Biciklivel már bejárta a világot, most hajóval és családdal indult földkörüli útra Kobra, azaz Szabó Zoltán. Szabadság, szerelem, tenger.

Fotó: AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN IS TÚL

Ha jó szelek járnak a világ tengerein és óceánjain, négy évig nem látjuk Székelyudvarhelyen Kobrát, párját, Jutkát, a most négyéves Zalánt és a nyolchónapos Lilit. Kerékpárját, Bébikét vitorlás hajóra, a magányt pedig az azóta alapított családra cserélte Kobra.

Volt már kőművessegéd, pizzasütő, hegymászó, világjáró bicikliző. De az, ami lenni szeretett volna, sosem. Míg más mozdonyvezető, tűzoltó, vagy akár milicista, ő hajós akart lenni. Néhány hete gyerekkori álmát valósítja meg Kobra, aki családostul tengerre szállt, és már messze jár. Múlt héten az olasz Polignano di Mare festői vidékéről, két napja Le Castellából jelentkezett be Facebookon.

Kobra, Jutka és a gyerekek kalandjait az Óperenciás tengeren is túl c. Facebook-oldalon követheted.

Mielőtt a horvátországi Marina Zatonból néhány hete szinte titokban elindultak, hosszasan készülődtek, hajós jogosítványt szereztek, dokumentumokat intéztek, hajót vettek és felszereltek, oltásokat adattak, gyógyszeres és kézimunka-dobozt készítettek, a gyerekeknek nőttükre ruhát vettek, több tucat hajózási szakkkönyvet, fórumot, Facebook-csoportot végig böngésztek.

Hogy miként lesz egy székely ember hajós, és hogy indul el családjával egy ilyen hosszú útra, Horvátországba indulásuk előtt, június végén az általa létrehozott Pizza 21 teázójában beszélgettünk.

Szabadság és hamis illúziók

Folyamatosan szabadkoznak, hogy ez a cruiser hajózás nem nagy dolog, sok ezren csinálják a világban, és nem is akarnak a terveikről túl sokat beszélni, mert családdal, kezdő hajósként nincs a megvalósításra garancia, de azért csak megosztanák élményeiket a közösséggel.

Kicsit már ki vannak ábrándulva az egyéves, rengeteg utazással, utánajárással és költséggel járó készülődéstől:

– A szabadságról szólt az egész. Megyünk, fúj a szél, nincsenek törvények, csak megyünk. Szerencsére nem tudtuk, hogy ennyi bürokráciával jár. Ezt a szabadságvágyát az embernek úgy megadóztatják. Nem csak pénzben. Ahhoz, hogy szabadnak érezhessem magam, rabszolga vagyok október óta. A szabadság egy hamis illúzió – kezdi kicsit megkeseredve Kobra a beszélgetést, de aztán Jutka helyrezökkenti, és lassan feloldódnak, amikor a tengerekre és a várható élményekre térünk.

Milyen hajóval mentek?

Egy nagyon használt, 12 éves, műanyagszerkezetű hajót vettünk Horvátországban. Modern, üvegszálas szerkezetű, a berendezése fapados, a felszereltsége nem rossz, de lehet még bővíteni. Az elején az én szempontom az volt, hogy inkább a tűrőképességünket növeljük – mondja Kobra. Egy kisebb, fapadosabb hajót néztem ki, hogy maradjon az útra több pénzünk.

Voltak Jutkának is elvárásai, hogy a családnak legyen egy minimális hely, szobák száma stb. Legyen vécé, konyha, tér a gyerekeknek. Én elvagyok egy sátorban, de ezt gyerekkel nem lehet, így utólag örvendek, hogy nagyobbat vettünk.

Igen, én mindig hajós akartam lenni.

A Toate pânzele sus! (Minden vitorlát fel!) sorozat óta. Az én korosztályom tudja, mit jelent. Mi a rendszerváltás előtt voltunk kamaszok.

