Az alábbi leírás egy fiktív személyt jelenít meg, nagyvonalú általánosítás, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve, nyomokban iróniát tartalmaz.
fotó: Szabó Attila | illusztráció
Az udvarhelyi anya felkel reggel, mint minden más anya. Kávézik vagy nem, pakol egy kicsit vagy nem, ásít vagy morog egyet kettőt, s megöleli a gyerek(ek)et. Mint minden más anya.
Miben más mégis az udvarhelyi?
Az udvarhelyi anya a babakocsin nem azt nézi, milyen színű, csak a kereke fontos. Legyen jó nagy, vaskos, ilyen műanyagcsavaros dolog szóba sem jöhet. Elindul sétálni, s átvágtat hősiesen hegyeken, dombokon, gödrökön, kanálistetőkön. Versenyszinten űzi a bójázást az autók közt. Azon gondolkodik, sportot kellene ebből csinálni, s nagyon büszke magára, ha útközben nem potyog ki a csemete. Az ikres anyukák az élmezőnyben vannak, valódi művészet, ahogy közlekednek nem létező járdákon a széles babakocsival. Este hazaér, s beleolvas megint abba a „bogozós csoportba”, mert most már érti, miért lóg mindenkinek a hátán a gyermek ebben a városban.
Az udvarhelyi anya mindent tud. Elég feltenni a kérdést „Kedves mindent tudó anyukák…” és rögtön választ kap minden kérdésére. Minden bennfentes információnak tulajdonosa, és családja érdekében nem fél használni azt. Az udvarhelyi anya, ha elhagyott gyerekholmit talál, pár percen belül előkeríti a gazdáját. Az udvarhelyi anya egész évben szigorú szabályok szerint él, mert ezt örökölte, de egy évben egyszer elmegy nyaralni, s akkor pont úgy érzi magát, mint a hollywoodi sztárok.
Az udvarhelyi anya súlyos beszélgetéseket folytat az udvarhelyi és környékbeli nagymamákkal a gyereknevelésről, amire általában az a válasz, hogy „engem bezzeg otthagytak a diófa alatt sírni, ha hisztiztem, s látod, mégis felnőttem”, vagy hogy „nekem tehéntejbe kevertek két csepp pálinkát annak idején, s aludtam, mint a bunda egész éjszaka”. Meglepő valóban, hogy felnőttek, de az udvarhelyi anya strapabíró.
Az udvarhelyi anya nem dől be a műanyagba csomagolt bio zöldségeknek, van neki a kertben, ha ott nincs, tudja pontosan, kinél van a piacon. Ami nem sáros, vagy kukacos, az nem bio.
Udvarhelyen, ha egy anya bajban van, egyszerre lengi körül szoptatási, hordozási meg mindenféle egyéb tanácsadó, és minimum tíz sorstársa. Ezért az udvarhelyi anya sosincs sokáig bajban.
Az udvarhelyi anya vagy kézműveskedik, vagy gondolkodik rajta, hogy kéne valamit kézműveskedni. Ha egyik sem, akkor forgalmaz valamit.
Az udvarhelyi anya szülés előtt nem azon gondolkodik, beér-e időben a kórházba (lássuk be, akárhonnan beér biciklivel is), hanem, hogy kit kell kirugdosson az apás szobából, ha nem engedik be a férjét. Ugyanerről a szobáról azoknak, akik nem jártak benne, olyan kép él a fejükben, mint az ókori római fürdőkről, ahol szőlőgerezdeket lógatnak a szülésznők a szája elé, miközben pálmaággal legyez apuka türelmesen. Pedig jobb esetben néhány szőlőcukrot dob oda apuka két fájás között.
Az udvarhelyi anya erős, megéli a szülés minden fájdalmát, itt nem foglalkoznak ilyen úri dolgokkal, mint a fájdalomcsillapítás.
Az udvarhelyi anya, ha Micimackót olvas, azért finoman megjegyzi, hogy a medve egyébként nem sárga, nem játék, s ha meglátja, le ne álljon verselni vele.
Az udvarhelyi anyának a kicsengetési fényképein kívül nem sok van saját magáról, de ha történik valami a gyermek életében, oda feltétlenül fotóst hív.
Az udvarhelyi anya odafigyel, hogy magyar identitást neveljen a gyermekébe, mert a puliszka az nem mamaliga, de azért babnak sem hívjuk a fuszulykát. Majd, ha buletinje lesz, megérti.
Az udvarhelyi anya népdal repertoárja hatalmas, bármikor előkap egyet nyugtatónak vagy altatónak, nem foglalkozik nyugati dallamokkal, van neki bőven helyi. Mesékben sem kell messzire nyúlnia, van neki saját Legendáriumja.
Az udvarhelyi anya annakidején bulizni tért be a Kossuth udvarba, ma már csak hordozókendőt kölcsönözni.
Az udvarhelyi anya, ha nagy akciót lát valamelyik helyi üzletben, két perc alatt a polc előtt van, és mikor már a kosárban a termék, értesíti a többi sorstársát is a készlet állapotáról.
Az udvarhelyi anya a turkálás nagymestere. Ezen belül is vannak fokozatok: az igazán hozzáértők úgy öltöztetik fel a családot márkákkal fillérekből, hogy sokan komoly összegekből sem tudnák összehozni azt.
Az udvarhelyi anya legalább egyszer minden gyermekét beöltözteti székely ruhába, s olyankor mindig könny gyűlik a szemébe.
Az udvarhelyi anya mentál higiéniával nemigen foglalkozik, mert ha az ember a fejébe tölti a Purt, annak jó vége nem lehet. Egyébként is, minden bajra van valami jó kis teakeveréke vagy illóolajkája.
Az udvarhelyi anyákat két fő csoportra oszthatjuk: akik a Bethlen negyedi parkban sétálnak, s akik a sétatéren. Egyébként különbséget nem teszünk köztük. Vannak elvetemült egyedek, akik a Bethlenből egész a sétatérig sétálnak, ha alszik a gyerek. Ilyenkor, ha útközben egy dudaszó megébreszti a babát, – amire nagy az esély, mert itt az autósok a dudát köszönni használják –, az udvarhelyi anya mesteri módon képes káromkodni anélkül, hogy csúnyát mondana bárkire. Mert az udvarhelyi anya példamutató. A séta fontos része az udvarhelyi anya életének, sétál a szoptatásért, a hordozásért, de legfőképp csak úgy saját magáért.
Az udvarhelyi anya nem feminista, de ne próbálja neki egy férfi megmondani mit, hogy csináljon. A férjét „zurának” hívja, de eszébe ne jusson uralkodni felette.
Az anyák mindenhol fogják egymás kezét, az egyre szélesedő gyereknevelési módszerek közt álló szakadékokon keresztül is, de az udvarhelyi anyák különösen szorosan. Összeköti őket az ide- és hova? tartozás.
Mindenhol jó anyának lenni, de Udvarhelyen kihívás és kiváltság.
