Szeretném, ha mi, átlagos udvarhelyi lakosok, mondjam úgy, hogy civilek, beszélgetnénk picit arról, hogy mit várunk el egy polgármestertől, és kit szeretnénk polgármesternek jövőre. Vegyük sorra azokat, akikről tudjuk, vagy sejtjük, hogy indulnak, majd gondolkodjunk el azon is, hogy kik azok, akiket esetleg érdemes lenne meggyőzni, hogy induljanak.

Tudom, hogy itt, Udvarhelyen nem illik ilyen dolgokról nyilvánosan beszélni, de próbáljuk meg. Arra gondoltam, hogy azokból a véleményekből, ötletekből, melyeket itt, cikkünk alján, vagy a Facebook-os megosztásunk alatt találok, vagy amelyeket az ufo@uh.ro emailcímemre kapok „polgármester” címmel, újabb összeállításokat jelentetünk meg az uh.ro-n. Lássuk, ki mit gondol erről a témáról.

Kérlek, hogy a Facebook-os hozzászólásotokat az Udvarhelyi Hírportál-os megosztás, vagy annak nyilvános továbbosztásai alá írjátok, mert nem tudjuk követni, hogy ki osztja meg más utakon. Arra is kérlek, hogy a hozzászólásotok ne legyen valakinek az egyértelmű lejáratása. Aki egy emberről nem fog tudni semmi pozitívat mondani, csak keményen szidja őt, annak a hozzászólását nem fogjuk tudni figyelembe venni. Ne próbálkozzatok politikai leszámolásokkal, ez nem az a hely.

A hozzászólásokat ide a cikk aljára, az Udvarhelyi Hírportál Facebook-oldalán lévő megosztás alá, vagy emailben az ufo@uh.ro címre várom, ez utóbbi esetében „polgármester” legyen a subject (tárgy). Aki igényli a névtelenséget, az jelezze tisztán, már a levél elején. Köszönöm!

Azt is tudom, hogy Udvarhely kisváros, itt mindenki valakinek a valakije, mindenki fél, hogy nehogy megbántsa a valakijének a valakijét, mert félti a kapcsolatait, a cégének az érdekeit, a munkahelyét, bármijét. Emiatt nehéz sokaknak őszintének lenni. Hogy mégis, mindenki tudja kimondani, ami belé szorult, garantálom, hogy aki emailben küldi el a véleményét, és kéri a névtelenséget, annak a nevét nem fogom közzétenni, és senkinek nem fogom elárulni. A véleménye „névtelen olvasónk” aláírással fog megjelenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy névtelenül lehet szidni a politikai ellenfelet. A névtelenül megjelenő írásokra fokozottan érvényes, hogy mellőzni fogom a durva, leszámoló, lejárató jellegű gondolatokat. Próbáljatok meg civilizáltan beszélni az ellenfélről is. A humor és az irónia megengedett, sőt.

A beszélgetés legyen egy elvi beszélgetés, ne legyen túl merev, hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat. Úgy hiszem, az elvi beszélgetések szintjén teljes szabadság kell, hogy legyen, bármiről szó eshet. Teljes szabadság alatt azt értem, hogy akár azt is írhatjátok, hogy Szász Jenő legyen a polgármester, nem fogok megharagudni.

A beszélgetést elkezdem én, hogy ne legyen kínos másnak kezdeni. Kezdem azzal, hogy általánosságban

mit várok én el egy polgármestertől.

Ne lopja meg a közösséget. Ez talán a legfontosabb számomra. Nem várom el, hogy szegényen haljon meg, tehát egy minimális jövedelemre szert tehet, nem kell veszteségben dolgoznia, de ne érezzem azt, hogy ő a baráti körével durván gazdagszik, s a város hasonló iramban szegényedik. Ne érezzem azt, hogy több időt tölt saját vagyonosításával, mint a városéval.

Tudjon egy jó csapatot építeni, és becsülje meg a csapatát. Ne a seggnyalókat és a körülötte sürgő opportunistákat hívja meg a csapatába, hanem a saját véleménnyel és ötletekkel rendelkező jó szakembereket. Majd hagyja őket dolgozni.

Dolgozzon ő is, keményen dolgozzon. Ne vadászaton, csajozáson, saját bizniszen járjon az agya, mikor bemegy a hivatalba, hanem reggeltől estig a város problémáival foglalkozzon.