A rendszer nem engedett ki az országból, mi a könyvekben utaztunk. Nekem az volt a legfantasztikusabb dolog, amikor olvastam, hogy az az ember egyet gondolt, és el tudott menni. Én is gondolkoztam rajta sokat, de rájöttem, innen nem lehet elmenni.

Engem kifeszített nyílként ért a forradalom. És azóta kifeszített nyílvesszőként készen állok az útra.

A nagyobb hajó az óceánon könnyebben szeli a hullámokat és biztonságosabb. A 6-7 méteres hajó már megérzi a félméteres hullámokat, a mienk még az egymétereseket sem. Igen ám, de minél nagyobb a hajó, annál többe kerül a bejegyzése, fenntartása és működtetése, többek közt a különféle kikötői és átkelési díjak is. Szerettem volna tízméteres alá menni, mert azon felül megduplázódnak az árak.

A két legközelebbi hajózási nagyhatalomban, Görögországban és Horvátországban néztük a hajókat. Horvátországban megmutattak kettőt, ez a mienk nem is volt rajta a hirdetésen. Azért választottuk, mert ki volt cserélve a motorja, újgenerációs technika van benne: az adóvevő és a GPS-készülékek. 50 ezer euró volt, újonnan százezer eurós lenne. Van hozzá egy plusz felfújhatós hajó, hozzá motor, pufferek, kötélzet stb.

A lényege a vitorla, de motorja is van, ami kötelező, mert kikötőkben és csatornákban csak motorral lehet közlekedni. De máshol a szél erejével akarunk közlekedni.

Jutka: Nagyon gyorsan megvettük. Kirándultunk Horvátországba, hogy nézzünk hajókat. Előtte Kobra hónapokig éjjeleket és nappalokat töltött el azzal, hogy tájékozódott, milyen szerkezetű, méretű hajóra lenne szükségünk, és természetesen, pénzünk, mert bele kellett férni egy keretbe. Amikor ez megvolt, útnak indultunk. Reffelhető vitorláshajó. Igaz, Kobra?

Kobra: Több típusú vitorlás van, egyiknél a vitorla becsavarható az árbocba, ez könnyebben kezelhető, újabb fajta, de gyengébb az árboca, mert üreges, öblös. Egy másik, a reffelhető kezelése munkásabb, ki kell tekerni, vissza kell feszíteni, de biztonságosabb. Nem csavarodik bele egy csőbe, hanem leesik, és egy ponyvával kötöd össze. Sokféle vitorlázat van, a miénket Bermuda-vitorlának hívják. A vitorla felületét a szél erejének megfelelően kell változtatni, minél nagyobb a szél, annál kisebb a vitorla.

A reffelősnél csak három pozíció van, ahol ki lehet feszíteni a vitorlát, aminek a felülete görbe, nem egyenes, mégis egyenesen előre vezeti a hajót. Ha csökkented a felületet, rontod a hajó erejét. Ez a kihívás benne a hajósoknak, hogy a vitorla méretét optimálisan a szél erejéhez igazítsák, de nekünk ez nem annyira fontos. A csavarodós vitorla automatikusan illeszkedik a szél erejéhez, de a legnagyobb biztonságot úgyis az emberi döntések adják, a rossz döntést nem kompenzálja semmilyen technológia.

A hajó átlagsebessége 6-7 csomó, 10-12 km/h-nak felel meg. Hasonló a sebessége a biciklijéhez, ugyanolyan emberi léptékkel halad, fel tudod fogni, ha valami mellett elhaladsz, meg tudod nézni a hajóról is a tájat.

Te mióta tanulod és hogyan?

Először is könyvekből. Most már van egy rakás könyvünk. Évente járok egy-egy hetet vitorlázni, ez nyilván nem jelenti, hogy több éve vitorlázom. És voltam egy hosszabb úton is, decemberben voltam Portugáliától Marseille-ig – felcsillan a szeme (még a hangja is), de ez még nem garancia a szakmaiságra.

