Amikor hetekkel ezelőtt kitört az orosz-ukrán háború, többünkben felvetődött a kérdés: vajon, ha hozzánk is elér, vagy bekövetkezik egy terrorcselekmény, egy ipari vagy környezeti katasztrófa, lenne, ahová biztonságba menekülnünk?

Amíg a nagyvárosokban a metróalagutak szolgálnak óvóhelyként, addig a székelyudvarhelyiek számára – jobb híján – a tömbházak, magánházak alatti pincehelyiségeknek jut ez a szerep. Hová mehet viszont az, akinek nincs pincéje, és az, akit a lakásától távol ér utol a vészhelyzetet jelző sziréna hangja? 

Székelyudvarhelyen tizenhárom, légitámadás, bombázás, háború esetén használatba vehető óvóhelyet tartanak számon a polgármesteri hivatalban, ebből három magán, tíz nyilvános óvóhelynek számít  – mondja Ioan Pascal polgárvédelmi felügyelő, miközben megérkezünk az 1896-ban épült városháza óvóhelyének bejáratához. 

Fotók: Szilágyi István

Meredek lépcsők vezetnek le a városháza alagsorába, ahol egy, a falra felfestett, narancssárga négyzetben kék háromszöggel találkozunk. Ez az óvóhelyek nemzetközi jele – magyarázza a felügyelő, majd feltárja – a kötelezően nyolc centiméter vastagságú – vasajtót.

Egy szűk, faoszlopokkal megerősített, alagúthoz hasonló folyosó előtt állunk, ez vezet az óvóhelyhez. Fényforrás híján nem is látni a végét, így amikor a polgárvédelmi felügyelő udvariasságból előreenged, néhány másodpercre megfagy a levegő, míg zseblámpát gyújt, így már ellátni a körülbelül 10 méter hosszú folyosó végéig, és – egy kicsit nagyobb bátorsággal – elindulunk. 

Fejeket behúzni!

Bármennyire is nagy legyen bennünk a pánik vészhelyzet esetén, ajánlott lassan, megfontoltan haladni a sötét, szűk folyosón: alattunk hepehupás föld, felettünk alacsonyan fekvő faszerkezet vezet végig, és – amint azt megtapasztaltuk – könnyen beverhetjük fejünket.

A folyosón átérve eloltjuk a zseblámpákat, végre egy megvilágított helyiség elé érünk, melynek ajtajára egy felfestett A betű a román adăpost, vagyis menedék rövidítése jelzi, hogy megérkeztünk.

Háborús filmbe illő látvány fogad, ahogy belépünk a városháza dohos óvóhelyére, mely igazán muzeális hely: a fapadokon egymásra rakott katonai hátizsákok, egészségügyi ládák, vöröskeresztes táskák, gázmaszkok, kábelkötegek – ‘89-ből fennmaradt használati tárgyak egymásra rakva. A rajtuk megtelepedő pormennyiségből ítélve régóta állhatnak így, érintetlenül. 

A szabály szerint a hivatalos szervektől érkező, a vészhelyzet-jelentéstől számított 24 órán belül kell kiüresíteni, használhatóvá tenni az óvóhelyeket – magyarázza Ioan Pascal, hozzátéve, a városháza óvóhelyét az utóbbi évtizedben csupán egyszer, egy polgárvédelmi gyakorlat során használták, rendeltetésszerűen még soha.

Mi a bunker és mi az óvóhely?

Óvóhely a hivatalos neve a vészhelyzet esetén használatos helyiségeknek – nyomatékosítja a polgárvédelmi felügyelő, miután többször is bunkert említünk. Noha a bunkert is betonból, a föld alá építik és menedéket biztosít, a hivatalos óvóhelyeknek vészkijárattal, nyolc centiméter vastag ajtóval, levegőztető berendezéssel és mellékhelyiséggel kell rendelkezniük, és a falaknak is jóval vastagabbnak, így a mennyezetnek legalább negyven centiméteresnek kell lennie – magyarázza.

Hivatalosan 73 személy számára van hely a városháza alatti, 73 négyzetméteres óvóhelyen, elsősorban a hivatal munkatársai és a környéken járók számára, de egy légitámadás, vagy más vészhelyzet esetén természetesen senkit nem fognak elküldeni – teszi hozzá a polgárvédelmi felügyelő.