Legyen nagyvonalú, ne kezdjen el kicsinyeskedni, makacskodni, apró részleteken fennakadni. Ő maga tudjon nagyot álmodni, és ne kelljen az apró részletekkel foglalkoznia, azt végezze a csapat. A város hosszútávú stratégiáival foglalkozzon inkább, mint azzal, hogy a városházán ezt az asztalt öt centivel errébb vagy arrább kell rakni.

Neki és csapatának legyen egy víziója arról, hogy az oktatást, az egészségügyet, urbanisztikát, szociális kérdéseket, közlekedést stb., hogyan akarja fejleszteni, előremozdítani, megoldani. Ne csak tüzet oltson, hanem lásson a jövőbe.

Tudjon felelősséget vállalni. Ha valamit elhibázott, tudja azt mondani: igen, emberek, tévedtünk, ebből a tévedésünkből a következőket tanultuk, sajnáljuk, hogy ezt elszúrtuk, legközelebb nem fogjuk, megyünk tovább. Ne próbálja a felelősséget másra kenni, ne az ellenzéket, a konkurenciát, a románokat, a számvevőszéket, az akárkit hibáztassa a saját tévedéséért, hanem legyen férfi, s vallja be, hogy tévedett. Még akkor is, ha esetleg nő.

Ne féljen! És ezt nem is bontanám ki bővebben.

Szálljon ki ebből a két évtizedes udvarhelyi idegbaj-körforgásból, amiben mindig a hatalmon lévő elnyom, és az ellenzék szétszed. Legyen képes az ellenzékkel együtt dolgozni, fogja össze a helyi tanácsot, és ne erősítse az ellentéteket. Fogja fel, hogy mindig a hatalmon lévő az, aki partneri kezet tud nyújtani a másiknak, soha nem az ellenzéknek kell kezdenie a közeledést. Karolja fel az ellenfél jó ötleteit, de nem úgy, hogy lenyúlja őket.

Legyen az én polgármesterem is. Én most épp falusi vagyok, de városon dolgozom, és ezer szállal kötődöm a városhoz. A napom felét itt töltöm el, a gyerekeim ide járnak óvodába-iskolába. Mikor a város érdekében próbálok tenni valamit, akkor nem akarom azt hallani, hogy menj haza falura, s hagyjál minket békén. Nem akarom azt hallani, hogy az én gyerekemet nem akarják a város pénzén iskoláztatni. Udvarhely polgármestere legyen egész Udvarhelyszék polgármestere, mert Udvarhelyszék olyan, mint egy metropolisz övezet, az emberek java ide jön be dolgozni, ügyeket intézni, ide jön piacra, ide küldi gyerekét iskolába, mert évszázadok óta ez a fővárosa a környéknek, még akkor is, ha csak egy nagy falu. Udvarhely polgármestere, aki legtöbbször valamelyik szomszédos faluból származik, és ideértem Szombatfalvát, Bethlenfalvát és Kadicsfalvát is, ne játssza el, hogy ő hű, de városi, én meg hű, de falusi vagyok.

Ne hülyítse túlságosan a népet. Ne kínai minőségű szoborparkot csináljon, hanem kanalizálást, ne a főtér kikokárdázásában teljesítse ki magát, hanem a város leaszfaltozásában, ne élje bele jobban magát a szilveszteri tűzijáték megszervezésébe, mint a folyóba ömlő szennyvízcsatornák felszámolásába. Ne próbálja meg Orbán Balázs-idézetekkel takarni a munkakerülését, sem Orbán Viktor-látogatásokkal a korruptságát.

Ne szálljon el magától, maradjon egyszerű ember és egyenes. Gerinces. Ha egy évben egyszer felhívom, hogy két percét elrabolva kérdezzek tőle valamit a város dolgairól, újságíróként, akkor ne bujkáljon személyi titkár, városházi titkárnő és mindenki háta mögött, és ne passzoljon le a sajtóosztálynak, aki majd telehazudja a fejem handabandákkal, hanem válaszoljon egyenesen arra az évi egy kérdésemre.

Érezze a helyes irányt, és ne hajlongjon jobbra-balra annak alapján, hogy ki mit mond. Ne hagyja magát megvezetni és átverni, érezze, hogy kiben lehet bízni és kiben nem.