Lehet, hogy többet tudok, mint Székelyföld lakosainak többsége a hajózásról, de még nem vagyok profi hajós. Épp ezért fokozatosan akarunk felkészülni az óceáni átkelésre, hozzá kell szoktatnunk magunkat. Nem úgy kell elképzelni, hogy elmegyünk Tenerifére, és onnan egyből át az óceánon. Mi erre szép lassan fel akarunk készülni. Pontról pontra megyünk.

Jutka: ha eljutunk a Kanári-szigetekig, úgy gondoljuk, azzal a tapasztalattal neki lehet vágni már az óceánnak. Mi tavaly már hajóztunk ezzel a szigetek között Horvátországban, amikor átvettük. Még egy kicsit akarunk az indulás előtt, hogy megismerkedjünk az új vitorlákkal. Aztán az első 24 órás célpont Olaszország lesz, ott néhány hétig nézelődünk, átmegyünk a spanyol Baleár-szigetekig, majd át Spanyolországba.

A Gibraltár-szoroson átmenni már egy nagy kihívás lesz, mert nagyon nagy a forgalom és erős az áramlás, nagy az ár-apály jelenség. Ha szerencsésen átkelünk, akkor újabb egyhetes utunk lesz Teneriféig. Akkor merjük elvállalni ezt, ha addig szerencsésen megérkezünk, és lesz annyi tapasztalatunk, amit lassacskán megosztunk az olvasóinkkal is.

Hogy lehet hajós valaki? Kell hozzá jogosítvány?

Kobra: Könnyen megadják a jogosítványt Horvátországban. Európának nem tetszett, hogy könnyen adják a jogosítványt, nem akarták elfogadni a horvát engedélyt, de Horvátország olyan helyzetben volt – mindenki oda jár vitorlázni –, hogy amikor válaszul ő sem fogadta el az európai jogosítványokat, akkor gyakorlatilag megbénította az európai vitorlázást.

A kapitányságokon heti egy vizsga van, ha itthon felkészülsz, akkor sikerül, ha nem, következőkor a vizsgadíj kifizetése után mehetsz újból. Különböző kategóriákra lehet vizsgázni: van hétméter alatt, héttől húszméterig, húsztól ötvenig, ötven fölött, teherhajó, kereskedelmi tevékenységet folytató, csak vitorlás, sokféle hajóra kategória.

Mit kell tudni a jogsiért?

Jutka: Én is meg akarom szerezni. Egy száz oldalas könyvet meg kell tanulni. Navigáció, térképismeretek, elsőbbségadási ismeretek, éjszakai fények, rádióismeretek. Mi részt vettünk egy világszerte elismert VHF-rádiókezelői képzésen is, mert ez benne van a vizsgában, de a jogosítványban nincs. Sok országban viszont kell legalább egy személynek papírja legyen erről a képesítésről, Romániában is például.

Kobra: Az egyszerű B vizsga (a parttól 24 mérföldig lehet menni) 110 euróba kerül, csak elméleti jellegű. A C típusúhoz kell gyakorlati vizsga is és részt kell venni néhány napos akkreditált képzésen is. Ez utóbbi, ami feljogosít arra, hogy a világ összes vizein utazhass, és akár kereskedelmi tevékenységet is folytathass, mondjuk utazókat vigyél pénzért. Ötévente orvosi vizsgát is kell tenni.

Mennyire nehéz irányítani egy ilyen hajót?

Jutka: Amikor vettük, azt is figyelembe vettük, hogy egyedül is könnyen kezelhető legyen, mivel gyerekekkel megyünk, ez fontos.

Kobra: Nagy a hajó, kikötésnél már ketten kellünk. Rengeteg dolog történik: ha a szél fúj, elfúj, tudnod kell visszavenni, a motort, a kormányt kell kezelned, a köteleket ki kell mindkét felől dobni, fel kell venni a mooringnak nevezett kötelet, hogy ki tudd kötni. Menet közben egyszerű, van egy autopilot rendszer, beállíthatod, hogy milyen irányba menjen a hajó, ha a szél kimozdítja, akkor a rendszer visszakormányozza.

