Az előválasztáson Antal Lóránt Szakács-Paál István keze alá segíti az olvasnivalót. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

Most az a divat, hogy mindenki kiírja Facebookra, hogy miért szavaz Szinuszra. Ezen felbuzdulva én is kiírom: nem szavazok Szinuszra. Sem Gálfira. Ember Attilát pedig ne is lássam!

Miért nem szavazok egyikükre sem? Legfőképpen azért, mert nincs udvarhelyi buletinem. Aminek nagyon örülök, mert így nem kell választanom a két rossz és a harmadik nagyon rossz közül.

Mi a baj Gálfival?

Gálfival az a bajom, ami azoknak a többségének, akinek baja van vele: hogy nem polgármesternek való. Ezt már elmondtam négy éve is, és ha ez változik, szólok. Sokat tanult az elmúlt években, egyetemet is végzett, de az alaptermészete nem fog megváltozni.

Gálfi egy egyszerű parasztember, egyenes, kemény, makacs. Végrehajtó típus, nem tervező. Alpolgármesternek sokkal jobb lenne. Sok erénye van, de gyenge pontjai is bőven. Nem a legélesebb pengéjű kés a fiókban, csak azért lett polgármester, mert nem került nálánál jobb, és ő vállalta, hogy győz. Ezt ő is tudja, ha időközben el nem felejtette. De sajnos idén sem került senki, aki láthatóan alkalmasabbnak tűnjön nála, s ezért ismét mondhatja, hogy szükség van rá és a folytatásra. Pedig nem tesz jót ez neki.

Gálfival a legnagyobb baj az, hogy elveszett a harcokban. Túl sok időt és energiát áldoz a háborúzásra. Ezt hasznosabb dolgokra is fordíthatná, és akkor neki is és a városnak is jobb lenne. De túl egyszerű ember ahhoz, hogy annyira nagyvonalú tudjon lenni, hogy letegye a csatabárdot, és felülemelkedjen támadóin.

Mert támadni sokan támadják, ez tény. Minden politikai ellenfele. Durván. Minden szinten. Karantén alá helyeztették. Megpróbálták őrületbe kergetni, és ez részben sikerült is. Gálfi ilyen szempontból megomlott, nincs már bizalma szinte senkiben, mindenütt ellenséget lát. A legjobb embereit is elűzi maga mellől, csak azért, mert őszinték. Ugyanakkor időnként bizalommal van olyan emberek iránt, akik behízelegnek neki, bizalmába férkőznek, és (meg)vezetik őt. Talán nem tévednénk sokat, ha azt mondanánk, jelenleg a jegyző vezeti a várost. Azelőtt pedig öt évig Ember Attila vezette.

Gálfinak lett volna egy előnye: sokkal több ideje lett volna dolgozni, mint elődeinek. Szász Jenő a saját vagyonosodásával volt elfoglalva, Bunta Levente pedig afrikai vadászatokkal. Gálfinak több ideje volt dolgozni. De sajnos ezt az előnyt Gálfi nem használta ki építő célokra, hanem elháborúzta. Kár.

Ha a város fejlődését nézem, nem igaz, amivel ellenfelei vádolják Gálfit, hogy a mandátumai alatt nem fejlődött a város. Annyi megvalósítás az utóbbi nyolc évben is volt, mint az elődjei idejében, sőt. Ha megnézzük, mivel tett többet Bunta és az RMDSZ az előző két mandátumban, nekem úgy tűnik, hogy semmivel. Persze, ez nemcsak Gálfi érdeme, hanem sok száz emberé.