Tudjon társaságban viselkedni, tudjon szabadon szépen beszélni, legyen egy általános műveltsége, vagy ha nem is teljesíti ezeket, akkor legalább tudjon hallgatni, hogy ne kelljen nagyon szégyellnünk magunkat, ha valahol a világban megszólal vagy megjelenik.

Legyen legalább két gyereke, akiket már legalább kamaszkorig felnevelt. Lehet, hogy ez most hülyén szól, és sokan felteszik a kérdést, mi van? Hát az van, hogy szerintem az emberben a gyerekneveléssel kialakul egy olyan típusú felelősségvállalás, ami előtte nem volt benne. Másképp látja a világot, nem csak magára gondol már. Nem igaz, hogy gyermek nélkül ez nem alakulhat ki, mert ismerek olyan embereket, akiknek ez nagyon jól sikerült, de ritka az ilyen. És főleg ritka az ilyen azok között, akik fiatalon bekerülnek valamelyik párt ifjúsági szervezetébe, vagy egy olyan diákszövetségbe, ahonnan az út egyenesen a politikába visz. És miért kell, hogy nagyok legyenek a gyerekei? Mert kisgyerek mellett polgármesterkedni szívás. A városnak is és a gyereknek is. A gyerek igényli a vele való törődést abban a korban, és a polgármesteri munka nem egy napi 8 órás munka egy ekkora városban. Kár feláldozni a várost is, a gyereket is. De ha már megvan 14 éves a gyerek, akkor már nem igényel annyira téged, csak a pénzedet. És a hiányodat. Akkor már lehet polgármesterkedni.

Még lenne bőven a felsorolásból, de itt leállok, hagylak benneteket is érvényesülni, beszállni az ideális polgármester portréjának a megformálásába.

Most sorra veszem azokat az embereket,

akiket úgy látok, hogy be tudnának, vagy be fognak szállni a versenybe. Előre bocsátom, hogy a felsorolt emberek mindenikével alapvetően jó viszonyban vagyok, mindenikre tudok szeretettel és csodálattal gondolni, nem haragszom egyikre sem. Kezdjük a jelenlegi polgármesterrel és (volt?) pártjának, a koalíciónak a tagjaival.

Gálfi Árpád

Az elmúlt időszak legbecsületesebb és legdolgosabb polgármestere. Egy tökéletes alpolgármester-alkat, kemény, kitartó munkásember, fáradhatatlan, tökéletes végrehajtó, a legutolsó részletig tökéletességmániás. De nem polgármesternek való. Egy kompromisszum-polgármester, azért lett polgármester, mert nem volt nála jobb jelölt. Ezt ő is tudja, azért vállalta be, mert meggyőzték. Végig próbálkozott a gyengéit leküzdeni, rengeteget dolgozott ezen, sok mindenben nagyot fejlődött, de lássuk be, ahhoz, hogy egy nagyvárosi kaliberű polgármester legyen, hogy elemében érezze magát ebben a szerepben, ahhoz újjá kellene születnie, ezt pedig nem várhatjuk el tőle.

Szeretem őt, mert rokon léleknek, egyenes parasztembernek érzem, szeretem azt is, hogy nem próbálja megjátszani magát, de sajnos azt is látom, hogy a fentebb felsorolt elvárásaimnak a felét nem teljesíti. Külön szeretem őt azért, mert el tudott szakadni a Jenői örökségtől, de túl sok energiát pazarol erre a harcra és a pártban maradásra, teljesen feleslegesen.

Ha nem lesz nála jobb, akkor továbbra is egy jó kompromisszum-polgármester tud lenni, de én őszintén azt kívánom a városnak és Árpinak, hogy kerüljön egy ízig-vérig polgármestere, és Árpi legyen az alpolgármestere.

Szász Jenő

Azért rakom be ide a felsorolásba, mert kollégáim szerint gyanús, hogy az utóbbi időben túl sokat szerepel itthon, lehet, hogy ismét a városvezetésre akar törni. Lássuk!

Ő a tökéletes polgármester-alkat. Az egyik legzseniálisabb elme, akit Udvarhely adott. Csak egyetlenegy hozzá hasonló kaliberű ész volt még az udvarhelyi politikában, de azt Isten nyugtassa. Jenő egyedül maradt király. Csodálom eszét, furfangját, csapatépítő képességét, pompás szónoki tehetségét.