Akkor tudsz akár aludni is.

Kobra: Elméletileg igen. Ehhez nagyon sok áram kell, ezért szereltük fel sok árammal, napelemberendezéssel stb. a hajót.

Jutka: én nem szeretném, hogy aludjon. Esetleg elbóbiskoljon.

Akkor ezt hogyan oldjátok meg, kizárólag a kikötőkben alszotok?

Jutka: A három-négynapos átkeléseknél, vagy a többhetes Csendes-óceáni átkelésnél ezt váltással tudjuk megoldani.

Kobra: Van AIS-ünk is, ami lehetővé teszi, hogy más, főleg a nagy hajók érzékeljenek bennünket akár éjjel is. Olyan helyeken, ahol nincsenek korallzátonyok, és előreláthatóan nincs semmi napokig a vízen, ott lehet aludni. Persze, létezhetnek úszó konténerek is, a felszínen alszanak a bálnák. De ezeket akkor sem venném észre, ha folyton az orrban bámulnék. Amikorra észrevenném, már késő lenne.

Ezeket a hajó észleli?

Kobra: Létezik erre radar, de nekünk nincs. Én úgy gondolom, nappal kell megengednem magamnak az alvást inkább. Ezekre nincs kész válaszunk.

Miket fogtok meglátogatni? Milyen útvonalon haladtok?

Horvátországból indulunk, Olaszország dél-keleti partjain haladunk dél fele egész Szicíliáig, majd Szardínia-sziget következik. Olaszországot elhagyva a már spanyol felségterület alá tartozó Baleár-szigeteket érintjük, (Mao, Ibiza, és Maillorca), ahol nem fogunk sokat időzni, mert épp a turistaszezonban érünk oda. Aztán Spanyolország partján haladunk Gibraltárig, a Kanári-szigetekig (La Palma, Gomera) és onnan indul az Atlanti-óceáni átkelés a Karib-szigetvilágba.

Az, hogy mikor tudunk elindulni, attól függ, hogy mikor tudunk átkelni az óceánon. Két változatunk van. Ha augusztus-szeptemberig el tudunk indulni, novemberig odaérhetünk a Kanári-szigetekhez. Ha novemberben átkelünk, bőven lesz időnk a Karib-térségi szigetvilágban kalandozni.

Ha később érünk oda, januárban megyünk át, és akkor ott májusig lehetünk, a hurrikánszezon kezdetéig, amikor le kell húzódnunk Guatemala környékére vagy délebbre, Venezuela egyik hurrikán szempontból biztonságos szigetére, ott töltenénk el négy hónapot, mialatt karbantartási munkálatokat végeznénk a hajón. Guatemalán eltöltenénk egy hónapot, és Mexikót is meglátogatnánk autóval. Augusztus-szeptemberben ér véget a hurrikánszezon, akkor mennénk a Bahamákra, Jamaica, Florida, Dominika, Martinique, Szent-Vincent, Szent-Lucia szigetére.

Aztán átkelünk egyhetes utazás során a Panama-csatornán, hogy márciusban a Galapagos-szigeteken legyünk. Galapagos a biológus végzettségű Jutkának fontos nagyon. Azért érdekes, mert nagyon változatos az élővilága. Az északi részén a meleg áramlatok miatt trópusi éghajlat van színes lepkékkel és virágokkal, a másik részén pedig fókák, rozmárok láthatók. Nem olyan egyszerű bejutni sem. A hajót lefertőtlenítik már 100 kilométerrel a szigetre lépés előtt, és belépőt is kell fizetni, 100 dollárt.