Óvóhelyre a négy másodpercenként váltakoztatott szirénahang és csend (mindezt tizenötször megismételve) jelzésre kell bemenekülni – ismerteti a szabályt. Nem úgy kell elképzelni, hogy napokat töltünk itt, a föld alatt, hanem a vészhelyzet végéig kell az óvóhelyen maradni, mondja: ahogy a folytonos szirénahangot meghalljuk, – ez jelenti a veszély elmúlását – elhagyhatjuk az óvóhelyet. 

Az itt töltött idő, persze, nem egy álom, de legalább biztonságban vagyunk: kötelező módon vészkijáratnak, vízcsapoknak kell lennie az óvóhelyen, és bár van fény, gyengén pislákol a helyiség villanykörtéje, térerő, mobiladat-kapcsolat viszont nincs, ha szerencsénk van, és tudjuk a jelszót, a hivatal internethálózatára lehet szükség esetén csatlakozni, de az sem mindenhol elérhető.

A létesítményben még utoljára körbetekintünk, abban bízva, hogy sosem kell használatba vennie a városlakóknak. A vasajtók zárulnak, majd visszatérünk a hivatal épületébe, ahol a város vészhelyzet esetén használt riasztórendszerét nézzük meg.

„Senki ne essen pánikba,

csak a város új riasztórendszerének ellenőrzését végezzük” – szólt legutóbb 2019-ben a városháza hangszóróiból a figyelmeztetés. A korábbi riasztórendszert akkor elektronikus készülékre cserélték le, mely a hangjelzés mellett beszéd továbbítására is képes (legtöbb hatvan szó hangozhat el egy tájékoztatáskor) és összeköttetésben áll az országos hálózattal, azaz akár Bukarestből is be lehet kapcsolni a szirénákat, magyarázza a kíséretünkben érkező Zörgő Noémi városházi szóvivő.

A szabály szerint – magyarázza a polgárvédelmi felügyelő – a városháza vészhelyzeti bizottságának elnöke a polgármester, alelnöke az alpolgármester, és egy sürgősségi csoport áll a rendelkezésre, amelynek tagjai – a város vezetői mellett – más intézményektől, így a tűzoltóságtól, a kórháztól kijelölt személyek.  

A város területén összesen 18 sziréna van, ezek egyenkénti hatósugara megközelítőleg 800 méter is lehet, így vészhelyzet esetén a város összes lakóját el lehet érni, akik a szirénahangok után tájékozódhatnak. 

Előriasztást jelent – ami légitámadás esetén van – a háromszor 32 másodperces szirénahang, 12 másodperces szünetekkel. A vészhelyzetet – amikor óvóhelyre kell menekülni – tizenötször négy másodpercig tartó szirénahang jelzi, melyek között 4 másodpercnyi szünet van. A katasztrófariasztás ötször 16 másodperces szirénahang, 10 másodperc szünetekkel. A vészhelyzet, a katasztrófa elmúlását folytonos, két percig tartó szirénahang jelzi – ekkor lehet elhagyni az óvóhelyet.

Óvóhely az iskolák alatt

Székelyudvarhelyen a legtöbb személyt befogadni képes óvóhelyek két oktatási intézmény alatt találhatóak, először a Benedek Elek Pedagógiai Líceum hátsó épületéhez látogatunk el.

A narancssárga alapon kék háromszög jelzés már ismerős, messziről kiszúrjuk. Az épület lépcsőin felmenve a második bejáratnál kell betérni balra, és rögtön szemben találjuk az óvóhelyet, melynek egyezményes jele az ajtóra is ki van ragasztva. Felette a helyiség jelenlegi rendeltetése: levéltár és könyvtár. 

Ennyi olvasnivalóval a teremben nem unatkoznánk,

gondolnánk, a szabály azonban minden óvóhelyre érvényes: a közelgő vészhelyzet jelzésére huszonnégy órán belül ki kell üresíteni és használhatóvá tenni a helyiséget, ami ennyi könyv esetében kihívás ugyan, de egy nagyobb létszámú csapattal már megoldható. 

Ugyan – a könyvespolcok miatt – szűkös a hely, összesen 135 ember fér el az iskola alatti üres óvóhelyen, ahol a korszerű világítóberendezés mellett modern mellékhelyiség van, és számos konnektor áll a rendelkezésünkre, ha tölteni szeretnénk a telefonunkat, mely ugyan nehezen, de befogja a térerőt, és a mobiladat-forgalom is működik.

A város legkorszerűbb és legnagyobb óvóhelye

a Csereháton, a Marin Preda Líceum alatt található. A főbejáraton át az intézménybe lépve enyhén jobbra, a sarokban találjuk az ajtót, mely mögött a lépcsőkön lemenve az iskola alatti óvóhelyre érkezünk. 