Ő tudna lenni az ideális polgármester. Csakhogy már volt nálunk polgármester, és zseniális képességeit inkább a saját érdekében kamatoztatta, mint a város érdekében.

Ezt az udvarhelyiek soha nem fogják elfeledni neki, főleg azért, mert azóta sem tért jó útra, most is a furfang, a népámítás, a menőzés, a közpénzek adott irányba terelése a kenyere. Most is az egója hajtja. Aki képes volt saját gyerekét, az MPP-t kinyírni egy piti buta bosszú érdekében, az képes lesz a várost is szétzúzni, csak azért hogy megmutassa, ő a legkeményebb. Amíg ez a mi korosztályunk ki nem hal, vagy valami tömeges amnézia nem sújtja, Jenőnek szinte semmi esélye Udvarhelyen polgármesternek lenni.

Jenő emberei következnek a felsorolásban, valószínű, hogy közülük valakit látni fogunk jelöltként: Mike Levente, Orbán Balázs, Ketesdi Imre, Orbán Árpád. Mindnyájuknak egyetlen közös nagy hibája van: a nemzetstratégával való barátságuk.

Mike Leventét jó fejnek ismertem, de az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedik, amióta ez a Gálfi-kizárós botrány fut. Egyféle skizofrénia ült ki az arcára, nem olyan tiszta már a tekintete. Hangosan támadja Gálfi Árpit tanácsülésen, közben elmosolyodik, és elvárja, hogy mi komolyan vegyük azt, amit mond. Nem tudom, hogy Jenő mivel győzte meg, hogy belemenjen ebbe a piszkos játékba, s ilyen gyorsan fűrészelje maga alatt a fát. Ha így folytatja, a helyi párttagokat is elveszti maga mellől, és nem lesz, aki szavazzon rá, mert az udvarhelyi egyszerű szavazópolgárnak nem sokat mond a neve, nem hajtott végre olyan világraszóló hőstetteket, mint például Gálfi a lótermesztőkkel.

Orbán Balázs Jenő kicsiben. Olyan csendes-cseles háttérember, nem sokat szerepel, ezért nem ismerem alaposan. Csak pár mondatot váltottunk eddigi életünkben, de beszélgetés közben még a szeme sem állt jól, végig írta a homlokán, hogy „ennek az embernek ne higgy!” De ha el tudod fogadni, hogy ilyen, lehet őt szeretni, és én tényleg bírom őt, csak polgármester ne legyen.

Ketesdi Imrét nem ismerem, soha nem váltottam vele két szót, de láttam már párszor, és ahogy viselkedett velem, és ahogy beszélt rólam a többieknek, úgy érzem, nem kívánnám, hogy ő legyen a polgármesterem. Nem érzem egy egyenes figurának.

Orbán Árpád

Ő olyan polgármester-alkat. Már rég polgármester lenne, ha nem lenne egy nagy hibája. Van tartása is, világlátott, aránylag nyitott ember, tud nagyban gondolkodni, van víziója, vagy legalábbis tud lenni, ha akarja, tud beszélni is, vág az agya, van tapasztalata is. Gyerekei is vannak, már nagyok. Nem azt akarom mondani, hogy tökéletes ember, mert olyan nincs, de ha megnézem ezt a mostani felhozatalt, őt látnám leginkább elfogadható polgármesternek, Gálfival alpolgármesterként.

De nem tud belőle polgármester lenni, mert van egy óriási hibája, amitől nem fog eltekinteni a város, ahogy egy múltkori választáson sem tekintett el: a Jenővel való komasága. Orbán Árpi az emberek szemében egy púpos. És amíg nem fogja lerakni ezt a púpot, nem lesz belőle teljes értékű közéleti ember ebben a városban. Láttam már jelét annak, hogy neki is teher a púpja, a Gálfi-puccson felszólalt, hogy ez így nem helyes, kijött és hazament, nem vett részt a szavazáson, de ez még nem elég. Amíg nem szakít nyilvánosan a Jenői múltjával, mint ahogy Gálfi tette, semmi esélye.

Az RMDSZ emberei következnek:

Derzsi László, Sinka Arnold, Benedek Árpád Csaba, Arros Orsolya, Bíró Barna Botond, Bunta Levente.