Jaj, hogy nem fejlődött annyit a város, mint Sepsi? Ezzel szokták támadni az RMDSZ-esek Gálfit. Hát nem is volt hogyan úgy fejlődjön. Egyik megyeszékhely, és Brassó külvárosának számít lassan, a másik egy elszigetelt megye infrastruktúra szempontjából teljesen elszigetelt kisvárosa. Egyik a magyar kormány bemutatóüzlete, ahol zsákszám ömlik a pénz, és minden sikerillatú kívülről, és mindenki mindent fényesre nyal, a másik egy átnevelő iskola, ahol a nyalni nem akarókat fogják megleckéztetni. De miért Sepsivel kellene Udvarhelyt összehasonlítani? Melyik másik RMDSZ-es vezetésű települést lehetne Sepsivel összehasonlítani? Egyiket sem. Akkor meg Udvarhelyt miért akarják hozzá hasonlítani?

Azt is meg kell említenem, hogy mikor bemegyek a városházára, azt tapasztalom, hogy az alkalmazottak sokkal kedvesebbek, és az ügyek sokkal gördülékenyebben mennek, mint ahogy mentek Bunta és az RMDSZ idejében. Egy-két osztály kivételével, ahol még mindig baj van. Ezt a kollégáim és ismerőseim is megerősítették, hogy sokat fejlődött a polgármesteri hivatal emberségesség terén.

Csak sajnos mindezt beárnyékolja Gálfi több botránya, a városházi alkalmazottakkal való cirkuszok és durváskodások, melyek hatására nagyon sok szakember elment a hivatalból. A bizalmatlanság nyavalyája megfertőzte a városházát. Gálfi időnként olyan, mint egy sebzett vad, jobbra mar és balra mar, és ha meglátod, jobb ha kikerülöd.

Mondhatnánk, hogy nem az ő hibája, hogy ide jutott. Tervezett támadások sorozata volt az, ami őt ide juttatta. Ahhoz képest, hogy nem itt lenne a helye, aránylag becsületesen helytáll. És ahhoz képest, hogy mennyire karantén alá rakták, nem hagyta elenyészni a várost. De neki is, és a városnak is jobb lenne, ha kerülne egy ember, aki polgármesternek született, és vállalja is, hogy elvezeti a várost. Szinusz lenne az? Félek, hogy nem.

Mi a baj Szinusszal?

A három jelölt közül ő a leginkább polgármesternek való, de ezzel a háttérrel NEM szabadna, hogy polgármester legyen. Már első ránézésre nagyon jó fej, szerethető, aranyos, szimpatikus, a szakmájában minden bizonnyal nagyon jó szakember, Gálfihoz képest szuperértelmiségi.

De ugyanakkor nagyon simulékony, alárendelt szerepet vállaló ember. Amivel vissza is élnek az emberek, akik őt odatették. Gondolok itt főleg a hatalmát és vagyonát egyre növelő szenátorunkra.

Hogy Szinusz ezt a szolgalelkűséget (lehet, hogy nem a legjobb szó, de ennél jobbat nem találok), ki tudja-e nőni, nem tudhatjuk előre. De ha kinövi, akkor oda jut, mint Gálfi. Ha sikerül elszakítania a szálakat, amelyekkel őt fentről vezérelik, akkor magára fog maradni, és félő, hogy a magányt még annyira sem fogja bírni, mint Gálfi.

Már most kerüli a problémákat, a szembesítéseket, menekül az olyan helyzetektől, amelyek nincsenek előnyére. Gyenge pontja az önérzete, a hiúsága. Ha az ő imidzsét érnék olyan támadások, mint amilyeneket Gálfi napi szinten kap, félek, hogy tízszer hamarabb megfeküdne idegileg. Most ez még nem gond, mert az RMDSZ-nek csak az fontos, hogy visszanyerjék a várost, és most mindenki egy emberként tolja a párt szekerét. De ha nyernek, elkezdődnek majd a belső harcok, és Szinuszt elkezdik szétszedni az érdekek alapján.

Alapvetően egy nagy baj van Szinusszal: hogy mögötte az RMDSZ áll. Egy maffiabanda szerkezetű szervezet. Lehet, hogy most sokan ezt túlzásnak érzik, de csak nagyon picit túlzás. Bebizonyítom.

