Avagy hogyan temessünk el 50 ezer eurót úgy, hogy nemzeti és nemzetközi tőke legyen belőle?

A kép illusztráció

Prológus: A dormánfalviak úgy jártak a magyar háborús hősökkel, mint a szentmártoni asszony a szeredai turkálóban. Amikor megkérdezték tőle, abban a kicsi sírban, amit a férjének s neki csináltattak, ő hova fér el, azt válaszolta: Én rea.

Az EP unalmas. Egy dolog érdekes benne, a pénz. De a pénz is unalmas. Egy dolog érdekes benne. Hogy mit lehet venni vele. Te mit vennél 50 ezer euróból? Lakást, autót, ékszert, műkincset, kirándulást, vagy ha trendkövető vagy, élményt, azt nem veheti el senki?

Dögunalmas. A pénzköltéshez, akárcsak a verséhez, úgy sejtem, mert egyikhez sem értek, kell némi líraiság, és főleg kreativitás. Szomszédos népünk – hisz pont ezért szeretjük őket – egyiknek sincs híján.

– Temetőt! – kiáltottak fel a kérdés hallatán, s ennyi kreativitás láttán állítólag egy gyanús körülmények közt megnyert pályázati összeg szállt rájuk.

Befektetés a jövőnek

De kinek és hogy jutna eszébe más temetőjébe befektetni egy kisebb lakás árát? Annak, akinek fontos, hogy ez az összeg nemzeti és politikai tőkévé váljon. Befektetés legyen. Nem baj, hogy a sírba. Sőt. Ez térül meg igazán.

Csak ebben a gamifikált folyamatban, leánykori nevén magyar-román kártyában, a „level” más: ez már az emelt szint. A kifinomult. Minden hőst kinyírtunk vagy kinyírtak már, sőt el is temettük. Csak mi maradtunk temetetlenül, mindenféle pártok, bennük magyarok és románok. S vaegy román katona emléke.

A főnyeremény most épp nem túl vonzó, az Európai Parlament. Hogy ki jusson be.

Mindenki másért unja. Van, aki a migránsokért, más a fölényes konkurenciáért, s van, aki csak magáért az unalomért. Az EU a pénzről szól, a pénz pedig unalmas. Papír, vagy fémkorong, amire számokat írtak. Ha bármelyikük is érdekes lenne, azt néznénk naphosszat, s nem a Trónok harcát.

Hogy vonzóvá tegyük, a smink már nem elég. Kell egy kis motiváció. Legyen ez a kegyelet – amiben van fájdalom. Legyen ez a konfliktus – a legjobb a nemzetek közötti. Mindkét oldalon a hatalmon levők win-win játszmája, a győztes hős és a vesztes áldozat szerep is menő. Itt a főszereplőknek nem lehet veszíteni, csak nyerni. A mellékszereplőknek meg nem lehet nyerni, csak veszíteni. De az nem baj, fő, hogy ne unja, legyen benne tragédia, még jobb a tragikomédia.

A téma: valami régi, zavaros ügy, ami még fájó, s amin lehet vitatkozni, megsértődni, felháborodni, tiltakozni és viszonttiltakozni.

Pénzzel nem játszunk, temetőt nem lopunk

Ó, hagyjuk a sületlenséget. Szorít az idő, nem lehet játszani. Hatékony és látványos fellépésre van szükség. Kell a pénz? Hamar megnyerjük pályázaton, elkészítjük utólag – ha van egy kis sütnivalónk, munkaszüneti napon a munka hőseként túlórapénzért – a dokumentációt. Zseniális terv: építünk egy temetőt.

Az, már Dobóban is tudják 2012 óta, jövőbe vetett hitünk szimbóluma. Hova építsük? Ahova a legkönnyebb, a temetőbe. Bele nem köthetnek, ez a föld a miénk, benne van a nevében is: Románia. Ha nem így lenne, más országnak hívnák. Mondjuk, Ungária. Felavatjuk, lesznek beszédek, pópák, miniszterek, fánfárok.

A román nép, az istenadta, örvendezik a megvalósításnak – hisz mégiscsak az ősei a hősei – és tapsol meg szavaz, s elfelejti, hogy időközben megint felment a benzin ára, nem épp az ő javára módosítottak egy-két törvényt, s hogy az EU úgy önmagában, persze fontos, hogy ne kelljen útlevél s teljen puccos traktorra akárhányra, de akár a pénz, ha nem tudod kreatívan elkölteni, lássuk be, unalmas.

A magyar nép, az istenadta sír, szomorkodik – hisz mégiscsak az ősei a hősei – és tapsol meg szavaz, s elfelejti, hogy időközben megint felment a benzin ára, nem épp az ő javára módosítottak egy-két törvényt, s hogy az EU úgy önmagában, persze fontos, hogy ne kelljen útlevél s teljen puccos traktorra akárhányra, de akár a pénz, ha nem tudod kreatívan elkölteni, lássuk be, unalmas. Vagy épp fordítva.

Temetőből nem szedünk virágot,

nemhogy a sírokról, még közülük sem. A sírokon nem sétálunk. A temetőben nem énekelünk, csak temetési éneket. A temetőben nem táncolunk, zenét nem hallgatunk, s semmi egyéb szórakoztató tevékenységet nem csinálunk. Temetőből sem lopunk. Mondta volt, mikor gyermekként a sírokon szökdécselve daloltam, míg ő gyomlált, nagymamám.

S 2019 májusában tegyük még hozzá, mert a korszellem úgy kívánja: temetőt nem lopunk.

Kivéve, ha gáz van, de autópálya nincs, s jönnek a választások.