Azután jön az utazás teljesítmény része, amikor átkelünk a végtelen nagy Csendes-óceánon. Galapagostól az első szigetig három-négy hetet kell hajóznunk, ez lesz a leghosszabb vízi utunk. Utána a Csendes-óceáni szigetvilág jön, amit tüzetesebben meg akarunk ismerni, nem csak úgy, hogy odarepülünk, egy hétig ott vagyunk egy szállodában vagy egy faluban. Körülbelül egy évig szeretnénk a szigetek között hajózni, felfedezni őket, hogy átérezzük a szigetvilág nagyságát.

Jutka: Itt is két változat van: az egyik, hogy áthajózunk Fidzsiről Indonéziába, hogy kerüljük el a négyhónapos hurrikánszezont, vagy lemegyünk Új-Zélandra.

Ezidő alatt a szárazföldön hol laktok?

Kobra: A hajó ki lesz emelve, hogy nézzük át, javítsuk, de attól még lehet rajta lakni. Terveztük, hogy autóval bejárnánk a szárazföldet. Ha Új-Zélandon leszünk, ott az a kihívás, hogy valahol otthagyhassuk a hajót. Ott még akár dolgozni is tudnék egy keveset, hogy segítsen anyagilag. Én a múltkor két hónap alatt körbebicikliztem a szigeteket.

A nagyobbik sziget fantasztikus: akkora a területe, mint kétszer Románia, de csak egymillió ember lakja. Nincsenek gyárak, tömegek, farmok vannak rengeteg állattal, van vagy tízmillió állat. Nincs emberi lábnyom, ettől szép. Új-Zélandon nagyon erős, a legerősebb, amivel valaha valahol találkoztam, a környezetvédelmi törvény. Sok helyen laktam ott, és minden házban a mosogató alatt legalább négy szemetes van: konzervnek, papírnak, flakonnak és a mosléknak, amit az állatoknak adnak.
Innen Indonézia fele indulnánk, kis Malajzia után India, az Arab-öböl, a Vörös-tenger, Egyiptom, Görögország következne, majd újból Horvátország 2023-ban.

Ezek azonban csak tervek, nem kell készpénznek venni őket. Aki itthon van, sokszor még az sem tudja, hogy négy év múlva mit fog csinálni. Mi 50-60 ezer mérföldnyit fogunk hajózni, ezt megcsinálhatjuk 2 év alatt és 10 év alatt is, de ha két év alatt tesszük meg, akkor kihagyunk egy csomó látnivalót, nem beszélve arról, hogy kicsik a gyerekek, velük azért többet kell szárazföldön lenni.

Hogy lehet felkészülni négy évre előre két kisgyerekkel?

Jutka: Huh, nagyon át kellett gondolnom, hogy a most négyéves fiammal hogy legyen. Én elvégeztem az óvónő-tanítóképzőt is, van egy tervem, hogy foglalkozom vele a hajón, elsősorban kézimunkára gondoltam, van három kézműveskedős dobozunk előkészítve, hogy a képességfejlesztést megoldjuk. Ő nagyon aktív, rengeteget szalad, biciklizik, mászik, kihívás lesz fizikailag lekötnünk.

A kicsi, Lili még pici, neki ruhaneműt kellett venni úgy, hogy nőttére is legyen. A szobák lent vannak, vigyáznunk kell, hogy a lépcsőn ki ne másszon. Rengeteget gondolkoztunk, hogy tegyük gyerekbiztossá a hajót, körbevettük hálóval, hogy ki ne essenek. Aki a fedélzeten van, annak kötelező lesz a mentőmellény.

Rengeteg gyógyszert is vásároltunk már, van egy nagy doboz, aminek az összeállításában a háziorvos segített. Elsősegély-nyújtó tanfolyamot is végeztünk mindketten, mi a sárgaláz és a hepatitisz elleni oltásokat megkaptuk, Lili egyéves kora után, a télen kaphatja meg.

Kobra, téged mi hajt, hogy ezeket a terveket kitaláld és végrehajtsd? Egy átlagember már gyakran attól is stresszhelyzetbe jön, ha választania kell, hogy rántottát egyen, vagy tükörtojást.