Ismerős az a jelenség, mikor a maffiózók bevédik a vállalkozásokat a városban? Ha ők védenek téged, akkor minden rendben van, békén hagynak, de ha nem fogadod el a védelmüket, akkor épp ők csinálnak ki. Ezt játssza az RMDSZ is. Ha Udvarhely elfogadja, hogy az RMDSZ ernyője alá kerüljön, akkor segítgetik, hogy fejlődgessen. Ha túl nagyon nem is segítenek, de legalább békén hagynak. Ha ellenben a város nem őket szavazza meg, nem fogadja el a bevédési ajánlatukat, akkor nem hagyják békén a várost, hanem minden lehetséges módon támadják.

Karantén alá helyeztetik a bukaresti, budapesti és csíki partnereiknél, hogy ne kapjon pénzt, a tanácsban mindent megakadályoznak, amit csak lehet, cirkuszt csinálnak a tanácsülésekből, szétszednek minden építő jellegű dolgot. Hogy bebizonyítsák, hogy szükségünk van a bevédésükre. Képesek megszívatni az egész várost, csak hogy bebizonyítsák, őket kellett volna megbízni a hatalom gyakorlásával. Miért? Mert „minden magyar számít”, hogy idézzem az egyik előző kampányszlogenjüket. Ezeknek nem számít semmi, csak a hatalmuk és a vagyonuk.

Azt írják a kampányfüzetükben címként, hogy „Kiszabadítjuk Udvarhelyt a karanténból!”. Hát könnyű ez nekik, ha ők helyezték karantén alá. (Jó, ebben Szász Jenőnek is volt kis szerepe, vele karöltve dolgoztak.)

Az RMDSZ-szel több bajom is van.

Az a nagyképűség, ami a politikusait és a csicskásait jellemzi, határtalan. Az, ahogy átnéznek az embereken, ahogy kioktatnak, ahogy lazán, gondolkodás nélkül átlépnek az általad felvetett kérdéseken, problémákon, mintha azok nem is léteznének. Ahogy semmi más nem érdekli őket, csak a saját kis hatalmuk és hatalmi harcuk, és jogosnak érzik, hogy bármit megtegyenek ezért. Ez mindig felháborított, és most is felháborít.

Az, hogy megírom, a helyi RMDSZ-ügyvezetőt, Kakassyt hogyan alkalmazták a megyei tanácsnál fiktíven, de minimum gyanúsan, és ő nemcsak, hogy megengedi magának, hogy ne adjon erre semmiféle magyarázatot, hogy ne álljon szóba velem, de úgy folytatja kampányát, mintha semmi nem történt volna. És a polgármesterjelöltjük, Szinusz, és a tanácsosjelöltek úgy kampányolnak vele tovább, mintha semmi, de semmi nem történt volna.

Vagy egy másik eset: a napokban rámírt egyik RMDSZ-főrajongó, akivel haveri viszonyban vagyok, átküldött egy Gálfi-lejárató kampányfilmecskét, amiben Puskás Katalin meséli el történetét a polgármesterrel. És nekem szegezte a kérdést: „Erről ugye hallgat az uh.ro?”

Elküldöm viccesen a faxomba, és átküldöm neki a linket, hogy két évvel ezelőtt megírtam részletesen a történetet, sokkal bővebben, mint ahogy a film tárgyalja. Amire azt válaszolja, hogy nem válaszoltam a kérdésére, és hogy nagyot csalódott bennünk, az „úgynevezett pártatlan, független sajtóban”, és hogy semmivel sem vagyunk jobbak, mint a hivatalos pártsajtó, csak mi más valaki zsoldosai vagyunk.

Ez aljasság a részéről, és ezt az aljasságot tapasztaltam évtizedeken át az RMDSZ részéről mindenünnen. Én eddig bármilyen jó infót kaptam bárkiről, megírtam, függetlenül attól, hogy ki milyen oldalon állt. Alig várom, hogy az RMDSZ használható infókat adjon Gálfiról, a viselkedéséről, a korruptságáról, bármiről. De nem ilyen stílusban, mintha ő szarta volna a sajtót.

