Egy keresztúri bulibás megvásárolt egy házat Udvarhelyen, de összetűzésbe került az udvarhelyi cigányvezérekkel, akik nem akarták hagyni, hogy ő itt a házat megvegye. Egyes forrásaink szerint a ház árának több mint felét kérték tőle pluszba, egyféle idegenek beköltözéséért kifizetendő védelmi pénzként. Ezt ő most tagadja, habár pár napja még ő állította ezt. A cirkusz miatt a keresztúri vásárló előbb úgy döntött, hogy eladja a házat az anyósáéknak, akik itt laknak Bethlenfalván, és el is vette tőlük a pénzt. De aztán mégis a ház közös udvarán lakó magyar embereknek adta el az ingatlant közjegyző előtt, mert nem akart feszültséget behozni a közösségbe.
Az anyós és környezete fel van háborodva. Nem akarják visszavenni a pénzt a keresztúri vejtől, csak ha az összeg háromszorosát adja. Fekete mágiával próbálják „elvenni az örömöt” mindenkitől, aki érintett az ügyben. Zaklatták azokat, és azoknak hozzátartozóit, akiknek szerintük közük volt az ügyhöz.
Gálfi fiát is felkeresték és fenyegették. Illetve a vásárlók édesanyját. Gálfi kiment hozzájuk, hogy beszéljen velük, hogy hagyják abba a fenyegetést. Egy szót nem tudott szólni, mert ahogy észrevették őt, kövekkel, seprűvel és fejszével letámadták. Az autóját összetörték fejszével.
A történet részletei is érdekesek.
- Hogyan jut oda az egyik cigány közösség, hogy házvásárlási törvényeket hozzon, és ezzel védje magát más cigányoktól?
- Hogyan próbálja megvédeni magát néhány magyar közösség azzal, hogy nem enged be maga közé cigányokat?
- Hogyan értékelődik fel egy bizonyos ingatlan értéke, amint egy cigány akar odaköltözni?
- Miért kell a bulibásnak hazudnia akkor is, ha ő tényleg nem hibás?
- Miért hiszik azt egyes cigányok, hogyha ők lájvokban vagánykodnak és fenyegetik egymást, akkor az az ők privát cigányügyük, és nekünk magyaroknak semmi közünk hozzá?
Lájvolnak a „komitérok” az udvarhelyi piacon
Három héttel ezelőtt több barátom és ismerősöm átküldött egy Facebook-videót, amin az udvarhelyi piacon néhány helyi góré „lájvozik”. Nem mindenkit ismerek közülük, a szónokok közül a Termés utca végén lakó „lótermesztő” Gábor család egyik sarját tudom beazonosítani. Kikérik maguknak, hogy a keresztúri cigányok ne vásároljanak házat Udvarhelyen, ha az udvarhelyieket nem hagyják Keresztúron házat vásárolni.
A videó számomra megdöbbentő volt, azt tárta elénk, hogy a mi valóságunkon kívül van egy párhuzamos valóság, amiben egyes cigányok élnek, egy teljesen más hierarchikus struktúrával (folyamatosan valami „komitérokat” emlegetnek), teljesen más törvényekkel (a „legea”-t, magyarul ejtve a „lédzséát” emlegetik folyton).
A videóból kiderül, hogy olyan szabályaik, törvényeik vannak, amelyek nem engedik meg azt, hogy egyik cigány házat vegyen egy másik településen, ha a másik település cigányvezetői azt nem hagyják jóvá.
Érdekes megfigyelni, hogy hogyan vagánykodnak, mondogatják a nagyobbnál nagyobb összegeket. Náluk a félmillió euró nem számít, vagánykodnak olyanok, akik a nyomor szélén élnek a Termés utcában, és szekérrel hordják a vizet maguknak.
Azzal fenyegetik a keresztúri házvásárlókat, hogy a házuk mellé költöztetik a gyergyói Némákat. Érződik, hogy azoktól nagyon kell félni.
Amint a lájvot végignéztem, eldöntöttem, hogy erről a párhuzamos világról írni kell. A lájvot azonnal le is mentettem, szerencsére, mert azóta letörölték.
A ház, amit a magyarok eladtak
A ház, ami a vita tárgyát képezi, Udvarhelyen van, Bethlenfalván. Pontosabb címet nem adok, mert nem akarok senkinek kellemetlenséget okozni.
Úgy kell elképzelni, hogy egy öreg bennvalót, azaz egy házhelyet elosztottak kettőbe, még régesrég. És építettek rajta két házat, ugyanazon az udvaron, egyiket az udvar egyik oldalán, a másikat a másik oldalán. De egy közös kapu volt, azon járt be mindkét ház tulajdonosa.
A kettéosztott birtok egyik felét megvásárolta egy család, még a kommunizmus alatt. A másik fele idővel lakatlanná vált. Az első ház lakói használhatták az egész birtokot.
Az üresen maradt második ház és második fél terület örökösei már rég felajánlották az első fél lakójának, K. néninek, hogy 15 ezer euróért eladják neki az ingatlant. K. néni elutasította az ajánlatukat, arra hivatkozva, hogy nincs pénze.
Teltek-múltak az évek. Egy családi egyezség következtében a második család megosztotta a vagyonát, és ez az ingatlan két lánytestvérnek jutott, akik közül az egyik Bukarestben lakik.
Az ingatlan eladóvá vált, vevőt kerestek rá. A szomszédot, K. nénit továbbra sem érdekelte. Egy keresztúri bulibás tudomást szerzett róla, és megvásárolta a két lánytestvértől, 25 ezer euróért.
A 15 ezer eurós beköltözési pénz, ami nem is volt
A vásárló, a keresztúri bulibás, nem akart ide költözni. Ezt ő maga is elismeri. Neki nagy háza van Keresztúron, szép vagyona, Merci duba, X5-ös BMW, tehát egy gazdag emberről beszélünk, akinek ott az élete Keresztúron. A házat befektetésként vásárolta. Vagy az anyósának. Ez nem tiszta.
Itt most a szál kétfelé válik, két verzió van.