Nem akarok megsérteni senkit, de vannak emberek, akiknek ekörül forog az elméjük. Én nem vagyok finnyás, kidobom a hajszálat a töltött fánkból, s eszem tovább, mert ezek nekem apróságok, és én apróságokra nem fektetek hangsúlyt.
Ezt én döntöm el, hogy mire fektetem a hangsúlyt az életemben. Ha ezekkel a számomra jelentéktelen dolgokkal eltöltöm az időt, nem jut másra.

Az én életfilozófiám szerint az ember aktivitásra van teremtve. Ha mozgok, a testemnek megvan a képessége, hogy a mozgás által teremtsen dolgokat. Dönthetek úgy, hogy hátradőlök a fotelben, és elhízok, vagy mozgás által – dolgozom, futok, biciklizem, hajózom – megismerem a világot. Én most az utóbbi életszakaszban vagyok.

És megteheted, hogy ezzel foglalkozz.

Az, hogy megtehetem-e, az sok támogatón múlik, és nem utolsó sorban sok spóroláson. Ha nem volna ez a lehetőség, máson gondolkoznék. A biciklizés is ilyen volt. Az újságírást nagyra értékelem, de nem tudnám csinálni, mert az elmozdult kanálistetők témája hosszú távon nem tartja fenn az érdeklődésem.

Vannak időszakok, amikor a munkának van értelme, és van, amikor nincs. Azta mindenit, gyerekem lesz, neki kell fogni valaminek – mondtam, mielőtt született az első gyerekem. Nekifogtam dolgozni, három év múlva megvettem a házat.

Ezt hogy csináltad? Addig más ember is eljut, hogy elkezd dolgozni, de nem tud házat venni.

Nem tudom, hogy csinálom, mert különösebben okos sem vagyok. De úgy alakult, és ha úgy alakul, akkor megveszem. De vigyázz, mert kidomborítottam azt az oldalát, hogy rá három évre megvettem, azt nem, hogy néhány évre rá el is váltam. Vagyok annyira maximalista, hogy 24 órából 20-at tudok dolgozni. Egy ideig. Ki tudok olvasni egy nap alatt két könyvet, de aznap nem eszem. Meg tudtam szerezni a házat, de ráment a családom.

Ennek fényében nem olyan nagy teljesítmény igaz-e? Sok nagy ember nagy teljesítménye mögött ott van az áldozat, a veszteség amit nem domborítunk ki.

Én már nem kell semmit sem vegyek, megvan a házam, a karórám, a ruhám, elég, ha kicsit dolgozom, hogy megéljek. Így egyszerűbb jelen lenni a kapcsolatban. Amikor ezt mind meg kellett teremteni, akkor nehezebb volt. A mai életkezdők életébe szinte bele van kódolva, hogy elváljanak, mert nincs idő és energia együtt lenni, ha lakást és megélhetést kell teremteni.

Mondhattam volna, hogy én ilyen vagány ember vagyok, de valójában az egyik farkasnak enni adtam s a másik éhen halt. Nekem nagyon gyanús is, ha valaki minden téren nagyon jól halad: van ideje napi fél könyvet elolvasni, karrierje száguld, jól keres, fitt, jól néz ki s ő is meg a családja is mosolyog.

Valójában később akartam hajózni, amíg erős vagyok, a 30-as, 40-es éveimben hegyet mászni akartam. De jött ez a kapcsolat, a gyerek, és ebben a helyzetben most tudjuk megvalósítani, mert később már a gyerekek iskolások, tinédzserek lesznek, itt kell lenniük a közösségben. Az én álmom volt, de Jutka beleegyezése döntötte el, hogy menjünk, mert én egyedül nagyon untam volna.

Jutka, te láthatóan jobban aggódsz, hogyan viszonyultál hozzá akkor, amikor felmerült ez az ötlet? Sok rábeszélés kellett, vagy benned is dolgozik a kalandvágy, és egyből beleugrasz az izgalmas helyzetekbe?

