Fazakas Bíborka nem talált legyőzőre, fotó: Jambor Photography/a verseny Facebook-oldala
Május 22-én, szombaton rendezték meg az Istenszéke Maratont, három távon is versenyezhettek a résztvevők Dédabisztráról indulva: a 42 kilométeres maratoni, a 21 kilométeres félmaratoni és a 12 kilométeres krossztávon. A székelyudvarhelyi Városi Spotklub futói mindhárom távon érdekeltek voltak, és a különböző korkategóriákban a csapat nagyrésze dobogóra állhatott.
Fazakas Bíborka nem csak korkategóriájában végzett első helyen, ő lett a legjobb női versenyző is a maratoni távon, amelyen 2200 méteres szintkülönbséget kellett teljesítenie a versenyzőknek. „Nem volt egyszerű az eleje, az első 4 kilométer mászás volt, utána lehetett suhanni. A GPS eltévedt néha, így a jeleket követtem. Második helyen haladtam 32 kilométerigig, ott értem utol az első női futót, 34-nél vettem át a vezetést. Végig figyeltem a pulzusom, betartottam mindent, amit az edzőm a versenyre előírt nekem. Sikeres verseny volt, jó formában érzem magam. Nagyon elégedett vagyok a mai futásommal, izgatottan várom az országos bajnokságot” – írja beszámolójában.
A leghosszabb távon
a férfiak közül hárman indultak: Szabó Zoltán, aki második, Csizmadi Mihály Zsolt, aki hetedik és Gothárd József, aki tizennyolcadik lett korkategóriájában. Utóbbinak bakancslistáján is szerepelt a verseny, a Kelemen-havasok.
Ő így emlékszik vissza a versenyre: „a rajtnál beragadtam, és az első pár kilométert libasorban kellett megtenni, ha ezt tudom, akkor kicsit előbbre helyezkedem a rajtzónában. Nem ismertem a helyszínt, ez ennek tudható be. A saját tempómban haladtam, 21 kilométerig nagyon jól ment, még az első mászás is. Kétszer kellett az Istenszéke tetejére feljutni. A második mászás a sziklához már brutál keménynek bizonyult, rengeteg fa illetve rönk volt össze-vissza dőlve, akár akadálypályának is megfelelt volna. Az ereszkedések jól mentek, a mászások már kevésbé. Mire a lankásabb, napsütötte dombokra értem, arra már éreztem a fáradtságot, de tudtam, hogy néhány kilométer múlva célba érek”.
Félmaratoni távon
is összejött jónéhány dobogó az udvarhelyieknek. A hölgyek versenyében Dénes Boglárka és Imre Judit másodikok, Hollósy Zita és Barczán Erika harmadikok lettek korkategóriájukban, s bár az open (nyílt) kategóriában lecsúsztak a dobogóról, mindannyian a legjobb tíz között végeztek. Barczán Erika szerint nagyon technikás volt a terep, neki két alkalommal is kiment a bokája, de elmondása szerint a szép táj és a nagyszerű idő kárpótolta őket.
Ilyés Lóri, fotó: Jambor Photography/a verseny Facebook-oldala
A fiúk versenyében Ilyés Lóránd és Sinka Zsolt volt érdekelt, Ilyés második lett korkategóriájában, összetettben negyedik, Sinka pedig a korosztályának legjobbja volt. „A szervezésről annyit, hogy volt itt minden, amit egy terepfutó kívánhat egy versenyen: szép táj, technikás terep, jól kijelölt pálya, sár, kidőlt fák, folyó-gázolás, lelkes szurkolók, korrekt frissítőpontok, verseny utáni masszázs, pénzdíj, kaja, és egy motivált csapat. Ez volt a verseny, amire bármikor szívesen visszajövök versenyezni” – vallja Sinka.
A krossztávon
két versenyző indult a VSK részéről: Kovács Zsuzsanna és Jére Levente is negyedik lett korkategóriájában. „Csodás táj csodás emelkedőkkel, amelyek megdolgozták a tüdőket rendesen. Felfele sár, lefele sár és közben sziklák, patakok, ágak, kidölt rönkök. Nagyon technikás volt, főleg befele, hiszen folyamatosan a szemed a bokádon kellett legyen, illetve a szalagokon. Számomra nem tetszett a szalagozás színe-formája, a sötét erdőben a piros-fehér szalagok számomra nem voltak eléggé láthatóak így sajnos befele menet eltévedtem, de a végén csak jól sült el minden. Készülni kell erre a versenyre” – olvasható Jére beszámolójában.