Első látásra nem is vagyunk biztosak benne, hogy a tágas, jól megvilágított és kongó terem, ahová értünk, már maga az óvóhely. Az iskola adminisztrátora biztosít minket arról, hogy jó helyen járunk: a helyiség legalább négy éve, az ő alkalmazásának kezdete óta üresen áll, mondja, sosem használták másra, és rendeltetésszerűen sem.

Ezen az óvóhelyen hivatalosan 198 személy fér el, akik számára 6 darab korszerű vécé is a rendelkezésre áll, szellőztető rendszer van, és egy alagút típusú vészkijárat. Szükség esetén, azaz ha az óvóhely főbejárata el van torlaszolva, ezen átmászva lehet kijutni a szabadba. 

Ugyan ülőhely nincs, de vészhelyzet esetén padokat és élelmet is behozhatnak a helyiségbe, ahol – mint azt tapasztaltuk – jó térerő és mobiladat-forgalom is van, és ha lemerülne a készülékünk, a konnektorokat is használatba vehetjük, csak legyen áram.

Ezek is óvóhelyek, ha nem is annak használják

A csereháti tömbházak (Árpád tér 6., 7., 8., 9. és 10. szám alatt) pincéi is óvóhelynek voltak tervezve, noha többnyire raktárnak, műhelynek használják azokat. Almával, tartós élelmiszerrel megrakott polcokkal találjuk szemben magunkat, ahogy belépünk az egyik tömbház óvóhelynek kialakított helyiségébe. Bennebb kisebb munkagépekkel, szerszámkészlettel felszerelt asztallal, kis székkel van berendezve a helyiség, amit ha vészhelyzet esetén kiüresítenének, sem lenne a legtágasabb óvóhely, a hivatalos adatok alapján mégis 27 személyt képes befogadni. 

Illemhelyiséget nem láttunk, a térerő gyenge, de jól megvilágított és érdekessége az úgynevezett „farkasugrás” típusú vészkijárat: egy téglatest alakú, sötét üregnek látszik, egy kevésbé testes férfiember még be tud mászni. Ha a főbejárat eltorlaszolódott, és nem tudunk máshol kijutni a szabadba, be kell mászni az üregbe, majd felhúzódzkodni, egy nagyot lépni, és így érkezünk ki a tömbház előtti udvarra.

Az Árpád tér 6-os számú tömbházlakás alatt kialakított óvóhelyen hivatalosan 46 személy, a 7-esben 27 személy, a 8-asban 30 személy, a 9-esben 27 személy fér el, míg a 10-esben 46 személy. Ezek a számok csak megközelítőleg egyeznek meg a tömbházban lakók számával, hiszen a legtöbb helyen többen laknak, mint amekkora kapacitású az óvóhely. 

Nyilvános óvóhelynek számít még a Szent János utca 49., valamint az 51. számú tömbház alatti óvóhely is, ahol 73-73 személy fér el hivatalosan, és vannak magánóvóhelyek is, ilyen a Rózsa utcai öregotthon hivatalosan 35 személy számára elég óvóhelye, a Panoráma Panzió (Móricz Zsigmond utca 76. szám) 8 személyes óvóhelye és a Bethlen utca 198. szám alatti kereskedelmi helyiség 9 személyes óvóhelye. 

A város 13 óvóhelyének befogadóképességét nézve tehát hivatalosan 780 személy férhet el ezekben, amellett, hogy a régi épületek alagsora, a tömbházlakások, magánházak pincéje is alkalmas arra, hogy vészhelyzet esetén bemeneküljenek oda az emberek. Vészkijárat nélkül azonban nem minősülhetnek ezek óvóhelynek – jegyezte meg Ioan Pascal polgárvédelmi felügyelő.

Hargita megyében összesen 47 nyilvános polgári óvóhelyet tartanak számon, ebből 14 van Csíkszeredában, és 10 Székelyudvarhelyen.

A 47 óvóhely közül 23-at eredetileg is ebből a célból építettek, és azonnal használhatók lennének egy háború kitörése vagy más katasztrófa esetén, további 24 helyszínen viszont nincs megfelelő infrastruktúra, vészkijárat, de ezeket is fel lehetne szabadítani 24 óra alatt – nyilatkozta korábban az Agerpresnek Alina Ciobotariu, a Hargita Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség szóvivője.