Rábeszélésre nem mondok igent, kell egy kis idő, amíg végiggondolom a dolgokat. Fontos volt, hogy előbb megtapasztaljam, milyen egy vitorláson ingadozni, utána döntöttem el, hogy vállalom ezt a kihívást. Amit a szemem előtt tartok, hogy együtt leszünk, és mennyit gazdagodunk mi és a gyermekek ezzel az utazással, kinyílik előttük is a világ. A vizet pedig próbálom elfogadni: víz. Kicsit félek tőle.

Én úgy indulok neki, hogy együtt leszünk a családdal. Nem visszük a gyerekeket angolra, zenére, oviba, iskolába, hanem együtt leszünk, örülünk minden egyes pillanatnak, együtt úszkálunk, utazunk, felkutatjuk a csigákat, kagylókat a homokban, együtt élünk.

Kobra: S két ilyen szép történet között én leteljesítem a távot. Nem akarjuk elkötelezni magunkat, hogy ezt most tűzön-vízen keresztülvisszük, mert sok a kockázati tényező: nem akarjuk kockáztatni a kapcsolatunkat, az életünket, az egészségünket.

Ráadásul a hajózás világában ez nem teljesítmény, ez csak a mi szűk környezetünkben az. Olyan hajók vannak már, hogy kevesebb, mint száz nap alatt megteszik ezt a távot. Ez egy emberi teljesítmény lenne inkább, nem szakmai.

Ezt az emberi teljesítményt miért akarod véghezvinni?

Kobra: Nem akarok emberi teljesítményt, én azért fektettem be nap- és szélgenerátorba, hogy tudjam teljesíteni az alvásomat.

De az átlagemberhez képest mindenképp kimozdulsz a komfortzónából.

Kobra: A komfort szónál ismét csak elakadok. A hegymászás az kimozdulás a komfortból, de nekünk minden komfortunk meglesz az angolvécétől a zuhanyzón át a sütőig. Süthetünk a hajón muffint, és kávézhatunk a fedélzeten.

Nem én vagyok a hős

Jutkával a hegyekben találkoztunk egy kiránduláson. Valójában nem én vagyok a hős, hanem ő, aki úszni sem szeret.

Az ötlet tőlem jött, de ő rengeteget hozzátett: több kupac könyvet olvasott ki, tájékozódott, a papírmunkából kivette a részét, mondhatom, ezt a felét ő vitte a hátán az utazásnak. Ő jobban fél, a vizet sem szereti, a vihartól is retteg, ezért mondom, hogy ő a hős.

Minden újságban benne van napi egy halálos autóbaleset. Elolvassa az ember, megissza az kávéját, és beül az autójába.

Jutka: Én igen, én kimozdulok a komfortzónámból, én félek a víztől, sose ugrottam vízbe.

Kobra: Én a megszokottságból lépek ki, és nem véglegesen. Nem tudjuk biztosan, hogy fogjuk-e szeretni.

Jutka: Előbb-utóbb megszokjuk, hogy víz vesz körül, nem szárazföld, és a hajó az életterünk.

Kobra: Vagy nem szokjuk meg.

De négy évig nem csak hogy vízen éltek, de a szárazföld is folyton változni fog körülöttetek.

Kobra: Igen, túl sokat beszélünk a hajózásról. Nem ez a célunk, hogy minél több vitorlázási óránk legyen, hanem minél többet lássunk a világból. Mi utazók vagyunk, és most ezzel az eszközzel, a hajóval utazunk. Amikor bicikliztem, akkor sem az egyik legnagyobb biciklis voltam, mint ahogy sokan mondták, hanem utazó, csak akkor épp a biciklit választottam az utazáshoz.

A gyerekek hogy viszonyulnak az utazáshoz?

Még a négyéves se fogja fel, hogy ilyen hosszú időre elmegyünk. Ő lelkes, mindennek tud örülni – mondja Jutka.