Kezdjük Buntával, mert ő még/már nem RMDSZ, de szinte az. Eltűnt, mint kutya a ködben, semmit nem hallottunk róla az elmúlt időszakban, csak azt látni hogy a Facebookot használja, időnként kommentelget. Nem tartom valószínűnek, hogy most felbukkan a ködből, de képes lenne rá, és képes lenne komoly meglepetéseket is okozni. Nem kívánom vissza polgármesternek, most nem akarom kibontani, hogy miért, nincs értelme jellemeznem őt, mert újságíróként nem nagy művészet egy bukott politikusba belerúgni. Inkább kívánok neki felhőtlen nyugdíjas éveket.

Derzsi László

Egy ígéretes ember, de sokak szerint még annyira gyerek, hogy egyelőre még tanácsosként sem lehet komolyan venni. Egy kiskutya, amelyik szereti a nagykutyák társaságát, és ugat, amikor kell, de még saját magáért sem tud felelősséget vállalni, nemhogy egy egész városért. Vonzza a csillogás, a ragyogás, de még nem képes elmélyülni a dolgokban, és nem képes terhet vinni. Legalább tíz évnek kell még eltelnie, hogy felnőjön a közéleti felelősségvállaláshoz, de az is lehet, hogy tíz év sem elég. Volt egy apró vitám vele, s láttam, hogy nincsenek még érvei, nincsenek alátámasztva a gondolatai. Tapasztaltabb párttársai segítségét sem veszi igénybe, meg sem hallgatva őket nekiugrik az első kihajított csontnak, s azon marakodik, nem látva a dolgok egészét. A saját hibáját nem látja be, nem ismeri el, mindenki másra fogja, egyszóval nem tud felelősséget vállalni. Nem fokozom, visszatérünk rá néhány év múlva.

Sinka Arnold

Arnoldot nagyon szeretem, körülbelül ugyanazokból az okokból, mint Gálfit. Olyan falusi alkat, mint mi Gálfival. És a hibái is ugyanazok. Szidja Gálfit, de ugyanolyan kicsinyeskedő és makacskodó, mint ő. El tudom képzelni őt polgármesternek, de nem városon.

Benedek Árpád Csaba

Benedeknek előnye, hogy elég jártas az adminisztrációban, hosszú ideig ő volt az alpolgármester. De mégsem szeretném őt városvezetőként. A hozzá közelállók is úgy tudják, hogy ő volt azon kevesek egyike, akinek sikerült megfejnie a szenátort. Meg aztán eléggé nagyszájú, arrogáns alkat, akinek a hatalom nem tesz jót. Egyenesség szempontjából nem túl jók a tapasztalataim vele, eddig ahány beszélgetésem volt vele, mindig csak a félrevezetés, a kamuzás, az igazság elrejtése volt, amit részéről tapasztaltam. Igaz, az is tény, hogy számára elég kellemetlen ügyben ismerkedtünk meg, a törvénytelenül épült házáról beszélgettünk, és nem valami lazább dologról, például a mangalicatenyésztésről.

Arros Orsolya

Orsi azért került be a felsorolásba, mert ő volt a múltkori választásokon a párt jelöltje. Valamiért kétlem, hogy most őt indítanák, és azt is kétlem, hogy elvállalná. Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha undorodna picit ettől az udvarhelyi politikai mocsártól.

Bíró Barna Botond

Szerintem Boti valami magasabb szintű politikai pályára készül, például képviselőnek, de kollégáim többektől hallották, hogy akár ő is lehet a szövetség polgármesterjelöltje. Róla azt tudom elmondani, hogy ő is félig gyerek még, de azért Derzsinél egy fokkal komolyabban és megfontoltabban viselkedik, és a felelősségvállalás is sokkal jobban megy neki. Nem volt hiába, hogy a Szenátor mellett tanulta a szakmát. Ez a ravaszságán is meglátszik. Szerintem idővel lesz belőle valaki a közéletben, de egyelőre lehet, hogy nem a polgármesterséggel kellene foglalkoznia, hanem családalapítással, egyes párttársai szerint is.

A Néppárt következik,

onnan két embert látok képesnek arra, hogy labdába rúgjon: Hajdó Csaba és Jakab Attila. Gondolkodtam Ölvedi Zsolton is, de ő még akklimatizálódik Udvarhelyen, nincs meg a megfelelő ismertsége.