Elfelejtettük, hogy milyen volt az RMDSZ uralma alatt a város, amikor hónapokig vadásztad a polgármestert, míg elkaptad, és akkor is azt mondta neked, nem akar válaszolni a kérdéseidre. Amikor a polgármesteri hivatalba jelzavaró készüléket szereltek, hogy ne tudjunk közvetíteni a tanácsülésekről. Amikor az RMDSZ-nek saját sajtója volt, amit a polgármesteri hivatal fizetett. Amikor minden kis RMDSZ-es csicska úgy beszélt veled, mintha államelnök lenne, te meg utcaseprő.

Ezek az idők térnek vissza, úgy tűnik. Még meg sem nyerték a választást, de már úgy viselkednek, mintha az övék lenne a város, és bármit megtehetnének. Ez a bajom az udvarhelyi RMDSZ-szel, Szinusszal pedig az, hogy próbál beilleszkedni ebbe a bandába, és kiszolgálni ezt.

Én a változásban hiszek, és abban, hogy nem kellene hagyni senkit 8 évnél tovább a hatalmat gyakorolni. Ezért örülnék, ha Gálfi helyett egy új polgármester kerülne. Ha emberileg nézem a jelölteket, igen, Szinusz lenne a legalkalmasabb a három jelölt közül a polgármesteri tisztségre. Ezt határozottan állítom. De mivelhogy ő könnyen belevihető a rosszba, nem ilyen háttérrel, és nem ezzel csapattal kellene polgármesteri széket szerezzen. Ezzel a csapattal félő, hogy a szenátor és környezete meggazdagodását fogja szolgálni, és beleidomul ebbe az udvarhelyi RMDSZ-mocsárba.

Vannak, akik azt mondják, hogy nem baj, ha a politikus agyongazdagodik, miközben a közt szolgálja, mert azzal, hogy pénzt hoz ide, hogy legyen miből lenyúlni, a város gazdagodik, és még sok más embernek csurran-csöppen valami. Én nem hiszek teljesen ebben. Nem várom el, hogy a politikus szegény legyen, nyugodtan élhet jól, ő is és a családja is, és nyugdíjas éveire is tehet félre valamennyit. De az, amikor ő sokkal jobban gyarapodik, mint a közösség, amelyet szolgálnia kellene, akkor ott egy problémát látok. És, ha kialakít maga köré egy haszonleső bandát, akik anyagi és hatalmi érdekek alapján maffia-hálózatként működnek, akkor az még nagyobb baj.

Volt már olyan polgármester itt Udvarhelyen, aki ingatlankirállyá nőtte ki magát, és ha bementél hozzá bármivel, azt kérdezte, hogy neki ez hol éri meg. Őszintén, inkább lakom egy olyan városban, ahol nem túl óriási iramú a fejlődés, de biztonságban érzem magam, és vannak igazi értékek, mint egy olyanban, ahol dől a pénz, dübörög a maffia, és csak akkor tudsz nyugodtan élni, ha a megfelelő oldalon állsz. A pénz hasznos és jó dolog, de az egészséges koncentráción felül adagolva nagyon káros tud lenni. Szinuszban még nem látom ezt a hatalmas meggazdagodási vágyat, de látom azokban, akik őt odarakták jelöltnek.

Pozitívumként látom, hogy Szinusz nem fogadta el túl könnyen a felkérést, voltak aggodalmai és feltételei. De az lejárt, és most úgy látom, hogy belesimult ebbe a társaságba. Már most, a kampányban látszik az, hogy ha tudomást szerez csapatának vagy új pártjának valamilyen bakijáról vagy gáz ügyéről, nem tesz semmit, nem szólal fel az ellen, nem próbálja megoldani a problémát, hanem hallgat, és társ a probléma eltussolásában. Mikor a polgármesterjelöltek vitáján megkérdezték, hogy tudott-e arról, hogy Kakassy a megyei tanácsnál dolgozott, azt válaszolta, hogy nem tudott róla, és nem hiszi el. És megpróbált engem hitelteleníteni. Kár. Magát hitelteleníti, és elveszíti a maradék szimpátiát is, amit iránta tápláltam.

