, és kérésére Szilárd készített kettőjükről közös fotót. Mivel nincs sok ember, aki ezekhez a sztárokhoz közel lehet, Terry ezután is megismerte őt, megkérdezte, hogy mi a helyzet, jól működnek-e a falak. Volt alkalom, amikor David és Victoria Beckham is ott álltak mellette, és velük is váltott néhány szót.

John Terry és Szilárd unokatestvére

Nem csak játékosokkal, Charles és Henrik herceggel is volt alkalma találkozni a pálya szélén, amikor utóbbi átadta az FA Cup győzelemért járó serleget.

Mivel a Tottenham stadionja neki szinte hazai pályának számít, ezért a csapat játékosaival is kifejezetten jó kapcsolatot ápol: „Harry Kane-nek aranyosak a gyermekei, Heung Min Sonnal még néha rugdossuk is kicsit a bőrt”.

Egyes statisztikák szerint a világ második legnézettebb sportága a krikett, Szilárd elmondása szerint 2,6 milliárdan nézték a világon a világbajnoki döntőt, ezért furcsállja is, hogy csak fociról kérdezzük. „Az angol krikettjátékosok a vébén kicsit nagyképűek voltak, de amikor a döntőt megnyerték, a nyakunkba ugráltak, itattak, együtt buliztunk” – nosztalgiázik és hozzáteszi, rögbi, NFL meccseken is gyakran dolgoznak.

Szilárd a krikettdöntőn

Elmondja, azon kívül, hogy gyönyörű stadionokban dolgozhat, ezt a sportolókkal való kapcsolatot szereti leginkább a munkájában, bennünk rögtön felmerül a kérdés, kért-e már mezeket az említett sztároktól. Szabályzat ugyan nincs arra, hogy kérhetnének-e, de ő nem tartaná etikusnak visszaélni ezzel a helyzettel, és kockáztatni, hogy megromoljon a jó viszonya a játékosokkal. Egyébként sem értékes ez számára, nem érzi, hogy több lenne egy-egy mezzel.

Nem fenékig tejfel,

a problémákról is mesél, ebből a legjelentősebb a kiszámíthatatlanság, és a rengeteg utazás, ami sokkal inkább terheli, mint a munka. Öt perc alatt tízszer borulhat az aznapi terv. „Van, hogy kell menjünk Manchesterbe. Egy perc múlva szól a telefon, hogy menjél Twickenhambe, mert rendszerhiba van. Autóba ülök, hogy induljak és hívnak, hogy menjek a Wembley-be, mert a hétvégi meccsre össze kell rakni a rendszert, és az fontosabb. Pár perc múlva megint hívnak, hogy csak meg kell állnom Twickenhamben felvenni valami fájlokat, és akkor már oldjam meg azt is” – beszél a munkája megterhelő részéről.

Körülbelül húsz stadion tartozik hozzájuk, ezek főleg Angliában, Londont teljesen lefedik. De Angliába való visszaérkezése után például Barcelonába, a Camp Nouba kell mennie, majd Tokióba.

Szereti a focimeccseket, de munkája által annyit megnéz belőlük, hogy már unalmasak számára, néha el is alszik, vallja be köntörfalazás nélkül. A kedvenc csapatait mégis szívesen nézi, ilyen az Internazionale, és a Tottenham is, amióta ennyit jár az otthonukba.

Szilárd fotója egy Tottenham meccsen

A stadionjukat a sok modern technológia miatt műnek tartja, akkor is, ha hozzánőtt és szereti. A notthingami krikettpálya az egyik kedvence, a Fulham stadionja a másik: „nagyon régi, több száz éves padokkal, de rendben van tartva. Nincs tele a modern kor vívmányaival, éppen ezért van egy varázsa”. Hogy melyik stadion nő jobban a szívükhöz, nagyon függ attól is, hogy annak milyen a személyzete: mennyire barátságosak, és mennyire működnek együtt.

Mi újság a reklámozókkal?

– kérdezzük. A cégek bevásárolják magukat ezekre a mérkőzésésekre, és hogy húsz másodpercre megjelenjen a reklámjuk a pálya szélén végigfutó LED-falon, körülbelül 100 ezer fontba kerül. Ez persze a legnagyobb stadionokban, a kisebbekben másak a tarifák, de mivel a nézőszám sem annyi, ezért oda kisebb cégek, rendezvények reklámjai is be tudnak férni. A Wembley-ben a legdrágábbak az árak, de nem csak stadiontól, hanem attól is függnek ezek, hogy milyen meccs van, mekkora a várható nézőszám. Ha egy cégnek elég pénze van, akkor a Bajnokok Ligája meccsekre is bevásárolhatja magát. Ez a pénz a stadionnak megy, nem a cégnek, mivel a stadionok tulajdonai ezek a rendszerek, amelyekből a legmodernebbek 1,7 millió fontba kerülnek.

Ezek a LED-falak pici égőkből állnak, egy égő a milliméter tizede, ezért most már HD minőségben mennek a reklámok, a technológia folyamatosan fejlődik, de mostanra kezdi elérni a csúcsát Szilárd szerint.

Megél munkájából, de nem árulja el, mennyit keres. Gondoljuk, hogy nem rosszul, amikor azt mondja, szeretne a nyugdíjas éveire a Kanári-szigetekre költözni. Székelyudvarhely mindig a szíve csücske marad, de haza már nem költözne.

„Nincs, amiért hazajöjjek” 

– mondja, és azt is, hogy főleg az itteni mentalitás miatt nem tenné. Szerinte a politikai nyomás miatt lehet, hogy itt nagyon idegesek, feszültek és türelmetlenek az emberek, ő ezzel már nem tudna együtt élni. „Kint sokkal nyugodtabb minden, nem foglalkoznak egymással annyit az emberek. Itt, ha nem haladsz, megkérdezik, miért nem haladsz, ha haladsz, akkor azon rágódnak, hogy te vajon miért, és ők miért nem?” – vélekedik Szilárd, akinek bármennyire is közel álljon hozzá a foci, a horgászat a kedvenc sportága. Feltételezzük azért is, mert ott nincsenek LED-falak.