Hajdó Csaba

Bizonyított már vezetőként, sok pontban teljesíti a feljebb felsorolt elvárásokat, de akárhányszor szó kerül arról, hogy esetleg polgármesternek milyen lenne, mindenki azt mondja, hogy nem hagyná ott a céget a polgármesteri székért. Ennyi. Ez a város egyik legnagyobb problémája, hogy sok vezetésre alkalmas ember inkább a magánszektort választja, nem akar a közszférában dolgozni. Amit teljesen megértek, mikor látom, hogy mi zajlik egy tanácsülésen. Na de sebaj, egészség legyen, aztán valahogy lesz.

Jakab Attila

Jakec is a felnőtté válás nehéz útján halad, mint az előbb felsorolt legények. Jó irányba halad, úgy érzem, ha lehet ilyet mondani egy politikusnál, már nem épp olyan nagyszájú, mint régen volt, több szeretetet is érzek benne, de még a kispadon hagynám pár évig, hadd sokasodjon és tapasztaljon.

Függetlenek következnek!

Lukács László

Luki az örökös független jelölt. A vállalkozókat képviselné, csak valahogy a vállalkozók nem mind vele képviseltetnék magukat. De ő mégis kitart, és én nagyon szeretem az ő jelenlétét a palettán. Tudja, hogy nincs esélye, mégis egy alternatívát nyújt azoknak, akik nem akarnak valamelyik párt jelöltjére szavazni. Olyan, mint egy afrikai állam sportolója a téli olimpián. Becsülettel végigcsinálja, azt üzenve nekünk, nem a csúcson lenni fontos, hanem járni a csúcs felé vezető úton. Remélem, hogy jövőben is indulni fog.

Csányi Attila

Kollégáim szerint amennyire nyomul, szinte biztos, hogy a polgármesteri székre fog pályázni. A csapon is ő folyik, mindenről véleménye van, mindenbe beleszól, és úgy állítja be a megvalósításokat, mintha az ő kezdeményezésére történtek volna. A Facebookon is ő ömlik szembe. Inkább a kritikus vonalat képviseli, de kritikában sem tud nagyvonalú lenni, még az uh.ro-nál is szigorúbb a politikusokkal.

Számonkérően kérdi tőlem Messengeren, hogy mit csinálnak ezek odabent a hivatalban. Hát én megnézném őt, ha bekerülne a Jenő által jól összekurkászott, a Bunta által teljességgel elhanyagolt és a Gálfi által felrobbantott hivatalba, ő mit csinálna ott. Tudnék most itt poénkodni vele ezzel kapcsolatban, de nem jön, hogy bántsam, ráér majd akkor foglalkozni vele, ha tényleg jelölteti magát. Semmi esélye nyerni, még annyira gyerek, hogy Derzsi Laci hozzá képest a Dalai Láma.

Geréb László

Én nem ismerem őt közelebbről, de kolléganőm azt mondja, hogy sok pontban – általános műveltség, vezetői tapasztalat, megjelenés, önismeret – rendben van, nagyon is el tudná képzelni polgármesternek.

Városmenedzsernek készítették Gálfi mellé, víziója is van, hiszen az ő irányításával készült a városvezetési stratégia, de Szász Jenő emberei megfúrták, és mégsem lett városmenedzser. Nem teljesen tiszta, hogy még mindig a Jenő embere-e, de ezek után van rá esély, hogy már ne legyen az, ezért került ide a függetlenek közé. Nem tudjuk, hogy beszállna-e a bálba, de alternatívaként beszéljünk róla is. Nem tudom, hogy a politikában ezt, hogy hívják, a gyümölcstermesztésben úgy, hogy választékbővítő fajta.

Na, részemről kb. ennyi. Szóljatok hozzá! Én harmincévesen kerültem ide, nem ismerem annyira a várost, hogy előkapjak most a zsebemből tíz olyan nevet, aki alkalmas is arra, és vállalná is, hogy elvezesse a várost, és véget vessen ennek a politikai posványnak, ami városunkban zajlik. Ha nem most, hanem öt év múlva, vagy kilenc év múlva, az sem baj.

Beszéljünk nyíltan erről, gondolkodjunk, hogy mi lenne a jó, ki lenne a jó ennek a városnak. Mit szóltok az általam felsorolt emberekhez, mi a véleményetek róluk, ki lenne a legjobb és miért? Várom véleményetek az ufo@uh.ro címre, vagy ide a cikk alá kommentként. Hajrá! Legyetek bátrak!