Mi a baj Ember Attilával?

Ember Attilát érzem a legveszélyesebbnek az összes jelölt közül. Esze az van dögivel, csak nem jó dolgokra használja. Nagyon aljas és kétszínű cselekedetek jellemzik az utóbbi időszakban. Ezt személyesen is megtapasztaltam, könyvet tudnék írni huncut cselekedeteiről és manipulációs technikáiról.

Ember már volt polgármester 5 évig Udvarhelyen, csak Gálfi nevén futott a polgármestersége. Ő volt az esze Gálfinak, az irányítója, a mindenese. Bármikor hívtam Gálfit bármilyen témában, mindig Ember hívott vissza, ő beszélt, ő adott információt, gondosan ügyelt, hogy ne tudjak Gálfival kettesben beszélni. Ő építette fel Gálfit, ő találta ki, hogy mit mondjon, mit cselekedjen, s hogyan csinálja. Most pedig támadja Gálfit azokért a dolgokért, amiket akkor ő talált ki.

Eljátssza azt, hogy ő a magyarországi nemzeti vonal és a Fidesz udvarhelyi kirendeltsége, és mindenféle magyarországi típusú uszítást megpróbál itt bevetni. De nevetséges a próbálkozása, mert míg ő hivatkozik a Fidesszel való viszonyára, az nem hivatkozik vissza rá. És egyetlen nagy magyar politikus sem jön le, hogy kezet fogjon vele, míg például Szinuszt az RMDSZ hordozgatja olyan helyekre, hogy kezet foghasson nagy magyar politikusokkal.

Ember képes arra, hogy még akkor is hazudjon, amikor kérdez. Nála semmit sem tudok elhinni vagy komolyan venni. Kiírja a Facebook-borítóképére, hogy „attól, hogy elfújod más gyertyáját, a tied nem fog fényesebben világítani”, és közben támadja Gálfit olyan dolgokkal, amelyekre ő vette rá.

Kiír hangzatos nagy dolgokat az oldalára, majd mikor szembesítik azzal, hogy mennyire hamis, letörli a megosztását. Kitámad bejegyzéseiben embereket, például engem, de előtte letilt, hogy ne lássam a rólam szóló bejegyzését, és ne tudjak reagálni rá. Aztán törli a támadó bejegyzést. Játék szintjén űzi ezt az egészet, nem vállal felelősséget semmiért. Úgy viselkedik, mint egy gyermek, ha rajtakapják a huncutságon, akkor egyet mosolyog és odébb áll. Félek, hogy ha ő lesz a polgármester, a várossal is játszani fog, ahogy tette is éveken keresztül.

S akkor én kire szavazzak?

Nehéz kérdés.

Ha Gálfit és Szinuszt egyaránt rossz választásnak érzem, és egyikre sem tenném örömmel a pecsétem, Embert érzem a leges-leges-legrosszabb választásnak, inkább meghalnék, mintsem hogy rá szavazzak.

Sajnos Szinusz és Gálfi közül nem tudnék választani. Gálfiról tudom, hogy gáz, de számomra már kibírható gáz. Szinuszról nem tudom, hogy mennyire lesz képes elembertelenedni, ha megválasszák. Mert több mint valószínű, hogy polgármesterként nem azzal a Szinusszal fogunk találkozni, mint aki a mostani Szinusz. A hatalom sok mindent megváltoztat. Ez a változás már elkezdődött, és jelen pillanatban enyhe undort érzek az új Szinusz iránt.

Bármi lesz is, drukkolok, hogy a város a kisebb rosszat válassza. És nagyon drukkolok, hogy négy év múlva ne a kisebb rosszat kelljen választani Udvarhelyen, hanem legyen egy olyan jelölt is, akire tiszta szívvel és örömmel pecsételek én is. Ha lesz udvarhelyi buletinem.