– Ha hagyjuk mozogni. Biztos, hogy lesz ilyen, hogy haza akar majd jönni, de nem lehet – mondja Kobra. – Nem feltétlenül róluk szól ez a történet, mégis körülöttük forog majd az életünk, hozzájuk igazodva haladunk, mert akkor tudunk kikötni például, amikor Lili nem alszik.

Jutka: Úgy tudunk múzeumot is látogatni, hogy figyelembe kell vennünk, van egy aprócskánk és egy négyéves izgő-mozgó, gyermekünk.

Kobra: Meg tudjuk oldani, hogy négy évig a gyerekek mellett legyünk. Ha itthon vagyunk, a legcsodálatosabb élethelyzetben sem tudjuk megteremteni ezt, hogy mind a négyen négy évig együtt legyünk, mert valakinek legalább a családból el kell mennie dolgozni. Az élet a gyermekkel együtt értékes, nélküle az összes megteremtett anyagi érték a létfeltétel biztosításán felül elveszíti az értelmét.

Mitől féltek a legjobban?

Kobra: Attól, hogy a kapcsolatunk megromlik, ha nem egyformán reagáljuk le a veszélyesebb helyzeteket érzelmileg. A rossz döntésektől.

Honnan van az energia?

Nem biztos, hogy még van bennem annyi energia, amennyi volt, de a lelkesedést érzed, ami az álmodozás következménye, hogy vágyok rá.

Nagyon sok embert meg fogok bántani, ha erről beszélek, mert nagyon sok ember tehetné azt, amit én. Ha újabbnál újabb pizzázókat hoznék létre a Pizza 21 mintájára, akkor nem a Beatles életét élném, hanem a lemezkiadóét. És az nem inspirálna.

Jutka: A víztől.

Kobra: A kikötést előre csak körülbelül tudod elképzelni még a térkép alapján is. Azt, hogy melyik öbölben, a sziget melyik oldalán tudunk kikötni, csak akkor tudjuk eldönteni, amikor már ott vagyunk, és látjuk, hogy milyen élőben. Emiatt elég sok a bizonytalansági tényező. Persze, ha már néhányszor kikötöttünk, látni fogjuk, hogy megy.

Kobrának már elég sok mediatizált nagy kalandja volt. Jutka, neked eddig mi volt életedben a legnagyobb kaland?

Amikor a barátnőmmel Amerikában béreltünk egy autót, és két hónap alatt bejártunk 14 nemzeti parkot úgy,hogy az autóban aludtunk, ettünk és azzal haladtunk. Egy idegen országban, lányokul.

Milyen biztonsági intézkedéseket kellett megtennetek?

Jutka: Utánanéztünk, hogy milyen mentőmellény kell, a Solas márkát ajánlottak a kisgyerekes családok.

Kobra: A legnagyobb biztonság a jó döntés, ahhoz pedig kell a tapasztalat. Az AIS arra is jó, hogy a nagy óceánjáró hajók már 30 mérföldről észleljenek, mert különben ők úgy keresztül mennek rajtunk, hogy észre se vesznek, és mi is észrevesszük az ilyen jelzéssel ellátott hajókat. Az úszó konténereket viszont éjjel nem látjuk.

Van mentőcsónak, mentőtutaj, EPIRB, ami egy kis bója, és ha vizet érzékel mondjuk süllyedés esetén, jelzéseket ad le, akár a SART. Van szatellit telefonom, de ezt nem biztos, beüzemeljük, mert drága, havi 100 euró. NAVTEX, amire kapjuk az időjárásjelentést.

A veszélyeket egyébként is többnyire csak az agy gyártja: mi van, ha esik, ha tengeri beteg leszek, ha… Ezek kiélezései a bajnak, amik a végletekig fokozódhatnak, elméleti valóságalapjuk van, de a gyakorlati megvalósulási esélyük csekély.

Jutka: Kobra egy pozitív ember. Nekem mindig kérdéseim vannak: mi van, ha süllyed a hajó, mi van, ha … Neki minden félelmemre van egy higgadt válasza.